PAPP ANDRÁS – TÉREY JÁNOS

KAZAMATÁK

(részlet)

SZEMÉLYEK:

Emberek a házból:
A SZÓVIVŐ
MÉRO ENDRE, a Nagy-budapesti Pártbizottság harmadtitkára
TÁBORI KLÁRA
CSONKÁNÉ
ESZTENA ISTVÁN, honvédezredes
PÓCS PÉTER, honvéd tüzérezredes
GARAMI IVÁN
PULITZER HELGA
SUGÁR RÓBERT, fodrász
DIMITROV DOKTOR
TITKÁRNO
KAPUOR
RENDOR 1
RENDOR 2
VARJAS ERNO, a DISZ KV titkára
SURÁNYI GYÖRGY, államvédelmi alhadnagy
GYURICA GERGELY, tizedes
RAKACZA
HÖRÖMPO
BARTA-SZÖRÉNYI
BORSOS
SZLUKA
K. MAROS
KOLLÁR
DEDE
BERCZI
SÓTÉR

Emberek a térről: 
NIKKEL
JUTASI MIKLÓS
GRÓF BERTALAN
JUHÁSZ JÚLIUSZ
MOCSÁRI
MESZENA JÓZSEF, más néven KÖRZO
TILINKÓ ÁRPÁD
HOFMEISZTER BÁLINT
OTTÓ (1), 2, 3 általában sebesült és /vagy fogoly
GALÓCA
RIDEG
IRINGÓ
KACSA, pultosno a Potyka csárdában
BESZKÁRTOS
BAKATOR
SZIGETI JÁNOS, teherautósofor
TUZOLTÓ az Erkel Színházból
BALÓ MÁTÉ ornagy, a tankok parancsnoka
PILÓTA
 
a térről:
KISFIÚ
KISLÁNY

a házból:
KISFIÚ
KISLÁNY

 
Karhatalmisták és a ház munkatársai
Társaság a Népszínház utcai kocsmából
Nemzetorök, felkelok, civilek, orvosok és ápolónok a térrol
A teherautók és a tankok személyzete
Hangok

  Játszódik Budapesten, a Köztársaság téri Pártbizottságon és környékén,
1956. október 30-án.

A drámában szereplo személyek nem azonosak azokkal az emberekkel, akik ugyanitt, ugyanekkor a történelem szereploivé váltak. Színpadi létüket, vagyis nevüket, gesztusaikat és nyelvüket egytol egyig a képzeletnek köszönhetik.

PROLÓGUS

Üres tér. Jön a Szóvivo. Jean-Pierre Pedrazzini francia fotóriporter vonásait viseli. Választékos eleganciája kirí a tér egyenszürkéjébol. Nyakában fényképezogép.

A SZÓVIVŐ

Szolgálok, mint a híradó harang
Ércnyelve: semmiségem lesz a rang,
S hirdetve ünnepséget és keservet,
Ujjongok, mindahányszor félrevernek –
S ha balról jobbra, jobbról balra billent
A fönti kéz: kongat egyszerre kint-bent...

Akit vezére jobbra, balra állít,
Helyére fagyva nem lehet szabad;
Rögeszme foglya, tölti dögrovásig
A büntetését kint és bent a rab;
Megnyitnám élete kazamatáit,
Ha elhinném, hogy kívül tágasabb.

A hátulsókból lesz az élmezony.
Mit ér az egy, a sokkal összemérve?
Az egyikbol kibújik majd a szörny,
A másik földre fekszik tönkretéve:
Ki áll, milyen mezben, milyen mezon?
Ezt mondja el nekünk az osz meséje. (El.)

I. FELVONÁS

1. jelenet
Őrjáratban

ESZTENA A múlt ezüstjét színarany jövore
Cseréli próbáló októberünk;
Húsz éve, mikor a vasas ifiknél
Megláttuk egymást, eljegyeztem Elzát,
S idonk ezüst felét töltöttük együtt –
Ha túl leszünk e választónapon,
Megérdemlünk még húsz évet aranyból.
SURÁNYI És megnyugtattad?
ESZTENA Képzeld, meg. Na és te?
SURÁNYI Meg én. Az én kincsem mindent bevesz.

