HAØHW
1994. április
Szabó László - Laci
Püspökladány
P. O. Box 24.
H-4150
Loc: KN07NH
E-mail: ha0hw@pannondxc.hu
http://www.qrz.com/db/ha0hw
1977. október
A RIG 2005. februárban
2017. januárjában
Szabó László vagyok, 1953-ban születtem Püspökladányban. Édesapám a Kőolajkutató
Vállalatnál dolgozott, így sokszor kellett költözködnünk, mivel a munkájából
kifolyólag gyakran változott a munkahelye. Az eredeti szakmája szerint
villanyszerelő volt, így már kicsi gyerekkoromban közel kerültem az
elektromossághoz, alkatrészekhez, szerszámokhoz.
Ő az ötvenes években rádiókat, ahogy akkor mondták, "lámpás" rádiókat javított.
Így talán nem is meglepő, hogy az első elektromos áramkörömet - mely egy 4.5V-os
zseblámpa elemből 2 db zseblámpaizzóból és egy fémépítő alkatrészből barkácsolt
váltókapcsolóból állt - 8 éves koromban építettem. Az első rádióvevőmet - melyen
már lehetett hallgatni a Kossuth rádió adását - alig 13 évesen állítottam össze.
Detektoros rádió volt, vímes doboz papírhengerére tekercselt rezgőköri
tekerccsel, leégett villanymotorból kibontott rézhuzalból kifeszített antennával
és egy II. világháborús katonai rádióhoz tartozott nehéz fejhallgatóval. Több
hasonló felépítésű rádiót építettem, kísérleteztem velük. 1967-ben kaptam
születésnapomra egy japán tranzisztort. Nagy szó volt ez akkor és nem is volt
olcsó dolog! Sajnos a fiatalos hév nagyobb volt, mint a szaktudás, percek alatt
sikerült tönkretennem. Nagyon elkeserített a dolog, de édesapám jó pedagógiai
érzékkel nem szidott össze, inkább beszerzett néhány szakkönyvet. A következő
tranzisztort már akkor kaptam, amikor "kívülről tudtam mindent" a
tranzisztorokról!
15 évesen elektroncsöves gitárerősítőket, jelformálókat (torzítókat,
"hápogtatókat", frekvenciaosztókat) építettem magam és barátaim igényeinek
kielégítésére. (Azokban az években, a beat hőskorában nem is számított embernek,
aki nem próbált zenekart alapítani, gitározni, vagy dobolni...)
Ekkor már a debreceni Mechwart András Gép- és Híradásipari Technikum tanulója
voltam.
Néhány barátommal "bejárók" voltunk, naponta vonattal jártunk iskolába. A reggel
6 órakor induló vonattal mentünk Debrecenbe és általában délután fél ötre értünk
haza. Ha másnapra kevesebb tanulni való volt, vagy nem kellett szakrajzi
feladatokat készíteni, bent maradtam a Debreceni Városi Rádiós Klubban, ilyenkor
csak este értem haza. A meglehetősen kevés szabadidőmben rádiókat építettem,
kísérleteztem, régi és újabb szaklapokat, szakkönyveket olvastam. Örök emlék
számomra, amikor megszólalt az első elektroncsöves rádióvevőm. Eredetileg a 40
m-es rádióamatőr sáv vételére szolgált volna, de megfelelő műszerek hiányában
nem sikerült pontosan behangolni, így a sávhoz közel eső 41 m-es műsorszóró
állomásokat vette. Különösen jól jött rajta a "Rádió Tirana". A magyar nyelvű
adás hűen tükrözve az akkori albán külpolitikát, egyforma erősséggel szidta az
U.S.A.-t és a Szovjetuniót és éltette a kínaiakat... Néhány nap után ráuntam az
albánokra és a tekercsek többszöri átalakítása után sikerült az amatőrök
világába cseppenni. Közben tanultam a morze ABC-t, a vétel gyakorlására is
nagyon jó volt ez a rádió.
