Tudod-e, hogy Lengyelországban növekedést serkentõ emberi géneket hordozó pontyok úszkálnak már három éve a halastavakban? Magyarország ötféle „génátültetett” terménnyel folytat szabadföldi kísérleteket - burgonya, dohány, kukorica, olajrepce és lucerna -, hogy az antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességüket vizsgálják. Világszerte emberi géneket ültettek át lazacba, pisztrángba, kecskébe, birkába, rizsbe és dohányba. Házityúk és molylepke génjeit ültették át burgonyába, egér génjeit dohányba, baktérium- és vírusgéneket uborkába, burgonyába, paradicsomba és kukoricába A kínálat szinte korlátlan: banán, paradicsom és dinnye marad friss hetekig vagy hónapokig, olyan termények, amelyek ellenállnak a gyomirtószereknek is. Gyorsabban növõ lazac, pisztráng és ponty válhat mindennapos étrendünk részévé.

Mi több, a géntechnológia nemcsak a mezõgazdaságra és az élelmiszertermelésre korlátozódik. Talál lehetõségeket a textil- és bõriparban, bányászatban, erdészetben és papírgyártásban, természetgyógyászatban, tisztítószergyártásban és a gyógyszeriparban is.

Ha ez az irányvonal folytatódik, az étel, amit elfogyasztunk, a gyógyszer és az ellátás, amit kapunk, valamint az a mód, ahogyan felfogjuk és használjuk a természeti erõforrásokat, többé soha nem lesznek ugyanazok.

A géntechnológia elõnyei: Tények vagy mesék?

Észak-Amerikában és Európában mind az ipar, mind a kormányzatok a géntechnológia lehetséges elõnyeit hirdetik. Csodaszerként tüntetik fel az éhínség legyõzésére, a betegségek elleni harcban, a környezet megtisztításában ugyanúgy, mint az ipari hatékonyság, az erdõk termelékenysége, a halgazdaságok és kistermelõk növekedése érdekében.

Mindennek ellenére a kutatók és az ipar által kínált alkalmazások többsége vagy álmegoldás, vagy csak saját haszonelvû érdekeiket szolgálja. A géntechnológia bevetése gyakran csak a mélyebb problémák tüneti kezelését jelenti, ezért nem is számít megoldásnak. Inkább „csõvégi” technikai bütykölés, ami a kár korlátozására törekszik. A géntechnológia termékei emellett még több termelést igényelnek, hatalmas hasznot hozva néhány magáncég konyhájára.

A természetbe kieresztve

A génmanipulált szervezeteknek nincs természetes élõhelyük, mivel nem a természetben fejlõdtek ki, hanem laboratóriumban tervezték õket. Senki sem képes megjósolni, hogyan fognak viselkedni szabad környezetben. Szabadonbocsátásuk után lehetetlen „visszavonni” õket. Ellentétben a mérgezõ vegyszerekkel, amelyek felhígíthatók vagy stabil vegyületekként megköthetõk, a génmanipulált élõlények szaporodni képesek, újra és újra kitermelik problémáikat.

Ha a génmanipulált élõlények életben maradnak és elszaporodnak, kiszoríthatnak vadon élõ fajokat, és az azoktól függõ növényeket és állatokat is. A beültetett gén a transzgénes élõlénynek elõnyöket biztosíthat a többi fajjal szemben a természetes kiválasztódásban. A genetikai módosítások segítségével a fajok megkerülhetik a természetes szabályozó folyamatokat, amelyek - eddig legalábbis - megakadályozták túlzott elterjedésüket az életközösségekben.

A „csúcstermények” iránti igény, amelyek képesek megvédeni magukat legfõbb ellenségeiktõl, a betegségektõl és a rovaroktól, arra vezethet, hogy azok a bennszülött növények rovására fognak elszaporodni. A „csúcstermények” közelében élõ természetes rendszerek biológiai sokfélesége veszélybe kerülhet. A történelem megtanított minket arra, hogy nem bennszülött fajok új élõhelyre való betelepítése katasztrofális eredményekkel járhat - ez a probléma most sokszorosára felnagyítva jelentkezhet.

A bevitt genetikai elemek elterjedhetnek a talaj és a vizek baktériumflórájában, amelyek óriási készleteket alkotnak, támogatva a vektorok szaporodását és képessé téve õket arra, hogy minden más faj irányában is elterjedjenek. Bõséges lehetõség kínálkozik a genetikai elemeknek, hogy más vírusokkal és baktériumokkal rekombinálódva új genetikai elemeket és kórokozó baktériumtörzseket fejlesszenek, amelyek ugyanakkor antibiotikum-rezisztensek is.

Beépített veszélyek

A transzgénes élelmiszerek veszélyei magában a technológiában rejlenek, amit újabb bizonyítékok is megerõsítenek és azt sugallják, hogy ezeket sem termeszteni, sem megenni nem biztonságos.