Egy kapualjból fegyverrel a kezükben Nikkel és Jutasi lépnek ki.

JUTASI A jelszót.
ESZTENa Arany.
SURÁNYI És ezüst.
JUTASI Na nézd csak,
Ez a ketto itt méregdrága ember. –
A jelszót, mondom.
SURÁNYI Mondjad, hadd tudjam meg én is.
NIKKEL Motozzuk csak meg oket.
JUTASI Egy revolver,
Az anyját! Még egy pisztoly. Drágaságok...
NIKKEL Uraim, ez itt a Baross Köztársaság.
Itt fegyvert csak a mieink viselnek…
Bárki csak úgy nem teszi be a lábát
A területünkre.
SURÁNYI (Esztenának) Körbejelölték,
Mint körzetét a harcias komondor.
NIKKEL Kik vagytok?
ESZTENA Becsületes magyarok.
SURÁNYI Olyanok, mint ti.
JUTASI Olyan dühösek?
ESZTENA Pirosak, mint a százas, fehérek, mint a fal,
Zöldek, akár a címerben a halmok.
JUTASI A címer ökrei.
ESZTENA Lehet, hogy ökrök,
De színünk akkor is piros-fehér-zöld.
JUTASI Vagy kékebb, mint a gálic... Idejönnek
Korzózni két stukkerral reggel nyolckor,
Jelszót nem tudnak, nincs náluk papír:
Hát mit képzeltek?
ESZTENA Azt, hogy elvezetsz
A fonöködhöz.
JUTASI (mellét verve) Én vagyok a fonök.
ESZTENA (Surányinak) A fejhez mentünk, a lábhoz jutottunk.
SURÁNYI (Jutasira mutat) Fejet nagyobbat nem látunk az utcán
Ennél a töknél.

Jutasi nekiugrik Surányinak, de Nikkel lefogja.

NIKKEL Ejnye, ne legyen
Fejetlenség a vége.
Lábhoz. –
(Esztenának)
Nekem ti tetszetek, fiúk.
Ha már itt vagytok, tudtok valamit.
Például azt, hogy itt van ez a nagy ház.
Csak az a kérdés: onnan vagy oda;
Ha bentrol kintre mentek, az nagyon-nagyon rossz.
Ha kintrol bentre, akkor két eset van:
Az egyik az, hogy bent a koszt s a kvártély,
S a térre hajnalban szaglászni jöttök;
A másik, hogy egyszer sem jártatok bent,
Vagy hogyha mégis, álmotokban, és
Szeretnétek részt kapni most a benti cuccból.
Az elso tényállás, ha megvalósul, (Jutasira mutat.)
A mester két kopót kap puskavégre...
De hogyha jóban jártok, úgy fogadlak
Titeket, mint a testvéreimet.
ESZTENA Szóval ha bent: az rossz, ha kint: nagyon jó,
De hogyha kintrol bentre, még az is lehet jó...
Annyit fuzz hozzá, fonök: hol vagyok kint,
És hol vagyok bent, hogyha itt vagyok?
NIKKEL Az utcán állsz, tehát kint –
ESZTENA És ki vagy te,
Hogy megmondd, hol jobb: kint vagy bent a házban?
NIKKEL Az ajtónálló.
ESZTENA Nem, az útonálló.
SURÁNYI Hagyjátok abba, ez nekem magas.
A gyomromban az étel, az bizony bent,
És mindaz, ami nem került be, kint van...
Megéheztem, míg okoskodtatok.
JUTASI (Oldaltáskájába nyúl egy szendvicsért.)
Hogy elduguljál... Kaphatsz többet is.
SURÁNYI (tele szájjal)
Ez már bent van, de én kint voltam akkor,
Mikor vasárnap éjjel volt a balhé:
Megpróbáltunk elkötni egy Csepelt
A ház elol, kormányhoz ült az Ottó,
De ránk dörrentettek a bentiek...
Mi elszaladtunk, Ottó ottmaradt.
JUTASI Nem mondod, hogy ti voltatok azok –!
SURÁNYI Pedig de.
ESZTENA Ott bent így bánnak a kintiekkel.
Még visszaloni sem maradt idonk.
NIKKEL (Kiveszi Jutasi derékszíjából az egyik elkobzott pisztolyt, megpörgeti az ujja körül, és Esztenára sandít.)
Majd megkapjátok, hogyha visszajöttök…
Arany és ezüst, bizonyítsatok.
Elore mentek, földeríteni
A kékek fészkét: nézzetek be a
Függöny mögé, és tegyetek jelentést,
Ha visszajöttök: kik lapulnak ott bent,
Kik fognak fegyvert szabad magyarokra...
Fél nap telik belé, vagy annyi sem,
Mind lógni fog: aki bújt, aki nem.

