A bakonysárkányi római katolikus
templom története
Az elsõ feljegyzésben egy 1528-ból származó
összeírásból a templom tetejének javításáról
értesülhetünk 2 forint 40 dénár összegben.
A török kiûzése után
Sárkánypuszta benépesítése 1747-ben
kezdõdött és az egész század folyamán
tartott. Az elsõ templomot elpusztította a török
hódoltság közelsége. Az 1747-tõl újra
benépesülõ falu újat épít, szerényet,
kicsit. A betelepülõk lélekszámának növekedése
szükségessé teszi egy új, nagyobb méretû
templom építését. A mûemlékjellegû
épület magán viseli, falai közt bezárva
tartja a falu magyar és német lakosságának
rendkívül küzdelmes életét.
1747-tõl 1760-ig a kisbéri plébános
pásztorolta Sárkányt.
1760 és 1788 között pedig a móri
kapucínusok lelki gondozása alatt állt.1763-ból
származó feljegyzés szerint egy kápolna állt
a hívek rendelkezésére, amelyhez egy kis fatorony
és harangláb tartozott. A veszprémi püspök
1771-ben engedélyt adott templom építésére,
amely 1774-re el is készült "erõs anyagból",
Szent István tiszteletére.
Az elsõ helybeli káplán, Orthner
Porpyrius 1789-tõl vezeti a kersztelési, halotti és
házassági anyakönyvet. Kristóf János bíróval
az élen 40szekeres és 70 gyalogos napszámmal építették
fel a káplán házát.
Tekintettel a lakosság létszámának
évrõl évre való gyarapodására
1804-ben új templom építéséhez fogtak.1807-ben
elkészült templomot Neiszer József székesfehérvári
esperes szentelte fel. A káplánságot 1806-ban plébánia
rangjára emelték.
A következõ majdnem 200 évben
az elemek nem kímélték a templomot:
1819 április 4-én
és 1874-ben szélvihar pusztította el a tetõt.
1858-ban földrengés
miatt összeomlott a harangláb és beszakadt a tetõ.
A legutóbbi 1951-1952-ben végzett restaurációban
nyerte el jelenlegi formáját a freskókkal és
színes ablaküvegekkel diszített templom.
FRESKÓK
