Kulcsár Lászlóné - ifj. Kulcsár László

"Közel van az Úr minden őt hívőhöz:
Mindenkihez ,aki hűséggel hívja őt"

Nagyszénás község újratelepítés utáni története, apró mozaikokból állítható össze, tekintettel arra, hogy az írásos adatok, melyek történeti leírását lehetővé tennék, csak nagyon szétszórtan lelhetők fel.

Talán ezen mozaikok közül a két legegységesebb, s legnagyobb darab az egyházak levéltáraiban őrzött dokumentumokból rajzolódik ki. Ennek megfelelően a község teljes történetét átfogó mű megírása csak akkor kecsegtethet sikerrel, ha ezeket a fontos "mozaikokat" a helyükre illesztettük. A községünk történetét feldolgozó, Nagyszénás, Fejezetek a község történetéből, című sorozatban, annak is a második kötetében került a nagyközönség kezébe a Nagyszénási Római Katolikus Egyház története.

Ennek a feldolgozásnak a párjaként íródott most a község ma is élő másik felekezetének rövid története. Eme két különálló, de mégis ezernyi szállal összefonódó történet minden bizonnyal számos új adattal, s érdekes adalékkal fogja gazdagítani a község egyetemes történetét. Miként a katolikus egyházról írott műben sem lehetett a teljesség igényével fellépni, jelen esetben is az elsőrendű cél olyan új adatoknak a megismertetése, melyek segítségével az egész község története gazdagabb, árnyaltabb lehet. Másrészt az elkövetkező kutatóknak forrásmunkaként nyújthat segítséget tevékenységükhöz. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy semmilyen más írott forrásban nem sikerült olyan mélyre nyúlni, a falu 19. századi történetében, mint az egyházak történetének megismerésén keresztül.

Adatainkból csak a legkézenfekvőbb következtetéseket vontuk le, a távolabbiakat az ismeretek gyarapodásával, s csak a kellő megalapozottság megléte esetén lehet megtenni, s ez az elkövetkezö kutatások feladata.

Itt szeretnénk kifejezni köszönetünket mindazoknak, akik munkánkat lehetővé tették, vagy bármiféle módon segítették:

Pintér János esperes úrnak, ki lehetővé tette, hogy az Orosházi Evangélikus Egyház Levéltárában dolgozhassunk.

Kondor Péter volt nagyszénási evangélikus lelkésznek, ki lehetővé tette a Nagyszénási Egyházi Irattár dokumentumainak felhasználását, valamint a kézirat áttanulmányozásával segítette munkánkat.

Szárazné Kőrösy Editnek, az Orosházi Evangélikus Levéltár levéltárosának, türelméért, s kutatómunkánkat egyengető segítségéért.

Dr. Barsi Balázs O.F.M. (Ordo Fratrum Minorum, Ferencrendiek) magiszter, házfőnöknek, a latin nyelvű idézetek fordításáért.

Valamint az Orosházi és a Nagyszénási Evangélikus Egyház minden segítőkész tagjának, akik információkkal, fényképekkel, tanácsokkal láttak el bennünket munkánk során !

Nagyszénás, 1995. december 22.

" Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek

Nagyszénás község, valamint annak elődje Zenasegyháza középkori története igen sok homályos időszakot tartalmaz, még az elmúlt évek kutatásai, s az ásatások ellenére is. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy 1596-ban községünk elődje, a törökök oldalán harcoló tatár segédcsapatok által elpusztult, s ha nem is vált teljesen lakatlan pusztává, de minden bizonnyal mint község megszűnt létezni. A környék falvainak sorsa nagyon hasonló volt ebben az időszakban, így 1720-ban Harruckern János György érdemei elismeréseként, mint pusztát kapja meg a megyényi területet, melyen jelenleg Nagyszénás, Orosháza, valamint azok környéke is elhelyezkedik.

A hasonló sorsú Orosháza, mely az 1590-es években a törökdúlás által szintén pusztasággá lett, s helyén talán egyetlen körtefa, s középkori templom csekélyke romjai állottak, 1744-ben éledt fel újonnan. Ez időtájt a Harruckern-féle telepítések híre már bejárta az egész országot, tekintettel arra, hogy a telepeseknek szabad vallásgyakorlatot, s elegendő földet biztosított, mi több egy adott időre még a földesúrnak járó szolgáltatásokat is elengedte.

A dunántúli Zomba község evangélikus hitű jobbágyai, mivel vallásukban a zombai földesúr által korlátozva voltak, 1743-ban elindultak telephelyet keresni e tájra. Kiválasztva a megfelelő helyet, megkötötték a szerződést Harruckern Ferenc földesúrral, s 1744 április 24-én, Szent György napján megérkeztek az orosházi pusztára. A 70 családból álló kis kolónia, első teendője volt, hogy helyet kerestek a magukkal hozott harangnak, majd később a mai templom tornyának helyén sárból és vesszőből templomot építettek. A kis település szépen fejlődött, s az 1800-as évek elejére, már némiképpen kinőtte az eredetileg meghatározott területét.

A szénási puszta ezidőtájt a Károlyi család tulajdonában volt. Tekintettel arra, hogy a pusztán gyakorlatilag nem lakott senki, ezért a család a legkézenfekvőbb módon igyekezett gondoskodni a földek egy részének műveléséről, napszámos falu létrehozásával.

A napszámos falu 1818-ban a mai községtől északra, az un. Mihálytelki részen jön létre, 200 beltelekkel. A szerződés, az un. Köt levél első, 1818-as példánya ugyan nincs a birtokunkban, de a hat évre megkötött szerződést 1824-ben ismét hat évre meghosszabbítják, s ebből egyértelműen kiderül, hogy a kis napszámos falu lakosságát ideiglenesen, az orosházi házzal bíró, de földdel nem rendelkező családok alkotják.

Részlet a kötlevélből:

"Köt levél

Melynek erejével az orosházi uradalmi tiszttartóság és az ezen köt levelet áláíró Orosháza helysége házzal bíró földetlen lakosai között az méltóságos gróf Károlyi familiának nagyszénási pusztájából a folyó 1824-ik esztendő Szent Mihály naptól számítva egymás után következő újabb hat esztendőre kiadott 4500 hold földeknek részint harmados műveletű szántás vetése, részint feles használása és egyébb fentebb kötelezett adózások s kötések alatt tekintetes Erdélyi János jószági direktor úr jóváhagyásának fenntartásával egyezés létesített.......

Szénás 6. auguszt 1824"(1)

Joggal feltételezhetjük, hogy ezeknek a családoknak a hite, Orosházának megfelelően evangélikus. Ezzel a lépéssel 1818-ban ugyan még minden formai keret nélkül de megjelenik, s megindul útjára az evangélikus hit a mai Nagyszénás területén.

Ahogyan teltek az évek a kis napszámos falu lakossága talán gyarapodott is, de erre nincsenek közvetlen bizonyítékok az első időkből. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt születő gyermekeket, illetve az esetleg elhalálozott földműveseket, még anyakönyvileg nem különítik el, hanem az orosházán lakókkal együtt, minden megkülönböztetés nélkül anyakönyvezik, természetesen Orosházán. Sajnálatos, hogy az anyakönyvekben ebben az időben még nem szerepel a születés helye, mint adat, így nem lehet figyelemmel kísérni, vajon vannak-e olyan gyermekek, akik már itt a szénási telepítésen születtek. Bár a fent idézett Köt levél további részeiből az is egyértelműen kiderül, hogy a hat év elteltével minden művelőnek el kell tüntetni az ott tartózkodása nyomait:

"A hat esztendei Contractuális időnek kitelése után minden művelő tartozni fog az egy holdas szérűs kertje árkolásait behúzni, az gunyhóját, szárnyékait elbontani, garágját elszedni..."(2)

Ennek ellenére a hat évente megújuló szerződések némi állandóságot visznek az ott lakók életébe. Talán ennek is köszönhető, hogy az alkalmi településnek kialakul az igénye, hitük helyben való gyakorlására, valamint a keresztelések és halálozások elkülönített bejegyzésére. Mindezen folyamat vezet oda, hogy létrejön az orosházi anyaegyháznak a Kis-Szénási Filiája.

A Kis-Szénás megnevezés nem állandó. Esetenként csak mint Szénás említik az anyakönyvek. A megnevezés gyakran az anyakönyvet vezető személyek cseréjekor, ugyanazon időpontban megváltozik.

A Filia létrejötte igen lényeges dátuma a Nagyszénási Evangélikus Egyháznak, hiszen ezen évtől tekinthető hivatalosan is jelenlévőnek e felekezet Szénáson. Az Orosházi Egyházi Levéltár anyakönyvei alapján az állapítható meg, hogy az első hivatalos keresztelési bejegyzés 1832-ből való, amikoron már egyértelműen mint Filiáról esik szó.

A Filia 1832-es létrejöttét az alábbi bizonyítékok látszanak alátámasztani:

a, Az Orosházi Evangélikus Egyház halotti anyakönyvében, az 1831. évben szerepel egy bejegyzés, amely a Kis Szent Tornya Filiában és a Szénás kolóniában a kolera járványban elhalálozottakat sorolja fel. Tehát 1831-ben még nem filia Szénás, annak ellenére, hogy említés esik róla.

b, Ugyanezen jegyzőkönyvben az 1832. évi bejegyzéseknél azonban már Szénás mint filia szerepel. Az igen nehezen olvasható bejegyzés latin nyelven a következőképpen szól: "In Filia Szénás Negyven-Ház Nuncupata Mortui Inut Segnestes"(3)

c, Az Orosházi Evangélikus Egyház keresztelési anyakönyvében 1831-ig nem esik szó semmilyen formában a Szénási, vagy Kis-Szénási Filiáról. Ezzel szemben az 1832. évben a következő bejegyzés olvasható, szintén latin nyelven: "In Filia Szénás Negyvai ház nuncupata anno hocc Baptisztáti Inut segnesites"(4)

Eme bejegyzés szegényes fordításban annyit jelent, hogy a Szénási Filiában ezen évben megkereszteltek (következnek). A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a Szénási Filia 1832-ben létrejött. Érdemes megemlíteni azt, hogy ebben az 1832. évben 23 újszülöttet kereszteltek, valamint 38-an hunyták le örökre a szemüket ebben a Filiában.

Az első újszülött nevét, talán érdemes feljegyezni: Michael Birkás, azaz Birkás Mihály. Hasonlatosan érdekes az első két bejegyzett halott: egy testvérpár volt, Julius Sándor és Elisabeth Sándor, azaz Sándor Gyula és Sándor Erzsébet.

A filia tehát létrejött, de minden bizonnyal ebben az első évben még nem rendelkezett külön vezetővel, tanítóval, vagy ahogyan akkoriban mondották, lévitával. Erre abból a tényből lehet következtetni, hogy a keresztelési és a halotti anyakönyvekbe minden esetben bevezették, hogy ki végezte az alkalomnak megfelelő szertartást. Az 1832, illetve 1833. esztendőben nem szerepel lévita neve a Szénási Filia esetében.

1834-ban azonban megváltozik a helyzet, s ebben az évben már Győri Imre lévita végzi a szertartásokat, mint ahogyan erről a keresztelési anyakönyv beírása is tanuskodik:

"A Kis-Szénás Filiában anno 1834-ik Esztendőben a Lévita Győri Imre Úr által kereszteltettek:"(5)

Hasonló bejegyzés található ugyanezen év halotti anyakönyvében is: "A Kis-Szénási Filiában ezen 1834-dik Esztendőben meghaltak és a Lévita Győri Imre Úr által eltemettettek:"(6)

A bejegyzéseket 1832-ig latin nyelven, ezt követően már magyar nyelven írták az anyakönyvekbe. A jegyzőkönyvek egy része azonban még ezt követően is gyakorta készült latin nyelven.

Győri Imre, a szénási telepítvény első lévitája nem váratlanul tűnt fel ezen a vidéken, de minden bizonnyal mint fiatal, talán éppen mint frissen végzett lévita került a Szénási Filiához. 1831-ben még mint deákot említik, akit abban az évben alkalmaznak Bánomfalván, de még világi státusban.

Az 1831 június 7-én Szarvason tartott esperesi közgyűlés jegyzőkönyvében olvasható az alábbi bejegyzés: "12. Mutatimes in Senioratus factus Seculatis mobo in finuamit....(olvashatatlan) ......ad Kis Szent Tornya alias Bánomfalva Docentem Győri..."(7)

A fenti szöveg fordítása: Kis Szent Tornyán másnéven Bánomfalván a Győri nevű deákot (tanulót) világi státusban (?) alkalmazták, kinevezték..

Győri Imre lévita hosszú ideig kisebb-nagyobb megszakításokkal Szénás lévitája marad, s biztosak lehetünk abban, hogy ő volt a szénási leánygyülekezet első vezetője. 1834-ben 44, 1835-ben 55 újszülöttet keresztel meg Győri Imre a Filiában.

1836-ban előttünk ismeretlen okból Győri Imre lesz nem csak Kis-Szénás, hanem Bánomfalva lévitája is, pontosabban mint Szénási lévita ellátja Bánomfalván is a feladatokat. Ennek következtében bár a két fiókegyházat nem vonják össze, de mind a születési mind a halálozási adatok együtt szerepelnek, ebből adódóan nem lehet biztosan megadni a Szénási Filiában születettek számát. Annak, hogy Győri Imre egyszerre két filiában is tevékenykedik két bizonyítéka is van:

a, Az Orosházi Evangélikus Egyház keresztelési anyakönyvének 1836. évi bejegyzése, mely így szól: "A Kis-Szénási Lévita Tudós Győri Imre Úr Keresztelt Kis-Szénáson és Bánomfalván az 1836 esztendőben"(8)

b, Másrészt Orosházi Evangélikus Egyház jegyzőkönyve Szeberényi János szuperintendens Úr 1836. június 26-án tartott kánonszerű látogatásáról, részlet:

"B. Filiales

Habet duas, Kis Szent Tornya (Bán vel Bánomfalva) et Kis-Szénás, ubi et Levita humanissimus Dnus Emericus Győri residet, qui auctoritate Senioratus Cultrum divinum tum diebus dominicis tum festis et profestis diebus in schola peregere nator baptisare, mortous sepelise solet."(9)

Magyar fordításban:

B. Filiák

Két filiája van: Kis Szent Tornya (Bán vagy Bánomfalva) és Kis-Szénás, ahol az igen emberséges Győri Imre lévita lakik, aki az idősség tekintélye alapján az istentiszteletet, mind vasárnaponként, mind ünnepeken és ünnepi napokon az iskolában végzi, a megszületetteket megkereszteli, a halottakat pedig eltemeti.

A jegyzőkönyv további részeiből az is kiderül, hogy minden feladatot önállóan végez el a Filia, illetve annak lévitája, így semmiféle egyházi bért vagy fizetséget az anyaegyház tisztségviselőinek nem fizetnek. A Filia tehát létrejött, s mi több önállóan, természetesen fenntartva a viszonyt az anyaegyházzal működik, megteremtve ezzel az evangélikus egyház fejlődésének lehetőségeit a szénási pusztán, illetve a telepítvényes faluban.

" Hagyjad az Úrra a te utadat,

Az 1837-es év több szempontból is lényeges változást hoz. Egyrészt a Szénási Filia életében azáltal, hogy Győri Imre helyett Hraskóczy György lévita veszi át a feladatokat. Elődjéhez hasonlóan nem csak Szénáson , de Bánfalván is ő végzi a lévitai teendőket. Tevékenységét 1838 és 1839-es években is folytatja mindkét helységben. 1839 őszén azonban a Kis-, vagy Lajos Szénásiak megúnják a közösködést Bánfalvával, s külön csak Kis-, vagy Lajos Szénás számára Tudós Györi Imre Lévita Urat hívják meg saját leánygyülekezetükbe. Ennek megfelelően ebben az évben már a novemberi és a decemberi bejegyzések különválnak, s a következő évtől kezdve külön szerepel Bánfalva és Kis-Szénás a keresztelési bejegyzésekben. Bánfalván Hraskóczky György lévita keresztel továbbra is.

A másik jelentős változás, amely az 1837-es évhez kötődik, hogy a keresztelési anyakönyvekbe bekerül egy új rovat, a lakóhelyre vonatkozó bejegyzés. 1837 júniusától pontos információk állnak rendelkezésünkre, nem csak arról, hogy Szénáson született a gyermek, hanem azon belül is pontosabb helymegjelölésekkel találkozhatunk. Tanulságos és megfontolandó a település fejlődése szempontjából, hogy vajon mit érthettek 1837-ben "Kis Szénás, Nagy Szénás, valamint Károlyi György majorja alatt, hogy csak a leggyakoribb bejegyzéseket említsük.

A születési helynek ilyetén való megjelölése a későbbiekben is megmarad, sőt az 1853-as évtől a házszámok megadásával ki is bővül. Az 1953-ban megnyitott keresztelési anyakönyvben van külön rovat a lakóhely számára, s ebben a rovatban megtalálhatók a házszámok is. Külön érdekessége a bejegyzéseknek, hogy a Nagy Szénás 193 ebben az évben a legnagyobb házszám, valamint az, hogy a Kis-Kurtics, vagy Kerek-Kurtics megnevezés egyetlen anyakönyvben sem szerepel!

Szerepelnek viszont a mai napig is jól ismert majorok nevei, pl. Kispuszta, Malmos, Székes, Csákói puszta, Szénási puszta, Hegyesi major, Csabacsűdi major valamint néhány egyenlőre nehezen magyarázható helynév is, pl. Egyházi puszta. A kis falu lakossága, amennyiben a kereszteltek számát arányosnak tekintjük a lakosok számával, lassan de gyarapodott. (Lásd 1. melléklet) Amint az a diagramból kiderül az 1840-es évek kezdetétől a keresztelések száma fokozatosan nő. 1841-ben Győri Imre lévitának is születik egy Karolina nevü leánya szeptember 24-én, igaz ő Orosházán lett keresztelve.

Az 1844-es év kiugró keresztelési adatai nem valamiféle hirtelen létszám növekedéssel magyarázhatók, hanem azzal a ténnyel, hogy ebben az évben a Bánfalván születettek egy részét is Szénásra hozták keresztelni, miként az az alábbi 1841 évi bejegyzésből kiderül:

"Itt elmenvén a Keresztelő Lévita (Balázs Mihály), az egyház anyává alakulásáig Orosházára vagy N. Szénásra vitték a hívek keresztelendő gyermekeiket."(10)

A bejegyzés a keresztelési anyakönyv júniusi rovatában található. Feltehetően először többen a közelebbi Szénásra hozták a gyermekeket, de a következő években már Orosháza mellett döntöttek, megszokva az ezzel járó hosszabb utazást.

Az 1848-as feltűnően alacsony keresztelési szám, bár sajátos egybeesésről van szó, minden bizonnyal nem az 1848-as forradalommal függ össze, hanem azzal a sajnálatos eseménnyel, hogy Győri Imre, ki a kezdetektől szolgálta filiáját március hónapban meghalt. A keresztelése anyakönyv februári rovatát követően, hová még ő jegyezte be a kereszteléseket az alábbi bejegyzés található:

"Az eddig volt Keresztelő Lévita, néhai T. Győri Imre Úr Mártzius 5-én történt halálozásával a Nagy Szénási Leány-Egyház-Lévita hivatal megürülvén, annak betöltéséig u.m. május 4-éig a Nagy Szénási szülöttek Orosházán az anyában kereszteltettek meg és igtattak az Egyház Anya-Könyvébe. Május 4.e óta ugyan a N.Szénási Leány gyülekezetben a rendesen megválasztott Lévita Tanító T. Hanzel Mihály Úr által megkereszteltettek:"(11)

Mielőtt azonban továbblépnénk Hanzel Mihály lévita idejébe, még egy érdekes adalékkal szolgálhatunk T. Győri Imre munkásságához. 1841-ben a szokásos évi keresztelési bejegyzéseknél nem a megszokott megszólítást találjuk, hanem az alábbiakat:

"A Kis Szénási Leány-Egyházban Kereszteltetett Győri Imre Iskolai Tanító és Lévita által következendők:"(12)

Micsoda különbség, hiszen az iskolai tanító azt jelenti, hogy ebben az egyszerű telepítvényes faluban iskola van, illetve jött létre ebben az évben. Sajnos semmit nem tudunk arról hogyan nézhetet ki, egyáltalán milyen "épület" adott otthont neki, de már pusztán a megléte is fontos információt hordoz számunkra. Minden bizonnyal ez az iskola volt az újratelepülő Szénás első iskolája !

Az iskola létrejöttének idejét megerősíti a későbbiekben még részletesen tárgyalt nagyszénási egyházi jegyzőkönyv, mely ugyanezt az évet jelöli meg az iskola létrehozásának: "Az iskolát 1841 óta az evangélikus egyház tartja fenn, s ez továbbra is így lesz."(13)

Hanzel Mihály miután átvette a szénási leányegyház irányítását 1848-ban, még azon évben 56 újszülöttet keresztel meg. A kis falu lakossága feltehetően tovább nő amint az a diagramon (1. melléklet) látható. Amíg 1833-ban alig haladta meg az 50-et a kereszteltek száma, addig az 50-es évek elejére már tartósan 100 felett van a számuk. Minden bizonnyal ez a fejlődés a mennyiségi növekedésen túl minőségi átalakulást is hozott a falu életébe.

1850 február 17-én születik Hanzel Mihály első gyermeke Jola, majd 1852 július 25-én fia Géza, és 1853 november 28-án második fia Lajos. Érdemes megemlíteni hogy mindvégig ugyanazon házban laknak, Nagyszénás 185 szám alatt.

Sokat vitatott ponthoz érkeztünk, a falu áttelepítéséhez, s annak talán még többet vitatott dátumához. Az egyházi anyakönyv igy emlékezik meg erről az eseményről, az 1855. évben.

"A N. Szénási Lévitai hivatal a község elosztásával megszünék és ezen idő után Orosházán kereszteltettek."(14)

Már az 1855-ös évben is igen kevés gyermeket kereszteltek meg Szénáson, amiből arra lehet következtetni, hogy a feloszlatás folyamatosan ment végbe, s nem egyetlen vezényszóra, s minden bizonnyal már az előző évben megkezdődőtt az átalakulás. A telepítvényes falu feloszlatásával egy korszaka ismét lezárult a Nagyszénási Evangélikus Egyháznak, de folytonosságát mint azt az elkövetkezőkben látni fogjuk nem veszítette el, ezért méltán tekintheti a mai egyház fennállását folyamatosnak egészen 1832 óta.

"Ne hagyj el engem Uram, Istenem,

A falu 1855-ös feloszlatása, vagy áttelepítése az egyház szempontjából a hívők számának csökkenését jelentette. Nem volt azonban ez a folyamat sem átmenetek nélküli. A kritikus 1856-os évben amikor a keresztelési anyakönyvekben nem szerepel külön a Kis-, vagy Nagy Szénási Filia, a Szénáson született gyermekeket Orosházára vitték megkeresztelni. Ez azonban, mint ahogyan az anyakönyvekből ki is derül, nem a filia megszünését jelentette, csak a lévitai hivatalét. 1856 augusztus 28-án keresztelik Orosházán Kovács János földműves leányát Juliannát. A keresztelési anyakönyvbe, ahová bejegyeztetett, hogy a szülők Nagyszénás 4. szám alatt laknak, a megjegyzés rovatba Torkos Károly a következőt írta: "Nagy Szénás Orosházának filiája"(15)

Tehát a filia továbbra is létezett, csak tekintettel a valószínűleg kis számú lakosra, nem tudott megtartani egy lévitát. A kis számú lakosság ellenére is, ebben az évben 9 szénási lakóhelyű gyermek keresztelése van bejegyezve az orosházi anyakönyvbe.