Mind el.

2. jelenet
Népszínház

A Potyka csárda a Népszínház utcában, reggel fél kilenc körül. Kacsa, a pultosno söröskorsókat mosogat. Az egyik asztalnál egy vékonydongájú, fiatal vendég, Bakator fogyaszt. A kármento mellett áll Szigeti. A pult mellett Dimitrov doktor. Érkezik a falábú Meszena, fején széles karimájú kalap, vállán dobtáras géppisztoly, vattakabátján keresztben átvetve két töltényheveder.

KACSA Megint kezded, Körzokém?
MESZENA Még abba se hagytam.
KACSA Aztán mi lesz a mai musor?
MESZENA A mai musor a pártház a sarkon.
KACSA Merész.
MESZENA (Rádol a pultra. Sokatmondóan.)
Kifüstöljük a kékeket.
BAKATOR (Fölemelkedik az asztalától.)
A kékeket, a sötét kékeket.
KACSA És kicsodák azok a kékek, hm?
MESZENA A kék az annyi, mint karhatalom.
BAKATOR Pedig hivatalosan már föloszlatták a céget. Kormányhatározattal. Nincsenek is!...
MESZENA Hát épp ez az, pajtás. Fütyülnek az ukázra, és az új kormányt sem ismerik el.
BAKATOR Ezek?... Elevenebbek, mint valaha.
MESZENA És magyar létükre belelonek a magyarokba.
KACSA Be-le-lo-nek a ma-gya-rok-ba?
MESZENA Jól hallottad, csillagom… Lövik a népet a Köztársaság téren.
SZIGETI (Elolép a kármento mellol.) Mióta céllövölde a Köztársaság tér?
MESZENA Vasárnap kezdodött. Befészkelték magukat a pártházba, erodítménnyé alakították az egész kócerájt… Az most a fo-fo támaszpontjuk a városban. Lehetnek vagy hatszázan. Valamennyi kéket megeskették, hogy élve nem adja meg magát. És hogy ne unatkozzanak, célba lonek a magyar gyerekekre, érted.
BAKATOR Aki csak a közelükbe téved, lepuffantják.
SZIGETI Csak úgy, játszásiból?
MESZENA Ahogy mondja, csak úgy, játszásiból.
BAKATOR (Üres poharát a fény felé tartja.)
Most aztán betelt a pohár. Mocskos provokátorok.
KACSA De hát miért hagyják, miért turik?
MESZENA (A géppisztolya agyára csap.)Nem úgy tunök, mint aki turi, mi? Ezeknek édes mindegy: hajlott hátú anyóka a bolt elott, vagy egy hamvas arcú kisgyerek a játszótérrol… Beleeresztenek egyet, aztán ott csorog a vére a macskaköveken.
KACSA Esküdj meg, hogy ezt itt a sarkon láttad.
MESZENA Úgy görbüljek meg, hogy itt, a sarkon.

Tilinkó és Iringó lép be az ajtón. Tilinkó a Tuzoltót tereli maga elott. Körbejár a kocsmában, kabátja szárnyát lebegtetve golyó ütötte lyukat mutogat.