A genetikai mérnökösködés során a sejtbe általában mesterségesen elõállított, élõsködõ genetikai elemekkel, mint vektorokkal viszik és építik be a géneket. A bekerült vektor beépül a gazdaszervezet génállományába. Ezáltal a módosított szervezet a kívánt transzgén hordozójává válik. A legtöbb szükséges vektor különbözõ eredetû természetes genetikai paraziták rekombináns mozaikja. Ide értendõk pl olyan vírusok, amelyek rákot vagy más növényi ill. állati betegséget okoznak, és egy vagy több antibiotikum rezisztencia marker gént hordoznak. Ez utóbbiakra azért van szükség, hogy jelezzék a génbeültetés sikerességét.

A különbözõ természetes élõsködõ genetikai elemek eltérõ gazdaspecifitással rendelkeznek, a genetikai mérnökösködéshez használt vektorok viszont átléphetik a fajhatárokat, és így a fajok széles skáláját fertõzhetik. A genetikailag módosított szervezetekbe beépített vektorok ökológiai és közegészségügyi veszélyekkel járó genetikai szennyezés legfõbb forrásai, amit nem lehet megfékezni, ha ezek a szervezetek egyszer már a környezetbe jutottak.

A genetikai mérnökösködést rekombináns DNS vagy rDNStechnológiának is nevezik, mivel a vágásokhoz és kötésekhez enzimeket használnak, így a különbözõ eredetû genetikai anyagok rekombinálnak.

Miért is különbözik annyira az rDNS technika a hagyományos tenyésztési eljárásoktól?

1. Az rDNS technika olyan fajok között teszi lehetõvé a génkicserélõdést a laboratóriumban, amely máskülönben nagyon kicsi valószínûséggel menne végbe.

2. Amíg a hagyományos szaporodási módozatok ugyanazoknak a géneknek a különbözõ formáit (alléljait) keverik, addig az rDNS technika lehetõvé teszi teljesen új gének bevitelét a transzgenetikus élõlényekbe megjósolhatatlan fiziológiai és biokémiai hatásokat okozva. Az idegen gének bevitele a gazda genomjába káros és súlyos következményekkel járhat, például rákot okozhat.

3. A gének átvitelére szolgáló vektoroknak három nemkívánatos tulajdonsága van.

1. Olyan fertõzõ vírusokból, plazmidokból és mobilis genetikai részekbõl (parazita DNS-bõl) származnak, amelyek képesek behatolni sejtekbe és a sejtek genetikai anyagába beépülni. A növényi biotechnológiában legáltalánosabban használt vektor az Agrobacterium tumefaciens által hordozott tumorkeltõ plazmid. Állatokban a legközönségesebb vektorokat retrovírusokból állítják elõ, ezek a retrovírusok felelõsek részben a rákért.
2. Úgy állítják elõ õket, hogy képesek legyenek áttörni a fajok közti gátakat, így géneket vigyenek át egymástól nagy (genetikai) távolságra lévõ élõlények között is. Széleskörû gazdaspecificitásuk lehetõvé teszi, hogy több állatfajba bejutva különbözõ és sokféle vírusgént vegyenek fel és így továbbjutva új patogének keletkezzenek.
3. Olyan géneket tartalmaznak, amelyek antibiotikum-rezisztenciát biztosítanak. Ez felgyorsíthatja a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállásának evolúcióját, amely a közgyógyellátásban már így is óriási problémákat okoz.

A legnagyobb veszély a gének átvitelére használatos vektorokban rejlik. A szokványos DNS darabokkal ellentétben, ezek a parazita genetikai elemek ellenállnak az enzimes bontásnak, a sejtek között közlekedhetnek, beépülhetnek a genomba, kiszakadhatnak belõle, a sejtben megtöbbszörözõdhetnek és a környezetben meghatározhatatlan ideig nyugvó állapotba kerülhetnek. Ez a horizontális géntranszfer jelensége, amely a baktériumok és vírusok körében elterjedt.

Amikor a beépült vektorok kiszakadnak a genomból, magukkal vihetnek a sejtbõl származó géneket, vagy elõzetesen megszerzett géneket hagyhatnak hátra. A parazita elemeknek három típusa van - vírusok, plazmidok és mozgékony genetikai elemek - ezek mindegyikének darabjait folyamatosan használják a génsebészeti technológiában a gének átvitelére. Közülük valószínûleg a vírusok a legfertõzõbbek, minthogy nem igényelnek közvetlen sejt-sejt kapcsolódást a fertõzéshez, ezenkívül korlátlan ideig képesek a környezetben megmaradni. A plazmidok és a mozgékony genetikai elemek általában közvetlen sejt-sejt kapcsolódással cserélõdnek ki a konjugáció (két sejt között plazmahíd jön létre, melyen a gének átjutnak) során, vagy amikor a sejt bekebelez egy másikat.

A genetikusok sokáig úgy gondolták, hogy a horizontális génátvitel magasabbrendû szervezetekben nem játszódik le, mert genetikai gátak vannak a fajok és a vírusok, illetve az egyéb fajspecifikus genetikai paraziták között.A génmanipulációk azonban olyan mozaik-vektorok készítését is magukba foglalják, melyek képesek legyõzni ezeket az akadályokat, és így a gének az élõlények nagy csoportjai között is tudnak majd utazni.