Ez az állapot sem tartott sokáig hiszen, 1857-ben már ismét 43 gyermeket kereszteltek Nagy Szénáson, s saját lévitája is van a falunak Novák István személyében. Minden bizonnyal áprilisban lépett szolgálatba, mert a keresztelési bejegyzések e hótól kezdődnek. Érdekesség, hogy a házak ismét számozva vannak, s ebben az évben a megkereszteltek szülei az 1. számtól a 151. számig a legkülönbözőbb számú házakban laktak. Ha kísérletképpen összevetjük az 1853, vagy 1854-ben jegyzett házak lakóit az áttelepítés utáni, 1857-ben egyazon számon jegyzett lakókkal akkor egyetlen névazonosságot sem találunk, ami valóban bizonyítja a nagyfokú átrendeződést, sőt a házak, vagy telkek újbóli kiosztása utáni újraszámozását is.

Novák István 1858-ban már 49 gyermeket keresztel meg. 1859 júniusában még ő végzi a kereszteléseket, de júliusban már csak egy bejegyzés adja tudtul ismeretlen okból bekövetkezett halálát: "Novák István halálával a tanítói hivatal megürülvén a Keresztelések Szeptember végéig Orosházán történtek"(16)

Októberben van ismét lévitája a falunak, a korábban már megismert Hanczely Mihály személyében. Érdemes talán egyetlen gondolat erejéig elidőzni a Hanzel-Hanczely név átalakulásánál, mely jellegzetes példája annak miként változtak át a személynevek néhány év alatt:

1849 Hanzel Mihály

1850 Hanczel Mihály

1851 Hanczel Mihály

1852 Hanczely Mihály

1859 Hanczely Mihály, s ez marad a későbbiekben is. Ebben az évben (1859) már csak 8 gyermeket keresztel meg, de ezek közül egynek vállalja a keresztapaságát is, nevezetesen Csizmadia Ferenc, Zsuzsanna nevű leányáét.

Saját családja is gyarapodik, amikor november 13-án megszületik negyedik gyermeke Károly, kinek keresztapaságát az orosházi evangélikus lelkipásztor Torkos Károly vállalja el. Hanczely Mihály 1868-ig viseli a lévita tanító nem könnyű feladatát. Tevékenységéről keveset tudunk, hiszen csak a keresztelési és a halotti anyakönyvek szűkszavú bejegyzései állnak rendelkezésünkre. Minden évben megkeresztelt 50-60 újszülöttet, s eltemetett közel ugyanennyi Nagyszénási megboldogultat.

Utolsó keresztelési bejegyzése 1868 áprilisából való, s utána valószínűleg ő is mint elődei végleg letették hivatalukat. Helyébe négy hónap elmúltával, szeptember havában Supkégel István lévita lépett. Ebben az évben szerepel először a jegyzőkönyvekben a Czifra major, mint lakóhely megnevezés. Supkégel István nem egészen egy évig lévita Nagyszénáson, helyébe 1869 augusztus 17-én Benczur Frigyes lévita lép.

Ő sem marad sokáig, hiszen 1870 február 19-étől Tomcsányi József veszi át a helyét, s ő az elkövetkező több évtizedes időszakban meghatározó egyéniségévé válik az egyháznak. A Nagyszénás 54. sz házba költözik be feleségével. A házszám azért érdekes, mert Hanczely Mihály 1859-ben ugyanezen házban lakik, s ebből már könnyen következtethetünk arra, hogy ez egy tanítói, vagy ha úgy tetszik lévitai lakás. A falu lakosainak száma ismét emelkedni kezd, s ennek köszönhetően a lévita munkája is évről évre több lesz. 1872-ben egyetlen év alatt ismét 72 újszülöttet keresztel a falu lévitája. Adataink a hetvenes évek elejéről igen hiányosak, ami köszönhető a viszonylag nyugalomban eltelő éveknek. Csak a keresztelési és halálozási anyakönyvek nyújtanak támpontot, s ezekből mindössze az derül ki, hogy a lassan, de biztosan gyarapodó faluban a lévita tanító szorgalmasan végezte mindennapos munkáját, keresztelve az újszülötteket, eltemetve a halottakat, és tanítva az iskolában egymaga. Feladatköre 1876-tól bővül azáltal, hogy ettől az évtől kezdődően rendszeresen vezetik az egyházi gyűlések jegyzőkönyveit Nagyszénáson, s Tomcsányi József ettől kezdve, mint egyházi jegyző is kiveszi a részét a munkából.

A jegyzőkönyvek megjelenése számunkra lehetővé teszik, hogy részletesebben tekinthessünk be az egyház belső ügyeibe. 1876-ban és 1877-ben is a legjelentősebb események az iskolához kötődnek. 1876 március 12-i ülésen vetődik fel először az új iskola építésének gondolata, tekintettel arra, hogy a régi már igen kicsi, s alkalmatlan a sokféle feladat megvalósítására, hiszen itt nem csak a tanítást, de az istentiszteleteket is tartották, s egyben az egyházi magtárnak is otthont adott padlásával.

Az iskola épülete, mely később lelkészlak lesz, s a mai napig is, bár átalakított formában ezt a célt szolgálja, már 1876-ban is, a jelenlegi helyén, a Szabadság (korábban György ) utca 34. szám alatt állt. 1877-ben az iskola padlásának mestergerendája kettétörik, a tavasz folyamán, s így ebben az évben nem szolgálhat a gabona tárolásának céljára. Tekintettel azonban arra, hogy a hívek jelentős része az egyházi adót, a harangozási és sírásási díjakat terményben fizette, hiszen nem is igen tudhatta másban, s az egyház ebből a terményből gazdálkodott a következő évben, ennek tárolása igen fontos feladat volt.

A presbitérium, melynek tagjai ekkor Pusztai Ádám gondnok, Kernok Pál, Benkő Mihály, Orbán János, Dimák István, Soós József voltak, úgy dönt, hogy egy magtárat épít a telek déli sarkán, észak-dél véggel.

Erre a magtárra még sokan emlékezhetnek a faluban hiszen még a 60-as évek elején is itt állt, a György utca és a Templon-köz sarkán. Ebben az időben már bérbe volt adva, s legtöbbször zöldség és gyümölcsárusítás folyt benne. 1944-ben Zalai Sándorné zöldségesboltot vezetett ebben az épületben.

A magtár méretét a presbitérium 3 öl 4 láb hosszban és 2 öl 1 láb szélességben határozta meg. (1 öl=1,89648 m, 1 láb=0,31608 m ) A magtáron két ajtó kerül beépítésre, egyik a keleti kis utcára, a másik a nyugati oldalon az udvarra nézően. A tervet rövidesen tettek követik s az aratás után beérkező gabona már az új magtárba kerül tárolásra. Ugyanezen évben az iskolaépület javítása, vagy esetleg újjal való helyettesítése is szóba kerül, miként azt az 1877. március 12-én kelt jegyzőkönyvben olvashatjuk, de egyenlőre tekintettel a szerény anyagi lehetőségekre nincs esély a megvalósításra.

Az egyháznak mindössze 1 hold földje van, s az egyházi adó, melyet nem is mindenki tud befizetni, éppen csak arra elegendő, hogy a lévita tanitó fizetését, valamint az iskola szerény fenntartási költségeit fedezze. E mellet, a befolyó szerény jövedelemből természetesen az anyaegyháznak, jelen esetben Orosházának, az előirt 10%-ot be kell fizetni minden évben. Pedig, ha valami csoda folytán az iskolában minden tanuló megjelent volna, akkor száznál is többen szoronghattak volna a szobányi tanteremben.

A tanulók viszonylag magas létszámára bizonyítékként álljon itt az Orosházi Ágostai Hitvallású Evangelikus Egyházában Főtisztelendő Úr Szeberényi Gusztáv bányakerületi Superintendens Úr által 1877 június 8,9,10 és 11 napjain végzett Kánonszerü látogatásának jegyzőkönyvéből egy részlet:

"B.B Fiókegyházak

1. Szabad-szenttornya....

2. Nagy-Szénás. Újabban alakult 1852-ben, lélekszám 1106. 1879-ben született 73, meghalt 82, ezek közül mintegy 30 gyermek torokgyíkban. lévita tanítója Tomcsányi József orosházi születésü, 35 éves. A tanulók száma 118. iskolája imaház is. Harangja van egy, fa állványon.

3. Csorvás...."(17)

Az idézet első sora minden bizonnyal magyarázatra szorulna, de csak találgatásokra szorítkozhatunk. A filia bizonyítottan ennél korábban jött létre. Talán újjáalakításra utalhat az "újabban alakult" kifejezés. Elképzelhető, hogy ebben az évben (1852), az áttelepítés már megindult, s esetleg éppen az egyház volt, amely első ingatlanjával az új helyre költözött, oda ahol ma is megtalálhatók ingatlanjai.Ennek azonban ellentmond a későbbiekben részletesen tárgyalt iskolatörténeti tény, hogy az iskola épületét 1843-ban építették. A keresztelési anyakönyvben, 1854-ben szereplő "Egyházi major" megnevezés, azonban hasonló találgatásokra adhat alkalmat a fokozatos áttelepüléssel kapcsolatban.Természetesen ennek a folyamatnak a pontos feltérképezése további kutatásokat kíván meg, de szerencsére jelen történetünket nem módositja alapvetően bárhogyan is történtek az események.

Az anyagi helyzet, s az egyházi adók nagyságának érzékeltetésére álljon itt néhány jellemző adat az 1879. február 19-i jegyzőkönyvből:

"Egyházi adó: Házzal bíró özvegyek véka búza és 50 krajczár.

Nős férfiak, zsellérek 1,2 forint

Halott utáni harangozás 10 kg gabona,

sírásás 50 kg gabona,

kicsi, (gyermek) sír esetében 40 kg gabona.

A harangozó fizetése 7 és fél köböl gabona" (18)

A köböl ebben az évben már nem volt a törvény értelmében használatos mértékegység, de ennek ellenére gyakran előfordul a jegyzőkönyvekben. Egy köböl 95 kg-nak felel meg az átszámítás szerint.

A falu katolikus vallású lakói természetesen nem fizették ezt az adót, de tekintettel arra, hogy a faluban semmiféle harangja nincs a katolikus egyháznak, ezért ők is igényt tartanak a harangozásra, s hajlandóak annak díját magukra nézve is kötelezőnek tartani. "A katolikusok kötelezték magukat, hogy a harangozásra és a sírásásra azonos módon fizessenek, csak hogy ki ne maradjanak a harangozásból"(19).

Emlékeztetőül annyit érdemes megjegyezni, hogy a katolikus templom csak 1926-ban épül fel, s a Czifra-major kápolnája is csak 1890-ben, tíz év múlva, nyitja meg a kapuját a hívek előtt. Az egyház, tekintettel arra, hogy továbbra sem mondott le az új iskola megépítéséről igyekszik javítani anyagi helyzetén. Ez elsősorban adományokból történhet. 1880-ban Benkő Mihály, kit 3 évre gondnokául választ az egyház, jelentős adománnyal járul ehhez, amikor Orbán János négy hold földjét megveszi az egyház számára 412 forintér. További vásárlásokat eszközöl az egyház is, így 1881-ben már hét hold földdel rendelkeznek.

Az iskola építése szempontjából az egyik legjelentősebb lépés, amikor Tomcsányi József, szintén 1881-ben, az iskolával szomszédos telket megvásárolja Aradszki Páltól 86 forintért, s ajándékba adja az egyháznak az új iskola felépítésének céljára.

Az 1880-as évek eleje, a jegyzőkönyvek alapján, viszonylag gyors gyarapodást hoz az egyház számára. Igazolásul olvassunk bele az 1882. szeptember 10-én kelt jegyzőkönyvbe melyben az egyház földjeiről rendelkezett a presbitérium:

"Az egyház sajátja 14 hold föld.

a, 5 hold tarló Gr. Károlyi adománya a temető mellett, dinnyeföldnek osztandó, mégpedig oly módon, hogy az örökváltsági díjat és a földadót kiadja.

b, Pusztai Ádámtól vásárolt 4 hold, 2 holdanként osztassék ki (Lehoczki István, Tóth Antal)

c, Orbán Jánostól vett 4 hold egy tagban. 4 hold 18 forint 35 krajczár Maruzsán Ferenc

d, 1 hold föld 20 forint 35 krajczár Leczki István

Az 5 hold föld 550 négyszögölével osztandó ki 1 forintért"(20)

1882-ben a magtár mellett megépítik a Szent-Mihály lovának az épületet.

Az 1883. év legjelentősebb eseménye, hogy a presbitérium elhatározza magát, az új iskola építése tovább nem halasztható, ahhoz az elkövetkező évben tavasszal hozzá kell látni. A terveket elő kell készíteni, s lehetőség szerint minden adakozót meg kell mozgatni az ügy érdekében. Az iskola a korábban már említett Aradszki-féle telken fog felépülni.

"Az építendő iskola 6 öl hosszú, 5 öl széles, 2 öl magas lesz. Tégla alapzatra készitendő, amely 2 öl"(21) - szól a presbitérium döntése.

Ez az épület jelenleg is áll, ma 1. sz. óvodája a községnek. 1884 februárjában a presbitérium megtekinti az elkészült tervrajzokat, s azokat jónak találja, azzal a kiegészítéssel, hogy az ajtót a déli oldalon a két ablak közé tegyék a mesterek. Március 30-án a terveket véglegesen elfogadják, s határozatba foglalják: "A falakhoz szükséges föld az iskola udvarából vétessék az építőmester által"(22).

A költségek fedezéséhez az egyház megmaradt gabonáját eladják 8 forintért köbölenként. Augusztus közepére az iskola épülete el is készül, de a mesterek kifizetésére nem elegendő a pénz, annak ellenére sem, hogy az összes fuvart szokás szerint a hívek vállalták fel. Mivel a fizetésre hamarosan sor kerül, ezért a hiányzó összeget az orosházi Hitelszövetkezettől veszik fel. 1200 forintról van szó, melynek törlesztése negyedévenként történik.

Az iskola tehát szeptember hónapra elkészül, s valamivel tágasabb helyet biztosít a tanulóknak. Az egyház, figyelembe véve, hogy a telket a tanító úrtól kapta, ennek kárpótlásaként, a régi iskola helyiségeit számára lakássá alakíttatja. A tervek szerint ennek a munkának is el kellene készülnie még ebben az évben.

"A gondnokot megbízzák, hogy a legjutányosabban dolgozó szakembernél rendelje meg a munkát. A két kémény felhúzását, a fal, az ajtók, az ablakok, a kemence javítását átalakítását. Ha lehet még az idén, ha nem akkor a jövő év tavasszal elvégeztetni ezen munkákat sziveskedjen."(23)

A munka teljes befejezése még évekig húzódik de a legszükségesebb átalakításokat elvégzik, s a tanító úr beköltözhet az épületbe. Az építkezések jelentős anyagi megterhelést jelentenek az egyház számára, melynek következményei 1885-ben érzékelhetők.

Az eddig hat tagot számláló presbitériumot négy taggal bővítik, de még így tízen is nehezen tudnak megbírkózni a gondokkal.

Az építkezés miatt kényszerhelyzet alakul ki. Nem tudják időben fizetni a felvett hitel után a részleteket sem. Az orosházi Hitelszövetkezet felszólítással él, mely szerint a tartozást folyó év szeptemberéig egyenlítsék ki. Tekintettel arra, hogy eme felszólitás januárban érkezik, s ekkor még a gabonát nem lehet kedvező áron eladni, de az esedékes 50 forintot törleszteni kell, más megoldást kell keresni. T. Kovács István presbiter felajánlja, hogy az 50 forintot meghitelezi 5%-os kamat terhe mellett szeptember 8-áig.

Nem sok választásuk van, az ajánlatot elfogadják, s az esedékes törlesztést ebből kifizetik. A felépített iskola, és a felújított tanítói lak még nincs bekerítve, hiszen fontosabb dolgokra is nehezen jutott a pénzből.

Az udvarokat és a köz felöli utcarészt azonban be kell keriteni, s ehhez a legolcsóbb megoldást keresik meg:

"Az új iskola és a tanítói lak közt lécz rostéllyal készíttessék, észak felöl pedig a megmaradt régi ócska padokból - a kis utca felöl pedig a költségek megkímélése tekintetéből a tanító úr megengedi, hogy az általa ültetett és sajátját képező akáczfa ültetvényeket úgy alkalmazzák, hogy a temető árokból líczium gallyal befonatolják."(24)

Az idézethez megjegyzésképpen mindössze annyit, hogy valóban az ajándékozás során, a tanító úr csak a telket adta az egyháznak, de az azt szegélyező fákat megtartotta magának. Tanulságos szerződés, abban a tekintetben, hogy milyen megbecsülés járt a lassan felnövő fáknak abban az időben. További megtakarító intézkedéseket igyekeznek foganatosítani, s ennek megfelelően a minden évben esedékes anyaegyháznak járó 10%-os hozzájárulást kérik elengedni. Az anyaegyház megérti, milyen terheket jelent az adósságok törlesztése, s hozzájárul a kérelemhez. Ez 50 forint megtakarítást jelent az 1885-ös évre.

Az építkezés során tekintettel arra, hogy vert fallal dolgoztak, egy tekintélyes gödör maradt az udvaron. Ezt a mélyedést, amiből kitermelték a falakhoz szükséges földet, a tanítói lakásnál keletkező hulladékokkal töltik fel. El lehet képzelni, mi maradhatot hulladék gyanánt, ha abban a takarékos világban is így jellemezték a kikerülő törmeléket: "mert egyébre nem való". A tanítói lak padlója azonban a már oly sokat hangoztatott pénz hiányában az idei esztendőben is elmaradt. Az iskolát viszont rendesen kimeszelik, kijavítják a nyár folyamán.

A novemberi presbiteri űlésen elkészítik az egyház vagyonleltárát, amely igen értékes információkat tartalmaz, s egyben azt is tükrözi milyen, megdöbbentő egyszerűségben éltek az emberek.

"Beszámoló az egyház helyzetéről.

Adóalany 804

Házzal bírók 1 forint+1 véka búza+1 véka árpa

Föld után holdanként fizetendő: 4 itze

Özvegyek: 50 krajczár

Házzal nem bírók, majorosiak: 1,20 forint.

Az egyház vagyona: egy 175 font (a mértékegység nem olvasható el az eredeti szövegben) lábon álló ócska harang,

két Szent Mihály lova (halotthordozó saroglya)

Egy vályú, de rossz,

két létra,

egy meszes dézsa,

két meszelő,

egy fa véka,

3 gyékény ponyva.

Ingatlanjai: Tanítói lak (3 szoba, konyha, kamra, ól és istálló)

Kert és iskola.

Hat hold uradalmi föld (Gr. Károlyi György adománya).

Nyolc hold vett föld.

Együttesen 14 hold 1100 négyszögöl.

Egy üres, jövedelmet nem adó porta 200 négyszögöl."(25)

(Ezen volt akkor a disznópiactér, s ezen területet 1886 januárjában el adják a községnek 120 forintért.)

A fenti leltárnak van néhány érdekes tanulsága.

Először is kiderül belőle, hogy az egyháznak van harangja, s tekintettel arra, hogy erről a harangról már az 1877-es kánonszerü látogatás jegyzőkönyve is szól, valamint ebben az időben még más egyháznak sem kápolnája, sem haranglábja nem volt a faluban, ezért ez lehetett a falu első harangja. Igen nagy kár, hogy a későbbiekben az új harangokhoz felhasználják az anyagát, s feliratáról nem tudunk semmit. Amennyiben a mértékegység valóban font, akkor a harang tömege 98 kg-os lehetett, ami elég jelentős tömegű harangnak számíthatott a kor viszonyai között.

Másrészt meglepő a leltárban szerepel hat hold uradalmi föld, mint Károlyi György adománya, ki köztudottal katolikus vallású volt. A Czifrai Katolikus Kápolna oltárképe is az ő tiszteletére, emlékére készült Szent Györgyről. Ennek ellenére mint a falu alapítója, s mint jelentős birtokos a felekezettől függetlenül támogatta az evangélikus egyházat.

Ennek a fennálló jó viszonynak a későbbiekben is számos jelét tapasztalhatjuk, akár a templomépítésről, akár az iskolák ügyéről van szó. Szüksége is volt erre a jóindulatra akkoriban az egyházaknak, hiszen minden évben komoly anyagi gondokkal kellett megküzdeniük. Az egyházi jegyzőkönyvek gyakorlatilag ezekben az években a gazdálkodás problémáival foglalkoznak.

Az iskola építés költségeit, illetve a felvett hiteleket még mindíg törleszteni kell.

A Szarvasi Evangélikus Gimnáziumot is a helyi egyházak, filiák is igyekeznek csekély mértékben támogatni. 1886-ban 29,40 forintot adnak a Szarvasi Gimnáziumnak. Az 1872-ban kibővített és korszerűbben felszerelt épület fenntartása, s további gazdagítása, nem csak a szarvasiaknak, hanem a környékben lakóknak is fontos volt, hiszen az evangélikus vallásúaknak ez az iskola nyújthatta a továbbtanulás lehetőségét, még elérhető távolságban. Az 1900-as évek elejéről fennmaradt gimnáziumi tanulmányi évkönyvekben minden évben legalább 3-4 nagyszénási tanuló neve is szerepel, igaz ekkor már felekezettől függetlenül.

Az egyház bevételei egyre inkább pénzben jelentkeznek, s ennek köszönhetően a gabona tárolása, a csökkenő mennyiségből adódóan, egyre kisebb feladatot jelent. A magtárat azonban nem akarják kihasználatlanul hagyni, ezért 1886 augusztusában úgy döntenek, hogy annak egyik fiókját (helyiségét), bérbe adják Dénes Jánosnak, s tőle bérleti díjként évi 5 forintot kérnek. A magtár egy másik helyiségét, a délkeletit, 1887-ben gondnoki szobának alakítják át. Be is rendezik asztallal, székkel, üveges ajtót kap, kívül vastáblákkal.

Az átalakításra azért van szükség, mert ebben az évben megváltoztatja a presbitérium az egyházi adó szedésének módját. Nem kell ezentúl a gondnoknak házról-házra járkálnia, hanem minden héten egy alkalommal, mégpedig kedden, itt a gondnoki szobában szedik be az egyházi adónak való gabonát, amelyet azonnal a magtárba el is lehet helyezni.

A temetés rendje is sajátos volt még ebben az időben, hiszen a régi hagyományoknak megfelelően, nem minden halottnak a harangozó, ki egyben sírásó is volt, ásta ki a sírt, csak annak, akinek a hozzátartozói meg tudták, vagy akarták fizetni. Ahol erre nem volt elegendő pénz ott a rokonok ásták ki a sírt. Ebből azután esetenként a temetőben némi rendetlenség is támadt, hiszen nem minden esetben, rendben és sorban készültek a sírgödrök. Nem véletlen, hogy a harangozó szót emelt ez ellen, s kérte a jogot arra, hogy minden egyes sírt ő áshasson meg. A presbitérium, igazat adott a harangozónak, de tekintettel kellett lenni a szegényekre is , így a következő döntést hozta: " Az ásás jogát a szegényeknek meghagyják, de a harangozó jelöli ki a helyet"(26)

A temetőkaput is még ezen évben (1888) renoválni kell, mert azzal fenyeget, hogy rádül valakire.