TILINKÓ Onnan jövök, bocsánat. (Rámered Meszenára.) A jó öreg Kör-zo… Nem hiszek a szememnek. Te itt vagy?
MESZENA Te se máshol, Tilinkó. Ki korán kel, ávóst lel.
TILINKÓ Alapozol a nagy akcióra, mi?
KACSA Kaparja a torkát a loporfüst… Töltök még.
IRINGÓ Nekem is, de a javából. (Iszik.) Be a szervezetbe.

Pillanatnyi csönd, mindenki iszik.

MESZENA Be hát: a tiéd elég tágas szervezet.
IRINGÓ Vigyázz a nyelvedre, Körzo.
TILINKÓ Na, mesélj, hol köröz mostanában a Körzo?
MESZENA (Rácsap a falábára.) Most már egy biztos pont körül… És bizsereg a hegye, mikor beletalál abba a bizonyos pontba.
IRINGÓ Aztán hol szeretnél kilyukadni?
MESZENA (Kacsára vigyorog)Egy tuzforró odúban, tudod.
IRINGÓ Azt meghiszem. Tudom, miben sántikálsz.
MESZENA Én itt a törvényt képviselem.
IRINGÓ Miféle törvény az, amelyiknek ilyen ocsmány az ábrázata? Addig ügyeskedsz, míg megint be nem vágnak a köztörvényesek közé.
TILINKÓ (A tér felé mutat.)
A pincéjükben, most derült ki, börtönt építettek. Annyi folyosója van, mint egy valódi rókalyuknak, de úgy képzeld el, hogy négy-öt emelet mélységben, lent a tér alatt… Valóságos labirintus. Bunkerek meg alagutak, öregem, dugig tömve olyan emberekkel, akiket ti évek óta halottnak hisztek.
KACSA Mese.
MESZENA Nem mese az, gyermek. Van ott egy sósavval teli kád, azt úgy hívják, hogy fürdo. Abba ültetik a szabadságharcosokat, ha nem vallanak… És van egy hatalmas húsdarálójuk, abban tunnek el a foglyok, hogyha vége a dalnak… Onnan indul a csatorna, amelyik a Dunába torkollik, abban csordogál az emberpép.
SZIGETI Mi erre a bizonyíték, ha meg nem sértem, mester?
MESZENA (találékony) A horgászok szerint a torkolatnál a legjobb a fogás.
SZIGETI Ez a tér icipicit messze van a Dunától…
MESZENA Megoldják.
BAKATOR A szomszéd házak lakói panaszkodnak: nem tudnak aludni, még a másodikon is hallani a sikoltozást, az óbégatást.
TILINKÓ Nemsokára a kékek fognak óbégatni odabent.
BAKATOR Minden kéket ki kell irtani.
TILINKÓ Megnyúzzuk a nyomoroncokat, Körzokém, feltuzzük mindet a botod végére.
KACSA Miért az övére? Neked talán nincs saját botod?
BAKATOR Kis ember nagy szerszámmal járkál…
KACSA (Tilinkónak) Kint mutasd meg, mekkora a kedved.
BAKATOR Kacsa egy igazi csajszi.
IRINGÓ Könnyu a jót osztani a pult mögül.
TILINKÓ Mindent a maga idejében. Most mást mutatok. (Gallérjánál fogva a Tuzoltót állítja középre.) Ezt az embert napok óta etetik bentrol. Na, most beszéljen! Mit adott nekik egy tál lencséért cserébe, öreg?
TUZOLTÓ Nem adtam én semmit, csak a jó szót, kérem.
TILINKÓ A színház padlásán találtam rá, megbújt egy padlásablak mögött, aztán onnan figyelte a teret. Ezt a távcsövet a bentiektol kapta. (Magasba emelve lengeti a bizonyítékot, az öreg lehajtott fejjel áll.) Mivel bízták meg, maga vén szaros, he?
TUZOLTÓ Semmi különössel… Annyi volt a dolgom, hogy ha látok valamit, jelezzem nekik.
MESZENA Miféle valamit?
TUZOLTÓ Valami gyanúsat. Azt mondták.
TILINKÓ (Lecsavar a derekáról egy piros pulóvert.)
És mit mondtak még, mit kell csinálni?
TUZOLTÓ Ha emberek gyülekeznek a színház mögött, lógassam ki az ablakon a pulóvert.
MESZENA Ki bízta meg ezzel?
TUZOLTÓ Egy Esztena nevu ember. Tiszt, azt hiszem, ezredes. Engem ott kifaggattak. Puskacsövet nyomtak az oldalamba a szégyentelenek, mikor átmentem az ételhordóval. Azt mondták, biztos kémkedni megyek hozzájuk, az ebéd csak ürügy.
SZIGETI Persze, a has az mindig mindenre jó ürügy.
KACSA És mi volt tegnap ebédre, bácsi?
TUZOLTÓ Sárgaborsófozelék… Meg egy szelet kenyér.
MESZENA Na ne röhögtesse ki magát. Ürücomb volt áfonyamártással.
SZIGETI És a bácsi B-menüt kapott?
TUZOLTÓ Azt nem tudom megmondani… Tuzoltó vagyok, kérem. Én csak a színházra vigyázok, nehogy baj legyen. Nem tudtam idoben hazamenni, az asszony is idejött, beteg. Fölhívtam a gazdasági osztályt, hozhatnék-e ebédet a konyhájukról. Visszaszóltak, hogy igen. De már legeloször lefogtak, az ételhordót kikapták a kezembol, szétszedték, hogy nincs-e benne valami fegyver.
MESZENA Félnek.
TILINKÓ Féljenek.
TUZOLTÓ Kérdeztem is, miért van erre szükség? Mindennap két or kísért a konyhára.
TILINKÓ Na öreg, ma mi kísérjük a konyhára: vagy mi esszük meg oket, vagy ok esznek meg minket.