Az elmúlt 2 év során azonban lassan napvilágra került a horizontális génátvitel teljes mûködési területe. Egy számítógépes vizsgálat szerint 1993-96 között 68 hivatkozás jelent meg tekintélyes újságokban, amelyek mindegyike közvetlen vagy közvetett bizonyítékokkal szolgált horizontális génátvitelre. Ilyesmi elõfordul teljesen különbözõ baktériumok és gombák, baktériumok és állati egysejtûek, baktériumok és magasabbrendû növények ill. állatok, gombák és növények, rovarok között... vagyis röviden, ahogyan egy újság állítja: "A horizontális génátvitel fenyegetése a rekombináns szervezetektõl a bennszülöttekig... nagyon valóságos, és legalábbis elméletileg létezik az a mechanizmus, amellyel bármely genetikailag manipulált tulajdonság átadódhat szinte bármely más szervezetre." Bár a horizontális génátvitel elõfordult az evolúciós múltunkban, ez egy viszonylag ritka eseménynek számított a többsejtû állatok és növények körében. Most azonban sokkal valószínûbbé vált, mivel a génmanipuláció során készített változatokat arra tervezték, hogy a gazdasejtek széles skáláját tudják megfertõzni.

A géntechnológia alkalmazásának következményei

Mezõgazdasági haszonnövények

Világszerte a mezõgazdasági ágazat a géntechnológia felhasználásának egyik legfontosabb területe. A jelenlegi kutatások haszonnövényekre és háziállatokra egyaránt összpontosítanak, a következõ területeken:

A gyomirtóknak ellenálló növényeket arra tervezik, hogy a „nem válogatós” (minden növényt kiirtó) vegyszerek alkalmazását túléljék, míg a gyomok elpusztulnak. A gyomirtóknak ellenálló növények kifejlesztésének nyilvánvaló célja olyan mezõgazdasági rendszerekben történõ alkalmazásuk, ahol gyomirtót használnak. A gyomirtószereknek ellenálló növények alkalmazása természeteszerûleg megnöveli a felhasznált vegyszerek mennyiségét. Ugyanakkor a gyomirtóknak ellenálló növények maguk is okozhatnak környezeti károkat:

• Gyomokká válhatnak más életközösségekben
• Herbicideknek ellenálló gyomok alakulhatnak ki génátadással. Emiatt új gyomirtócsaládok kifejleszésére lesz szükség.

Ismert az a tény, hogy egy bizonyos vírus génjeit tartalmazó növény ellenálló lehet ugyanazon vírus fertõzéseivel szemben. E célból a kutatók számos növényfajba vírusgéneket ültettek, többek között paradicsomba és burgonyába is. Ezek új, alkalmasint virulensebb növényi vírusok kialakulását okozhatják a rekombinációs folyamatok során. Ezt a lehetõséget a kutatások rendszerint nem veszik figyelembe. Ráadásul, mivel a vírussal szembeni rezisztencia kódja egyetlen génben található, nagy a valószínûsége, hogy a vírus gyorsan megtalálja a kerülõ utakat és újra elkezdi pusztítani a növényeket

Saját kórokozójukat kitermelõ növények is keletkezhetnek. A Bacillus thuringiensis méreganyag-termelõ génjét gyakran ültetik haszonnövényekbe, így beépített rovarölõvel látják el õket. Emiatt a méreganyag nem célzott rovarokat is elpusztít, különösen, ha a gén átkerül vad növényfajokba. Úgyszintén növeli a rovarok ellenállóképességét a méreggel szemben, emiatt a Bt toxinja hatástalanná válik. Mivel a Bt-t világszerte alkalmazzák az organikus mezõgazdaságban, egy hasznos eszközzel kevesebb áll majd az organikus gazdálkodók rendelkezésére, miután a géntechnológusok elrabolták és kizsigerelték.

A baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképessége, az általános hatású antibiotikumok nyakló nélküli alkalmazása miatt már most is világszerte ismert probléma. A transzgénes élõlények elterjedése ezt a tendenciát tovább erõsítheti, mivel a bevitt vektorok - a beültetés sikerességének ellenõrzése céljából többnyire bakteriális eredetû antibiotikum rezisztencia markereket használnak, amelyek szintén átterjedhetnek más élõlényekre is. Sokáig biztosnak vélték, hogy a bélben nagyon sok olyan enzim van, ami lebontja a DNS-t. Mégis, a vektorok által hordozott A vektorokból a beléjük épített antibiotikum-rezisztencia géneket a bélbaktériumok felvehetik, és a bélflóra így egy antibiotikum-rezisztencia gén - tároló lesz a bekerülõ patogén baktériumok számára. Így lehetséges veszély a bakteriális betegségekre használt antibiotikumok hatástalanná válása.

A génmanipuláció következtében az átalakított szervezet új fehérjé(ke)t termel, melyek allergiát okozhatnak. Ez megnöveli az allergiás esetek számát a fogyasztók körében, akiknek nincs tudomásuk a táplálékukban lévõ idegen génekrõl és fehérjékrõl. Gyakran nem régóta ismert növények génjeit ültetik át haszonnövényekbe. Még több esetben olyan baktériumok génjeirõl van szó, amelyek sosem tartoztak étrendünkhöz. Lehetetlen minden allergiát okozó fehérjét génátültetés elõtt megvizsgálni. A következmények bizonytalanok, megjósolhatatlanok és megvizsgálhatalanok.