"A temető kapu olyan gyenge, hogy kijavítása reménytelen. Új kaput kell csináltatni és a jövő tavaszon deszka kerítéssel kell körülvenni. Az ehhez való fákat a régi temetőből termeljék ki"(27)

A "régi temető" kifejezés alatt, mint e kor jegyzőkönyveiben gyakorta, még a falu északi oldalán elhelyezkedő, ma már nyomokban sem látható temetőt értették. A terület közelében lakó idősebb emberek még emlékeznek arra, hogy a falunak ezen a részén még látható volt néhány sír, amikor ők még gyermekek voltak.

A már 1877-ben is megemlített harangláb, ki tudja mióta állt,s igen tönkrement, ezért 1889-ben helyette újat kell készíttetni. Az iskola kapuja mellé állitják fel az olcsó, de jó erős haranglábat, melyről kissé sajnálkozva írják a jegyzőkönyvbe: "Olyat nem tudtunk felállítani, mint a csorvási evangélikus és katolikus egyházé, mert az drága"(28)

Az egyházi telek, mely az új iskola megléte óta magába foglalja a tanítói lakot és az iskolát együttesen, keleti oldalával a kis utcára néz (ma Október 6 utca). Ezen az oldalon csak az ideiglenes sövénykerítés volt, s ezt tovább nem nézhették, helyette újat kellett készíteni, s ennek érdekében a fákat, melyek eddig a kerítést is képezték, ki kellett szedni. A kerítés még ezen évben el is készült.

1889 december 1-jén Veres József az orosházi anyaegyház lelkésze látogatást tesz a faluban, a leányegyháznál. Úrvacsora osztás után ellenőrzi a tanító iskolai tevékenységét is. Biztosan tudomására jutott, hogy az iskolai mulasztás igen magas. A mulasztás együtt jár a tanulmányokban való lemaradással is. A következőkben kirajzolódik előttünk az akkori lakosság szociális helyzete, a már máshol megírt és Békés megye számtalan kistelepülésén fellelhető földnélküliség okozta nyomorúság. Tudósítson hitelesen a korabeli feljegyzés:

"A község területén 200 házszám van (200 telek került kiosztásra, s mindegyik egységesen, utcák nélkül lett megszámoszva. Ez egyben azt is jelenti gyakorlatilag, hogy 200 ház van a faluban. Ezt a korábban idézett házszámok, melyek a keresztelési anyakönyvben találhatók szintén igazolják.) A lakosságból, tehát a 200 házban lakóból 35-nek van földje, a többi napszámos. Fél, vagy egynegyed telken háztájuk van. A napszámos családoknál a ruhát és az élelmet a legbőségesebb termés idején is alig tudják megszerezni gyermekeik számára. A szülők a fő munkák idején (tavasszal, összel) tuskózás, acatolás, legeltetés, kukoricatörés, szárvágás, napszámba küldik gyermekeiket. 146 tanuló jár iskolába. (Mindez egyetlen tanító mellett !) A tanév október 8. napjától, január 7-ig a mulasztások száma 6305 félnap. egy gyermekre 125 félnap esik ezen idő alatt. A mulasztások miatt kirótt büntetést a község elöljárósága, a nép nagy szegénysége miatt nem tudja beszedni. A lakosság az uradalomnak az örökváltságot kifizette."(29)

A falunak, s azon belül az evangélikus híveknek, hasonlóan sok más kis filiához nincs temploma. Az istentisztelet az iskolában zajlik, a harangláb pedig helyettesíti a templom tornyát. Nem jelenti azonban ez azt, hogy nem is szeretnének saját templomot. A jegyzőkönyvekben a templomépítés gondolata először 1891 januárjában vetődik fel, azon esemény kapcsán, hogy Gr. Károlyi Gyula 1 hold földet adományoz az egyháznak templomhelyül. Nem tudjuk hol lehetett ez a hely, de bizonyosan nem ott ahol ma áll a templom, mert már az adományozás pillanatában megindul a tárgyalás a községgel a földcsere ügyében. Olyan területet szeretnének, amely alkalmas lehetne a templom felépítésére. Érdekes időbeli egybeesés ez, hiszen 1890-ben Gr. Károlyi Gyula az, aki a falu első katolikus kápolnáját létrehozza a Czifra-majorban, miként erről a katolikus egyház történetével foglalkozó tanulmányban részletesen olvashatunk.

A templomépítés csak terv, de a tanítói lak felújítása, meg is valósul. A tanítói lak, ma lelkészlak, ekkor fogja elnyerni azt az alakját, mely a századfordulón túl egészen a 60-as évekig megmarad. Sokan emlékeznek még erre az épületre ma is a faluban. A tanítói laknak 1892-ben még zsupfedele van, amely egy-egy derekasabb zivatar után beázik. Ezt történt akkor is (1892-ben). Egy zivatar olyan erősen megrongálta, hogy annak javítása már lehetetlen lett volna, különös tekintettel arra, hogy padlása is nádból volt. Ezért döntenek úgy, hogy a tetőt le kell bontani, a falakat meg kell magasítani, a padlást lécezni, valamint az épületet széles tornáccal kell kiegészíteni, s azt megfelelően kikövezni.

Az elvégzendő munkához Gr. Károlyi Gyula örökösei és id. Dáni József nagyságos igazgató úr 2000 faltéglát és 5000 vályogtéglát ajándékozott. A fal eredetileg szintén vályog lehetett, mert annak minőségére minden felújítás alkalmával panaszkodtak a mesterek. A munka elvégzésére Tóth András építő mester kap megbízatást az egyháztól, s vele meg is kötik a szerződést 1892 április 10-én. A munka megkezdése előtt 100 forint előleget, s annak befejezésekor 500 forintot fizetnek a mesternek.

A munkát el is végzi, ennek köszönhetően már új tetőszerkezettel és zsindellyel indul a télnek az épület. A régi ablakokat, ajtókat újakra cserélik, s a már sok-sok éve húzódó padlózásra is sor kerül. A lakószobát a konyhából megnagyobbították és három új kéményt is készítettek. Kedvező év ez a lévitára nézve, hiszen nem csak a tanítói lakot sikerült felújítani, de a már sokszor kérelmezett, de meg nem kapott 12 forintos tiszteletdíjat is megszavazza a presbitérium.

A tiszteletdíjjal kapcsolatos vita még 1887-re nyúlik vissza. Ebben az évben Tomcsányi Józsefnek, ki akkor már 18 éve lévita tanító a községben, 12 forint tiszteletdíjat javasolnak, de végül csak 6 forintot szavaznak meg. Emiatt 1889-ben, amikor még mindíg ugyanennyi a tiszteletdíja le is mond az egyházi jegyzőségről. Igaz később mégis marad jegyzőnek, hiszen mi mást is tehetne. 1892-ben azonban nem csak a tiszteletdíját de a fizetését is megemelték, s ezt terményben, árpában és búzában fizették ki.

Az építkezés, mint azt már korábban láthattuk, bármilyen kis volumenű is volt, meghaladta az egyház anyagi lehetőségeit. Ismételten hitel felvételére voltak szorulva. Az Orosházi Népbanktól 300 forintot vesznek fel. Augusztusban számadást készítenek az építkezés miatt felmerült költségek elszámolására:

"A régi anyagok eladásából származó bevétel 113 forint 23kr.

Kiadás: fuvar, napszám 187forint 63kr.

Ácsmunka és anyagok: 1179 forint 83kr.

Összes költség: 1367 forint 46kr."(30)

Még elhatározzák a tanítói lakáshoz kamra és ól építését is, valamint az épület végdeszkázása és festése is tervbe volt véve. Arról, hogy sikerült-e mindezt megvalósítani nem tudunk biztosat.

A leányegyház a község lakóinak szegénysége miatt többszörösen is szegény volt. Igaz volt rá az a mondás: Aggasztó de, igaz, hogy betegséget, sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat.

1893. évben, annak is január havában az orosházi anyaegyház űlést tartott és az egyházi közgyűlés jegyzőkönyvének 4. pontja a következő határozatot tartalmazza:

"A filiák tanítóitól elveszik a lévitai munkát. Záros határidőt tűznek ki a papi állomás létesítéséről."(31)

A január 8-án megtartott nagyszénási egyházi gyűlés ennek megfelelően már ezt a feladatot mérlegeli és számbaveszi milyen lehetőségek vannak, lehetnek az anyaegyház létrehozására. Anyagilag az egyház nem áll olyan jól, hogy ezt elbírja. Az évi bevételük mindenestül 1004 forint. A párbérekből annyi jön be, amennyi kinn is marad. A papi állás létesítéséhez lelkészlak is kell, imaház, mert eddig az iskola terme szolgálta ezt a faladatot. Külön jelentkezik a tanítói fizetés is, hiszen a két feladat az anyásodás esetén különválik. A párbérek emelése nem ajánlatos, mert az emberek nem bírnak el nagyobb terheket. A bánfalvai párbér emelés is sikertelen kisérlet volt nemrégiben. Az iskola fenntartása is gondot okoz, így szívesen átadnák a községnek. Az iskola fűtése sincs megoldva, nem állandó, s legfőképpen nem megbízható. Ehhez tudni kell, hogy az iskola termét is kemencével fűtötték, amihez szalmát, fűtőanyagot a későbbi kályhához is a tanulók szülei, a fát a tanulók hordták össze. Még az 1920-as években is a gyerekek reggelente két, három darab fával a hónuk alatt mentek az iskolába és a nagyobb gyerekek végezték a fűtést.

Téli idő lévén elég derekasan jutott csapadék a falura is, s bár a község területén az agyagos talaj nem jellemző, de a jó fekete föld is igen mély sárrá tudott dagadni. Olyan sárosak voltak esetenként az utak, hogy az utca egyik oldaláról a másikra is csak nagy üggyel-bajjal lehetett átjutni. Emiatt a község képviselőtestülete kötelezővé tette, hogy mindenki a háza előtt és az átjárókra pallókat, deszkapallókat köteles lefektetni. Ennek megfelelően az egyház épületei körül is 5/4-es deszkapallót fektetnek le.

1894-ben ismételten napirendre kerül az iskola átadásának problémája. Levelet intéznek a presbiterek a községi képviselő testülethez, azzal a kéréssel, hogy az iskolát vegyék községi kezelésbe, működtessék mint községi iskolát. Az épületet tulajdonjoguk megtartása mellett, méltányos módon használatba adnák a községnek. A kérést először az elöljáróság elutasította.

Tulajdonképpen ez egy nehezen megoldható probléma, hiszen az iskolát és az egyházat is ugyanazon embereknek kellene fenntartani, ugyanazon adózó lakosságnak. Ha pedig az eddig a zsebéből nem tudott elővarázsolni több pénzt, akkor amikor az egyházé volt az iskola, akkor honnan tudna most többet külön az egyházra és külön az iskolára ?

A presbitérium nem nyugszik azonban bele az elutasító válaszba, s ismételten beadványban kérik az egyházi iskola megszüntetését, és a községi felállítását. E második, a Közigazgatási Bizottságnak megküldött kérelem megtette hatását, meg a Népiskolai törvény V, fejezetére való hivatkozás is, mely szerint a község köteles iskolát fenntartani. A kérelmek szövegére, a későbbiekben, az iskola történetének összefoglalásakor még részleteiben visszatérünk. Az orosházi anyaegyház 1894 decemberében szintén hozzájárul a felekezeti iskola községivé alakításához. Az iskola fenntartásával kapcsolatos vita végére 1895-ben kerül pont, amikor a község átveszi az iskolát, és tanítóját egyaránt, július 1-től. A községi elöljárósággal megállapodva a szerződést az esperes úrhoz is felterjesztik.

Talán az iskola körüli mozgolódásnak is köszönhető, hogy még ebben az évben látogatást tesznek az iskolánál Medvegy János és Kovács István presbiterek. A tanító barátságos figyelmeztetésben részesül, hogy tanítványait ne hagyja magukra. "eddig 25 évig jól megvoltak, ne kelljen ezt jelenteni."(32) A megbeszélés zárszava: "Úgy legyen !"

A problémát minden bizonnyal az okozta, hogy a lévita tanító a tanítási idő alatt temetett is, persze ezt a lehetőségekhez képest úgy kellet megoldania, hogy a tanítási idő alatt ne vállaljon temetést, búcsúztatást. A temetésen is kettős minőségben volt jelen, mint búcsúztató és mint kántor is. Valószínűleg megesett, hogy a tanítási időbe eső temetésekkor a nagyobb gyerekekre hagyta az iskola tanulóit, s ezért kapta a figyelmeztetést.

Ugyanebben az évben az iskolához egy ellenőrző főorvos is eljutott, mégpedig Békés vármegye főorvosa, aki az iskolánál biztosított egészségügyi feltételeket vizsgálta. A vizsgálat hatására megnagyobbították az árnyékszéket és a tanteremben csappal ellátott vizesedényt helyeztek el a kézmosáshoz. A vizesedény is okozott némi huzavonát, mivel az egyház már nem, a község meg, még nem akarta elkészíteni. Így azután kompromisszum született, a község készítette el az egyház költségén !

Az 1895-ik esztendő jelentős állomás a Nagyszénási Evangélikus Egyház életében, hiszen abben az évben válik anyaegyházzá. Nagyszénásra látogat Veres József orosházi igazgató lelkész. A presbitériummal ismerteti, hogy a lelkészi fizetésre a zsinati törvények érvényesek, melyeknek megfelelően a lelkész fizetése nem lehet kevesebb 800 forintnál. Tekintettel az oly sokat emlegetett nehéz anyagi helyzetre, a jövendőbeli lelkész fizetését az alsó határnak megfelelően 800 forintban határozzák meg. A továbbiakban megtárgyalják az egyház által nyújtott szolgáltatások díjait az alábbiak szerint:

"Stólák:

Keresztelés 20 krajczár

idegen illetőségűtől 40 krajczár

idegen vallásútól 1 forint

Temetés imádsággal 1 forint

halotti búcsúztatással 2 forint

Esketés rendes napon, kedd délelőtt 1 forint

vegyes párnak 2 forint

más időben esketés 5 forint, de ennek fele az egyház kántorát illesse meg.

Tomcsányi Józsefnek ki folyó év július 1-től a községtől nyeri fizetését, mint tanító, mostani javadalmazása kiegészíttessék 120 forint fizetésre, kántori és hitoktatói címen. A lelkész a tanító fizetését havonként előre teszi folyóvá"(33)

December 22-én istentisztelet után a gyülekezeti közgyűlésen Veres József lelkész bemutatja Áchim András esperes lelkészt, aki az alábbiakat közli: "....a nagyszénási evangélikus gyülekezet kérelmét, mind a békési esperesség, mind a bányakerület kedvezőleg terjesztette a gyülés elé, s ennél fogva az anyagyülekezetté alakulást az illetékes egyházi hatóság megengedte és elrendelte. Felhívja a közgyülést egyházi felügyelő megválasztására."(34)

A közgyülés ezek után egyhangúlag Torkos Kálmánt választja meg felügyelőnek, aki a felajánlott nyilvánvaló bizalmat, az állást elfogadja. Igéri, hogy teljes erejéből, tehetségével és tudásával a gyülekezetért fog dolgozni. Leteszi az esküt, majd az elnöki szék elfoglalása után megkezdi működését.

A világi elnök megválasztása után a következő legfontosabb feladat a lelkészválasztás volt. A lelkészválasztás menetét az egyházi szabályrendelet 5. pontja szabályozza, miszerint a szavazók névsorát, Torkos Kálmán elnöklete mellett, Tomcsányi József, Medvegy János, Dimák István, Benkő Mihály egyháztagok összeírják és ezt az adózók névjegyzékével egyetemben a lévita hivatalban közszemlére kifüggesztik. A lelkész személyére jelöléseket tesznek, Áchim András esperes, valamint a közgyűlés is. Az esperes úr levélben teszi meg jelölését, miszerint a nagyszénási lelkészi állásra tekintetes Okályi G. Adolf, Harsányi István és Plavecz György urakat javasolja.

A közgyűlés tekintetes Klár Béla orosházi hitoktató lelkészt javasolja. Az eredeti szövegben Klár Béla titulusa tanító, de ezen biztosan hitoktatót értettek. A választás napját 1896. január 12-ére tűzik ki. Miként ezt az Orosházi Újság hírül is adta 1896. január 12-i számában:

"Lelkész választás Nagyszénáson

N.-Szénáson ma lesz az evang. lelkész választás Veres József esperes elnöklete mellett."(35)

A megtartott választáson a lekészi megbizatást Klár Béla orosházi lelkész nyerte el. A beiktatási ünnepségre 1896. február 9-én került sor ünnepélyes keretek között.

Olvassunk most bele ismételten az Orosházi Újságba, mely e jeles eseményről 1896. február 16-i számában a címlapon tudósít.

" A nagy-szénási pap beiktatása.

Az orosházi ág. hitv. ev. gyülekezet egyik legnagyobb leányegyháza filiája, - a nagy-szénási, - főképpen Orosházáról oda vándorolt ág. evangélikusok által alapíttatott. A buzgó és vallásos szénási nép megnyugvással vette anyagyülekezete azon törekvését, hogy a leányegyházból - legyen végre anyagyülekezet ; s mint ilyennek legyen megválasztott lelkipásztora.

A jó n.-szénásiaknál az anyásítás könnyen ment, a papi hiványt is minden nehézség nélkül a zsinati törvények értelmében megállapították. Legyen rajtuk Isten áldása és virágozzék az új eklézsia.

Elérkezett a papválasztás! Nem voltak pártok, nem volt senki, a ki a kezdő gyülekezet békéjét, s a hívek egyetértését alattomos utakon és módokon megzavarta volna; hála a nép összetartását megtartó Istennek s meleg elismerés a jobbaknak és vezetőknek. Egy új, a kezdet nehéz éveit élő gyülekezetben fontos dolog a hívek összességének együtt érzése, összetartása és békés egyetértése. A szeretet hassa át a hívek lelkét; legyenek bizalommal papjuk, felügyelőjük és egymás iránt: akkor kis egyházuk fejlődni, virágozni, gyarapodni fog: akkora jó Isten áldása nem marad el, akkor a jövőben vettett hit valósulni fog.....

Ha valahol egy új gyülekezet alakíttatik, első sorban is választ magának a világiak közül - felügyelőt. A n.-szénási gyülekezet felügyelője Torkos Kálmán; egy ősrégi dunántúli protestans család sarja a mely család tagjai közül sokan szolgálták, mint világiak, mint papok és tanítók az evang. egyháznak ügyeit. - Jobb választást a gyülekezet nem tehetett.

A kisded gyülekezet első papjául Klár Béla választatott meg. Az évek hosszú során át működött Orosházán mint káplán 3- mint tanító 9 évig. Ismertük mindnyájan. Kiváló ékesszólással áldotta meg az ég; finom megnyerő modora és jó szíve, barátság szeretete, nyílt őszintesége ismeretes azok előtt a kik érintkeztek vele, a kik barátjai voltak......

A választás egyhangúlag történt. A mi lelkének örömét csak fokozta. Egyhangú megválasztása biztosíték arról, hogy a kis gyülekezetre szebb jövő fog virradni.

Klár Béla nagy szeretetnek örvendett orosházán, a miről folyó évi február 9-én - a beiktatási ünnepélyen - is meggyőződhettünk. orosházáról barátai közül igen sokan kirándultak; megjelentek Horváth Károly kir. közjegyző és dr. Bodoki Zoltán járási főszolgabíró is; a tekintélyes polg. olvasókörből számosan; az iparosok közül is sokan, az iparos ifjak küldötteit is ott láttuk. A n.-szénási gyülekezet kicsinye és nagyja; a Károlyi uradalom derék gazdatisztjei; a szomszéd gyülekezetek küldöttjei és papjai mind-mind megjelentek a lelket felemelő, egyszerűségében is magasztosbeiktatási ünnepélyre.

A beiktatást Veres József esperes, országos képviselő és orosházi lelkész végezte. A hatalmas beiktatási beszéd mély benyomást gyakorolt a megjelent gyülekezetre. - Az iskola - a mely a templom felépítéséig - templomul is szolgál, zsúfolásig megtelt áhitatós, buzgó és érdeklődő hívekkel és vendégekkel; kívül az ablakok is tele voltak hallgatókkal.

Az új pap remek egyházi beszéddel köszöntött be; a választott szent leczke kapcsán fejtette ki lelke hő érzeményeit, s jelölte meg az irányt, a melyet követni, s vázolta az utat, a melyen haladni fog...

Délben közebéd volt, a melyen részt vettek százötvennél többen, szebbnél-szebb, lelkesebbnél-lelkesebb felköszöntőket hallottunk...."(36)

A lekész megválasztásával és hivatalba iktatásával lezárul a kis hitközség fejlődésének egy jelentős szakasza. A hajdan telepes faluban létrejött filiából anyaegyház lett, az egyszerre ezer feladattal küszködő lévita gondjai, bár megosztva, de ezentúl a lekész vállára nehezednek.

"Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan,

Bár az előzőkben számtalan olyan adatot olvashattunk melyek az iskola történetéhez kapcsolódnak, nem felesleges talán egy helyen, rendszerezetten összefoglalni az egyházi iskoláról szerzett információkat.

Az iskola községi iskolává alakulása után az egyház már jóval kevesebbet kellett, hogy áldozzon erre az intézményre, s a nagyszénási állami iskolák történetének megírása egy másik tanulmány témája lehet, ezért itt az 1895-öt követő korszakkal külön nem foglakozunk.

Az első írásos emlék, amely az evangélikus iskola létére utal 1836-ból való. Az 1836 június 26-án kelt kánonszerű látogatási jegyzőkönyvben, mely Orosházán készült, a Nagyszénási Filiáról írva, megemlítik, hogy a lévita az istentiszteleteket az iskolában végzi. Amennyiben teljesen helytállónak fogadjuk el a jegyzőkönyv szövegét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a kis telepítvényes faluban, ahol minden épület csak alkalmailag, rövid időre volt felépitve, létezett egy épület, vagy kunyhó, amelyben a lévita tanított és ünnepi alkalmakkor, valamint vasárnap megtartotta az istentiszteletet is. Sajnos semmit nem tudunk arról hol állhatott, s hogyan nézhetett ki ez az épület, ha egyáltalán létezett. Elképzelhetőnek látszik, hogy a szövegben a bánomfalvi (Gádorosi) iskolára gondolnak, mert a két filiát együtt említik a szövegben. A gádorosi, akkor bánomfalvai iskola ekkor már létezett, hiszen még 1829-ben hozzák létre az evangélikus-református iskolát a községben.

Ezzel összhangban a későbbi egyházi jegyzőkönyvek nem is erősítik meg ennek az iskolának a meglétét, hiszen több oldalról is bizonyítottan 1841-re teszik az iskola felállításának dátumát.

Arről tanuskodik a Nagyszénási Filia korábban már idézett jegyzőkönyve is 1877-ből, miszerint: "Az iskolát 1841 óta az evangélikus egyház tartja fenn, s ez továbbra is így lesz."(37)

Másrészt ebben az évben szólítják először tanítónak a lévitát, Győri Imrét az orosházi anyakönyvekben is (lásd 3. fejezet).