1969-ben beiratkoztam az abban az évben alakult Püspökladányi Rádiós Klubba.
Garabuczi István, HAØEN (sajnos már SK) segítségével felkészültem a K.P.M. által
szervezett rádióamatőr vizsgára, ahol sikeres operátori vizsgát tettem. Így már
nem volt akadálya, hogy a klub ifjúsági rádióállomásán (HAØYHH) és néha a
debreceni klubban (HAØKDA) összeköttetéseket létesítsek.
Egy év alatt teljesítettem sorban - mert csak így lehetett - az A, B, C
fokozatú, valamint angol nyelvvizsgák feltételeit.
A vizsgabizonyítvány kézhezvétele után rögtön kérvényeztem egy egyéni, valamint
a klub számára a legmagasabb fokozatú "C" (CEPT 1) engedélyt. A hetvenes évek
elején még komoly biztonsági, megbízhatósági vizsgálatok előzték meg egy-egy
adóengedély kiadását. Ennek köszönhetően csak 1972-ben, 2 év késéssel kaptam meg
a hőn áhított saját hívójelet, melyet azóta is használok. A rádióamatőrök
HAØHW-nek ismernek. Ugyancsak ekkor érkezett meg klubunk RH-C engedélye, HAØKHW
hívójellel.
A sikeres vizsgák után magam is tanfolyamokat vezettem a klubban, műszaki,
rádióforgalmi, morze-vételi ismereteket oktattam. Nem csak rádióamatőr
jelölteknek, de sorköteles fiataloknak is.
A rádióamatőr tevékenység nagyon sokrétű lehet. Engem első perctől kezdve
vonzott a műszaki oldala, de ugyan így érdekelt az "éter" munka. Nagy izgalommal
kerestem és keresem mind a mai napig az érdekes, ritkán hallható országokból,
körzetekből jelentkező állomásokat. Dolgoztam az összes "élő" DXCC körzettel,
melyek mindegyike QSL lappal igazolt, és az ARRL (az U.S.A. Rádióamatőr
Szövetsége) „DXCC Honor Roll Nr1” plakettel ismert el. Ugyancsak rendelkezem a
„5 Band DXCC” oklevéllel és plakettel. Több mint 900 IOTA referenciaszámmal
rendelkező szigetről - általában csak néhány napig - működött amatőrállomással
van kapcsolatom, rendelkezem az RSGB (az angol Rádióamatőr Szövetség) IOTA
managere által kiadott számos oklevéllel és Plakettel. Szeretek versenyezni.
Többször voltam ifjúsági gyorstávírász megye-bajnok, rövidhullámú vidék bajnok,
RH országos bajnokság 1.-3. helyezettje, nemzetközi versenyek hazai
értékelésében első helyezett.
Eddig 23 rádióamatőr körzetből, "országból" rádióztam, lehetőséget adva
másoknak, hogy egy-egy ritkán hallható országból, vagy szigetről működő
rádióamatőr állomással létesíthessenek kapcsolatot. Ilyen expedícióm volt az
1994-es kambodzsai "kirándulás". 1998-ban 7 fős csapatot szerveztünk Mongóliába.
Itt részt vettünk a CQ WPX világversenyen, ahol Mongol I., illetve Ázsia III.
helyezést értünk el. 2001-ben a Kréta melletti Chrissi (lakatlan!) szigetről
J49HW/p hívójellel 3 nap alatt több mint 3000 összeköttetést naplóztam.
1972-től napjainkig (2012 vége) több mint 350.000 rádióamatőr összeköttetést
létesítettem.
Rádiós Klubunk 1990-től önálló "jogi személyiségű", bíróság által bejegyzett
civil szervezetként működik. A klub munkájában, elnökségi tagként, mint elnök,
veszek részt.
2012. decemberében MRASZ életműdíjat kaptam.
...és én vagyok a klub QSL managere is...
2005. február
