A fõváros építtetõje

Demján Sándor, az Arcadom ingatlanfejleszõ részvénytársaság tulajdonosa, a Vállalkozók Országos Szövetségének ügyvezetõje

 

Budapestnek a kultúrát és az idegenforgalmat kell megcéloznia, emellett a kereskedelmi központ jellege megmarad. Az idegenforgalom az új évezred legeslegnagyobb üzlete. A megnövekedett szabadidõben szórakoztatni kell az embereket. A város - amely Európa nagyvárosaihoz viszonyítva nagyon fiatal, még Pest is az amerikai városokkal egykorú - csodálatos építészeti alkotásait meg kell védeni, hiszen nem lehet idegenforgalmat, kultúrát, kongresszusi turizmust fejleszteni, ha a város nem szép.

A beruházó, vállalkozó nézõpontja

Örülök, hogy ezen a fórumon elmondhatom a nézeteimet, de szeretném, ha a "pántlika" eltûnne a nevem mellõl, hogy én vagyok a fõváros építõje. Bízom benne, hogy sokan építjük ezt a várost, és egyben védjük is. Nem jó, ha ilyen pántlikákat aggatnak ránk. Nem csak beruházóként, hanem mint a Vállalkozók Országos Szövetségének ügyvezetõje vagyok jelen, és ebben a helyzetben több szakmai véleményt igyekszem képviselni: mérnöki, közgazdasági szempontokat egyaránt. Mint bizonyára tudják, nem vagyok építész, sem várostervezõ - gazdasági ember vagyok, így más aspektusból vizsgálom a kérdéseket.
Úgy vélem, nem kell feltalálnunk a meleg vizet, a világ számos részén hasonló problémákkal találkozunk, mint Magyarországon, Budapesten. Hasznosnak tartom, ha elemezzük a határainkon túli eseményeket, következményeket, és próbálunk belõle tanulni. A mai Budapest is hasonlóan alakult ki. mint sok más európai nagyváros.

Száz évvel ezelõtt

Kedvenc olvasmányom Budapest várostörténete: Ebbõl megtudható, hogy az elsõzõ századforduló, a nagy gazdasági fellendülés idején, a a mai városkép kialakításában az akkori kiválóan mûködõ Közmunkatanács fontos szerepet játszott. Az USA kormánya is ideküldte szakembereit, hogy tanulmányozzák a tevékenységét. A különbség azért lényeges a mai helyzethez képest: az ország fõvárosát az elõzõ századforduló idején az egész ország építtette; a kormány és a fõváros megosztozott a munkán és a költségeken. Az állampolgárok pénzét használták fel az egész ország érdekében, és a Parlamentben folyt a vita Budapest fejlesztésérõl. Megjegyzem, ha a Közmunkatanács alapító okiratát megnézik, pironkodhatnak a mai jogászok meg rendeletalkotók, mert az mindössze két-három oldal. Alapgondolata, hogy a fõvárost az egész ország gazdaságának, iparának, kereskedelmének erõsítése érdekében kell fejleszteni, kedvezõ pozíciót teremteni a gazdaságnak, hogy Magyarország gyarapodjék. Ma a problémát ott látom, hogy korunkban már nem az ipar dominál, hanem a kultúra és az oktatás, ami mindenütt a világon nagyon nagy üzlet - kivéve nálunk. Ahogy a szórakoztatóipar és a sport is, ami nyugaton komoly üzlet..

Milyen karaktere lesz ennek a városnak?

Magam úgy gondolom, elfelejthetjük azt, hogy az ipari termelésben kell jeleskednie Budapestnek; Gyõr, Székesfehérvár, Debrecen valószínûleg sokkal dinamikusabban fog fejlõdni. Budapestnek a kultúrát és az idegenforgalmat kell megcéloznia, emellett a kereskedelmi központ jellege ismegmarad. Az idegenforgalom az új évezred legeslegnagyobb üzlete. A megnövekedett szabadidõben szórakoztatni kell az embereket. A város - amely Európa nagyvárosaihoz viszonyítva nagyon fiatal, még Pest is az amerikai városokkal egykorú - csodálatos építészeti alkotásait meg kell védeni, hiszen nem lehet idegenforgalmat, kultúrát, kongresszusi turizmust fejleszteni, ha a város nem szép. Ebben a városban rengeteg szép létesítmény van, és messzeme-nõen egyetértek Ráday Mihállyal, hogy meg kell védenünk a város szép épületeit.