Harmadsorban az "Orosháza" című , 1844-ben kiadott könyvben, a szerző, Balassa Pál Nagyszénásról, az alábbiakat írja:

"Az orosházi anyaegyházhoz leányítva van:

b./ N.Szénás 806 lélekkel n.Károlyi gr. Károlyi György ö.n. pusztáján, szerződéses jobbágyságbúl álló tanya-közönség. Van imaháza és iskolája, lévitája, ki egyszersmind tanító is."(38)

Elfogadhatjuk tehát, hogy a szénási filiában legkésőbb 1841-től létezik az egyházi iskola. Az iskola fennállása ezáltal bizonyítottnak látszik, de az, hogy ez az iskola, illetve maga az épület hol állhatott, erre a kérdésre nehéz megbízható választ adni. Ha elfogadjuk, hogy a falut 1854-55-ben telepítik mai helyére, ebből az is következik, hogy az iskola épülete is más volt az áttelepítes előtt és az után. Elgondolkodtató azonban a korábban szintén említett "egyházi major" elnevezés, mely egyetlen jelenleg ismert helynévvel sem azonosítható. A Nagyszénási Filiában 1876-tól vezetik a jegyzőkönyveket, ennek megfelelően az azt megelőző eseményekről csak közvetlen információink lehetnek. Bizonyosnak látszik azonban, hogy a faluban, a mai helyén álló "régi iskola" épülete (ma többszörösen átalakítva lelkészlak) nem 1876-ban, hanem azt megelőzően , jóval korábban épülhetet, hiszen az 1870-es években mint "régi iskolát" emlegetik, amelynek 1877-ben el is törik a mestergerendája.

Nagy valószínűséggel ez az épület 1843-tól áll, s már eredetileg is mint iskolát, illetve mint tanítói lakot építik meg. Erre utal Fecske Pál lelkész 1961-es jegyzőkönyvi bejegyzése, mely szerint "a lekészlak 118 éves"(39). (1961-ben ) Községünk központjának ezen régi épülete

ma már 150 éves is elmúlt, s könnyen elképzelhető, hogy a jelenlegi falu első épülete volt hajdanán. Így a rajta elhelyezett emléktábla mellett, magára az épületre is némi büszkeséggel nézhetünk fel.

A hajdan volt iskola a mai lekészlak régi magja. Ha az 1961-ben, az átalakításhoz készített tervrajzot tanulmányozzuk, akkor azon világosan látható, hogy eredetileg az épületnek csak a nyugati része állt. Hasonlatosan a klasszikus régi parasztházakhoz, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület volt. Megközelítőleg 15 m hosszú és 5,5 m széles. Azt sajnos nem lehet biztosan megállapítani a tervrajz alapján, hogy, az épület hogyan tagolódott helyiségekre, hiszen az új iskola megépülése után megváltoztatták, vagy megváltoztathatták a belső elosztását. Akkor került kialakításra három helyiség, melyek mindegyike 5,5 m széles volt, hosszuk rendre 6, 5 és 4 m volt. A fal anyaga vályog és teljesen elüt a későbbi hozzáépítésektől. Az is jól kivehető a rajzon, hogy a falakat a későbbiekben megmagasították, s ekkor már más falazóanyagot használtak. Ez a falmagasítás az 1892-es átépítés emléke, amikor fél öllel (3 sukkal) megmagasították az épületet, s ezzel egy időben új tetőzetet is kapott.

Mindezeket összefoglalva, az első iskola felállítását bizonyosan 1841-re tehetjük, de az épületről, amelyben az oktatás megindult nem tudunk biztosat mondani, csak annyit, hogy 1843-ban már a jelenleg lelkészlakként ismert épületben működött. A meghatározhatatlan két éves időtartamra talán a későbbi kutatások fényt deríthetnek.

A vasárnapi ismétlő iskola felállítása 1877-ben kerül először napirendre. Az egyházi gyűlés el is határozza a létrehozását, de a túlzottan magas tandíj, 50 forint miatt, az iskola nem indul meg ebben az évben. A vasárnapi ismétlő iskola felállításáról 1878 január elsején ismét dönt az egyházi gyűlés. A tandíj az 1878-as évre 20 forint. A tanítandó tantárgyak: írás, olvasás, számolás, az életben előforduló okiratok.

Arról, hogy ebben az évben megindul-e az oktatás nem tudunk semmit, az azonban bizonyos, hogy 1879 első vasárnapján megkezdődik a tanítás. Igy a hat elemi iskola kijárása után még hároméves ismétlő iskolát is végezhettek a tanulók. Az ismétlő iskolák felállítását az 1868. évi XXXVIII. T. c. értelmében minden tanköteles koron túli gyermek (fiu és lány) 15. éve betöltéséig köteles látogatni. ennek jelentősége olyan kisebb helyeken volt, ahol az elemi iskola elvégzése után nincs módjuk továbbtanulni. Gyakran az ismétlő iskola óráit este tartották. Nagyszénáson a másik lehetséges megoldás a vasárnapi iskola mellett döntöttek, egy tanító lévén a faluban. Az oktatás hetente öt, nyáron két órára terjedt. A tanítást vasárnaponként délelőtt 10-12 óráig tartották.

A növendékek száma, ebben az 1879-es első évben 25-30 volt. Nem élt meg azonban hosszú időt ezen intézmény, mert 1880 januárjában beszünteti működését.

1884-ben felépül az új iskola, mely ma az I. sz. óvodája a falunak. Az iskola, ma óvoda méretei tökéletesen megegyeznek az eredetivel, tehát bővítésre nem került sor a későbbiekben sem, természetesen a belső elrendezés az idők folyamán változhatott.

Az iskola felszereltségéről az 1885-ben készült vagyonleltár jellemző képet ad:

"Taneszközök:

Két fekete fa tábla,

két föld abrosz,

Európa és Magyarország földtérképe egy földgömb"(40)

Az 1890-es évek elejére az esperesség határozata, és a hitközség saját tervei alapján is az anyaegyházzá válás a hosszú távon meghatározó cél. Ennek azonban komoly nehézségei vannak, elsősorban anyagi jellegűek. A megtakarítás egyik lehetséges formája, hogy a viszonylag sok pénzt igénylő egyházi iskolát a község kezelésébe adják át, ezáltal az iskola fenntartási költségei mellett a tanítói fizetést is a lelkész javadalmazására fordíthatják.

Ez a gondolat először 1893-ban kerül megfogalmazásra, s kerül be az egyház jegyzőkönyvébe. Ebben az évben azonban, nem tesznek még konkrét lépéseket az átalakítás érdekében. 1894-ben azonban amikor az anyásítás már elkerülhetetlennek látszik, nem halogathatják tovább az iskola sorsának rendezését sem. Kérvénnyel fordulnak a Községi Képviselő Testülethez:

"Tekintetes községi Képviselő Testület !

Mi helybeli ágost. hitv. evang. leány egyház presbiteriuma, tekintve, hogy anyagi viszonyaink sokkal szerényebbek, sem, hogy a Közigazgatási Bizottság egy másik iskolának felállítására vonatkozó rendeletének eleget tehetnénk, tekintve továbbá, hogy az esperesség és orosházi anyaegyházunk azt követeli, s meghagyta, hogy 1894-év végéig anyaegyházzá alakuljunk, a minek meg akarván felelni, azt tenni csak úgy vagyunk képesek, ha a község az iskolázást vállainkról leveszi.

Tisztelettel kérjük a Tekintetes Képviselő testületet legyen szíves a helybeli evangelikus leány egyházban fennálló iskolát, községi iskolának átvenni, a községben a szükséghez képest a törvény értelmében a község költségén iskolákat felállítani.

Részünkről szívesen nyújtunk segéd kezet abban, hogy a községet a nagyobb költségtől meg kíméljük a mennyiben mostani iskola épületünket a tulajdonjog fenntartásával, s egyházunkra nézve méltányos feltételek mellett használatra át adjuk nem szeretnők, ha a Képviselő testület elutasító végzése következtében iskolánkat bezárni, s az egész terhet a községre hárítani kényszerítetnénk

- alázatos szolgái:

Kelt Nszénás 1894 január 13.

Tomcsányi J. egyházi jegyző

Demcsák Mihály

Soós Mihály

Szula Sándor"(41)

A képviselőtestület azonban visszautasítja a kérelmet, 1894 március 17-én hozott határozatában:

"Minthogy az egyház tanács által azon körülmény, miszerint az egyház iskoláját fenntartani nem képes nem is állítatik, de a község egyébbként sem lenne ezt képes fenntartani, mivel törzs vagyona nincsen, s a kivetendő 5% toli iskola adóból tekintve hogy a nagybirtokosok nagyrésze saját iskolát tart fenn, melynek költsége állami adójának 5-ját (5%-át) fedezi-alig nyerne évi 300 ft fedezetet, a mely összegből pedig iskolát fenntartani lehetetlen, a Község Képviselő testülete az említett iskolát átvenni nem hajlandó, miről nevezett egyház tanács értesítendő.

Kmfent.

A kivonat hiteléül. Nszénáson 1894. március 20.

Torkos Kálmán jegyző."(42)

A visszautasítás azonban, nem találhatott megértésre, hiszen az egyháznak az anyásítás felé vezető úton nem volt más lehetősége, mint az iskola terheitől megszabadulni. Kérelemmel fordulnak tehát másodfokon a Közigazgatási Bizottsághoz, az alábbiak szerint:

"Tekintetes Közigazgatási bizottság !

Az orosházi ágost. hitv. evangelikus anyaegyháznak Nszénás községben leányegyház 1893. augusztus 26-án az anya egyház által oda utasíttatott, hogy az 1894-ik év végéig igyekezzék rendes papi állomást létesíteni, s íly formán anya egyházzá alakulni, mert részint híveink sokasága, részint pedig az anyaegyháztól távolsága miatt Orosháza őtet kellően gondozni képtelen, minél fogva a vele szemben az eddigi viszonyok 1894 év végével tovább fenn tartani nem hajlandó.

Orosháza ezen elhatározását az 1893-ik év aug. 29-én Szarvason tartott esperességi közgyűlés is tudomásul vévén az annyival inkább helyeselte, mert köztudomás szerint 50 éve inmár elmúlt annak mióta ezen egyház a szénási híveket, a nélkül, hogy ezek az anyaegyház szükségeihez bármivel is járultak volna, tőle telhetőleg gondozza.

A Nagy Szénási leányegyház e szerint azon kényszer helyzetbe jutott, hogy kebelében papi állást szervezve magát anyagyülekezetté alakicsa.mivelhogy pedig ezen saját maga által is óhajtott anyaegyházzá alakulást csak az esetben képes megvalósítani, ha az eddig teljes ereje igénybevételével fenntartott felekezeti iskoláját községivé változtathatja a végre f. év január 23-án folyamodott a nagyszénási községi képviselő testülethez, kérve azt az iskola átvételére, de az e kérelmét az egyháznak vissza utasította.Miután pedig ott hol a felekezet gyengesége folytán a közoktatás törvényeknek megfelelő iskolát fenntartani képtelen, vagy mint jelen esetben egy általán nem akar, a Népiskolai törvény V. fejezet 23. paragrafusa szerint a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket fölállítani, az egyház a nagyszénási képviselőtestület ezen határozatában meg nem nyughatik ezennel kéri a megyei Tekintetes Közigazgatási bizottságot, kegyeskedjék a sérelmes visszautasító határozatot megsemmisíteni, s Nagyszénás községét utasítani, hogy kebelében községi iskolát, vagy mint annak szüksége mutatkozik iskolákat állítson.

Mely kérelmünk után vagyunk Tek. Közigazgatási bizottságnak

Nszénáson 1894. május 1-én alázatos szolgái presbiterek"(43)

Bár erről a jegyzőkönyvek nem szólnak, de ezen kérelem már megtette hatását és a község képviselőivel sikerült megegyezni, az első kérelem feltételeinek megfelelően. Az iskola épületét az egyház a községnek a tulajdonjog megtartása mellett, használatba adta, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben az egyház az iskola fenntartását vissza kívánná venni, akkor az ingatlan ismét az egyház javára száll vissza. Erre azonban soha nem kerül sor, mivel a község a tankötelesek számának növekedésével, nem volt képes az iskolát üzemeltetni, ezért azt 1898-ban állami kezelésbe adta.

"És amit könyörgésetekben kértek,

A megvalósult eredmények vonzzák az új célokat. Az anyaegyházzá válás után szükségszerűen felvetődik a templomépítés gondolata is. Nem mintha korábban nem szerettek volna a nagyszénási hívek templomot, de a mindig szűkös egyházi kassza nem tette lehetővé. Az anyaegyházzá válással sem nőttek jelentősen a bevételek, de erősebbé vált a hajtóerő, hiszen miképpen állhatna egy egyház sokáig templom nélkül.

Klár Béla lelkész megválasztása után, a lelkész családja értékes adományokkal járult hozzá az egyház gazdagításához. Özv. Mikszics Antalné Klár Emma ezüst úrvacsora kelyhet és tányért adományoz. Kálmán Edéné Klár Emma bársony oltárterítőt ajándékozott.

A lekészi hivatalt, az előírásoknak, s a kor igényeinek megfelelően be kell rendezni. Ennek megfelelően könyveket, könyvszekrényt, nyomtatványokat, írószereket kell beszerezni. Megrendelik az egyházi pecsétet is. Az egyházi tanács tekintettel a megnövekedett feladatokra még három taggal kiegészülve immár hat tagot számlál. Abban is megállapodás születik ekkor, hogy a presbiterek fele 3 évente kisorsoltassék.

Ez év folyamán, a volt anyaegyház nevében Okályi Adolf segédlelkész kéri az anyakönyvek beszállítását Orosházára. Eme kérést az év folyamán többször is megismétli, miből következik, hogy kérésének nem tettek eleget, az anyakönyveket nem adják be. Ennek oka világosan meg is van indokolva a jegyzőkönyvekben. Miszerint az orosházi egyház, akkor még anyaegyháza Szénásnak, részben azért is szorgalmazta a leányegyház megszűnését, hogy ők ne dolgozzanak térítés nélkül. A beírások, másodlatok kiadása stb. Ha az anyakönyveket beszállítanák, akkor ismételten be kellene mindezekért járni Orosházára.

A kántortanító stóláját forintban határozzák meg. A búcsúztatás díját rábízzák, de arra megkérik, hogy forintnál többet ne kérjen senkitől. Egyúttal rendezik a volt lévita tanító, Tomcsányi József 1896 január 1-ig végzett lelkészi teendőiért járó fizettséget is. Tekintettel arra, hogy ettől az évtől kezdődően az adózás pénzben történik a hívek részéről, ezért az adónak megfelelő termény értékét pénzben határozzák meg.

1896 a milleneum éve, s ez a jelentős évforduló még ebben a kis hitközségben sem marad megünneplés nélkül. Május 10-én milleneumi istentiszteletet tartanak az imaházban. Az ünnepi istentiszteleten megjelennek a község elöljárói is. A környező majorokból jelen vannak az uradalmak tisztségviselői teljes számban. Az imaházat méltóképpen feldíszítik, az alkalomnak megfelelően.

Ugyan a templom építése még csak terv, de az imaházba egy harmóniumot szeretnének vásárolni, hogy az istentiszteletek fényét ezzel is emeljék. Az egyháztanács végül elhatározza, hogy megvásárolja egy szegedi orgona készítő mester által ajánlott G. változatú harmóniumot. A vásárlás hivatalos részének lebonyolításásával a lelkészt bízzák meg. Bár ebben az évben megtörtént az adóösszeírás, mely kimutatta, hogy 124 forint 24 krajczárra rúghat az évi költségvetés, de az adók ettől még nem kerültek be az egyház pénztárába. A szegény emberek nem tudják befizetni, s olyan eset is előfordul amikor maga az egyházmegyei számvevőszék engedi el az adót, tekintettel a szegény ember kérelmére.

Ebben az évben erősödik meg a faluban a nazarénus hitközösség, mint ahogyan arról egy korábbi tanulmányban (Kulcsár Lászlóné: Nazarénusok Nagyszénáson 1995.) már részletesen szó esett. Ennek egyik következménye, hogy kérik felekezet kívüliként való nyilvántartásukat azok akik áttértek erre a hitre. A kor vallásfelfogását tükrözi minden részrehajlás nélküli ítélkezésem, mikoron a kilépőket ezekkel a szavakkal bocsátják útra: "Az elnökség tudomásul veszi, de kötelezi őket még három évig egyházi adót fizetni."(44)

Nem csak a nazarénusok, de az unitárius hitre áttérők is csökkentik az evangélikusok számát, mivel ők is bejelentik kilépési szándékukat. "Nagy Lajos unitárius lelkész írja levelében, hogy csak akkor veszi fel őket, ha kellő áldozatkészséget tapasztal."(45) Ugyanis a lelkész szerint leginkább az egyházi adó elől menekültek más hitek felé, s nem a lelki meggyőződésből.

Az 1897. esztendő már a komoly tervezgetések éve a templomépítés szempontjából. Az egyház lelkésze, Klár Béla a legfőbb hajtómotorja a tevékenységnek. A környező birtokok tulajdonosait tiszttartóik révén arra ösztönzik, hogy adományokkal támogassák az építkezést. Ékes példa segítőkészségükre, amikor Dáni József uradalmi tiszttartó levélben értesíti a lelkészt, hogy Gr, Károlyi Tibor, mint Gr. Károlyi Gyula örökösei szénási birtokának vagyoni gondnoka a templomépítéshez 100 000 falitéglát ajándékozott. Ezt az 1898. év végéig fel kell használni, mert ellenkező esetben az ajándékozás hatályát veszti. A februári egyházi gyűlés az elnökséget és a gondnokot bízza meg az egyházi tanács a költségvetési terv elkészíttetésével. Ezen túlmenően az ő feladatuk lesz, hogy gyűjtő íveket és kérelmező leveleket bocsássanak ki, minél szélesebb körben az építkezés megsegítése céljából.

Márciusra készül el a templom terve, és májusban a költségvetése. E költségvetés szerint a kőműves és az ácsmunka, valamint az ezen munka elvégzéséhez szükséges anyagok 4614 forint 89 kr-ba került volna. Asztalos, lakatos és üveges munkára 1552 forint 65 kr került betervezésre, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. Az asztalos, üveges, és lakatos munkákra a költségvetést Bernáth István Nagyszénási lakatos mester nyújtotta be. Magát a tervet Dénes-Jávorcsik és Benkő építészek készítették Orosházán.

A tervrajz ma is az egyház levéltárában látható. A templom elölnézetben nagyon hasonlít a mai templomra, (2. melléklet) csak a jelenlegin kevesebb az ablak, helyettük vakablakokat építettek. A harangtornyon lévő bejárati ajtó feletti díszítés ezen a terven nem timpanon, hanem íves kialakítású, virág és levélmotívumokkal díszített. A torony elején a tervezett három ablak helyett, ma csak kettő található. A torony falazata néhány centiméterrel magasabb a mainál, de a rajta elhejezett tetőszerkezet lényegesen, mintegy 3,5 m-el alacsonyabb mint a megvalósított torony esetében. Ezáltal az egész templom alacsonyabbnak zömökebbnek tűnik. A templom hossza 18 m, szélessége 12,28 m, míg a harangtorony 3,2 m x 3,8 m méretűre készült volna.

A terv, mint ahogyan a későbbiekben kiderül nem valósul meg, azt elvetve újabbat készítenek. Ami a fedezetet illeti, eddig gyűjtésből 600 forint folyt be, 500 forintot pedig Gr. Berchtold Lipótné ajándékozott a nemes célra. A püspök úr 100 forintot adományoz ugyanezen célra. Az adományok ellenére még mindig jelentős mennyiségű építő anyag, mintegy 140 000 tégla, valamint 6514 forint hiányzik az előzetes becslések szerint. Az egyházmegyei közgyűléshez 2300 forint, 2 %-os jelzálogkölcsön felvételére kérelmet szerkesztenek. Ezzel egyidőben a majorosi iskolák tanulóinak hitoktatására segélyt kérnek, hiszen ez többlet költségeket jelent az egyház számára.

Az év második felében elhatározza a presbitérium, hogy a környező nagy egyházakhoz, házanként gyűjtőket küldenek ki, az adakozás megszervezésére. Ehhez a gyűjtéshez azonban a belügyminisztérium és az egyházmegye engedélye is szükségeltetik. Az engedélyért az év végén folyamodnak, s azt meg is kapják.

A Székács majorban lakó hívek kérik, hogy engedélyezzék a szénási gyülekezethez való csatlakozásukat, mert Nagyszénás közelebb van lakóhelyükhöz mint Orosháza, hová eddig tartoztak. Ezért igen messzire kellett beutazni a keresztelés, s házasságkötések ügyében egyaránt.

Közben a már megajánlott 100 000 tégla beszállítása is megkezdődött, s a hívek buzgóságából novemberre már háromnegyede a faluban volt. A jegyzőkönyv megőrizte azoknak a neveit, akik a téglahordásban segédkeztek.

Az év vége felé további adományozásokra is sor került. A környékbeli földbirtokosok vallásukra való tekintet nélkül, hiszen zömében katolikusok voltak, segítettek a templom létrehozásában. Székács István szenttornyai földbirtokos 8000 téglát adományoz. A téglákat az adóhátralékosok hordták be. Szintén nekik jutott az a feladat is, hogy a még Mihálytelken maradt 23 000 tégla a faluba bekerüljön.

1898 januárjában az egyházi gyűlés úgy dönt, hogy a templom tervét csak az eredetihez képest egyszerűsítve valósítják meg. Az ily módon módosított tervet nyújtják be az Egyházügyi Bizottságnak. A bizottság azonban még így módosított formában sem fogadja el, s ezért egy újabb tervet kell készíttetni. Az újabb terv elkészítésével Süle Lászlót, az előző mesterhez hasonlóan, orosházi illetőségű építő mestert bízzák meg.

A terv el is készül 1898 március 20-án. Ezt a tervet is az egyház levéltára őrzi itt a faluban. (3. melléklet) Kivételes szerencse, hogy szinte minden rajz éppségben vészelte át az elmúlt, nyugodtnak nem nevezhető évszázadot, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Nagyszénási Katolikus Egyháznak egyetlen a templomra vonatkozó tervrajza nem maradt fenn a helyi levéltárban.

Az ezen a rajzon látható templom már megszólalásig hasonlít arra, amelyik közel száz éve éke a falunak. Még az ablakok és a díszítések is megegyeznek a rajzon és a valóságban. Ennek ellnére ez a terv sem menekül meg a módosításoktól. Ezeket a módosításokat "veres" tintával vezetik rá a rajzra. Érdemes röviden elgondolkozni ezeken a módosításokon, melyeket az Egyházmegyei Szakbizottság eszközölt.

Az alapokat mélyebbre készíttetik a torony alatt (erre a katolikus egyház templomának építésekor is, ugyanígy sor kerül) ami nem felesleges elővigyázatosság, hiszen a torony tetőzetét 1 méterrel magasabbra készítik el. Ezáltal a templom még karcsúbb, magasabb lett. A toronyablakokat megnagyobbították, hiszen a magasabb toronnyal így volt arányos, azoknak a mérete. Összességében ez a terv jóval esztétikusabb mint az előző, s szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez valósult meg. Végül minden módosítást átélve megszületik a végleges forma.

"A templomterv elfogadva az Egyházmegyei Szakbizottság azon kiegészítésével, hogy a hátsó ajtók közül egy marad meg a lelkészi lakás felőli oldalon."(46)

Az új tervvel természetesen új költségvetés is jár, amelyben az alábbi főbb tételeket olvashatjuk:

"I. Kőmíves anyagok 611 forint 40 krajczár

II. Fa anyagok 832 45

III. Vasneműek, vasmunka 483 44

IV. Föld és kőmíves munka 1335 55

V. Ácsmunka 469 81

VI. Asztalos, lakatos, üveges, mázoló munka 870 52

VII. Bádogos munka 756 32

Palafedés esetén a többletköltség 267 00

VIII. A módosításból származó többlet munka 344 24

Összesen: 5970 73" (47)

A tetőre tett árajánlat tartalmazta a bádog és a palafedést is.

