|
„Egy
lánnyal ücsörögtem a padon
valami irtózatosan hideg novemberi estén,
és meghűtöttem a vesémet. Ágyba dugtak,
teletömtek orvossággal, és amikor éppen nem aludtam,
ráértem olvasni, gondolkozni, méghozzá figyelmesen,
valahogy másként, mint korábban. És ennek hatására nemcsak
a női nemmel kapcsolatos nézeteim módosultak, de a folyóirat
(?),
amit a kezemben tartottam, sem volt már több, mint egy (olyan,
amilyen) közönséges folyóirat, amelyről szép csendben
lehámlott-lepattogzott az a sok mindenféle máz,
amit magunk kentünk rá.”
Kacsur Gusztáv
|