A rehabilitáció dilemmája

A városfejlesztési koncepció legnagyobb problémáját abban látom, hogy a kommunista egyenlõségi reflexek szerint egyenletesen elteríti a szegénységet. Példaként említhetem a rehabilitációt, pedig ez szakmai kezekben van. Ha egy foghíjat beépítenek mondjuk a belváros valamelyik utcájában, de az egész terület nem esik át rehabilitáción, a környezete felfalja az újat. Ebbõl adódóan a városnak nem szétszórni kell a pénzt, hanem azt kell mondani, hogy most megcsináljuk a IX. kerület teljes rekonstrukcióját, és erre összpontosítunk, azután következik a VIII. kerület, és sorban a többi. Ma egy-egy épületet kezdenek el jó esetben helyre állítani, ha a pénzt sikerül összeszedni, majd a rekonstruált ház pár év alatt visszasüllyed szomszédai nívójára. Hiányolom a város stratégiáját, a kerületek pénze szûkös. Magyarán: fel kellene vállalni, hogy átmenetileg elveszek valakitõl azért, hogy a másik kapjon. A kerületek önállósága legalább bizonyos versenyhelyzetet jelent, ám a források elaprózása helyett egyetértésre kellene jutniuk abban, hogy milyen célokat valósítanak meg közösen a kerületek a fõvárossal, és mi az, amiben megmarad a kerületek önállósága.

Budapest egyközpontú város

Nem lehet Újpesten, vagy Kispest határában egy olyan valós városközpontot építeni, hogy ellensúlyozza az általunk panaszolt gondot. Ezért a városért való lobbizásban mindig jelen van a gondolat, hogy a Belvárost meg kell védeni. Nem biztos, hogy igazam van, de úgy látom, hogy a politikusok körében gyakorlatilag nincs konszenzus. A Gazdasági Tanács ülésén felvetettem a Miniszterelnök úrnak, hogy véleményünk szerint a politikai csatározások oltárán feláldozzák Budapest jövõjét, regionális központ lehessen. Most is így gondolom, és teljesen mindegy, hogy melyik pártot tekintjük. Úgy érzem, ma bármi történik a városban, az valamilyen politikai indulat tárgyává válik, attól függõen, hogy ki mondja és ki találja ki. Az a probléma, hogy politikai alapon választanak testületeket. Adott testületben tudható, ki mondja meg, mi szép, milyen a kívánatos méret, így a sokszínûség a város érdemi fejlesztésében nem érvényesül. Szerintem ezeket a kérdéseket nem az építészeknek kellene eldöntenie. A Közmunkatanácsban sem az építészek domináltak, hanem a használók, a funkciót meghatározók. Természetesen építészek nélkül nem megy, de nem feltétlenül csak magyar építészek közremûködésére lenne szükség. A város százegynéhány évvel ezelõtti fejlesztésekor idehívtunk franciákat, németeket, nyitottak voltunk a világra. Ehelyett ma csak magyar tervezõ által aláírt terveket lehet beadni, ez a monopólium nem a város hasznát szolgálja, fõként, ha valóban nyitni kívánunk az egész világ felé. Korántsem mindegy, mikor kezdjük a város fejlesztését. Véleményem szerint máris késõ van.

A szlogen: "világvárost építünk", hamis.

Nem építünk világvárost, ahhoz túl lassúak vagyunk, nincs koncepció és nincs tartalom. A "világvárost építünk" célkitûzésének ellentmondanak az eszközök: ha a csökkennek a város kasszájának bevételei, rögtön megemelik az adót. Az a véleményem, amíg építünk, addig csak az üres telkeket szabad adóztatni. Egy másik sarkalatos kérdés, hogy a város saját pénzbõl kíván-e fejleszteni vagy befektetõi tõkébõl, hiszen az adónövelés elriasztja a multinacionális cégeket. Magam több példáról tudok, amikor a világ legjelentõsebb multinacionális vállalatai valamelyik szomszédos országba telepítették több tízezer négyzetméteres irodaközpontjukat, mondván: a budapesti 2%-os helyi iparûzési adó kibírhatatlan. Egyikük magával vitt, illetve nem Magyarországra hozott például két 1 milliárd dollár exportot lebonyolító üzemet, természetesen a hozzá tartozó foglalkoztatással együtt. Az Unióba való belépés idején tudomásul kell vennie minden régiónak és városnak, hogy szabadon elmehetnek a cégek, az állampolgárok. Versenyhelyzet alakul ki. Senkinek nincs biztosítva a siker, lesznek városok, melyeknek lakossága radikálisan csökkenni fog, elvándorol a gazdaság.