Nem csak élelmiszernövények

Háziállatokat is génmanipulálnak a következõ célokból:

• Állati betegségek kezelése - géntechnológiát használva a betegségek diagnosztizálására és oltóanyagok elõállítására;
• Különleges tulajdonságok eléréséhez - mint például méretük növelésére, soványabb hús elõállítására vagy más tulajdonságok, pl. betegségekkel szembeni ellenállóképesség megváltoztatására;
• Termelékenység növelésére génmanipulációval elõállított gyógyszerek felhasználásával.

Az állatok génmanipulációja alacsony hatékonyságú, költséges és idõpocsékoló módszer, ami ráadásul gyakran váratlan meglepetéseket okoz. Erre példa a már említett génmanipulált disznók esete, melyeket nagyobbra és soványabbra terveztek, következésképpen ízületi gyulladásokat és a betegségekkel szemben fokozott érzékenységet kellett elviselniük. Lengyelországban emberi növekedési hormont kódoló gént ültettek pontyba, hogy gyorsabban nõjön. Emiatt a pontyok formája eltorzult és sokkal érzékenyebbek lettek a betegségekre.

Ipari alkalmazások

Az alább bemutatott ipari biotechnológiai módszereket mindeddig sikeresen alkalmazták természetes mikroorganizmusok felhasználásával. Most a kutatók génmanipulált szervezetekkel próbálják növelni e módszerek hatékonyságát. Az így elõállított mikróbákat szabadalmaztatják, ily módon hatalmas profitot jelentenek néhány magáncég számára.

Bányászat és olajipar

Ezen a területen a következõ témákban folynak kutatások:

• Megnövelt kõolaj, földgáz és fémvisszanyerés - mikroorganizmusok közvetett segítségével felhagyott kutakból kinyerhetõ a maradék olaj és gáz; réz, nikkel és uránium kilúgozására alkalmasak olyan ércekbõl, amelyekbõl a hagyományos módszerekkel már nem lehet gazdaságosan fémet kitermelni.
• Fosszilis tüzelõanyagok kénmentesítése. Mikroorganizmusok felhasználásával szénbõl és olajból kivonható a kén. Az elégetett fosszilis tüzelõanyagokból származó kén-dioxid hozzájárul a savas esõ kialakulásához. A mikroorganizmusok „elfogyasztják” a kéntartalmú összetevõket, és könnyen eltávolítható termékekké alakítják át.

A fenti módszerek csak tovább növelik a nem megújuló erõforrásoktól való függést és pénzt vonnak el az alternatív erõforrások és az energiahatékonyság fejlesztésétõl.

Biológiai tisztítás

A biotechnológia másik jelentõs alkalmazási területe a szennyezõanyagok eltávolítása génmanipulált vagy természetes mikroorganizmusok segítségével. Baktériumok felhasználhatók szennyezett területek tisztítására oly módon, hogy veszélyes hulladékokat, szerves vegyületeket kevésbé mérgezõvé alakítanak.

De a mérgezõ kémiai szennyezõanyagok kezelésének lehetõsége csak a toxikus vegyszerek szélesebb körû használatát serkenti, és szükségtelenné teszi a szennyezés megelõzésére tett kísérleteket.

Továbbá a génmanipulált szervezetek több kárt okozhatnak, mint hasznot. Egy kísérlet során a Pseudomonas putida nevû baktériumot tették alkalmassá a 2,4-D gyomirtó lebontására, amit az meg is tett, de a lebontás terméke egy gombák számára erõsen mérgezõ anyag lett. Így azok a gombák is elpusztultak, amik a talaj termõképességéhez és a növények védelméhez szükségesek voltak.

Erdõgazdálkodás

Ezen a területen a következõ témákat kutatják:

• Pép- és papírgyártás. Mikrorganizmusok felhasználási lehetõségeit kutatják a papír fehérítése, a keményebb faanyagok lebontása, a szennyvízkezelés és favédelem témájában. Ez, állítják, szükségtelenné teszi a klór használatát. De már enélkül is létezik klórmentes papírgyártási technológia, a mikroorganizmusok pedig csak a lehetséges szennyezõanyagok sokféleségét növelik.
• Nagyobb faanyag-termelés. Kanadai kutatók dolgoznak gyorsan növõ génmanipulált fafajok, elsõsorban nyitvatermõk fejlesztésén, amivel pótolhatják a tarra vágott erdõket. Azonban a tarvágást kellett volna inkább elkerülni, a fákat pedig szálaló vágással kitermelni, az erdei ökoszisztémát kevésbé megzavarva. Íme, egy újabb álmegoldás!

