EKLEKTIKA KLUB |
K. Juhász Erzsébet: A kocogó lóvasúttól a metróig |
Pest fontos kivezető útja,
a Kerepesi út a mai Kiskörúttól indult. A Csömöri (ma Thököly) úti kiágazásnál
1884-re felépült a Központi (ma Keleti) pályaudvar, amelynek előterében
megkezdődött a Baross tér kialakítása. A tér mai nevét 1902-ben kapta, 1906-tól
a Kerepesi út belső szakaszát Rákóczi útnak nevezték el. A tömegközlekedés hőskora Az első lóvasúti járat 1868. május 9-én az Aggvitézek laktanyájától (Központi Városháza) a mai Rákóczi úton és Rottenbiller utcán át a Városliget felé haladt. Ezt 1868. július 1-jétől a mai Fiumei úton az Északi vaspályához (ma Józsefvárosi pályaudvar) vezető járat követte. A Keleti pályaudvar megnyitását követően 1885. június 6-án Zugló felé indult lóvasút. A pályaudvarra omnibuszok is közlekedtek, a tehetősebb polgárok bérkocsival juthattak el ide. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) második – Cinkotáig vezető – HÉV-vonalának végállomása a Keleti pályaudvar érkezési oldalán volt, itt 1888. július 20-án indult a forgalom. A Baross téren áthaladó villamos viszonylatok kiépítését és üzemeltetését a BKVT – ismertebb nevén a „barna villamos” – végezte. 1897. december 18-án a Baross téri BHÉV állomástól az Astoriáig és a Rottenbiller utcán át a Városligetig indult villamosjárat. December 22-én adták át a forgalomnak a Thököly út-Aréna úti, december 27-én a Thököly út-Zugló viszonylatot. A villamosjáratokat 1910-től számozták. A Baross teret ezután a „barna villamos” következő járatai érintették: 1: Újpest-Kiskörút-Baross tér-Erzsébet királyné útja 5: Óbuda-Kiskörút-Baross tér-Állatkert 15/17: Kétirányú körjárat: Városliget-Baross tér-Állatkert 19: Zugló-Baross tér-Eskü tér 21/23: Kétirányú körjárat: Városliget-Baross tér-Orczy út-Városliget 25: Városliget-Baross tér-Haller utca-Közvágóhíd 27: Állatkert-Baross tér-Rákóczi út-Közvágóhíd 35: Kelenföld-Rákóczi út-Baross tér-Kőbánya kocsiszín 37: Baross tér-Kőbánya kocsiszín 53: Keleti pu.-Baross tér-Rákóczi út-Kiskörút-Nyugati pu. A „sárga villamosnak” a Baross téren áthaladó vonal akkor még nem volt. Az 1910-es évek elején a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) a „sárga villamos” arról határozott, hogy a főváros két nagy forgalmú pályaudvarát – a Keletit és a Nyugatit – közvetlen járattal kapcsolja össze. A legrövidebb útirány az Erzsébet- és Terézváros kanyargós utcáin át vezetett. A korai környezetvédők az ott lakók nyugalma érdekében tiltakoztak, ám a főváros közgyűlése az engedélyt mégis megadta. Az új vonalat két szakaszban építették ki, a forgalom 1913. július 4-én indult. A 46-osra számozott új viszonylaton 1914-ben 717 ezren utaztak, és évekig a főváros legjobban kihasznált járata volt. A két háború közötti évek A BSzKRT 1923. évi megalakulását követően a férőhelykínálatot bővíteni akarta. Helyhiány miatt a 46-os egyik végállomásán sem lehetett hurokvágányt építeni. A pótkocsis üzemmód helyett újszerű megoldással az itt közlekedő 2300-as típusú kis motorkocsikból 1925-re tíz ikerpár készült. Fővárosunk villamosközlekedésének első ilyen járművei a 46-oson léptek szolgálatba. 1926. október 14-ére a Baross téri vágányhálózatot átrendezték, ám ez sem volt kedvező megoldás. Lampel Hugó a BSzKRT tanácsosa értekezésében ezt írta: „Szegény beteg, akit évek óta folyton operálnak és folyton betegebbé tesznek. A Keletibe vonattal érkezőknek, ha a Rákóczi útra akarnak villamossal eljutni, öt vágányon kell keresztülsétálniuk. Ez igen veszélyes megoldás! Itt nemcsak a közönség zsúfolódik össze, hanem a villamosvonatok idővesztesége is jelentős. Teljesen értelmetlen ott a villamosoknak „s” és „z” alakban járni, amikor az indulási oldalon hurokvágányt készítettek.” A megvalósítás a II. világháború miatt elmaradt, csak három évtized múltán az M2-es metróvonal kiépítésekor jött létre. Az akkor ott közlekedő járatok a következők: 17: Bosnyák tér-Baross tér-Körtér 17/A: Bosnyák tér-Baross tér 18: Városliget-Rottenbiller u.