Az adócsökkentés haszna

Budapest - alapvetõ hiányosság - nem hajtotta végre a Bokros csomagot. Elkezdték ugyan, de félbemaradt: a városnak még ma is 30%-kal több alkalmazottja van, mint indokolt lenne. A Bokros csomag sugallta takarékosság helyett 80%-kal emelte fel a helyi iparûzési adót a város az elmúlt két évben, ezért mennek el a vállalkozók. Budapest agglomerációjába viszik cégeiket, irodájukat - ez a hatalmas bevétel hiányzik a város büdzséjébõl. A kereskedelem legfeljebb 2-3% profitot tud realizálni, ezért a helyi iparûzési adó nagysága rendkívül fontos. A Vállalkozók Szövetségének álláspontja szerint az iparûzési adót 25%-kal kell csökkenteni, kijelentettük, hogy nem fogunk támogatni olyan pártot, amelyik nem ezt veszi fel programjába. Ennek az adónak közel 10%-a közvetlenül a vállalkozások fejlesztését kell szolgálnia, ha nem ezt teszi, akkor lehetnek nagyon szép tervek, a vállalkozók mégsem maradnak itt, és nem jönnek ide a cégek központjai. Ha így lesz, akkor Budapesten csupán tervek maradnak a Belváros rehabilitációjáról meg a barna övezetek átalakításáról szóló elképzelések. Van a világban olyan város, amelyik a valamikori belvárosból közparkot csinált, nem is megy be oda senki.
Ha megnézzük a Rákóczi utat, bezárt üzleteket, telefirkált falakat látunk, Ha ad magára a fõváros, a falfirkákat lemeszelteti, kijavíttatja az épületek lábazatát, kötelezi az üzletvezetõket, hogy söpörjék a járdát, a környezõ utcákban kedvezményt ad parkolóházak építéséhez, nem pedig az lebeg a városatyák szeme elõtt, hogy sokkal jobb, ha kint parkolnak, mert akkor az a mi bevételünk. Hiányzik az összefogás, a mozgósító erõ. A belvárosban megindult a szlömösödés, ha nem vigyázunk, itt is létrejöhet fekete lyuk, amirõl a szakértõk régóta beszélnek. Ezért azt gondolom, rendeletekkel kell beavatkozni, és az emberek mozgósítása is elengedhetetlen.

Nagyon szeretem a zöldet

a természetet és a vizet. A városra régen jellemzõ hatalmas szökõkutak, ivókutak, a kis tereken akácok vagy más fák, délszaki növények teljesen eltûntek, pedig a legegysze-rûbb és a legolcsóbb díszek voltak. Amikor bizonyos személyeknek felajánlottam, hogy 1000 virágzó fát adunk, csak ültessék el, az volt a válasz, nem vállalják, mert a kényes növényeket nincs ki elültesse, és nem tudják locsolni. Nagyon szépnek tartom a Nyugati városrész elõtt a virágzó fákat és a széles sétányokat, ezért most megismétlem a felajánlást. Budapestet vissza kell fásítani, hiszem, hogy meg lehet szervezni: virág kell csupán és víz.

Budapest fürdõváros?

Azt mondjuk: Budapest fürdõváros. Ne áltassuk magunkat! Budapesten fürdõ utoljára az elõzõ századfordulón épült, azóta csak uszodát építettünk, a mai kor igényeinek megfelelõ fürdõt egyet sem.
A csodálatos régi építészeti örökségen túl mivel tudjuk vonzóvá tenni a várost? Ami valóban régió-központtá tette jó száz éve Budapestet, a szórakozás, a kultúra, az idegenforgalom. A mai infrastruktúra minõsége azonban nem megfelelõ, és ami ezen a téren a minõségi fejlesztés irányába hat, azt mind támogatásra érdemesnek vélem. A fejlett világ bármely kétmilliós városában tízszer több történik, mint nálunk. Ne vigasztaljon minket, hogy az elõzõ ötven év a lakótelep-fejlesztés jegyében zajlott, mert az rossz városszerkezetet eredményezett, és fejlesztésre szinte már csak a barna zónák maradtak. Ma a világ más tájain úgy fejlesztik a városokat, hogy ha valaki egy nagy létesítménybe beruház, akár a 60%-át készpénzben visszakapja a várostól, függetlenül attól, hogy ki van kormányon. Budapestet nem szabadna feláldozni a politika oltárán, igen lényegesnek tartom, hogy e tekintetben elõrelépjünk..