1. Mérgezõ vagy allergén hatások, amelyeket a transzgénikus, vagy a gazdagén - transzgénikus kölcsönhatásból származó termékek okoznak.
2. Transzgének terjedése rokon ill. vektor-irányította horizontális géntranszfer nem rokon gyomfajok között új "szupergyomokat" hozhat létre
3. Vektor-irányította horizontális géntranszfer és rekombináció révén új, kórokozó ill. antibiotikum-rezisztens baktériumok teremtése.
4. Vektor-irányította rekombinációval új, fertõzõ vírustörzsek létrehozása, fõleg olyan növényeken, amelyeket vírus - rezisztenciára kezeltek vírus - géneket beépítve.
5. Természetes rendszerek és folyamatok megzavarása (pl. a táplálékciklusok). A hatások elõrejelzése szinte lehetetlen a génmanipulált élõlények, a természetes fajok és a számos környezeti tényezõ közötti kölcsönhatások lehetséges változatai miatt.
6. A biológiai sokféleség tönkretétele a természetes fajok kiszorításával: a túlélési elõnyökkel felruházott génmanipulált haszonnövények elszabadulása révén.
7. A vektorok szemben a kémiai szennyezõdésekkel önfenntartók és önsokszorozók. Ha a palackból kiengedjük a szellemet, az már nehezen megy vissza.

Ezért a genetikailag módosított szervezetek kibocsátására és forgalmazására elõvigyázatosságból moratóriumot kell hirdetni addig, amig a bizonyítékokat teljes egészében át nem vizsgálták ill. törvényesen létre nem hozzák az említett szabályozást.

Társadalmi-gazdasági hatások

A várható környezeti és emberi egészségügyi hatások mellett a transzgénes „csúcstermények” forgalomba hozatala komoly társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat. Kiszoríthatnak más változatokat és felgyorsíthatják a bennszülött termények eltûnését, amelyekre az organikus mezõgazdaság épül.

Teljes termelési láncok találhatják magukat monopolisztikus uralom alatt - a mezõgazdasági termékek szállításától (vetõmagok, mûtrágyák, vegyszerek, gépek, stb.) a növények nevelésén keresztül az aratásig és a kezelés során egyaránt. A termelõk számára kényszerré válik a speciális mezõgazdasági vegyszerek használata a speciális génmanipulált vetõmagokhoz. Tönkretehetik õket a multinacionális társaságok egyre drágábban szállított termékeik mellett egyre alacsonyabb áron vásárolva fel terményeiket.

A mezõgazdasági vegyszergyártó cégek a génmanipulált magok elõállítása felé terjeszkedve növelik piacukat. Ugyanaz a cég fog nagyobb hasznot látni a gyomirtók eladásából, a „technológiai járulékokból”, és a gazdák által a génmanipulált magok következõ évre való visszatartásáért fizetett jogdíjakból.

A gyomirtóknak ellenálló növények terjedése elmélyíti a mezõgazdasági vegyszereken alapuló, energiaigényes termelési módszerektõl való függést. Ezek a stratégiák nem a gyomok elterjedésének valódi okait célozzák meg - a monokultúra (egyfajta növény termesztése hatalmas területen éveken keresztül) teszi lehetõvé a gyomok stabil betelepedését.

Etikai, filozófiai kérdések

Az élet szabadalmaztatása, új élõlények, fajok teremtése ellen több vallási, bioetikai szervezet, filozófus emelte fel szavát. Hazánkban is többször tárgyalta a kérdést a Magyar Bioetikai Társaság, fõleg az ember génsebészeti úton való kitenyésztése szemszögébõl.

“Szabad-e megtennünk mindent, amit technikailag meg tudunk tenni?" - veti fel Nyíri Tamás professzor! Olyan kérdések merülnek föl, amelyekrõl korábban még csak nem is álmodtunk. Mi ezek erkölcsi értékelésének az alapja? "Cselekedj úgy, hogy hosszú távon és a maga egészében ne rombold le éppen azt az értéket, amire törekszel."

Nem törõdhetünk bele abba, hogy éppen a szándékolt cselekedet pusztítsa el azt az értéket, amire szavakban irányul. Például a DDT a madarak károsítása, elpusztítása, tehát az általuk fogyasztott kártevõk elszaporodása miatt éppen a termés hozamát csökkentette.

Szabad-e a ma élõknek programozni a jövendõ nemzedékeket? Az emberek tenyésztése a holtak uralma az élõkön, s ez minden etika alapját rengeti meg. Jogosan merül fel a kérdés, hogy még Isten alkotja-e a klónozott embriókat, Isten keze nyomát viselik-e még magukon a DNS-szekvenciák, vagy a tudósét?

De miért is kell a genetikai beavatkozás? "Hogy tovább éljen az ember? Valóban kívánatos ez a Föld népességének számát, és az emberi életkörülményeket tekintve? ...Vagy az a fõ cél, hogy a genom biztosítsa az ember magasabb intelligenciáját és erkölcsiségét? Egyértelmûen kapcsolódik-e a fejlettebb intelligenciához a tisztultabb erkölcsi magatartás? ... A kitenyészthetõ intelligenciára van-e szüksége az emberiségnek, vagy a bölcsesség intelligenciájára, az erkölcsi felelõsségére és az önzetlenségére? ... a bölcsesség nem tenyészthetõ. Mire szolgál akkor igazában a genetikai manipuláció? A kíváncsiság legitimációjára? Az állam hatalmának növelésére, és az emberi szabadság korlátozására, ahelyett, hogy növelné az emberi szabadságteret? Nem volna sokkal jobb egyáltalán nem kifejleszteni azokat a fegyvereket, amelyek végül is az agresszorokat szolgálják? Csakugyan érv az atomfegyverek kifejlesztése mellett, hogy egyelõre sikerült elkerülnünk az atomháborút...?"