Tilinkó a Tuzoltó nyakába akasztja a távcsövet, Kacsa szódavizet tölt az egyik korsóba, átadja a Tuzoltónak, aki mohón inni kezd. Az egyik pultnál álló férfi Tilinkó felé fordul.

DIMITROV Nagy az étvágya az úrnak.
TILINKÓ Semmiségekkel nem lakom jól. (Dimitrovhoz fordul, majd gúnyosan.) Mint az ilyen beszólogatós kis keszegekkel. (Övébol pisztolyt ránt elo.) Ki maga, faszikám, hogy az étvágyamat kritizálja?
KACSA Na, azt villámgyorsan tedd el, vagy tunj a francba. Itt nem csinálsz ribilliót.
MESZENA (nevetve) No-no. Azért egy kis kivizsgálás nem árt. (O is eloveszi a fegyverét, és Tilinkó mellé lép.)
KACSA Agyalágyultak. A frászt hozzátok az emberre.
IRINGÓ Kicsim, nem kell mindjárt a szívedhez kapni, ha fölhúzzuk a kakast. TILINKÓ (Másik kezébe áttéve a pisztolyt, övébol tort vesz elo, magasra tartva mutatja Dimitrovnak, Meszenának, Iringónak és Kacsának.) Tegnap este találtam egy sötét utcában. Valami Kossuth-díjas esztergályos hátából húztam ki, ha minden igaz… Na milyen?
KACSA (iszonyodva) Borzalmas.
TILINKÓ Neked hogy tetszik, Iringó?
IRINGÓ Fain kis muszer.
TILINKÓ Akkor a tiéd. (Átadja Iringónak a vadásztort, majd fenyegetoen Dimitrovhoz fordul.) Halljuk, ki vagy?
DIMITROV Gyomorspecialista. Összevarrtam már néhány gyomrot múlt kedd óta. Tudom, mi van bennük.
KACSA Szálljatok le róla, orvos.
MESZENA Ha egyáltalán beveszem ezt a rizsát, hogy orvos, szeretnénk tudni, kinek az oldalán áll.
DIMITROV Mindig azén, aki vérzik.
TILINKÓ Ez nekem nem jó válasz.
DIMITROV A seb itt is, ott is seb. És ugyanúgy fáj.
MESZENA Fájjon annak, aki jogosan kapta.
DIMITROV Jog helyett ököljog…
TILINKÓ És ha ököljog, doki? Az is több, mint a semmi. Ha már évek óta az a program, hogy odabent dolgozik a hazugsággyár, a kintieknek meg kuss, se pénz, se posztó, akkor ez a minimum, ami nekünk jár.
MESZENA Mit tud maga, doktor? Maga csak azt javítja ki, amit elront az egyik vagy a másik oldal. Semmi kreativitás.
DIMITROV Legyen nyugodt, tudok eleget. Valamelyik éjszaka itt járt egy fiú a téren a barátaival… Arra a Csepelre voltak kíváncsiak, amelyik a pártház elott parkolt.
BAKATOR (fölugrik az asztaltól) Az Ottó! Mi van a haverunkkal?
DIMITROV Az életét köszönheti annak, hogy itt voltam a közelben... Hármat kapott a vállába, egy kisebb sorozatot. A negyedik golyót a gerincétol egy ujjnyira szedtem ki. Elláttam a sebét, aztán behozattam a kórházba.