A bizottság a drágább de esztétikusabb palafedést választotta. " A templom fedele vasbádog fedés helyett 30/30 cm nagyságú I. osztályú Mária völgyi sötét kék színű palával fedve, a sarkok. hajlások, tűz fal melléke és a gerincz 18 sz.(széles) horganyzott vaslemezzel leszegve, és ez kétszer festve. Fedél szerkezet marad, mint a bádog fedés alatt." (48)

A költségvetés igen tekintélyes annak ellenére, hogy az egyház ezen felül vállalta a falazáshoz szükséges összes tégla beszerzését, elsősorban adományokból, valamint a fuvarozást is, a hívek által. A kész templomterv, s a vele járó költségvetés elfogadása után kell a legnehezebb kérdésre választ adni, vagyis arra, hogy mi a fedezet mindezekre a költségekre. 1898 áprilisában a helyzet az alábbiak szerint alakult:

"Gyűjtésből származó bevétel: 1012 forint 72 kr.

múlt évi maradvány: 239 forint 59 kr.

adóhátralékból: 645 forint 20 kr.

kölcsönből: 2500 forint 00 kr.

Összesen: 4397 forint 51 kr."(49)

Annak ellenére, hogy már a kölcsön összege is bekalkulálásra került, még mindíg hiányzik 1573 forint 22 kr. Ezt a hiányzó összeget közgyűjtésből kívánják fedezni.

Az építéshez még némi téglára is szükség van a már meglévő 108 000 mellé, de ezeket a környező földbirtokosok jóindulatából bizton megszerezhetik. A pénz gyűjtése meg is kezdődik, de miként az várható volt ilyen jelentős összeget nem lehetett rövid idő alatt megszerezni. 1899 januárjában az adakozások ellenére is még legalább 900 forint hiányzik a fedezetből.

Tekintettel arra, hogy az építkezést mihamarabb szeretnék megkezdeni, ennek megfelelően most is , mint oly sok esetben csak a kölcsön jöhet számításba. Klár Béla lelkész javaslatára 1000 forintra váltókölcsönt vesznek fel. Ennek fedezésére 1900-től kezdve, öt éven keresztül 200 forint törlesztés és a megfelelő kamat összege bekerül a költségvetésbe. Természetesen ezt az összeget valamiből elő is kellett teremteni. Erre is van megfelelő javaslata a lelkésznek, aki mint a következő sorokból kiderül nem csak hivatásán belül, de a pénzügyekben is otthonosan mozgott.

"Lelkész javasolja, hogy a temető mellett lévő 8 hold földet házhelyeknek meghirdetnék, mégpedig négyszögölenként 1 forintjával, tíz év alatt kifizetendő. Ebből származó bevétel holdanként 1100 forint. Ha ezt takarékpénztárban helyezik el, akkor az ebből származó bevétel meghaladja a jelenlegi 20 forintos bérleti díjat. Ha az eladási árból 400 forintot tőkésítünk, akkor ugyanannyi jövedelem mellettt (20 forint), még 700 forint marad a templomépítés költségeinek fedezésére is. Ez 8 hold esetében 5600 forintot tesz ki. Tekintetbe véve, hogy a Trautmannsdorf féle föld jelenleg áruba bocsáttatik, ezért ebből 12 holdat jegyeztessenek elő az eladásra szánt földek helyett. A képviselőtestület a javaslatot egyhangúlag elfogadta."(50)

A képviselőtestület határozata testet is ölt, s megkezdik a földek kiosztását ez év októberében. A földmérési munkák elvégzésével Bulla Sándor mérnököt bízzák meg. Tekintettel arra, hogy a földek eladása jobb anyagi lehetőségeket teremtett, különös tekintettel arra, hogy a tiz évi törlesztés előtt telkenként 35 forint előleget is kértek befizetni, ennek megfelelően a korábbi 3500 forint (2500+1000) kölcsön helyett 4000 forint váltókölcsönt vesznek fel a Békés megyei Takarék Pénztártól, 6,5%-os kamatra.

A templom építési munkálatainak megkezdése előtt még egy akadállyal kellett megküzdenie a testületnek, nevezetes azzal, hogy a faluban a közutca szabályozási térkép szerint, az újonnan épülő templom esetében az épületet 3 öllel beljebb kell építeni az utca vonalától. Ehhez azonban nem elegendő a már meglévő telek hiszen a templom vége bele nyúlna Szekeres Mihály telkébe.

Mit lehetett tenni ebben az esetben ? Meg kellet vásárolni a szóban forgó telekből egy darabot. Az ügylet lebonyolításával egy külön bizottságot bíznak meg, s nekik meghagyják, hogy négyszögölenként maximum 2 forintot fizethetnek. Bár arról külön nem szólnak a jegyzőkönyvek, de az üzlet minden bizonnyal létrejön, hiszen októberben már arról számolhatnak be a jegyzőkönyvben, hogy " A templom építése megfelelő ütemben halad, Süle László építésvezető irányításával."(51)

Az építkezés mellett, megkezdődik a templom berendezéseinek, kellékeinek beszerzése is, 1899 októberében a lelkész megrendelést nyújt be két darab harangra a Túri János és Fia céghez. A megrendelés egy 180 kg tömegű D hangú, és egy 90 kg tömegű G hangú harangra szól. A budapesti illetőségű cég a harangok öntését kilogramonként 2 forint 10kr-ért vállalná, s a jelenlegi harangot kilógramonként 1 forintért beszámítaná.

Az üzlet valamely a jegyzőkönyvekben nem tárgyalt okból nem jön létre, s így a harangok ügye egészen 1900 áprilisáig nem rendeződik. Akkor kerül sor az újabb megrendelésre, de ekkor már nem a Túri János és Fia, hanem Walser Ferenc harangöntő mester cégénél. Walser Ferenc igen ismert és jelentős mester volt, hiszen ő öntötte a századfordulón a Bazilika közel nyolc tonnás nagyharangját is. Majd 30 évvel később a nagyszénási katolikus templom harangjait is ő fogja készíteni.

1900 januárjában Klár Béla, ki eddig motorja volt a templom építésének, bejelenti, hogy Újfazekas-Varsándon megválasztották lelkésznek, ezért Nagyszénáson lemond tisztéről. Természetesen a képviselőtestület is tudja, hogy nem akárkit veszíthet e döntés nyomán, így Tomcsányi József javasolja, hogy emeljék meg a lelkész fizetését, talán akkor megváltoztatja elhatározását. A testület egyhangúlag elfogadja a javaslatot, de a lelkész hajthatatlan marad és még e hónapban távozik. Fizetésének időarányos részét hajlandó visszafizetni, de a testület úgy dönt, hogy a Nagyszénáson elvégzett munkájának elismeréseként erről lemond.

A gondnoknak 1900 januárjában átadja a legfontosabb iratokat, a templom építési szerződést, az árajánlatot, valamint egy 155 Ft-os betétkönyvet, hogy azokat az új lelkész megválasztásáig őrizze meg. Februárban Torkos Kálmán és Veres József orosházi lelkészek irányításával megkezdődik a lelkészválasztás előkészítése. Megbeszélik a választás szabályait, megegyeznek abban, hogy a jelölteknek próbaszónoklatot kell tartani, s csak ezt követően kerül sor a szavazásra. Jelölésüket kérték: Édei Károly, Plavecz Gyula, Rácz Gyula, Hojász (Hajász) Lajos, Harsányi István, Mendöl Lajos.

A gyülekezet a felsoroltakból négyet választ ki, kiket meghallgat és kik közül a végleges választást is megteszi. Rédei Károly, Rácz Gyula, Harsányi István, Mendöl Lajos.

Amíg azonban nem kerül sor a választásra, addig a gondnoknak kell az építkezéssel kapcsolatos feladatokat is ellátni. Az építkezési vállalkozónak 10-15 kocsi töreket kell szerezni. Ezt Gr. Károlyi Gyuláné magára is vállalja, csak a beszállítást oldják meg az egyháztagok. A templom tisztítására homokot szintén a gondnoknak kell beszerezni. Tekintettel arra, hogy az iskolákban tanítás van, s a hittanórákat tartani kell, ezért Tomcsányi Józsefet és Szollár Pált kérik fel ezen teendők elvégzésére.

1900. márciusában már tartanak a próbaszónoklatok, bár az egyháztagok azt erősen "únják", de a kiválasztáshoz ez elengedhetetlen. Március 18-án elérkezik a választás napja. Az egyik íven Tomcsányi József másikon Szollár Pál jegyzi a szavazatokat. A szavazás végeredménye a következőképpen alakult:

"Mendöl Lajos 186 szavazat

Harsányi István 150 szavazat

Rácz Gyula 2 szavazat

Rédei Károly 1 szavazat

Összesen 339 szavazat"(52)

Még a tavasz folyamán sor kerül a templom festésére, belsejét égszínkékre, külsejét pedig sárgára festetik. Ezzel egy időben a paplakot is kifestik. A harangokat megrendelték, de azoknak állványt is kell készíteni, s e munkával Tóth Sándor orosházi lakatosmestert bízzák meg. El is vállalja a munkát, tervezetét április végén benyújtja, s a költségeket 250 forintban határozza meg.

Az építkezés üteme kissé lassú, ezért a mestert azzal ijesztgeti az egyháztanács, hogy minden késedelmes napért 50 forintot levon a költségekből.

A mester ugyan nem tartja magára nézve ezt kötelezőnek, hiszen a szerződésben nem szerepel, de ennek ellenére gyorsul a munka. Az építkezés maradék tégláit, és törmelékét felajánják a községnek, s ha annak nem kell akkor elárverezik.

A korábban megrendelt oltárképet nem tartják megfelelőnek ezért egy másikat rendelnek. Az oltárt is kicsit díszesebbre készíttetik a korábbi elképzeléseknél. Július 22-én megtörténik a templom műszaki átvétele, melyre felkérik Bulla Sándor mérnököt és Süle László művezetőt. A felmerült hiányosságokat jelzik az építőnek, s az arra vonatkozó költségtételeket addig visszatartják. A műszaki átvétel körüli huzavona egészen egy évig tart, mivel nem sikerül egyetértésre jutni a vállalkozóval. Végül egy mindkettőjüknek megfelelő független szakértőt kérnek fel a gyulai királyi mérnökhivatalból. E szakértői vélemény nyomán minden bizonnyal rendeződik a vitás kérdés, mert erről többet nem írnak, de hogy mi módon azt nem tudhatjuk.

A templom felszentelésére 1900. július 1-jén kerül sor. A levéltárban megtalálható jegyzőkönyvek hallgatnak erről a jelentős eseményről, csak egyetlen erre az alkalomra készített meghívó árulkodik róla. (5. melléklet) Szerencsére, a már többször idézett Orosházi Újságra most is számíthatunk, mivel egy szép, részletes cikk formájában számol be a templom felszenteléséről.

" Templom szentelés

A nagyszénási ág. hitv. evang. hívek által emelt templomot f.-hó 1-én szentelte fel s adta át rendeltetésének előkelő közönség jelenlétében Veres József esperes, mint bányai egyházkerület püspökének e czélra felkért helyettese.

Valláskülönbség nélkül ünnepelt az egész falu e napon, már a kora reggeli órákban a lakosság feldíszítette s zászlózta lakóházait, s tömegesen vonult ki a pályaudvarra fogadni a püspök képviseletében megjelent esperest.

Midőn az esperest hozó vonat 1/2 7-kor megérkezett az egyháztanács élén a helyi lelkész üdvözölte egyházközsége magas vendégeit s fehér ruhába öltözött leányok nyújtottak át neki egy szép virágcsokrot Az új harangok zúgása mellett vonult be ezután a menet a lelkész lakására, hol a tulajdonképpeni actus kezdetéig, 9 óráig összegyülekezett a környék társadalmának szine-java.

Megkezdődött ez után a felszentelési cselekvény. Veres József esperes, Keviczki László kondorosi, Okályi Adolf bánfalvi, Freitág János csorvási, s Mendöl Lajos helyi lelkészek kísérete s segédlete mellett először az ó-templomba ment kísérve a hívekszázaitól- itt felvéve az oltáron elhelyezett szent edényeket, s bibliát, visszafordult a menet, elől a lelkészek s fehér ruhás leányokkal az új templomhoz, menet közben az "Erős vár a mi Istenünk" czímű egyházi dalt énekelve, majd Atya, Fiú és Szt. Lélek nevében megnyitotta és rendeltetésének átadta a püspököt helyettesítő esperes az új templomot.

Az így megnyitott ajtókon ekkor beözönlött a hívek nagy száma. Ott láthattuk a közönség soraiban ülni Fábry Sándor alispánt, Ambrus Sándor és Szalay József szolgabírákat, a szomszédos Gróf Károlyi uradalom tisztjeit, Székács Istvánt, dr. Bikádi Antal ügyvédet stb. s előkelő nagyszámú hölgy közönséget.

Egy egyházi dallam eléneklése után Veres József esperes, Okályi Adolf, s Freitág János lelkészek kíséretében az oltár elé lépett s megtartotta a szíveket megindító, mindenki által osztatlan figyelemmel kísért gyönyörű felszentelő egyházi beszédet beszédjük alapjául véve a templom bejárójánál olvasható eme zsoltárt "Menjetek be az Úrnak kapuin háladással, az ő pitvaraiba dícsérettel. Adjatok hálákat néki, s dícsérjétek az ő nevét".

Utána Keviczki László kondorosi lelkész tartotta meg ünnepi egyházi beszédét szépen méltatva a nap fontosságát, s jelentőségét, Okályi Adolf bánfalvi lelkész az esketést, Mendöl Lajos helyi lelkész a keresztelést végeztek, s végül Freitág János csorvási lelkész az úrvacsorát osztotta ki,s ezzel az ünnepi szent actus bevégződött.

Délben 1/2 1-kor 120 terítékű közebéd volt, a melyen az első felköszöntőt ő felségére Veres József esperes tartotta, utána az esperest köszöntötte fel Mendöl Lajos helyi lelkész, Keviczki László kondorosi lelkész az alispánt, Okályi Adolf bánfalvi lelkész a Károlyi s Berchtold családokat s Dani József tiszttartót stb.

Így maradt együtt a kedélyes jó hangulatban a szép társaság késő délutánig."(53)

A század végével a helyi egyház életében is lezárul egy jelentős korszak, hiszen felépül a templom. Bár berendezése ezt követően is folytatódik, de áll, miként azóta is hirdeti homlokzatán az 1900-as évszám.

"Erősödjetek meg az úrban

A templom áll, s a mindennapok munkája folytatódik tovább. E korszakot elsősorban a gyarapodás, s az átalakítások jellemzik, valamint a mindig, s mindent meghatározó pénzügyek. Az új templom számára mindíg akad adományozó. Így van ez ebben az esetben is. Leszich Kálmán orosházi ékszerész 2 db oltári gyertyatartót adományoz az egyháznak.

A felépült templomot kerítéssel veszik körül még 1900-ban. A padok alját lepadlóztatják, a bejárati ajtóhoz szélfogót építtetnek. A harangok vasállványa is elkészül. Rendezetlen még 1901-ben a tanyasi tanulók hitoktatása. A majorokban fennálló három katolikus felekezetű iskolában összesen 149 evangélikus diák tanul kiknek hitoktatása nincs megoldva. Ennek megfelelően a lelkész javasolja az alábbiakat: "A Gr. Trautmannsdorf birtokon történő parcellázások során egyre szaporodó település történt, e területen két iskola felállítására lenne szükséges. Mivel az egyházközség szegénysége miatt segíteni nem tud, a hívek lelki gondozása, gyermekeik hitoktatása meg nem oldott, ez ügyben a vallási és közoktatási miniszter megkeresése szükséges"(54)

Az 1902. év viszonylagos eseménytelenségben telik el, nem tekintve a szokásos pénzügyi gondokat, valamint a kántor munkája körül kialakult vitát.

Ez utóbbi úgy kezdődött, hogy Szollár Pál kántor 1902 július 20-án egy hónap szabadságot kér, melyet a közgyűlés neki meg is ad. Ennek ellenére augusztus 27-én az esperesi hivataltól egy leirat érkezik, mely szerint az egyháztanács négy tagja szóban panaszt tett a kántor ellen. "Panasz: Több heti szabadságot vett ki, a gyermekeket a templomban és temetésen való éneklésre nem tanítja. Az áhitatot nem hogy felkeltené, ellenkezőleg lelohasztja"(55)

A lelkész érezve a helyzet visszásságát , arra kéri az egyháztagokat, hogy panaszaikat ne az esperességnek, hanem az egyházközségi elnökségnek tegyék meg ilyen esetben. Jelen esetben annak tulajdonítja, hogy nem így jártak el, hogy az elnökség ez időben távol volt. "Az orgonista kántor hivatalosan kapott szabadságot, szerződése nem tartalmazza a gyermekek éneklésének megszervezését sem a templomban sem a temetésen."(56)

Az esperesi leiratban is a hivatal belügyének tekintik az esetet. Torkos Kálmán javasolja, hogy keressék meg a lemondott Szollár Pál kántort, s kérjék meg vállalja el ismételten a kántori teendők ellátását. A megkeresés meg is történik, s sikerül megbékíteni a régi-új kántort, aki készségesen vállalja a feladatot, sőt mi több még a gyermekek templomi énekeltetését is, csak az egyház bármíly csekély, akár jelképes tiszteletdíjat ajánljon fel.

Torkos Kálmán felügyelő, ki előterjeszti mindezt, azonnal felajánl saját tiszteletdíjából 40 koronát.

Az uradalmi iskolákba járó evangélikus gyermekek hitoktatása a meghatározó téma az 1903. évben. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ekkor már négy uradalmi iskola van. Feltehetően ez az utalás a Lajosszénáson, Malmosban, Kecskeméti úton (Taraj), és Pálmatéren, Kiscsákón (vasútmentén) működő iskolák közül négyre utal , de hogy melyik négyre ezt szinte lehetetlen eldönteni, mert a rendelkezésünkre álló tanulmányokban egymásnak ellentmondó évszámok vannak megjelölve.Az ide járó gyermekek hitoktatását ifj. Kéri József és Jánosdiák László végezte minden ellenszolgáltatás nélkül. Ezek közül három katolikus felekezetű iskola. A Vasútmenti, valamint a Kecskeméti úti iskolák biztosan beletartoznak a felsorolásba, mivel a fent említett két tanító ezen iskolák első tanítói voltak. A pálmatéri iskoláról szóló adatok ellentmondásosak. Elképzelhető, hogy a pálmatéri a "felesleges" iskola a felsorolásban.

Az itt felmerülő költségek fedezésére Mendöl Tibor az egyházkerülethez fordul segélyért augusztus 9-én. Addig azonban míg e segély nem érkezik meg, az egyház folyósítsa, s amikor a segély megérkezik, akkor azt visszakapja. Bár ezzel nem mindenki ért egyet , ennek ellenére megszavazzák. A segély ugyan csak részben de 1904-ben, 200 korona erejéig megérkezik az egyházhoz.

1896-óta az egyházi adót nem terményben, hanem pénzben fizetik az egyháznak. Ennek megfelelően a korábban magtárnak használt épületet az egyház éveken keresztül a községnek adta bérbe, ki azt szintén takarékmagtárnak használta.

1904 januárjában Mendöl Lajos kéri, hogy ezt az épületet vegyék vissza a községtől, s tegyék lehetővé, hogy azt adószedő irodának használják, mint annak előtte is. A közgyűlés elhatározza, hogy értesíti minderről a községi elöljáróságot, sőt mi több kérik az épület tetejének kijavítását is. Májusban meg is történik az előterjesztés, oly módon, hogy a község már 1904-ben se használja magtárnak az épületet. Ez azonban nem felel meg a községi elöljáróságnak, mert nekik legalább 1905-ig szükségük lenne rá, ezért felajánlják, hogy az igen tönkrement épületet lefedik zsindelytetővel, vagy pénzzel támogatják a javítást. Az egyesség ennek megfelelően születik meg, vagyis s község használhatja az épületet még egy évig, ha annak javítására 200 koronát ad az egyháznak.

Az 1905-ös évben tehát az átalakítás elmarad, de elmarad pénz hiányában a kút ásása a paplak udvarán is, csak a lelkész két szobájának kifestésére futja a bevételekből.

Torkos Kálmán helyett a presbitérium Torkos Lászlót javasolja másodfelügyelőnek, mivel ő mihálytelki tiszttartó, s ezáltal a falu közelében él, s el tud jönni rendszeresen az egyes ülésekre. Torkos Kálmánt 1904 júliusában Orosháza jegyzőjének választotta, ezért az ő feladatai igen megnövekedtek ettől kezdődően.

Az építkezések utáni évek meghatározó témája a felvett kölcsönök visszafizetése.

Amikor iskola épült, akkor annak a terheit nyögte évekig az egyház, most templomot épített, hát annak kell kifizetni az árát. Az adósságok törlesztésére remek alkalom kínálkozik 1905. májusában, amikor a község szeretné megvenni az egyház 4 kishold földjét. Ez a föld az "Örökföld" dűlőben van, s a községnek szérüskertnek kellene. Azonnal fizetne érte 1000 koronát. Az üzlet létrejön, s az így befolyt 1000 koronából nem vesz az egyház ingatlant, hanem azt takarékpénztári betétként kezeli, s kamataiból adósságot törleszt.

Szeptemberben a tavasszal elmaradt kútásás is sorra kerülhet, s a lelkészi lakásba kályhát is vásárolnak télire. 1906-ra magtár bérlete lejár, így ismételten van lehetőség az átalakításon gondolkodni.

Felmerül egy lelkészi iroda és egy tanácsterem felépítésének gondolata is. Ennek az épületnek az alapját a meglévő magtár alkotná, annak kibővítésével lehetne kialakítani. A község által kiutalványozott 200 koronát is erre a célra kívánják fordítani. Először Benyó Lajos és Blahó György nyújtanak be egy tervezetet az épületre, de ezt a presbitérium a jegyzőkönyvben nem részletezett okból nem fogadta el. Helyette Soós Mihály és Soós Sándor mestereket kérik fel a munka elvégzésére. Ismeretlen okból azonban ez a terv nem valósul meg teljes egészében. (4. melléklet)

Ennek ellenére érdemes elolvasni milyen elképzeléseik voltak, akkor a presbitereknek a magtár átalakítására.

"Felemelendő 1 méterrel, a parókia felé ilyen magassággal 3 méter széles, 4 méter hosszú belvilággal bíró toldalék épület. Ez fog lelkészi irodának szolgálni. A tető hossza a parókia felé legyen, hogy a tanácsterem templom felé eső része féltetőre essék. A fedél cserép, a felső padlat stukatora, az alsó pedig a tanácsteremre kijavítandó, a lelkészi irodába új készítendő. A tanácsteremre mely a piactérre nyílik, dupla ajtó, a templom utcai oldalra két ablak, lehetőleg vastáblákkal.A lelkészi irodából a tanácsterembe egy tapéta ajtó, és egy ablak az utcára, a lelkész udvar felöli oldalra, egy dupla ajtó."(57)

Annak ellenére, hogy a terv teljes égészében nem valósult meg, az átalakítás egy része megtörtént. Valószínűleg a magtárat felújították, s annak belsejében egy tanácstermet alakítottak ki, amely egyben irodának is szolgált. Ez a megoldás jobban hasonlít az első tervre, mint az elfogadott másodikra.

Az iskolák minden évben adnak feladatot az egyháznak. Egyrészt a két újpusztai községi iskolában a tanítók, kik a vallásoktatásért semmiféle díjat eddig nem kaptak, ezért az evangélikus gyermekek hitoktatását az év végével beszüntetni szándékoznak. Tekintettel arra, hogy az egyház nélkülük a hitoktatást ellátni nem képes, ezért a presbitérium részükre 40-40 koronát fog ezentúl folyósítani.