"Ma már nincs rá mód, hogy elõre végigjátsszuk az összes lehetséges változatot, abból a célból, hogy kiválaszthassuk a legtöbbet ígérõt, meglehet, hogy már saját kárunkon sem okulhatunk. Vagy talán lehetséges lett volna kipróbálni a totális atomháborút azért, hogy elkerülhessük? Számolnunk kell visszafordíthatatlan folyamatokkal, vissza nem fordítható következményekkel. A modern káoszelmélet arról gyõz meg, hogy gyakorlatilag lehetetlen elõre látni az összes következményt."

“A nemzetközi helyzet fokozódik...”

1996 õszén aratták az elsõ génkezelt szója- és kukoricatermést az Egyesült Államokban. A megtermelt szójabab kb. 40%-át szállítják Európába.

A válasz nem késett. Már október elején 48 ország több mint 300 fogyasztói, egészségvédelmi, kereskedelmi és mezõgazdasági szervezete jelentette be egy világméretû bojkott-mozgalom elindítását, melyet elsõsorban az amerikai Tiszta Élelmiszer Kampány irányít.

Az Európai Unió országaiban a kormányok, csakúgy mint a legjelentõsebb áruházláncok komoly ellenintézkedéseket hoztak a növekvõ elégedetlenség hatására. Van, ahol teljesen betiltották a behozatalt (például Ausztria), a legnagyobb felvásárlónak számító áruházláncok is visszakoznak. Több nemzetközi kereskedõhálózat korlátozó intézkedéseket vezetett be, vagy csakis címkézve hajlandók forgalmazni ezeket a termékeket. Sok helyütt a kormányok is megkövetelik a címkézést.

A bojkott elsõ négy hetében mintegy 10%-os visszaesés következett be az EÁ-ból származó szójabab Európába történõ kivitelében, ugyanakkor a világ más részein is hasonló mozgalmak indultak meg. Összességében 140-150 millió dolláros veszteség érte az amerikai gazdaságot, az ottani termelõket.

Sajnos Kelet-Európa is lépést tart. Az elsõ szállítmányok tavaly decemberben érkeztek meg Lengyel- és Csehországba. A nagy különbség a nyugati helyzethez képest éppen az, hogy a "még fiatal" demokráciákban az embereknek sem információjuk sem beleszólásuk nemigen van az ilyen súlyú kérdésekbe.

Ausztriában és Svájcban 1997-re népszavazást terveznek a géntechnológiáról, génmanipulált élõlények kibocsátásáról és szabványosításukról. Sürgõsen szükség lenne a géntecnológia társadalmi vitájára KKE országaiban is.

Az Egyesült Államok vegyipari óriása, a Monsanto már talált olyan termelõket, akik hajlandók legújabb szójafajtáját, a Roundup Ready Szójababot (RRS), amit kifejezetten a Monsanto gyomirtója, a Roundup-pal szembeni ellenállóképességgel ruháztak fel - génmanipuláció alkalmazásával. Miután termelõket talált, most vevõket keres az RRS-re, aminek elsõ termését 1996 õszén aratták. Az Európai Közösségbe mind emberi, mind állati tápálékként történõ behozatalát engedélyezték.

A Roundupra Kész Szójabab se nem olcsóbb, se nem egészségesebb, se nem ízletesebb. A fogyasztónak semmi hasznot nem hoznak, annál többet a Monsanto-nak. A géntechnológia ismeretlen kockázatokat hordoz magában - a fogyasztók, a termelõk és a mindannyiunkat eltartó biológiai sokféleség számára egyaránt.

A Greenpeace szerint a géntechnológia környezeti kockázatai nem igazolhatók. Közép-és Kelet-Európának az organikus mezõgazdaság kevésbé káros, alternatív útját kell követnie.

Ezért a Greenpeace a megelõzés elvét támogatja és elítéli a jelenlegi „várjunk, és majd meglátjuk, mi fog történni” hozzáállást. A megelõzés elve szerint nem bocsátható ki a természetbe génmanipulált szervezet, és nem készíthetõ belõlük élelmiszer. Az ilyen élõlények hoszútávú viselkedésének megjósolhatatlansága ellentmond a megelõzés elvének. Emiatt a Greenpeace ellenzi génmanipulált szervezetek mindenfajta kibocsátását.

A Jeremy Rifkin vezette Tiszta Élelmiszer Kampány 1997 április 21-27 között világméretû akcióhetet szervez. A legkülönbözõbb irányultságú szervezetek fogják követelni a génpiszkált termékek bojkottját, kitiltását a piacokról.

Géntechnológia Közép-és Kelet-Európában

A régió legtöbb országa, a balti államoktól kezdve Bulgáriáig, jól fejlett géntechnológiai kutatási programokkal rendelkezik, bár a géntechnológiát errefelé gyakran rejtik a „biotechnológia” kifejezés álcája mögé. A kutatásokat nagyrészt az adófizetõk pénzébõl fedezik. A szabályozás teljes hiányának köszönhetõen a genetikai kísérletek néhány országban már kiléptek a laboratóriumok keretei közül a szabadba. Vannak azonban próbálkozások a géntechnológia szabályozására országos és regionális szinteken egyaránt. A törvényhozás felé meggyõzõ érveket hozhatunk a megelõzés elve alapján.

