A nevem Kiszely Károly. Világi teológusként végeztem el a teológiai akadémiát Budapesten. Nemzetiségem magyar, jelenleg Ausztriában élek és szociális gondozóként dolgozom.
Én voltam Magyarországon az elsô katolikus, aki megtagadta a katonai szolgálatot. Számomra az Isten- és emberszeretet kettôs parancsa volt Jézus etikájának lényege, sôt maga a jézusi etika. A "ne ölj!" parancsa pedig a tízparancsolat embervédô részének csúcsparancsolata. Ezeket az erkölcsi elveket nem elég azonban megtartanunk, hanem félreérthetetlen tanúságot is kell tennünk róluk.
A fönti elv(ek)bôl következik, hogy embertársaimat nem ölhetem meg, sôt Jézus szerint ellenségemet sem, de formális igéretet sem tehetek arra, hogy ölök. Márpedig a katonai eskü vagy maga az egyszerû katonáskodás ilyen egyértelmû igéret.
Állíthatja valaki, hogy Jézus ostoba volt, vagy badarságokat tanított, de ha Jézus tanítását elfogadjuk, nem állíthatjuk, hogy összeegyeztethetô vele embertársaink megölése vagy akár az erre tett verbális vagy nonverbális igéret.
Nem értettem viszont, hogy Magyarországon miért vonulnak be katonának magától értetôdôen szinte egytôl-egyig a nagy egyházak tagjai. Nem értettem azt sem, hogy a katolikus férfiak sokmindent meggyónnak, ám azt sohasem hallottam, hogy katonáskodása miatt tartott volna valaki (arányos) bûnbánatot.
égy éreztem, nem szabad bevonulnom katonának. Elhatározásomra általános durva elutasítás volt a válasz keresztény ismerôseim és barátaim részérôl. Csupán 2-3 jóbarát tartott ki mellettem.
1976-ban elutasítottam a katonáskodást és 33 hónap fogházbüntetésre itéltek, amit végig le kellett töltenem.
A hivatalos magyar egyház mély ellenségességgel utasította el tettemet. Az állami hatóságok sûrûn hivatkoztak is e tényre, és határozottan állították, hogy a püspökök közbenjárása esetén nem börtönöztek volna be. Közösségem, a Regnum Marianum is eltanácsolt tagjai sorából.
Szabadulásom után katolikus ill. keresztény fiatalok sora kezdett el azon az úton járni, amin korábban én. Ekkor a bebörtönzöttek és az ügy szószólója lettem mintegy tíz évig. Ezután kiutasítottak Magyarországról.
Tudomásom szerint a magyar katolikus püspökök legtöbbje, de különösen az esztergomi érsek a mai napig ellenséges érzéseket táplál a keresztény katonaság-megtagadók iránt.
Azzal a kéréssel fordulok a jelenlévôkhöz, hogy járjanak közbe a kelet-európai állami és egyházi hatóságoknál a következô kérdésekben:
1.) Legyen valamennyi kelet-európai országban is humánus, büntetô jelleg nélküli arányos idejû civil szolgálat.
2.) A katonai szolgálat és kersztény erkölcs konfliktusát tárgyalják arányos mértékben a papnevelés során.
3.) A kérdés kerüljön be arányos módon a hitoktatásba.
4.) A kelet-európai püspöki karok kérjék nyomatékosan a humánus, arányos idejû alternatív szolgálat léterhozását.