Magasházak védelmében

Ahogy Budapestrõl, Magyarországról is nagyon sokan elvándorolnak. Ha az EU csatlakozás idõpontjáig nem sikerül elérnünk az Unió jövedelemátlagát, ez a folyamat vészesen felgyorsul. Volt szerencsém nyolc évvel ezelõtt egy Budapest regionális szerepérõl szóló tanácskozáson részt venni, ahol elhangzott, hogy a fõvárossal közösen kormányprogramot kellene készíteni. Akkor azt vallottam, minden program kudarca nagy szervezetekhez, kormányokhoz köthetõ, azóta, hogy nem történt jelentõs elõrelépés ebben a kérdésben, megváltozott a véleményem. Néhány példa: egy nagyon gazdag koreai ismerõsöm eljött Budapestre, felnézett a budai oldalra a Duna-korzóról, és azt mondta: nem is gondoltam, hogy Budapesten ennyi szegény ember él. Értetlenségemre elmondta, hogy Koreában a szegények laknak a hegyoldalakon, a gazdagok pedig a völgyekben. A hegyre a panoráma fantasztikus, csodás - mondta.
Nálunk a városatyák magasház-ellenesek. Kérdem én: milyen alapon vindikálják maguknak a jogot, hogy nem engednek a pesti oldalon magasházat építeni? Az egész világon mind több közterületet, parkot, zöldterületet nyitnak meg az embereknek, ezért mind magasabbra építkeznek. Például Torontóban, de másutt is. Érthetetlen, hogy megfosztják az embereket a lakás domináns értékétõl, a panorámától. Pestrõl nézvést a budai oldal, a hegyvidék a legnagyobb érték. Milyen alapon teszik tönkre egy megvásárolt telek értékét azzal, hogy megtiltják magasház építését? Nonszensz, hogy annak fogják megengedni magasház építését, aki a fõváros tulajdonából vesz majd hozzá telket. A Csepel sziget északi csücskén, ahol a víztisztító van, ott talán lehet majd építeni, de még nem hozták meg a döntést.
Azzal teljesen egyetértek, hogy a történelmi városrészben ne épülhessen magasház, ám a mai építészethez vitathatatlanul hozzátartozik. Németországban a lapok vezetõ oldalára került, hogy egy 200 méter magas irodaházért folyó versenyben hatalmas csalódás érte a berlinieket, mert máshová épült. Tessék megnézni, mi történik Bécsben, ott nem félnek magas épületeket építeni, persze nem a történelmi belvárosban. A múltban is tanultunk Bécstõl, nem árt most is tanulni. Én személy szerint nem kedvelem a mai építészetet, Salzburgban és Siénában is a várban érzem a legjobban magam, mégis belátom, hogy a mai kor mást diktál. Annak idején azt mondták, nem kell Iparmûvészeti Múzeum, a Parlament építõjét is megtámadták. Ma is az a jó terv, ami nem valósul meg. Steindl megépítette a Parlamentet. nem is szerették, mert egy jelentõs létesítményt alkotott. De építészeti díjat az Akadémiával mégis Peter Munk alapított... Érdemes ezt az analógiát, a mechanizmust is vizsgálni, amikor Budapest fejlesztésérõl szó esik, és érdemes a világra nyitottnak lennünk, mert meggyõzõdésem, hogy Magyarország az Unióban rendkívül sikeres ország lesz.

Az egyéni kisérlezes fontosága

A városnak önálló koncepcióval kell rendelkeznie, de nem zárhatja ki az egyéni kísérletezést sem. Nagyon fontosnak tartom a testületi döntéseken túl a személyi felelõsségvállalást. Ma különféle irányzatok képviselõi korlátoznak más stíluseszménynek hódóló építészeket, ezért alig jön létre eredeti alkotás. Amikor egy magyar építésznek felvetettük, hogy egy külföldi tervhez tanácsadóként szerzõdtetjük, jöjjön oda és mûködjön közre, a legmerevebb elutasítással találkoztunk. A monopolhelyzet felépítése és a rossz reflexek hozzák ezt. Én arra biztatom az építészeket, akiknek a város ügyeiben szavuk van,, hogy ne féljenek, merjenek tanulni a világtól, hiszen van mit tanulniuk. Itt hatvan évig nem épült luxuslakás, különbözõ szolgáltatásokkal ellátott öröklakás, nem is ismerik a magyar tervezõk azokat a funkciókat, melyekkel másutt visszacsalogatják a városból kiköltözött rétegeket, hogy jöjjenek vissza a városba. Az ilyen típusú házakban nagy uszoda, sportterem, könyvtár, szivarozó helyiség, 70 féle szolgáltatás van, külföldön ma ez a trend. Nálunk a külföldi építésznek magyar tervezõvel kell aláíratnia tervét, olyannal, aki életében nem lakott ilyen házban.
Nagy az elmaradásunk a világtól. A lakótelepi házak nem felelnek meg a kor igényeinek, ahogyan a régi bérházak sem. Nagyon sok közös területet kell létrehozni, egy ilyen modern lakóépületben a hasznos terület 30%-a közösségi helyiség. Most voltunk Oslóban, amikor a Westend City Center építéséért megkaptuk a FIABCI (nemzetközi ingatlanfejlesztõ szövetség - a szerk.) fejlesztési nagydíját. Ott az egész kikötõ újjáépült: alattuk futnak a vasúti sínek, még lejjebb parkolókat alakítottak ki, az egész ultramodern. Hajdanán a régi épületekben lévõ lakások voltak a legnagyobb értékûek, ezek felújítása, helyreállítása óriási pénzt igényel. Ha Budapestnek koncepciója lenne, a város is hozzájárulna anyagiakkal, meg lehetne hozzá szerezni a szükséges tõkét. De nem lehet utólag megváltoztatni a szabályokat, mint tették azt a városatyák a magasházak esetében.