• A KKE-i országoknak se megfelelõ jogi szabályrendszere, se intézményi háttere nincsen a génmanipulált szervezetek és más géntechnológiai termékek teljes életciklusának ellenõrzésére.
• Egyik KKE-i országban sincsen megfelelõ társadalmi tudatosság a géntechnológiával vagy a génmanipulált szervezetek kibocsátásával kapcsolatban. A legtöbb kutatásba nem lehet betekinteni annak ellenére, hogy közpénzekbõl finanszírozzák õket.
• A politikai és jogi vákuumnak köszönhetõen, ha génmanipulált szervezetek jutottak vagy jutnak ki káros környezeti és társadalmi következményekkel, a kormányok nem követelhetnek kártérítést és nem vonhatják felelõsségre a kutatóintézeteket és magáncégeket.

Emiatt minden negatív következmény költségeit a KKE-i országok lakosságának, ökoszisztémáinak és biológiai sokféleségének kell viselni.

Próbálkozások a géntechnológia szabályozására

A jövõbeni EU tagság lehetõsége több KKE-i országot késztet arra, hogy géntechnológiával kapcsolatos jogszabályait és irányelveit összehangolja az Európai Közösségével. Mivel azonban az EU Direktívái kötelezõ érvényûek, irányelvek nem fogják kielégíteni a harmonizácós elvárásokat.

A KKE-i szabályozók és irányelvek fõbb célkitûzései a következõk:

• megállapítani, hogy a génmanipulált szervezetek kockázatot jelentenek;
• génmanipulált szervezetekkel történõ kísérletek elõzetes engedélyhez kötése
• egy géntechnológiai tevékenységekért felelõs intézmény alapítása, amelynek feladata szabályok és irányelvek kidolgozása, génmanipulációval kapcsolatos adatbázis felállítása és kezelése, stb. lenne.

Amiatt, hogy senkinek sem feladata a többi érdekelt fél tájékoztatása, a társadalom más rétegei nemcsak nem tudnak arról, mi folyik ezen a területen, de semmilyen befolyásolási lehetõségük sincs a döntéshozatalra. A környezetvédõk, biogazdák, egyházi csoportok és általában a nagyközönség ki vannak zárva egy esetleges nyílt vita lehetõségébõl.

Továbbá egyetlen állami vagy tudományos szervezetnek sincs joga olyan géntechnológiai programok betiltására vagy leállítására, amiket külföldi vagy magánforrásokból finanszíroznak.

Nyugati kutatóintézetek - és kisebb mértékben iparvállalatok is - már végeznek közös kutatásokat KE-i intézetekkel. Ennek magyarázata részben az olcsóbb munkaerõben és az alacsonyabb kutatási költségekben rejlik. De kétségtelenül néhány nyugati cég olyan géntechnológiai kutatási programokkal keres fel intézeteket, amelyek vagy tiltottak, vagy erõs ellenállásba ütköznek saját országaikban.

1994-ben alakult meg a régiónk géntechnológusait tömörítõ Közép és Kelet-Európai Akciócsoport a Biotechnológia Szabályozóinak Felülvizsgálatára (ROCEEB).

A ROCEEB-et alkotó géntechnológusok hiszik, hogy jogszabályi keretek felállítását célzó kezdeményezésük hatásos védelmet nyújt a lehetséges veszélyekkel szemben, és biztosítja a géntechnológia és termékei széleskörû elfogadását.

Bámulatos, hogy a ROCEEB találkozóinak egyik jelentése sem említi a Biodiverzitás Egyezményt, amit a KKE-i kormányok is aláírtak 1992 júniusában, Rióban a Föld Csúcstalálkozón. Az Egyezmény szerint egy Biológiai Biztonsági Jegyzékrõl kell megegyezni, ami a géntechnológiai tevékenységeket tárgyalja. A Biodiverzitás Egyezmény legfontosabb elvei és céljai a biológiai sokféleség megõrzése, a fenntartható fejlõdés támogatása és a haszon megosztása a szegény és gazdag országok között.

Ellenjavallat: tiszta termelés, organikus (bio) gazdálkodás

Csak néhány példát említettünk a génmanipulált termények várható kockázatai közül. Az igazi megoldást az organikus mezõgazdaság jelenti, ami a technológiák helyett inkább a természetes erõforrásokon alapszik. Ez a fenntartható mezõgazdasági forma természetes módszerekkel küszöböli ki a gyomok okozta problémákat kevert gazdálkodással (sokféle különbözõ növényt termel egymás mellett), és gyakori vetésforgóval.

A géntechnológia számos mezõgazdasági alkalmazása, mint a gyomirtó- vagy kártevõ-rezisztens növények, nem csupán haszontalan a fenntartható mezõgazdaság és a hosszútávú termelékenység számára, hanem gyakorlatilag tönkre is teszi az organikus gazdálkodást. Idõt, erõfeszítéseket és pénzt ölnek a genetikai megoldásokba, míg egyre távolodunk a fenntartható gyakorlatok kutatásától és népszerûsítésétõl. Sõt, az organikus mezõgazdasági rendszerek összeférhetetlenek a génmanipulált termeléssel. A transzgénes haszonnövényektõl származó génszennyezés lehetetlenné teszi organikus élelmiszer elõállítását. A vegyszermentes táplálékot szennyezõ idegen gének sértik az organikus mezõgazdaság alapelveit. Az IFOAM, az organikus gazdálkodók nemzetközi szövetsége nem ismer el organikusnak génmanipulált élelmiszert.