A község szeretné ha az egyház, a községnek iskolai célra átadott ingatlan telekkönyvi jogáról lemondana. Ezt egy jegyzőkönyvi kivonatban közlik az egyháztanáccsal, kik erre válaszolva kijelentik, hogy a telekkönyvi jogról lemondani nem hajlandók, mivel bíznak abban, hogy ott egyszer még egyházi iskolát lesz módjukban újra felállítani.

Az egyház számára mindig nagy jelentőségű befektetés volt, s marad is a föld. 1906 tavaszán Károlyi István birtokából parcellázásra kerülnek földek, s ebből az egyház is szeretne vásárolni. A vásárlást oly módon kívánják megoldani, hogy a kifizetendő összeg egy részére hosszúlejáratú kölcsönt vennének fel.

A parcellázási térképet, egy külön e célból megalakított bizottság megtekinti, s ezek alapján a negyedik düllő 14.sz. táblájából 20 kishold földet kívánnak vásárolni. A vásárlás 2/3-ának fedezetéül a 7000 korona meglévő készpénz, kiegészítve 32 éves 7%-os kölcsönnel szolgálna, 1/3-át pedig 10 évre lebontva állítanák be a költségvetésbe. A föld 480 korona/hold áron kerül megvételre. Október elején a kölcsönökre megkapják az engedélyt, a földet megvásárolják, s azonnal bérbe is adják maximum 3 éves terminusokra.

Ugyanezen évben mint már sokadszor, ismét felvetődik Szentetornya községnek azon kérése, hogy a politikai határ egyezzen meg az egyházközség határával. Ez a kérés azonban most sem, miként korábban sem talál meghallgatásra, tekintettel arra, hogy az egyház számára ez jelentős (az adott korban jelentős) adókiesést okozott volna. A község közelében elterülő Sváb L. féle majort át kellene adni Szentetornyának, s az ott lakók adóját is megvonnák a Nagyszénási egyháztól.

Az 1906-os tanév kezdésekor a törvény értelmében meg kell választani az iskolai bizottságot. Igaz a faluban egyházi iskola nincs, de a hitoktatás ellenőrzésére megalakul a bizottság, melynek tagjai:

"Hivatalból: Mendöl Lajos lelkész

Torkos Kálmán felügyelő

Tomcsányi József egyházi jegyző

Lőrincz György gondnok

Választva: Soós Sándor, Soós Mihály, Adorján István, Kernók Antal, Orbán János, Göndös Bálint, Kondacs György, Pataki Mihály, Huszár János, Megyik János, Pukánszki Mihály, id. Kiss Bálint."(58)

Októberben még mindíg napirenden van a korábban már említett magtár átalakítás. Ekkor erre a munkára 1400 koronát szavaz meg a gyűlés.

Az 1907-es esztendő békés munkával telik el, minden különösebb esemény nélkül. Januárban megválasztják az új egyháztanács tagokat. A nyár egyetlen eseménye, hogy az egyház harangozója Kővágó György meghal, s helyette másikat kell felfogadni.

1908-ban csak a lelkészlak kisebb átalakítására futja a bevételekből. Az egyik szoba és a konyha falának kibontásával egy nagyobb szobát alakítanak ki. Szóba kerül már ekkor a templom fűtésének kérdése, melyet azóta sem sikerült megoldani, pedig akkor még bizottságot is hoznak létre a lehetőségek megvizsgálására.

A község ismételten szorgalmazná, hogy az egyház mondjon le az óvodának használt épület tulajdonjogáról. Erre azonban nem hajlandóak.

Az egyház által vett földeket 1909-ben is bérbeadják, az alábbi feltételek mellett:

"1. Hat évre 5 holdas részletekben külön is egyben is kivehető, nyilvános árlejtés mellett.

2. Ötöd része minden évben jól megtrágyázandó.

3. Minden 5 holdból két hold kapás növénnyel vetendő be, 3 hold kalászossal.

4. Fizetési feltétel szeptember 1. és március 1., pontosan.

5. Az árlejtésnél a kikiáltási ár a mostani bérlet 36 korona.

6. Az árverésen holdanként 2 koronát kell letenni, ami a kivevőnek első fizetésébe beleszámít.

7. A szerződés hivatalosan a községi hivatalban köttetik meg, a felek költségén.

8. A jövedelem adót is a bérlő fizeti.

9. Nyilvánosan kihirdetik a feltételeket, s az utána következő vasárnapon, délután az árlejtést megtartják."(59)

Augusztusban Mendöl Lajos bejelenti, hogy a Szarvasi Főgimnázium felkérte vallástanári munkára, mint helyettes. Ő a munkát szívesen elvállalná, ezen időre maga helyett, saját költségén segédlekészt fogadna. Kéri a presbitérium beleegyezését. Megkapja.

A következő éveben továbbra is végzi a vallástanári munkát Szarvason, s ezért 1910 nyár végén és ősszel kéri, hogy minden héten kétszer délutánonként eltávozhasson. A szarvasi megbizatás 1911-re konkrét tanári állássá növi ki magát. 1911. január 14-én a közgyűlésen bejelenti: "a Szarvasi főgimnázium vallástanárának megválasztotta és lemondását e hó 15-re összehívott közgyűlésnek is bejelenti. Búcsúzását 22-én tartja, az egyházi dolgainak elvégzése után 29-én végleg távozik. A kertben lévő ültetvények felmérését javasolja."(60)

Búcsúzása kapcsán érdemes részletesebben is foglakozni Mendöl Lajossal, valamint későbbi szarvasi munkásságával. 1875-ben született Alsószaliban, Pozsony vármegyében. Orosházán lelkész egészen 1900-ig, amikor Nagyszénásra jön. Felesége Saláth Ilona. Nagyszénáson 1905. május 5-én születik fia, Mendöl Tibor, ki a későbbiekben mint földrajztudós szerez érdemeket. Emléktáblája ma, a lelkészlak falán van elhelyezve. (Részletesebben a Nagyszénás fejezetek a község történetéből sorozat 1992. évi könyvében, a 89-90. oldalakon olvashatunk, Kulcsár Lászlóné munkájában)

Mendöl Lajos 1911-ben Szarvasra költözik, s ettől kezdve egészen haláláig ott dolgozik a gimnáziumban. Elsősorban vallástant és bölcseletet tanít, de esetenként történetet és görögpótló magyart is. Odakerülése után hamarosan elnöke lesz az 1900-ban alakult Protestáns egyházi fiók gyámintézetnek. A közétkeztetés efórusa 1814-től.

1913. szeptemberében a tanévnyitó istentiszteleten ő mondja az ünnepi beszédet. "Rendszeresen szervezett, legalább évi két alkalommal vallásos estélyeket.Szívesen vállalt felolvasásokat."(61)

1924. október 24-én hunyt el Szarvason. A halál oka a halálozási anyakönyv tanúsága szerint, szívszélhűdés. Október 26-án helyezik örök nyugalomba a szarvasi ó temetőben. A temetésen részt vesz Zoltán Emil nagyszénási evangélikus lelkész is.

1911. január 25-én Veres József espres elnökletével megkezdődnek az új lelkész megválasztásának előkészületei.

A szénásiak ismételten, immár másodízben Klár Béla lelkészt szeretnék megnyerni. Klár Béla a kérést teljesítve vissza is tér korábbi hivatalához, s április hónapban (április 30-án) már be is iktatják abba. Az ünnepélyes beiktatást Keviczki László kondorosi evangélikus lelkész végezte el.

Érkezése előtt a lelkészlakot felújítják. A konyha és a kamra, valamint a maradék helyiségek eddigi zsindely fedelét cseréppel befedik. A két szobát kimeszelik, a falak hibáit kijavítják. A tanácsterem, mely valamilyen módon a magtárból került kialakításra, ebben az időben már elkészült, bár a munkálatokról nincs dokumentum.

Az új lelkész azonban nem elégedett vele, mert az igen sötét. " A tanácsterem nagyon sötét, irodai munkára sem tanácskozásra így nem alkalmas, ezért ablakot, egy újabbat nyissanak rajta. Hat a nem használt ajtó eladásából két új ablak nyittassék."(62)

Az ősz folyamán elhatározzák, hogy az oltár köré térdeplő párnákat készíttetnek. Berta Antal iparos vállalja elkészítését 50 korona értékben. Ezt a kiadást Dobróka Pálné adományából fedezik.

1912 viszonylag eseménytelenül telik el. Az egyetlen említésre méltó apró epizód az, amikor az egyház a községhez fordul a napszámosok felfogadása és kifizetése ügyében, Nem holmi anyagi jellegű vitáról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy mindezeket a tevékenységeket a községi elöljáróság vasárnap délelőttre tette, s ennek köszönhetően a napszámosok elmaradtak a templomból. Arra, hogy a kérés meghallgatásra talált-e nem tudunk választ adni. Szó nem esik róla.

Az 1913-as év legelején elhatározzák, hogy az eddig természetben beadott fűtőanyagokat, amelyekkel a lelkészi irodát fűtötték ezentúl pénzben kérik, s ez összesen 90 koronát tett ki. Ezzel meg is emelték a költségvetést.

A költségvetés kapcsán tárgyalják a lelkész fizetésemelését. Ezt már az előző évben elhatározták, de Veres József esperes elutasította a kérést, mi több még egy fegyelmi eljárást is a nyakába akasztott. A problémát igen diplomatikusan oldják meg. A 400 koronát, mint hitoktatási díjat állítják be a költségvetésbe, Klár Béla nevéhez kötve. Ezzel a probléma mind két fél számára elfogadható megoldást nyert.

Az orosházi esperesi hivatal februárban azzal a kéréssel fordul Nagyszénáshoz, hogy az mint volt filiája a szarvasi főiskolai alapítványhoz lélekszáma arányában járuljon hozzá. A lelkész valószínűleg nem feledve a fizetésének emelése körüli takarékoskodást, hasonló takarékos megoldást javasol. Mivel annak idején Nagyszénás adójának 10%-át befizette az anyaegyházhoz, ha most ezeket a befizetéseknek a megfelelő részét beleszámítják az akkor létrehozott alapítványi összegbe, akkor a jelenleg kért 143 korona 13 fillér helyett be kell érniük évi 80 koronával. Ez a döntés minden bizonnyal nem mélyítette el az esperes és a lelkész közötti jóviszonyt.

A nyári időszak mint fehér folt a régi térképeken, úgy áll előttünk, amennyiben a jegyzőkönyvekre kívánunk támaszkodni. Semmi írásos dokumentum nem szól arról, hogyan lett ez év szeptemberére Zoltán Emil a lelkész, de megtörtént ez bizonyos. Ezt bizonyítja Zoltán Emilnek Scholtz Gusztávhoz írott levele, melyben 1914. február 11-én az alábbiakat írja: " Íly viszonyok közé kerültem ide a múlt év aug. 27-én."(63)

Tehát 1913. augusztus 27-én foglalta el állását Nagyszénáson. Zoltán Emil idejétől kezdve jelenik meg az egyházi pecsét a jegyzőkönyveken.

Ennek az évnek, ha nem is közvetlenül nagyszénási, de mindenféleképpen említésre érdemes eseménye, hogy december 9-én elhunyt Veres József esperes. Neki nem csak az akkori egyházi személyiségek tartoztak hálával, de mi is, kik az elmúlt időket kutatjuk, hiszen szerzője volt a több ízben is kiadott " Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján" című műnek.

A nagyszénási lelkészlakon és templomon is fekete zászló lengett ezekben a napokban. Temetésén nem csak a lelkész, de egy nagyszénási egyházi küldöttség is részt vett. "1914 januárjában megválasztják az új esperest Keviczki László személyében."(64)

A közben kitört háború megritkítja nem csak az egyházi eseményeket, de a bejegyzéseket is. E néhány bejegyzésből, az érdemlegesebbeket kiválogatva: " 1916 január. Meghalt Szula Sándor gondnok, életének 65. évében."(65)

A bejegyzések hiányosak, s csak kevés információval szolgálnak. Tekintettel, hogy a háborúról és a politikáról itt nem esik szó, szinte nincs is mit leírnia a jegyzőnek.

1916 április." Általános hadi bevonulások a faluban."(66) Egyenlőre még új gondnokot sem választanak. Addig az iratokat a lelkész őrzi meg. Csak ez év májusában adja át azokat Cseh Lajosnak, az újonnan megválasztott gondnoknak.

Az 1813-ban történt beiktatása óta Zoltán Emilnek igen sok konfliktusa volt a faluban. Elsősorban az akkor a faluban tanító Czabán Sámuellel, kivel egymást kölcsönösen több alkalommal feljelentették az illetékes hatóságoknál.

Az evangélikus egyház történetén belül nem lenne célszerű ennek a konfliktusnak a részletes tárgyalása, hiszen ezt mások már megtették (pl. Szabó Ferenc, Czabán Samu Nagyszénáson című művében), különösen nem az igazság mikéntjében való állásfoglalás, hiszen erre nem vagyunk hivatottak. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az állandó vita és pereskedés beárnyékolta az egyház tevékenységét is ebben az időben.

Ez vezethetett oda, hogy 1918-ban, az "őszirózsás forradalom" idején Zoltán Emil lelkésszel szemben tettlegességre is sor került. "Népgyűlési határozattal kikergetik a faluból Hegyi Lajost és Zoltán Emilt ....Hiába is kisérlik meg a visszatérést az elüldözött tisztviselők, a kérlelhetetlen bosszú elől újra menekülniük kell. Sőt Zoltán Emilt később egy ilyen visszatérése alkalmából két nemzetőr: Budai János és Birkás János a legdurvább fenyegetésekkel gyötörte meg, még fegyverüket is elsütötték mögötte, amint a faluból durva szidalmakkal kikisérték. Hegyi Lajos is életveszedelemmel, éjnek idején volt kénytelen menekülni..."(67)

1919. március 14-i gyűlést Keviczki László esperes elnökletével tartják meg, ahol Zombai Ádám vezeti a jegyzőkönyvet. Az esperes Magócs Károlyt küldi ki nagyszénásra ideiglenesen lelkésznek, addig, amíg a falu és a lelkész között az ellentétek el nem símulnak.

Azt hogy az ellentétek megszüntek-e nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy április 18-án már Zoltán Emil ismételten részt vesz az űlésen. Ezen az űlésen foglalkoznak a forradalom ideje alatt lemondott egyházi tisztségviselők ügyével is, tekintettel arra, hogy azok mandátuma még nem járt le.

Időközben Tomcsányi József az egyház területéről elköltözött. A javaslatok szerint ismételten Torkos Kálmánt és Hegyi Lajost kérnék fel felügyelői tisztségre, az elköltözött Tomcsányi József helyett pedig Zombai Ádám állami tanítót jegyzőnek. Az egyházi költségek fedezésére javasolják 10 hold egyházi föld eladását, melyből befolyt összeget templomjavításra és az adóságok kifizetésére használnák fel. Ugyanekkor meghatározzák az új stóladíjakat is.

"Áldjad én lelkem a dícsőség örök királyát"

1920 júliusában az új egyházi jegyző leteszi az esküt. Hosszú ideig volt Tomcsányi József ebben a hivatalban, közel 50 esztendőt töltött el ebben a faluban. 1870-től mint lévita, 1876-tól mint lévita és jegyző dolgozott egészen 1919-ig, mikor 77 évesen elköltözött.

A templom, mely ekkor már húsz éve épült, igényli a felújítást, s ehhez feltétlenül meg kell teremteni a megfelelő anyagi fedezetet. Ezt három különböző forrásból kivánják megoldani. Az első a hitelfelvétel, melyre júliusban kerül sor 2000 korona értékben. Ennek fedezetéül a meglévő földek szolgálnak. Másodsorban a külterületeken lévő földeket el kívánják adni, árverésen. "Augusztus 18. ... A földárverést meg kell ejteni. Egy hold kikiáltási ára 8000 korona. 12-14 ezer korona között adják el, alább nem, akkor megtartják "(68)

A föld el is kel 180 000 ezer koronáért, Janecska Pál vette meg, ki addig is bérelte azt a földet. Harmadsorban Torkos Kálmán és Hegyi Lajos gyűjtést rendeznek a külterületen és ebből 2270 korona gyűlik össze.

A jelentősebb összegeket adományozókat külön fel is tüntetik a jegyzőkönyvben:

"Székács József 1000 korona

Wolfinger Alajos 500 korona

Ö. Geist Gáspárné 200 korona

Hegyi Lajos 100 korona

Hoffer Ignácz 100 korona

Zombai Ádám gyűjtése311 korona

Gondnok 100 korona

Esperesi gyámintézet 300 korona "(69)

A templom javítására pályázatot írnak ki, melyet szeptember 21-ig nyújthatnak be a vállalkozók. Előzetesen négy építész is jelentkezik a pályázatra, Hajdú és Czimmerman orosházi, Jávorcsik és Dénes orosházi, Tóth Sándor orosházi, valamint Ganyecz György szarvasi mesterek. A pályázat feltételei között szerepel, hogy a felújítást november 1-ig el kell végezni.

Jávorcsík és Dénes nem pályázik. Hajdú és Czimmerman árajánlata irreállisan magas, s végül a megfelelőbb palaminta alapján Ganyecz György kapja meg a munka elvégzésére a jogot. Az összes költségvetés 214 469,66 korona. A javításokat el is végzik az év végére, bár amint az a későbbiekben kiderül az elszámolással némi probléma adódik, s perre kerül sor. De erről majd a későbbiekben részletesebben is szólunk.

A harangok sorsáról keveset tudunk. A templom szentelése előtt két harangot is rendeltek, de nem tudhatjuk mi lett ezeknek a sorsa a háború idején. (Irásos bizonyíték arra, hogy megérkezett mind a kettő a korábban idézett Orosházi Újság cikke melyben az "új harangok zúgásáról" esik szó, ezért feltételezhetjük legalább két harang meglétét.)

Azt azonban biztosan tudjuk, hogy 1923-ben csak egyetlen harang van toronyban: "Egy harang van, de könnyen fölmondhatja a szolgálatot" (70)

Ennek megfelelően ismételten meg kell kezdeni a gyűjtéseket. Összesen három harangot szeretnének beszerezni, lecserélve ezzel a meglévő gyenge minőségűt is. Ennyi harangnak is van helye fenn a toronyban. A harangalapot létrehozzák, s aki támogatni kívánja a harangok beszerzését az erre az alapra fizeti be a támogatás összegét. 1922. novemberében a helybeli Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet 7417 koronát adományozott a harangalapra. Ugyanide fizetik vissza a forradalom alatt felhasznált 908 korona harangpénzt is. (Az nem derül ki egyértelműen a jegyzőkönyvből, hogy ki fizette vissza ezt az összeget.)

Az országban kialakult infláció miatt át kívánják szervezni az egyházi adózás rendszerét, oly módon, hogy az adót terményben fizessék be a hívek. " A presbyterium ezt nem tartja kivihetőnek, hiszen a szegényeknek nincs gabonájuk sem. Igy ezt elejtve a következőket határozza. Segélyezéssel oldják meg a kérdést. Gondnok 2 q búza, harangozó 1 q búza, a megválasztott egyházfiak 1200 k. évi béren kívül 1 q búza, egyházjegyzőnek búza hiányában évi 2000 korona drágasági segélyt szavaznak meg."(71)

1923. januárjában a jegyzőkönyvekben legnagyobb teret a Ganyecz György vállalkozóval szembeni pereskedésnek szentelik.

Bár pontosan nem derül ki, hogy mi volt a nézetkülönbség tárgya, de annyi bizonyos, hogy a palafedés minősége körül zajlott a vita. Az egyház jogi képviselője Dr. Bikádi Antal volt, aki megnyerte ugyan a pert, de mindezért 14000 korona tiszteletdíjat állapított meg, melyből 3950 koronát már az egyház előre kifizetett szakértői díjként. A per során megállapíttatott, hogy a mester 12631 koronával tartozik az egyháznak.

Mindezekből világosan kiderül, hogy a pert megnyerték, de anyagilag a végelszámolásnál nem sok haszon maradt a pereskedésen, mindösszesen 2581 korona. Ez a furcsa helyzet annak köszönhetően állt elő, hogy közben a pénz jelentősen veszített az értékéből. Ezen túl további 5365,65 korona követelése is lehet az egyháznak az ügyvéd szerint, de ezt csak akkor kívánják érvényesíteni, ha a perköltségek nem jelentősek.

Érthető a bizalmatlanság, ha az előbbieket figyelembe vesszük, bár ez nem a jogi képviselő hibája. Végül úgy döntenek, hogy az ügyvédnek 10 000 korona tiszteletdíjat a jól végzett munkájáért kifizetik, s megbízzák a további peres ügyek lebonyolításával. Még ugyanezen űlésen döntenek arról, hogy az egyháztanácstagok számát 24-re bővítik a következő választás során. Az új tagok sorában találjuk Ambrózy József állami iskolai igazgatót, Csizmadia Istvánt, a volt bírót, Daubner Béla kereskedőt stb.

Az 1923. évre ismét Mórocz Istvánt választják meg gondnoknak. Pálmatéren iskolát nyitnának meg ebben az esztendőben, melybe evangélikus tanerő alkalmazását kéri lelkész.

Az iskola ez időben való "felállításáról" nem egyértelműek az adatok. Szabó Pál, 1978-ban írt tanulmányában a pálmatéri iskola felállítására az 1893-es évszámot jelöli meg, sajnos a forrás megnevezése nélkül. Amennyiben ez az adat helyes, akkor az iskola ismételt beindításáról, vagy annak egyházi kezelésébe való vételéről lehet szó. (A későbbi jegyzőkönyvek alapján is erre lehet következtetni.)

Az iskola megnyitása azonban még évekig húzodik, elsősorban anyagi okok miatt, érdemben csak 1925-ben térnek vissza rá.

A földreform kapcsán a falu egyházai tevékenységük finanszírozására földet igényelnek. A katolikus egyház 50 holdat, az evangélikus 30 hold földet fog előreláthatóan kapni. Az evangélikusok sérelmezik amiért ők kevesebbet kapnának, miközben a falu lakosságának nagyobb része evangélikus vallású. Végül az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete alapján 52 hold földet kap az egyház.

A föld birtokbavételére 1925. novemberében kerülhet sor. A földterület Józsefszálláson terül el, Csongrád megyében. A teljes területet kiadják bérbe még ezen évben a Kiskirálysági Kendergyár Rt-nek.

A korábban elnapolt egyházi adó terményre váltása, az egyre nagyobb mértéket öltő infláció miatt mégis aktuálissá válik.

Felmérik a falu környékén lévő földterületeket és házakat. Érdekes adat, hogy 1923-ban az itt élők 3000 kath. hold földön gazdálkodtak, s összesen 500 ház volt ekkor a közigazgatási határokon belül.

1924 júniusában tartott egyházi gyűlésen Zoltán Emil lelkész két szomorú eseménnyel foglakozik. "1923 november 26-án elhalt Torkos Kálmán orosházi főjegyző, ki egyházunknak anyásítása óta felügyelője volt. Ott állott ő egykor egyházunk bölcsőjénél, részt vett a megnyitásban és hű vezére volt mindig gyülekezetünknek."