Jó üzlet olimpiászt rendezni

Az olimpia éppen olyan sorsforduló lehet a város életében, mint a Millenniumi ünnepségekre való készülõdés volt száz éve. Az ehhez szükséges infrastruktúrát egyébként is meg kellene építeni. Görögország példáját említem: '84-ben és '88-ban is ott jártam. Görögország életszínvonala ebben az idõben alacsonyabb volt Magyaror-szágénál, ám amint csatlakoztak az Európai Unióhoz, 100 milliárd dollárnyi mûködõ tõke, 60 milliárd EU támogatás érkezett, ez indukálta a fejlõdést. Hozzánk eddig mindössze 20 milliárd dollár érkezett. Kishitûek vagyunk és nem is érdemlünk semmit, ha nem tartjuk képesnek magunkat arra, mint amit a görögök véghezvittek az uniós csatlakozások után.
Görögország az Olimpiai Bizottságtól 4, az EU-tól 5 milliárd dollárt kapott az olimpiára. Itt nagyon sok makro-közgazdászt látok. Ha 9 milliárd addicionális tõkét elköltök, és ha a hozzáadott érték csak 50 százalékban belföldön realizálódik, akkor makroszinten valójában egy olimpia ingyen van az országnak. Az olimpia nagyon nagy üzlet, elsõsorban a turizmus fellendülése miatt, de utána az ismertség, az imázs nagyon nagy vonzerõ. Egy olimpiai falut a rendezvény után gyógy-idegenforgalmi vagy oktatási célokra hasznosítani lehet, diákszálló, kongresszusi központ, vagy akár remek vívóterem lehet. Budapestnek megmaradtak a szakegyetemei, ez egy hatalmas üzleti lehetõség. Remélem, hogy ez az ügy nem vérzik el a politikai csatározások mezején, hanem megragadjuk a lehetõséget. Aki Budapesten él, annak lokálpatriótának kell lennie, a várost fejleszteni kell, és ez pénz nélkül nem megy.

A cél, Budapest legyen regionális központ

Ma még adott a lehetõség, hogy Budapest az egész Balkánra kiható regionális, kulturális, oktatás, pénzügyi központ legyen, de tudomásul kell vennünk, hogy ha Budapest késlekedik, akkor a regionális központ funkciója Bukaresté lesz.
A közlekedés fejlesztése is halaszthatatlan. Ma a légiközlekedés (és az autópálya) jelenti azt, amit régen a vasút. Hihetetlen mértékû lemaradásunk van, nézzék meg a Ferihegyi repülõteret! Európa egyetlen reptere, ahol nincsen szálloda, nincsen fedett parkoló, és úgy néz ki, ahogy kinéz. Amikor idejön egy amerikai, azt hiszi, hogy egy százezres kisvárosba érkezett.
Mégis hiszem, hogy Budapest regionális központ lehet. Ennek elõfeltétele -nézetem szerint - hogy politikai konszenzus jöjjön létre ennek érdekében, Hogy ezen munkálkodva sokféle vélemény juthasson érvényre. A város lakosságát pedig mozgósítsuk azért, hogy patrióták legyenek, szeressék és védjék a várost.
Igaz ehhez erõsíteni kell a budapestiek igényét a tisztaságra, a zöldre, a modern mentalitásra, a turistákkal való törõdésre.
Jöjjenek segíteni minél többen, építsük együtt a várost, hiszen egy kis ház megtartása vagy építése épp akkora tett lehet, mint egy sokak által elutált toronyházé.