MESZENA Ja, az Ottó.
TILINKÓ Milyen Ottó?
MESZENA Milyen Ottó, milyen Ottó!... Rizottó…Tudod, az a szerencsétlen.
BAKATOR Aha, az a dadogós gyerek.
DIMITROV Ha akarnak neki mézes puszedlit vinni: bent fekszik a Koltóiban.
TILINKÓ Mé-zes pu-szed-liiit?! Viccelodünk?
MESZENA Szóval maga lepaktál a házbeliekkel? És még van pofája közénk telepedni?... Letartóztatni!
KACSA Türtoztesd magad, nem hallottad, hogy orvos?
IRINGÓ Oké, nem ártott senkinek. De vannak információi.
MESZENA Na jól van, jól van… Ha már itt van, doki, mit tud még, mi van azokkal a foglyokkal? Hányan vannak odalent?
DIMITROV Egy darab sebesült sincsen.
TILINKÓ A barátom nem azt kérdezte.
DIMITROV Egy szál sebesült sincsen, a többi nem az én asztalom... De lesznek egypáran, ahogy magukat elnézem.
TILINKÓ Akkor nézegessen még egy darabig.
DIMITROV Gyönyörködésre nincs okom. Várnak a leendo sebesültjeim.
TILINKÓ (Dimitrovhoz vágja a pulóvert.) Ezt se hagyja itt. Ha már valamelyiknek nagyon fájna valamije, harapjon elobb ebbe a rongyba. Aztán úgyis a fube fog. Gyerünk, Tuskókám.

Tilinkó és Meszena nevetve veregetik a Tuzoltó vállát, majd Iringóval hármasban el.

DIMITROV (megvetoen) Szabadságharcosok.
SZIGETI Azok hát… Kicsit vadabbak, mint a többi volt a Rádiónál.
KACSA Ha fölpiszkálják oket, olyankor vadak.

Mind el.

Papp András 1966. május 18-án született Mátészalkán. Muveibol: A feledés egyenletes növekedése (novellák), Széphalom Könyvmuhely, 1994.; Te beszállsz a bárkába (regény), JAK–Kijárat Kiadó, 1997.; A suttogó (elbeszélések), Kalligram, 2004. Díjai közül: Móricz Zsigmond-ösztöndíj, Hajnóczy Péter-ösztöndíj, Örkény István-ösztöndíj. Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. Muveibol:, Szétszóratás (versek), Cserépfalvi, 1991.; Termann hagyományai (próza), Seneca, 1997.; Drezda februárban (versek), Palatinus, 2000.; Paulus (verses regény), Palatinus, 2001, 2002.; Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig (válogatott versek), 2003.; A Nibelung-lakópark (drámai költemény), Magveto, 2004. Díjai közül: Déry Tibor- jutalom, Móricz Zsigmond-ösztöndíj, Alföld-díj, József Attila-díj, Palládium-díj.

Hans Holbein: A lovag küzdelme a Halállal