Elhalt még Tomcsányi József, az egykori leányegyház lévitája, kinek temetése március 6-án Nagyszénáson ment végbe. Koporsójára koszorút tett egyházunk is, melynek népe megható módon adott kifejezést a holtan hazatért öreg tanító iránt hálájának és tiszteletének, amidőn temetésén óriási számban kísérte ki nyugvóhelyére."(72)

Szerencsére nem csak szomorú, de kedvező hírek is napirenden vannak a gyűlésen. A harang alapra eddig 781.5 kg búza, 10 korona arany, 358 579,24 korona készpénz folyt be. Nagyobb adományokkal segítettek:

"Novák Károly 10 korona arany

Göndös József 20000 korona

Madarász Józsefné 2000 korona

Mórocz István gondnok 2000 korona

Hegyi Lajos 20000 korona

Holub György 30000 korona

Manzel Gyula 5000 korona

A szarvasi főgimnázium ifjúsága 25000 korona

Nagyszénás község tisztségviselői 100000 korona

Székács István 100000 korona stb."(73)

Az elhunyt első felügyelő helyére július 13-án választják meg Hegyi Lajost, a második felügyelői tisztségre pedig helyére Holub Györgyöt.

Zombai Ádám tanítót a Vallás és Közoktatási miniszter december 31-i hatállyal felmenti az állami szolgálat alól. Indoklásul a tanító kommün alatti tevékenységét jelölte meg. A presbitérium ezzel szemben éppen ellenkezőleg nagyon is meg volt elégedve ezen időszak alatt is a tevékenységével, hiszen mint a lelkész helyettesítésével megbízott hitoktató és kántor minden tekintetben az egyház érdekében tevékenykedett. A presbitérium kész igazolni ezen tevékenységét, miszerint rendszeresen vezette az istentiszteleteket, egyházi énekeket tanított stb. A félreértés minden bizonnyal kedvező módon rendeződik, hiszen 1929-ben 400 aranykorona békebeli tiszteletdíjat kap.

Természetesen az akkor már "pengős" világban minden aranykoronára 1 pengőt. Az 1924. esztendő az egyre magasabb infláció, s a továbbra is szűkös anyagi lehetőségek miatt elsősorban az egyház gazdasági ügyei körül forog.

1925-ben azonban a korábban már említett pálmatéri iskola ügye ismét felelevenítésre kerül. A pálmatéri iskolát az egyház csak úgy tudná átvenni, ha annak fenntartásához nem kellene hozzájárulni, csak az igazgatását vállalná. Amennyiben a püspök hozzájárulna, hogy a községbe helyezzék, akkor a volt iskolát is fel lehetne állítani, a terheket akkor is úgy tudnák viselni, ha a püspök úr segélyt is adna hozzá. Február 9-én Kovács Andor esperes látogatást tesz a gyülekezetben, hogy a pálmatéri iskola ügyét végleg rendezze.

A hosszas tanácskozás után az alábbiakban egyeznek meg: "Elvben fogadják el az iskola átvételét és kérjék fel a püspök urat, hogy a tanítói lakást és a tantermet fenntartóként megtartsa, s a tanító fizetését az egyház akkor vegye magára, ha az iskola teljes fenntartási költségeit, az államsegély kieszközlésével rendezni látják."(74)

Az elvi döntés meghozatala után március 8-án ülnek össze ismét, s akkor megállapodnak abban, hogy átveszik az iskolát. Abban az esetben azonban, ha a tanítványok száma jelentősen szaporodni fog, akkor az esperesség veszi át annak működtetését. Mindezek mellett a püspöki támogatást kérni fogják, s ha kapnak igénybe is fogják venni.

Hiába azonban minden, az iskola nem kezdi meg működését még 1930-ban sem, s csak tovább húzodik az iskola körüli huzavona. Az oly sokat emlegetett infláció miatt 1926.ban ismételten terményben állapítják meg a járandóságokat. A járandóságok számszerűsége mellett érdekesség az akkori árviszonyokba való betekintés. 1 q búza ára 400 000 papir korona. Egy aranykorona 17 000 papírkoronával egyenértékű.

A lelkészlak kifestése ebben az évben 2 millió koronába kerül ! Nem véletlen, hogy hamarosan megjelenik az új pénz a pengő. A következő 1927. esztendőben a nehéz anyagi helyzet ellenére, a faluban közel 50 évet dolgozó Tomcsányi József emlékére emlékkövet szeretnének felállítani. A gyűjtésre a kezdeményezést Csizmadia István teszi, s ennek megfelelően a község és az egyház együttesen lát neki az anyagi fedezet előteremtésének. 1928 januárjában megalakul az evangélikus nőegylet, a lelkész feleségének vezetésével.

A reformáció emlékünnepén a lelkes nőtagok és leányok ingyenes vallástankönyvekkel látták el a szegény gyermekeket. Alapszabályukat is megalkották, s a lelkésznek bemutatták. Az egyházi élet megélénkülni látszik. A külterületi iskolákban rendszeresen rendeznek istentiszteleteket. Tóth Dániel és Horváth Gyula tanítók szervezik a tanyai híveket, kik igen nagy számban jelennek meg ezeken az alkalmakon.

A harangalapra befolyt pénzösszegek, valamint az előző év végén rendezett táncmulatság bevételei már elérik az 1000 pengőt. Ennek megfelelően sor kerülhet a régen dédelgetett terv megvalósítására, új harang öntetésére. Miként a háború előtt is, most is Walser Ferenctől kérnek árajánlatot egy 2 q súlyú harangra. E mellett szeretnék a régi 80 kg-os harangot is átöntetni. Walser Ferenc meg is teszi árajánlatát, mely szerint egy 220 kg-os harang 1232 pengőbe kerülne, plusz a szállítási költség és a forgalmi adó. 1928 elejére a harangok ügye kedvezően alakul, mivel a már meglévő anyagi eszközök mellé adományozók is felsorakoznak. "Lelkész jelenti, hogy a templomot 3 haranggal ékesítheti fel, mert a harangalap egy harangra elegendő, a másodikat dr. Raffay Sándor püspök úr, földbirtokos és a harmadikat Hajdú József presbyter ajánlotta fel."(75)

A még meglévő harangot megvizsgáltatják Csík János lakatos mesterrel, hogy annak használata lehetséges-e még ? A lakatos szakvéleménye alapján azt használni veszélyes, mert a harang koronája megrepedt. Ennek ellenére, mivel más harang nem volt az egyház templomában, a lelkész úgy döntött, hogy azt az ő felelősségére továbbra is használják addig míg az újak el nem készülnek.

Az új harangok felavatására 1928 november 19-én kerül sor. Az új nagyharangot, valamint Hajdú József harangját együttesen helyezik el. A megajánlott harmadik harangról nem esik szó, ennek ellenére valószínűleg ez is a helyére került, mert ebben az évben írott forrásban szerepel a "három haranggal gyarapodtak" megjegyzés. Ebből az alkalomból a korhadt fagerendákat, vasbeton gerendákkal cserélik ki. Az ünnepséget, melyen 49 vendég vett részt, díszebéd követte.

Jelenleg is e három harang található meg a toronyban. A harangot tartó acélszerkezet észak-dél tájolású állvány. A déli szelén helyezkedik el a Hajdú József által adományozott harang.

Súlya: 62 kg.

Jelvénye: kereszt.

Felirata:

Isten dicsőségére !

Hajdu István és hitvese Csizmadia Zsuzsanna, Finta Sándor és hitvese Bartyik Anna, áldott emlékű jó szülők emlékére adományozták 1928. évben Hajdu József presbiter, hitvese Finta Erzsébet és gyermekeik: Béla, Erzsébet, József, Mária és István."

"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket"

"János Jelenéseinek szentkönyve 14. rész 13. vers"

"Öntötte Walser Ferenc Budapest"

Középen található a nagyharang, melyet a hívek adományaiból készíttettek.

Súlya: 220 kg (amennyiben a megrendelésnek megfelelően készült el)

Jelvénye: Magyarország címere

Felirata a jelvény oldalán:

"Nem halt meg az ki a hazáért vérzett el"

Másik oldalán:

"1914-1918. Világháborúban elesett 119 nagyszénási evangélikus hős emlékére közadakozásból öntette a nagyszénási evangélikus egyházközség az Úrnak 1928. esztendejében"

"Jézus mondá:

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért"

"János evangélioma 15. rész 13.vers"

"Öntötte Walser Ferenc Budapest"

Az északi oldalon a dr. Raffay Sándor által adományozott harang található.

Jelvénye: Luther rózsa

Felirata a jelvény oldalán:

"Zoltán Emil lelkész Hegyi lajos egyházfelügyelő Holub György másodfelügyelő Zombai Ádám kántor, jegyző Mórocz István gondnok Göndös József egyházfi és Dorogi István harangozó idejében."

A másik oldalon:

"Isten dicsőségére !

Dr. Raffay Sándor a Bányai Evangélikus Egyházkerület nagyszerű püspökének kegyes adományaként a nagyszénási evangélikus egyháznak 1928."

" Jézus mondá !"

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, meg vagytok terhelve és én nyugosztlak titeket"

"Máté evangéliuma 11.rész 28. vers."

"Öntötte Walser Ferenc Budapest"

A község részére még 1894-ben átadott iskola, majd óvoda épületet a község visszaadta. 1928 november 18-án onnan ki is költözött. Az épületet oly módon kívánják hasznosítani, hogy ott tartanák a presbiteri gyűléseket, a nőegylet gyűléseit, valamint gyülekezeti házat rendeznek be helyiségeiben. Tekintettel arra, hogy Hajdú József egy új oltárképet adományozott a templomnak, a régi képet itt helyezhetnék el. Az épületet az egyház használatba is veszi, s még az 1928. esztendő végén be is rendezi a hívek segítségével, sőt be is biztosította tűzkár ellen 8000 pengőre.

1929. május 19-én midőn először ült össze a presbitérium a Népház tanácstermében, a lelkész az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megáldja a helyiséget, majd a következőket mondja: "A tanácsterem asztalán a biblia, amely által még sok csodát fog tenni a jó Isten Nagyszénáson."(76)

A Népház hivatalos felavatására 1929 december 1-jén került sor, szép ünnepség keretében. A felavatás szertartását Kovács Andor békési esperes végezte. Ezen alkalomból a tanácsterem falára helyezte dr. Raffay Sándor püspök úr arcképét, mint a püspökség ajándékát. Az arcképet Hegyi Lajos felügyelő vette át.

1930-ban az egész országban megünneplik Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulóját. Nagyszénáson is hálaadó istentiszteletet tartanak február 26-án, melyre meghívják a község elöljáróit, a társadalmi egyesületeket, valamint teljes számban részt vesz ezen a presbitérium is. Ebben az évben a helyi egyháznak is évfordulója van, hiszen 30 éve áll a templomuk. Az ünnepségre meghívják a soproni papnevelő főiskola hallgatóit, 17 növendéket, tanáraikat, valamint az iskola énekkarát. A vallásos ünnepély megrendezésében a vendégek is részt vesznek, s közben adományokat gyűjtenek a soproni Theológiai Otthon javára.

Az ünnepségen részt vett Klár Béla nyugalmazott lelkész, aki annak idején a templom építésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. "Az akkor, 30 évvel azelőtt elültetett kis mag terebélyes fává nőtt a jó Isten kegyelméből, az akkori erőtlen egyházunk azóta lélekszámban és anyagiakban is annyira megerősödött, hogy ma már szép jövőnek néz elébe."(77)

Luther Márton születésének 450. évfordulóját 1933-ban ünnepli az evangélikus felekezet. Ezért november 19-én ünnepséget rendeznek istentisztelettel egybekötve. Meghívják az orosházi esperest, Kovács Andort, az orosházi evangélikus énekkar 12 tagját, valamint a karnagyot, akik délelőtt és délután is szerepeltek a templomban. Az ünnepség "fényét" emelte az a tény, hogy Holub György második felügyelő és felesége saját költségén bevezettette a templomba a villanyvilágítást, sőt megvásárolta a világító szerkezeteket is. Ezeknek a felavatása is az ünnepélyes alkalom során történt. Az év végén ezt a világítást tovább bővítik, a bejáratnál és a karzat alatt elhelyezett világító testekkel. Hegyi Lajos egyházi felőgyelő, mint a község jegyzője nyugdíjba megy, s ezen alkalomból a község díszpolgárává választják. Az egyházban folytatott felügyelői tevékenységét ennek ellenére tovább folytatja.

1936-ig a kántori teendőket egy kántortanító látta el, nevezetesen Csepregi Sándor. Októberben Fótra kerül, továbbra is kántortanítónak. Helyette keresnek tanítót, aki a kántori munkát is ellátná. Többen is jelentkeznek, s végül Fodor Endre okleveles tanítót alkalmazzák. A szülők és a gyermekek kérésére újraalakul a Keresztény Ifjusági Egyesület. A Népház kisebb termét kérik rendezvényeik megtartására. Az egyház anyásításának 40. évfordulóján elhatározzák a lelkészi lakás és a Népház villanyvilágításának elkészítését. A Népház elektromos hálózatának kialakításához a pénzt ifjusági táncmulatság rendezéséből már előteremtették. A lelkészi lakáshoz pedig a lelkész gyűjtött.

Ekkor kerül először szóba egy harmónium megvásárlásának gondolata, mivel a hívek kívánják az egyházi énekórák megtartását.

Kovács Andor esperes és Lányi Márton egyházmegyei felügyelő 1937-ben ellenőrzést tart, mely során a lelkész és a presbitérium munkáját értékelik. Azt megfelelőnek találták, csak a különböző vallásúak házasságának számát kifogásolták.

Június 14-én elhunyt Hegyi Lajos egyházi felügyelő. Temetése 15-én volt, ahol Kovács Andor esperes búcsúztatta. Az országgyülési képviselő dr. Lányi Márton, egyházmegyei felügyelő is egyben, dr. Elek Lajos pénzügyigazgató és még sok tisztelője, barátja vett részt a temetésen.

Az egyház megerősödését jelzi, hogy szinte minden presbiteri űlésen felmerül a segédlelkész alkalmazásának kérdése. Ennek elsősorban az az oka, hogy Nagyszénás igen jelentős külterülettel rendelkezik, s ezeken a területeken igen nehéz egyetlen lelkésznek ellátni a feladatokat. Lévita tanítóra is gondolnak, mert az az istentiszteleteket is meg tudja tartani. Ekkor Nagyszénáson 3756 evangélikus hívet tartanak nyilván.

Az orgona régi vágya az egyháznak, hiszen ezzel válhatna teljessé a templom berendezése. 1939 decemberében Marschalkó Jenő második felügyelő javasolja, hogy a templom fennállásának 40. évfordulója tiszteletére vásároljanak orgonát. Az egyházi gyűlés elfogadja a javaslatot, de a megvalósításhoz nem elegendő a hátralévő egy év. A 40. évfordulót, ennek ellenére megünneplik, miként arról, a levéltárban fennmaradt, az ünnepségre szóló meghívó (6. melléklet) is tanuskodik. Az orgona készíttetésére vonatkozó terv megvalósítására csak 1942-ben kerülhet sor. Az orgonát Augster József és Fia Rt. orgonaépítő cégnél akarják megrendelni. Az előzetesen kifizetendő pénz azonban még nincs meg, ezért Adamkovics Ádám és Marschalkó Jenő felügyelők váltóbiztosítékot ajánlanak fel, hogy az egyházat az esetleges tartozásaik miatt ne zaklassák. Sőt, még itt a gyűlésen Marschalkó Jenő 400 pengőt, Adamkovics Ádám 300 pengőt ad át az egyház gondnokának, azon hozzáfűzéssel, hogy ezt a 700 pengőt 24 órán belül ezer pengőre egészítik ki és ezzel az ezer pengővel készpénzbiztosítékot adnak.

Az elnökség a bizottság előtt azonnal alá is írja a cég kötlevelét, s megrendeli az orgonát azon kikötéssel, hogy a játszóasztalt az orgona előtt kell elhelyezni, s azt az egyház készítteti el, de annak pontos méretét kéri. Az átjáró ne 50, hanem 70 cm legyen, mert csak így tudják a keskeny karzaton keresztül megközelíteni, hiszen ott fenn is padok vannak. Az orgona az 1939. évi 2060/1939 minta szerint készüljön. A szarvasiak felajánlanak régi orgonájukból alkatrészeket, melyeket a nagyszénásiba be lehet építeni. Ezeket az alkatrészeket Borgulya Endre evangélikus tanító úr által, a gyár kérésére azonnal Pécsre szállítják.

Az orgona átadásának idejét 1942 szeptember 1-re kötik ki. A megrendelőt május 23-án küldik el a cég címére. Az orgona teljes ára 5230 pengő, melyre a fedezetet júniusra sikerül teljes egészében előteremteni. Dr. Zelinváry Szilárd országgyűlési képviselő közbenjárására a minisztérium engedélyezi az orgona építését, s államsegély folyósítását is lehetővé tette. Június 1-jén 4000 pengőt fizetnek be az orgonaépítő cégnek. Az adományozók nevét, kik kisebb nagyobb összeggel járultak hozzá az orgona építéséhez az egyház aranykönyvébe bejegyezték.

A nagyobb összeget adományozók a következők voltak:

"Adamkovics Ádám ,Marschalkó Jenő, Holub György, Dr. Loránt Pál, Vághy Pál, vitéz Hegyi Ernő 100-100 pengő, Dr. Lányi Márton volt országgyűlési képviselő Leipziger féle szesz és cukorgyár Rt. Nagyszénás polgári közössége, Megyik András 50 - 50 pengő"(78)

1942. decemberében a gyár értesíti az egyházat, hogy a kért határidőre az orgona elkészítését nem tudják vállalni, tekintettel a munkások katonai szolgálatára.

1943 januárjában ennek ellenére az orgona már olyan előrehaladott állapotban van, hogy amennyiben a templom fűthető lenne, akkor nem kellene várni a jobb idő beköszöntésére, hanem korábban lehetne beszerelni. Március közepén az orgona alkatrészei megérkeznek Nagyszénásra, megkezdik annak összeszerelését. Az orgona vásárlása, az akkori nehéz időkben egy nagyszerű összefogásnak volt az eredménye, melyben nagyszénásiak és nem falubeliek egyaránt résztvettek. Joggal lehettek büszkék a hívek, nem csak magára az orgonára, hanem erre az összetartásra is. Ma, amikor az orgona ismét néma, talán érdemes lenne e szép régi eszmét felelevenítve, hasonló összefogással újra működőképessé tenni.

Az 1943. március 21-én tartott egyházi gyűlésen a lelkész értékeli jelenlegi helyzetüket, melyet a háború ellenére kedvezőnek tart. Az úrvacsorázók száma folyamatosan emelkedik, ebben az évben már 824 lélek. "Az új orgonára az adakozás 2156,15 pengő. A tervek, indítványok, amelyeket a felügyelő úr felvetett 6 évvel ezelőtt, mind szép lassan megvalósulni látszanak. A határ kibővült a Székács-féle majorokkal, az egyházi adó kulcsa felemelkedett, az orgona megérkezett és épülőben van."(79)

Az épülőfélben lévő orgona alkatrészeit a Népházban raktározták el. Ha a szerelés megfelelő ütemben haladna, akkor Virágvasárnapján fel lehetne avatni. Újabb adományok is érkeztek az orgonára: "Sterbecz József 100 pengőt, összesen 200 pengőt adott, Adamkovics Ádám újabb 100 pengőt, Marschalkó J. 50 pengőt, vitéz Német Zoltán 50 pengőt adományoztak az orgonára."(80) Az avatási ünnepségre április 18-án került sor. "Az avatáson részt vettek: Kelló Gusztáv esperes, Borgulya István a szarvasi evangélikus egyházközség második felügyelője, Jancsó András a szarvasi egyházközség gondnoka, vitéz Kemény Mihály, Harasztdombi József, Zombai Ádám, vitéz Németi Lajos állami tanítók."(81)

Lelkész méltatja mindazok segítségét, akik hozzájárultak munkájukkal, vagy adományokkal a nemes terv megvalósulásához. Külön méltatta a szarvasi egyház segítségét, akik a régi szarvasi orgona megmaradt alkatrészeivel támogatták egyházunkat. Köszönetet mond Adamkovics Ádámnak és Marschalkó Jenő felügyelőknek. Az ő buzgóságuknak köszönhatő, hogy az orgona megrendelésre került és ma készen áll. Még ezen év augusztusában ismételten létrehozzák az orgonaalapot, annak érdekében, hogy az esetleges javításokra legyen fedezete az egyháznak.

1944-ben sor kerül a templom és a Népház kerítésének felújítására, a Népház udvarán lévő akácfák felhasználásával. Pedig háborús időket élnek ekkor az emberek, még akkor is ha Nagyszénáson nincsenek harcok.

Felkészülnek arra is, hogy bombázások esetén az anyakönyveket hová rejtsék el. Kevés a pénz, minden drága, de ennek ellenére ez a korszak az egyház egyik legvirágzóbb korszaka. " Az Országos Statisztikai Hivatal jelentése szerint 3797 lélek, a lakosság 54%-a evangélikus. 953 lélek vette fel az úrvacsorát az elmúlt évben. A lelkész a segédlelkésszel együtt 14-szer tartott istentiszteletet a tanyai híveknél."(82)

A háború vége felé mind hiányosabbak a bejegyzések. 1945 január 7-én hálaadó istentiszteletet tartanak, a háború viharának elvonulásáért. Nagyszénáson 1944. október 7-én gyakorlatilag harcok nélkül vonult át a front, s az egyház épületeiben az semmiféle kárt nem tett. Az egyházi munka működésében még vannak fennakadások, (nincs harangozó, sem pedig takarító) de ennek ellenére az egyház tevékenységét egész idő alatt folytatni tudta. Nehéz, embertpróbáló idők voltak ezek. A férfiaknak a fronton, az itthon maradóknak idehaza. Mindezek ellenére az egyház számára a megerősödés korszaka volt, mely korszak eredményeit ma is szívesen vallaná magáénak.

"Áldjad lelkem az urat, és ne feledd el,

1945-ben a Népházat az aratás után a Földigénylő és Termelő Bizottság magtárnak vette igénybe, azzal az ígérettel, hogy még az ősz folyamán kiüríti azt.

A legnagyobb gondot a földek haszonbérbe adása okozza, hiszen még 1946 áprilisában is parlagon hevernek az egyház földjei. A költségvetés tervezése sem egyszerű, tekintettel arra, hogy az adópengő értéke nagyon gyorsan változik. Ennek megfelelően halogatják az adó kivetését, s úgy határoznak, hogy alkalmas időben saját hatáskörükben hajtják azt be.

Február 17-én Luther Márton halálának 400. évfordulóján ünnepi istentiszteletet tartanak, melyen a reformáció jelentőségéről ifj. Zombai Pál egyetemi hallgató tart előadást.

A fokozatosan növekvő infláció miatt, nem lehet az adókat beszedni, ennek megfelelően az egyes javadalmazásokat a meglévő ingatlanok haszonbérével próbálják megoldani. Kocsondi Antal gondnok, ennek megfelelően kapja az egyház 800 négyszögöles ingatlanának haszonbérét erre az esztendőre. Még 1947-ben is terményben kérik az adókat, beszedésével ekkor Miszlai Mihályt bízzák meg.

Tekintettel a sok külterületen élő vallásos emberre, továbbra is aktuális lenne a segédlelkészi, vagy diakonosszai állás betöltése. Erre azonban nem kerül sor, helyette Zoltán Klára tanítónő látja el ezt a feladatot egészen 1947 októberéig. Ekkor érkezik az egyházhoz Roszik Mihály segédlelkész. 1947 novemberében még jelen van a presbiteri gyűlésen, de a decemberin már nincs. Ebből arra lehet következtetni, hogy szűk két hónapos Nagyszénási tevékenység után máshová helyezik.

Ugyanezen évben kerül sor Ordass Lajos püspök látogatására is, április 28-án. Az egyház kéri a püspököt, hogy a külterületet is látogassa meg, mert itt él a nagyszénási evangélikus gyülekezet közel 2000 tagja.