-Baross tér-Óbuda 19: Kelenföldi pu.-Rákóczi út-Keleti pu. 21: Közvágóhíd-Haller u .-Keleti pu. 23: Közvágóhíd-Haller u.-Baross tér-Dózsa Gy. úti aluljáró 25: Városliget-Baross tér-Nagyvárad tér 37: Jászberényi út-Kőbányai út-Baross tér 44: Szépilona-Baross tér-Állatkert 46: Keleti pu.-Podmaniczky u.-Nyugati pu. 53: Orczy tér-Baross tér-Óbuda 67: Zugló, Öv utca-Baross tér 75: Keleti pu.-Rákóczi út-Csörsz utca 76: Keleti pu.-Rákóczi út-Déli pu. A korona stabilizációját követő gazdasági fellendülés következtében az utcaszám a villamosokon 1925-1929 között évi 262 millióról 317 millióra emelkedett. A járműkorszerűsítések mellett az állománynövelés is időszerű lett. Az új kocsik tervezését 1926-tól a BSzKRT és Ganz gyár közösen végezte, és a legkorszerűbb típust igyekeztek létrehozni. A jármű a kor divatjának megfelelően középperonnal épült, melynek előnye az alacsony padlómagasság, hátránya az utasáramlást nehezítő osztott utastér volt. Az első húsz 3200-as számcsoportba sorolt ikerpár 1928-ra készült el. A kocsik jellegzetessége a rövid tengelytáv (10,74 m járműhossz mellett 3,8m) volt. A kis sugarú íveken való áthaladást ez megkönnyítette, ám hátránya az ún. „bólintó” mozgása, amely – különösen a leromlott állapotú pályarészeken – igen erős volt. Ez a jelenség, valamint a kocsivég erősebb kilengése az utasokat zavarta. A pesti polgár emiatt „Bukfenc” becenévvel illette ezeket a járműveket. Az ikerkocsik először a Baross térről induló 75-ös viszonylaton közlekedtek. Az 1931-re elkészült 12 ikerpár 3300-as számcsoportba sorolva ugyanitt kezdte szolgálatát. A BSzKRT és a Ganz 1940-re fejlesztette ki új 3600-as négytengelyes kocsitípusát. A „Stukának” becézett villamosok a Baross téren áthaladó 44-esen jártak először. A BSzKRT 1938-ban 10 éves járműkorszerűsítési programba kezdett. Ennek során a győri Rába gyárban, saját budai főműhelyében és a Miskolci úti autóbusz-főműhelyben épültek az 1500-as motorkocsik. Szolgálatukat ugyancsak a 44-esen kezdték. A Baross téren 1936. május 1-jén jelent meg az autóbusz. A 7-es jelzésű járat útvonala a Keleti pályaudvartól az Eskü (ma Március 15.) térig vezetett. Hamar népszerű lett, november 30-án az Erzsébet hídon és a Fő utcán át a Központi Statisztikai Hivatalig, majd december 14-én a Thököly úton át a Hungária körútig meghosszabbították. A II. világháború alatt a gumiabroncshiány miatt 41 autóbuszt vasúti futóművel szereltek fel és forgalombiztonsági okból „sínautóbusz” felirattal láttak el. A Baross térről Kőbányára tartó 37-esen 1942. december 14-étől, a zuglói 27-esen 1943. október 20-tól léptek szolgálatba. Az újjáépítés évei A harci cselekmények elvonultával a villamosvonalakat gyors ütemben állították helyre. 1945. április 24-én a Baross téren át megindult a 23-as, két nap múlva pedig a 27-es. A Rákóczi úton május 21-én indult az első villamos. Az Erzsébet híd felrobbantása miatt az Apponyi (ma Ferenciek) téren volt a végállomás. Vasúttörténeti érdekesség, hogy az itt járó 44-esen a Stukához 5800-as pótkocsikat csatoltak. A Kerepesi úti ún. „Százlábú híd” pusztulása miatt a gödöllői HÉV-vonatok csak 1945. szeptember 14-től futottak be ismét Keleti pályaudvari végállomásukra. Az első 3 éves terv időszakában (1947-1949) már új pályarészek is épültek. A 67-es útját a Kolozsvár utcán át Rákospalota MÁV-telepig meghosszabbították. Az autóbuszokat is gyorsan helyreállították. 1947. február 3-tól a Hungária korúttól a Baross téren és a Szabadság hídon át újra indult a 7-es járat. A forgalmi változások negyedszázada Az 1947-1972-es évek között az újjáépítés, a fővárosi nagyberuházások és járműbeszerzések hatására a Baross teret érintő villamos- és autóbuszjáratok útvonala gyakran változott. 