Napjaink Nagy-Britanniából származó, de az egész Európai Közösségben terjedõ, élelmiszerrel kapcsolatos félelmei miatt a lakosság egyre inkább odafigyel az élelmiszertermelésre. Ha a KKE-i országok génmanipulált élelmiszerek termelésével és forgalmazásával hazardíroznak, nemcsak organikus termelési lehetõségeiket teszik tönkre, de elõfordulhat, hogy nem találnak vevõket génmanipulált termékeiknek.

A legtöbb KKE-i országban jelentõs szerepet játszik a mezõgazdaság. Az EU-hoz való igyekeztükben érdemes volna azoknak a már EU tagországoknak a példáját követni, amelyeknek mezõgazdaságát már fenyegette az EU destruktív politikája.

Dánia és a legújabb tagok: Ausztria és Svédország olyan feltételeket szabtak tagságukhoz, amik hagyományos mezõgazdaságukat támogatták és lehetõvé tették az organikus gazdálkodás elõmozdítását is. Különösen Ausztria tartott attól, hogy az EU-tagság tönkreteszi kisléptékû hagyományos földmûvelési szerkezetét, és az organikus mezõgazdaság elterjesztésére tett erõfeszítéseit. Ma Ausztriában az organikus mezõgazdaság 8%-ban részesül a piacból.

Svédország területének 10%-át szeretné organikus mûvelés alá vonni. Ma ez a termelési mód 142.000 ha-on folyik, 8.400 gazdaságban mûvelik. 330 millió svéd koronát szántak az organikus mezõgazdaság támogatására.

Lengyelországban 2,5 millió kisgazdaság mûködik. A termények alacsony nyereséghozama (pl. rozs, tritikále, burgonya és cukorrépa) és a termesztett növény- és tenyésztett állatfajok magas biodiverzitása egyaránt hátráltatná a lengyel mezõgazdaság Európai Unióba történõ beilleszkedését.

A géntechnológia hazánkban

Magyarország ötféle “génátültetett” terménnyel folytat szabadföldi kísérleteket, hogy az antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességüket vizsgálják.

Magyarországon Kanamicin-rezisztencia géneket ültetnek burgonyába, dohányba, kukoricába, repcébe és lucernába. A Kanamicin egy antibiotikum, amit a géntechnológusok markerként használnak arra, hogy jelezze, sikeres volt-e a génátültetés, vagy sem.

Egyelõre nincsenek adataink arról, hogy hoztak-e már Magyarországra génmanipulált szóját, kukoricát vagy ezekbõl készült termékeket.

A Földmûvelési Minisztérium megbízásából az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) készíti elõ a Kormány számára az EU szabályozással összhangban levõ géntechnológiai törvénykoncepciót. A munkában résztvesz a Népjóléti, Ipari és a Környezetvédelmi Minisztérium is. Az Országos Környezetvédelmi Tanács is véleményezte a beterjesztett anyagot, és visszaküldte átdolgozásra. Még nem késõ, most kell nyomást gyakorolni a Kormányra! Mivel a klónozott birka esete amúgy is fölborzolta a kedélyeket, jó alkalom adódik egy hatékony kampányra a tiszta termelés érdekében.

A józan ész és a nyugati környezetvédõ és más állampolgári csoportok tapasztalatai bizonyítják, hogy nem szabad a kutatókra és az iparra hagyni, hogy magukat ellenõrizzék. A szabályozásba be kell vonni a jól tájékoztatott közönséget, a részvételi demokráciát és a jog erejét is.

Irodalom:

• Dr. Mae-Wan Ho: The hazards of genetically-engineered foods (Third World Resurgence No 75, 1/1996, p. 25-28, )
• Iza Kruszewska: Playing God (Istent játszani ) - Greenpeace, 1996
• Iza Kruszewska: Genetic Engineering in Hungary - A Fact Sheet for the Sustainable Production and Consumption Campaign
• Nyíri Tamás: Manipulálható-e a sors? (Magyar Szemle, Új folyam. III.5. 1994. május, 451-465 o., kivonat: GAIA Sajtószemle, 12. évfolyam, 259. szám, )
• Prof. Dr. Venetianer Pál: A génsebészet etikai kérdései (Bioetikai Szemle 96/2-3, 59-61 o.)
• Gaia Sajtószemle: 249., 261., 266., 270., 275., 279., 280., 281., 286., 288., 289., 291., 299., 304., 308. számai
• László Andor: Gyanús szójabab (KukaBúvár, 1996 tél)

Közremûködtek: Mihók Barbara, Strasser Dóra, Nagy Dénes, László Andor, Pinczés Bálint, Kovács Orsi, Dan Swartz, Ámon Ada, Stuber György, György Lajos, Balogh Emese