Tekintettel a hívek magas számára, s különösen arra, hogy azok egy igen jelentős hányada a külterületen él, a segédlelkészi állásra ismét nagy az igény. 1949 januárjában Boros Károly vallástanító lelkészt a püspökhelyettes helyezi Csepelről Nagyszénásra, ki ettől kezdve szorgalmasan végzi vallásoktatói munkáját, sőt a szeretetszolgálatokon keresztül különös figyelmet szentel a szegények felkarolásának.

A 40-es évek végén a Népház több alkalommal is vita tárgyává válik. A község szinte félévente kéri az épületet óvodának, de az egyház, azt nem szívesen adná át. 1950-ben a Népfront Bizottsága ki akarja sajátítani úttörő otthon számára. A vita a tulajdonjog körül forog, mert a Népfront bizottsága szerint az épület állami tulajdon. Végül 1951. augusztusában megszületik a megegyezés, miszerint iskolai használatra a község bérbe veszi a volt Népházat az egyháztól.

Érezhetően nehéz helyzetben van az egyház, tekintettel arra, hogy földjeit nem tudja bérbe adni. Gyakorlatilag nincsenek bevételei. Bevezetik a mozgópersely intézményét, amely úgy tünik, be is válik a lehetőségekhez képest.

1951 januárjában Zoltán Emil bejelenti, hogy február elsejével nyugdíjba vonul, 37 évi szolgálat után. Átadja az egyház értékeit Boros Károlynak, akit Koszorús Oszkár alesperes bíz meg az átmeneti időszakban a hivatal vezetésével. A hívek február közepén döntenek az új lelkész személyéről, miszerint Boros Károlyt kívánják lelkészüknek.

Ezekben az években maga az egyház is átalakulóban van, s átalakulóban van az egyház és az állam viszonya is. 1951. áprilisában megvonja a lelkész hitoktatói engedélyét a Megyei Tanács Oktatási Osztálya. Ebből adódóan iskolákban megszűnik a hitoktatás. Tekintettel arra, hogy a tanyasi embereknek mincs a külterületen templomuk, vagy kápolnájuk, ezért általában Csányi Andrásnál, Báródi Istvánnál, vagy Szloszjár Istvánnál tartják az istentiszteleteket. "A taraji híveknek gyakorta az iskola melletti kiserdőben, mert az iskolába bemenniük nem lehetett."(83)

Ezeknek az embereknek a hitét és áldozatkészségét mi sem példázza jobban, mint az, hogy volt közöttük olyan, aki látva az egyház helyzetének egyre nehezebbé válását, a saját lakásában rendezte be az istentisztelet helyiségét. Csányi András 1954-ben még oltárképet és oltárterítőt is vásárolt, s azt otthonában állította fel.

1952. márciusában a Népház kistermét is bérbe adják, havi 40 forintért. A községi tanács engedélyezte, hogy az egyházi gyűléseket a lelkészi hivatal helyiségeiben tarthatják meg.

Vita alakul ki a konfirmációval kapcsolatban is, a lelkész és az iskola nevelői között. A nevelők szerint a lelkésznek nincs engedélye konfirmálni, a lelkész szerint ez azonban ugyanolyan feladata, mint az esketés, vagy a temetés. A tanárok pedig nem fejtenek ki olyan aktivitást ebben a munkában, mint amilyet a lelkész szeretne. Ennek köszönhetően a konfirmációk száma rohamosan csökken. Mindezek mellett olyan, eddig ismeretlen feladatokkal is megbízzák, mint a "tszcsé"-be való bennmaradás melletti agitáció. Tekintettel arra, hogy a püspökség körlevélben kéri erre a tevékenységre, s sokan nem járnak templomba az érintettek közül, ezért egy presbiterrel megy ki a "tszcsé"-be.

A nehéz gazdasági helyzet ellenére támogatja a helyi egyház a szarvasi árvaházat is. 1954-ben gyűjtést szerveznek számára, mely gyűjtésen több mint egy mázsa liszt, 30 kg burgonya, valamint 24 kg cukor gyűlt össze, nem is szólva a babról, lekvárról és egyéb ennivalókról. A nagyszénási hívek áldozatkészségét bizonyítja, hogy az egész egyházmegyében itt adományoztak a legtöbbet !

A már oly sokszor javított lekészlakot ebben az évben is fel kell újítani. A hátsó falakat le kell tapasztani. Az iroda helyiség is ekkor kerül át az épület végébe.

1954 tavaszán még jelentős adóságai vannak az egyháznak. Az egyházmegye felajánja, hogy amennyiben ezen adóságoknak a felét kifizetik, akkor a másik felét elengedik. A presbitérium úgy dönt, hogy megpróbálnak élni ezzel a lehetőséggel. 1956 januárjára sikerült is kifizetni minden adóságot.

1955 januárjában a lelkész beszámol a terveiről, valamint az anyagi helyzetről. A presbitérium kéri, hogy számoljon be a javításokról is. A lelkész elmondja:

" 25 év óta nem volt festve a lelkészi lakás, ezt most kifestették. Áthelyezték az irodaszobát az épület hátsó részébe. Ez a helyiség fűthető kemencével és nem hallatszik ki az utcára az éneklés a bibliaórákon."(84) A templom tetőzetét a lelkész javította ki, mert állandóan beázott.

1956 februárjában a lelkész bejelenti, hogy Salgótarjánba kerül adminisztrátornak, s helyette Fecske Pál fog jönni Nagyszénásra, Battonyáról. Február 6-án kerül sor az átadásra.

A leköszönő lelkész kéri a presbitereket, hogy egyöntetűen hívják meg Fecske Pált lelkésznek. Minden bizonnyal megfogadták a tanácsot, mert március 22-én a közgyűlés, Koszorús Oszkár esperes jelenlétében kinyilvánítja ezen szándékát.

"Közfelkiáltással és lelkes éljenzés közepette Fecske Pált választják meg lelkésznek"(85)

A Salgótarjánba költözött lelkész beiktatására egy küldöttség utazik a helyi egyház tagjaiból. Az utazás költségét az egyház fedezi, költségtérésüket fel is veszik, s azután azt, befizetik adományként az egyház javára.

A nyár folyamán a sokat toldozott-foldozott templom tetőzetet ismét javítani kell. A gádorosi egyháztól vásárolnak palautalványt. A szükséges léceket az egyik presbiter adta a munkához. Egy ács és egy kőműves mestert kérnek fel a munkához, s a presbiterek segítenek nekik. Az anyagok beszállításához is van jelentkező fogatos. Ugyanezen űlésen a lelkész javasolta, hogy minden istentisztelet után énekeljék el a Himnuszt. A javaslatot a presbitérium egyhangúlag elfogadta.

Ősszel a tervezett kerítésjavítás elmaradt, tekintettel az október 23-i eseményekre. "Lelkész tájékoztatást adott az október 23. utáni eseményekről. Az állásuktól megfosztott lelkészek visszakerültek a helyükre. A hitoktatáson minden gyerek részt vehet. Az iskola 90%-a jött el minden kényszer nélkül." (86)

Az összel elmaradt kerítésjavításra a következő évben kerülhet sor. A munka fedezete rendelkezésre áll, mivel a Lutheránus Világszövetség egy nagyobb adományt küldött Magyarországra, s ebből 20 000 forintot kapott a Nagyszénási egyház, azzal a kikötéssel, hogy ebből 15 000 forintot felújításra, 5000 forintot pedig motorkerékpár vásárlására lehet elkölteni. Az elkövetkező években további segélyek folyósítására is sor kerülhet, amennyiben építési tervet nyújtanak be. "Lelkész javasolja, hogy a gyülekezet újjáépítési terve tartalmazza Tarajon imaház építését, helyben új lelkészlak építését, így a jelenlegi belmisszió otthonná és lelkészi irodává alakulna át."(87) A tervekből csak a kerítés felújítása valósul meg, az ősz folyamán, a többi terv csak terv marad.

A templom oly sokszor javított tornyára el kell helyezni a villámhárítót, még 1958 folyamán. A feladat megoldásával és szervezésével,az akkori harangozót Siprikó Józsefet bízzák meg. A villámhárító felszerelésére a nyáron kerülhetne sor, de az orosházi MEGYEVILL a felszerelést nem vállalta el. Pint Béla helyi mester vállalná, de az ő munkáját a tűzoltóparancsnokság nem fogadja el. A megoldás nehezen születik meg, mert csak 1959 júniusára készül el a villámhárító.

A templom előtti területen egy kis parkot szeretnének kialakítani. Bábli Pál elvállalta, hogy elkészíti a terveket.

Hajdú Józsefnek, ki a templomnak egy harangot adományozott, ebben az évben azzal állítanak emléket, hogy minden évben, ezen túl, halála napján, egy pompaharangozást fognak végezni.

A tanyai hívek sorsa továbbra sincs teljes egészében megoldva. A Csányi András házánál tartandó istentiszteletekhez szeretnének egy harmóniumot vásárolni. Még a püspök is segíteni igyekszik, az Ökumenikus Tanácshoz fordul anyagi segítségért. A segítséget meg is kapják és 1958 novemberében meg is érkezik a harmónium. A megállapodés szerint Csányi András házánál helyezik el. A harmóniumot a tanyasi evangélikus és a szórvány református hívek közösen használták, s az ő közös tulajdonukat is képezte.

A templom berendezésének fejlesztése továbbra is elsősorban adományozásokból történik. Ebben az évben is (1958) gazdagodott az épület az alábbiakkal:

"Megyik Mihály és Megyik Zoltán egy keresztelő medencét ajándékozott az egyház részére. A medence felszentelését Koszorús oszkár esperes a hó (június) utolsó vasárnapján fogja elvégezni."(88) "Özv. Kiss Lajosné szőnyeget vásárol az oltár elé."(89) "Két presbiter csillárt ajándékozott a templomnak. Nevüket kérik elhallgatni."(90)

Az ajándékozások egy jelentős része az augusztus 20-i ünnepségeknek szól. Erre az ünnepségre az egyház kitakaríttatja az orgonát, Vlachovszki András tótkomlósi kántorral, hogy azon hangversenyt lehessen adni. A kenyérünnepre szeretetvendégséget rendeznek, melynek keretében a presbiterek a lelkésznek ebédet is rendeznek, s ennek költségeit ők adják össze.

Novemberben templomba menet meghal Megyik Mihály, ki 28 éven át volt presbiter és hét éven keresztül felügyelő. Felravatalozása a templomban történt, ahol a lelkész búcsúztatta, kiemelve mindazokat az érdemeit, melyeket az egyház szolgálatában végzett. Emlékére, egy fényképét, a lelkészi hivatalban helyeznek el.

Az elkövetkező években két fontos terület az, amely meghatározza a lelkész feladatait. Egyrészt az egyházi ingatlanok karbantartása, azok átalakítása, bérleti szerződései. A másrészt az egyházi életterének folyamatos beszűkülése, elsősorban a fiatalokkal való foglalkozás területén.

Néhány gondolat az ingatlanok helyzetéről.

1959-ben elhatározzák a templom külső és belső festését. A munka megkezdése előtt korszerűsíteni kívánják a villanyvilágítást. Ekkor kerülnek fel az oldallámpák a falakra, Csányi András jóvoltából. Átalakítják az oltár világítását is.

Az inmár több mint nyolcvan éves magtár igen rossz állapotban van. A község vezetése több ízben is kéri annak lebontását és a helyén fal építését. Ennek a munkának az elvégzésére csak 1962-ben kerül sor. Akkor a megkapott engedély birtokában elbontják és helyette a korábbival megegyező kerítést építenek.( A két kerítés ennek ellenére a mai napig is elválik egymástól, látható hol helyezkedett el a magtár.)

A lekészlak mely már több mint 110 éves, igényelné a felújítást, de erre egyenlőre nincs fedezet. Melléképületei közül néhány össze is dőlt. 1962-ben a püspök 2500 ft. segélyt küld. Ennek a segélynek, valamint az adományoknak köszönhetően áll össze az átépítés fedezete.

" Megvan 100 ezer tégla, kétszárnyas ajtó, két ablak redőnnyel. Június hónapban lehet az építkezést megkezdeni. A mészleoltáshoz segítségre van szükség"(91)

A nyár folyamán el is készül a külső vakolás híján az átépítés. Ekkor nyeri el ma is látható alakját a lekészlak. A plusz egy szoba és a veranda kiképzésével, már három szobából, konyhából, fürdőszobából, éléskamrából és egy előszobából áll. A többi helyiség a gyülekezeti imaterem és az iroda. Mindazok nevei, akik pénzzel, gyalogmunkával, fuvarral, vagy bármilyen módon segítették a munkát meg vannak örökítve a jegyzőkönyvben. Összesen 89-en.

A Népház jövője minden évben terítékre kerül. A Népházat 1950-ig az egyház használta. utána a község vette bérbe. 1960-ban a község meg szeretné venni, de az egyház nem adja. 1961-ben már eladná, de akkor a község nem veszi meg, hivatkozva anyagi nehézségeire. Végül minden marad a régiben, s évről évre bérli a község az épületet. 1965-ben 120 ft. bérleti díjat fizet.

A lelkész javadalmazását szolgáló földeket már jó néhány éve "felajánlották" az adott területen szerveződő szövetkezetnek. Ennek a földnek a vételárát azonban nem kapták meg. 1963-ban a tanács felhatalmazza a lelkészt, hogy tisztázza az átadás körülményeit. Az egyházi főhatóság tájékoztatója szerint a véghatározatot kellene felmutatni, s akkor a kifizetésnek meg kell történnie. A Csongrád Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályához fordulnak segítségért 1964-ben. (Az említett földterületek Csongrád megyében voltak.)

Az ingatlanok kérdése a hatvanas évek közepére rendeződni látszik. Elvégezték a szükséges felújításokat, megkötötték a bérleti szerződéseket. A nagyobb problémát az egyházi élet beszűkülése jelentette. Hitoktatás nincs, s remény sincs arra, hogy az elkövetkező években megindulhatna. A bibliaórákat és ifjusági istentiszteleteket továbbra is megtartják, bár egyre kevesebben jelennek meg ezeken. 1964-ben összesen 30 konfirmandus volt.

"Az elvándorlásnak az iparba és a városba az egyházra vetített hatása is megmutatkozik. Nincsen annyi hívő ember a faluban, aki a mostani fizetések mellett tudná vállalni az egyház terheit. Az egyház felső vezetésében is feszültségek vannak. Hitoktatás évek óta nincs. A szülők és a gyermekek is hátrányt szenvednek mindettől és mindenki kezd belefáradni a hiábavaló kisérletezésbe."(92)

Ez utóbbi idézet hűen jellemzi az egyház helyzetét. Az anyagi nehézségekkel még csak-csak meg tudnak küzdeni, de az egyre fogyatkozó híveket nehezen lehet pótolni. Az utánpótlás pedig nem létezik, hiszen a vallásosság magvait az iskolákban nincs mód elhinteni.

Ennek megfelelően a jegyzőkönyvek is szinte csak a gazdálkodás kérdéseivel foglalkoznak, s nagy ünnepnap az, amikor valamely jelentősebb egyházi esemény is bekövetkezik.

1967-ben kicserélik a templom ablakait szines ornament üvegre. Az üveghez féláron jutottak hozzá, ezért volt mód megvásárolni, hiszen az orosházi templom felújításából maradt ki mint hulladék. 1969-ben ismét egy jelentősebb összeget kap a helyi egyház a Lutheránus Világszövetségtől. Ezt az összeget részben a templomra, részben a volt Népházra fordítják, felújítási célokkal. Ismét felvetődik a templom fűtésének gondolata, azonban ez az összeg messze nem elegendő ennek a tervnek a megvalósítására.

Még ebben az évben emlékezetes egyházi eseményre kerül sor a nyár folyamán. "A konfirmandusokat a tanév végeztével részesítik oktatásban, s ennek megfelelően nyáron konfirmáltak. Az ünnep fényét emelte az ipartestület székházában megtartott közebéd is."(93)

A tanyai világ felbomlása megindult, s ez a tanyai hívek számának rohamos csökkenéséhez vezet. "A lekész bejelenti, hogy az egész tanyavilágot bejárta. A hívek nem zárkóztak el a fizetéstől, de felbomlóban van a a tanyavilág, vagy elköltöztek, vagy el fognak költözni."(94)

1970-ben a tanyai hitélet újabb veszteséget kénytelen elszenvedni, amikor meghal Csányi András, ki 20 éven keresztül saját lakását ajánlotta fel az istentiszteletek céljára.

"Istentiszteletet ennek ellenére három helyen tartanak: a templomban és a két tanyai körzetben. Elsorvadt a gyermek istentisztelet. Hitoktatás nincs."(95)

1972-ben ismét javítani kell a templom tetőzetét, 74-ben pedig az orgona korszerűsítésére kerül sor, amikor elektromos motorral és ventillátorral szerelik fel.

1975-ben ünnepelte az egyház anyaegyházzá válásának 80., a templom felszentelésének 75. évfordulóját. Ezen alkalomból az ünnepi istentisztelet mellett, itt rendezik meg a Nyugat Békési Evangélikus Egyházmegye első presbiteri napját is.

"10 lelkész és 150 presbiter gyűlt össze. Dr. Csongrádi János szarvasi felügyelő tartott előadást. A közebéden 250-en vettek részt a Park Étteremben. Itt köszöntötték a püspök urat, az ünneplő gyülekezetet, a felekezeteket, a helység társadalmi vezetőit."(96)

1976 május 23-án újabb ünnepségre kerülhetet sor. Fecske Pál lelkész a gyülekezetben töltött 20 éves szolgálatatáról emlékeznek meg Koszorús Oszkár esperes jelenlétében."(97) Még két évig vezette a gyülekezetet, s 1979. január elsejével kéri nyugdíjazását.

Ezt követően igen sűrűn váltják egyházunkban a lelkészek egymást. Fecske Pált Németh Pál követi a lelkészi hivatalban. 1984 szeptemberéig Nagyszénáson szolgál, s e mellett, mint elődje is végzi a Gádorosi evangélikus egyház lelkészi munkáját is.

1984 szeptember 14-én lép szolgálatba Aklan Béla, ki mindössze négy évig dolgozott községünkben. Helyére 1988 július 4-én érkezik Schreiner Tamás segédlelkész. Feleségével együtt még ebben a hónapban elfoglalják szolgálati helyüket. Felesége, Schreinerné Ligeti Erika is hirdetett igét esetenként a templomban, s férje mellett rendszeresen ellátta a kántori teendőket. Majd Kondor Péter lett a lelkész 1992. augusztus 1-től 1996. augusztus 1-ig. Utódja a község jelenlegi evangélikus lelkésze Dr. Kelemen Péter, ki 1997. március 1-jén vette át a hivatalt, s vezeti a mai napig is a gyülekezetet.

Több mint 160 év telt el azóta, hogy a nagyszénási pusztában elhintette az evangélikus hit első magvait az egyház, az akkor megszülető filiával. Azóta a magból tekintélyes fa lett, mely hol dús lombbal, hol vihartépte ágakkal, de mindvégig folyamatosan szolgálta híveit.

Ebben az esztendőben, immáron századik éve, hogy önállóan, anyaegyházként ad otthon a hitükkel hozzátartozóknak. S talán az ezredfordulón, az egyház százéves templomában egy boldogabb, s tisztább évezredért hangzik fel a gyülekezet imája.

Miként Pál apostol irá az Efézusbelieknek:

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;"

(Pál levele az Efézusbeliekhez 2. rész 8. vers)

1. Győri Imre lévita 1834-től 1837-ig

2. Hraskóczy György lévita 1837-től 1839 novemberig

3. Győri Imre lévita 1839 novembertől 1848 márc. 5-ig

4. Hanzel (Hanczely) Mihály lévita 1848 május 4-től 1855-ig

5. Novák István lévita 1857 áprilisától 1859 júniusig

6. Hanczely Mihály lévita 1859 októbertől 1868 áprilisig

7. Supkégel István lévita 1868 szeptembertől 1869 augusztusig

8. Benczur Frigyes lévita 1869 augusztustól 1870 februárig

9. Tomcsányi József lévita 1870 februártól 1896 januárig

10. Klár Béla lelkész 1896február 9-től 1900 januárig

11. Mendöl Lajos lelkész 1900 március 18-tól 1911 január 14-ig

12. Klár Béla lelkész 1911 április 30-tól 1913 augusztusig

13. Zoltán Emil lelkész 1913 augusztus 27-től 1951 február 1-ig

Magócs Károly ideiglenes lelkész 1919 márciustól 1919 áprilisig

(Zoltán Emilt helyettesítette távollétében)

Roszik Mihály segédlelkész, hitoktató1947 októbertől 1948 ?

Boros Károly vallástanító lelkész 1949 januártól 1951 februárig 1-ig

14. Boros Károly lelkész 1951 február 1-től 1956 február 6-ig

15. Fecske Pál lelkész 1956 március 22-től 1979 január 1-ig

16. Németh Pál lelkész 1979 január 1-től 1984 szeptember 15-ig

17. Aklan Béla lelkész 1984 szept. 15-től 1988 július 4-ig

18. Schreiner Tamás s. lelkész 1988 július 4-től 1992 június 25-ig

19. Kondor Péter lelkész 1992. augusztus 1-től 1996 augusztus 1-ig

1. Köt levél 1824, Károlyi Levéltár Bp.

2. Köt levél 1824, Károlyi Levéltár Bp.

3. Halotti anyakönyv 1836-1834, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

4. Vegyes anyakönyvek 1826-1849, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

5. Vegyes anyakönyvek 1826-1849, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

6. Halotti anyakönyv 1836-1834, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

7. Jegyzőkönyv 1822-1839, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

8. Keresztelési anyakönyv 1835-1842, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

9. Kánonszerű látogatás jegyzőkönyve 1836, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

10. Keresztelési jegyzőkönyv 1843-1852, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

11. Keresztelési jegyzőkönyv 1843-1852, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

12. Keresztelési jegyzőkönyv 1835-1841, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

13. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

14. Keresztelési anyakönyv 1853-1858, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

15. Keresztelési anyakönyv 1853-1858, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

16. Keresztelési anyakönyv 1859-1863, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

17. Can. visit. jegyzőkönyve 1877, Evangélikus Egyház Levéltára Orosháza

18. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

19. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

20. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

21. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

22. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

23. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

24. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

25. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

26. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

27. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

28. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

29. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

30. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

31. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

32. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

33. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

34. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

35. Orosházi Újság 1896 január 12.

36. Orosházi Újság 1896 február 16.

37. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

38. Balassa Pál: Orosháza, 1844.

39. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

40. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

41. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

42. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

43. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

44. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

45. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

46. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

47. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

48. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

49. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

50. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

51. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1876-1900, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

52. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944 Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

53. Orosházi Újság 1900 Július 8.

54. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

55. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

56. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

57. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

58. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

59. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

60. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

61. Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Főgimn. Ért. az 1913-14 évről, Tessedik S. Múzeum Szarvas

62. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944 Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

63. Zoltán Emil levele Sholtz Gusztávhoz 1914. február 11.

64. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

65. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

66. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

67. Szabó Ferenc : Czabán Samu Nagyszénáson, 1972.

68. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

69. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

70. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

71. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

72. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

73. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

74. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

75. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

76. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

77. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

78. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

79. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

80. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

81. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

82. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1900-1944, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

83. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

84. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

85. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

86. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

87. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

88. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

89. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

90. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

91. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

92. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1950-1966, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

93. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1967-1978, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

94. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1967-1978, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

95. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1957-1978, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

96. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1967-1978, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás

97. Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1967-1978, Evangélikus Egyház Irattára Nagyszénás