1948. február 3-án 20-as jelzéssel Baross tér érintésével ismét lehetett a Lóverseny térre utazni. (Az „A” jelű a Vörösmarty térről, az „O” jelű az Oktogontól indult.) A gödöllői HÉV-vonatok zsúfoltságának csökkentésére 1948. szeptember 1-jétől az új 14-es buszjárattal lehetett Mátyásföldre eljutni. A hamar népszerűvé lett járat 1949. május 14-től már Cinkotáig közlekedett. Az év fontos eseménye volt még, hogy február 14-én a Soroksári útról a Baross téren át a Szent István parkig elindult a 33-as autóbusz. A Keleti és Nyugati pályaudvart összekötő 46-os villamoson a zsúfoltság csökkentésére 1949. október 1-jén kis motorkocsikból épült három ikerpár kezdte meg szolgálatát. A tervezett trolibuszprogram előkészítésként 1950. május 6-án megkezdték a Rottenbiller utcai villamosvágányok elbontását. A fővárosi trolibuszhálózat kiépítése az első ötéves terv idején vette kezdetét. Az útvonal kijelölésnél fontos cél volt, hogy a Teréz- és Erzsébetváros szűk, kanyargós utcáit mentesítsék a villamosok forgalmától. A 46-os pótlására 1952. október 26-án Marx (ma Nyugati) tér és a Keleti pályaudvar között megindult a 73-as trolibusz. 1955. április 6-án követte a 76-os, amely az Új-Lipótvárosból a Nagykörutat elkerülve biztosított utazási lehetőséget a Baross térre. A csepeli gyorsvasúton 1951. április 30-án indult meg forgalom. A Boráros térről a Fiumei úton át a Baross térre 24-es jelzéssel új villamosviszonylat indult. A 23-as útvonalát a Dózsa Gy. úti aluljárón át a Váci útig meghosszabbították. 1951. május 15-től éjszakai villamosjáratokat szerveztek, a Baross teret a 44-es és 46-os érintette. Az M2-es metróvonal építési munkái miatt 1962-ben a Baross tér villamosforgalmát átszervezték. Március 10-től a 46-os végállomása a Keleti pályaudvar homlokzata elől a Bethlen Gábor utca torkolatához került. Március 19-től a 37-es végállomását a Kálvin térre helyezték át. A Keleti pályaudvar érkezési oldalát érintő 75-ös megszűnt, pótlására 45-ös jelzéssel Március 15. tér-Keleti pályaudvar indulási oldal között új villamosjárat indult. A 21, 23 és 24-es villamosok számára 1952. május 30-ra a Festetics utcában új vonalrész épült, a Fiumei úti kanyarodó vágány megszűnt. A Felvonulási tér építése miatt, a 21, 23 és 24-es villamosok 1952. október 26-tól a Bethlen Gábor és a Szinyei Merse utcán át haladtak. A Keleti és a Ferencvárosi pályaudvar közötti közvetlen eljutás céljából 1953. szeptember 21-től a 23-as villamosok a Könyves Kálmán körúton át értek a Közvágóhídhoz. A 24-es végállomása a Soroksári úton át ugyanide került. A Hungária körúti 75-ös trolibuszjárat 1954. december 31-én indult, a Baross téri villamosok utasforgalmát ez csökkentette. A Bethlen Gábor utca felé haladó és a nagy forgalmú közutat keresztező villamosjáratok száma kevesebb lett. A 21-es megszűnt, a 23-as végállomása Újpest, forgalmi teleptől visszakerültek a Baross térre. Pótlásukra a 15-öst a Jászai Mari tér-Nagyvárad tér útvonalon járatták. A 76-os trolibuszjárat megindítása lehetővé tette a Baross térről a Bethlen Gábor utca felé tartó nagy forgalmú közutat keresztező villamos viszonylatok megszüntetését. A 15-ösnek a Bethlen Gábor utca torkolatában új végállomás épült. Az Állatkerttől induló, Baross térig járó 25-ös kocsijai ezután a Nagyvárad térig közlekedtek. 1956. április 23-tól 1963. május 1-jéig Zugló, Füredi utcától a Thököly úton át a Baross térig a 64-es villamos járt. |
1957. február 1-jén a Baross tér, Nefelejcs utca sarkától a Váci
út felé 79-es, május 7-én a Kossuth Lajos térre 78-as jelzéssel trolibuszjárat
indult. Az 1956. október 23-án megszűnt 15-ös villamos Váci útig való újraindítására
így nem volt szükség. |