Körlevél számszimbolika ügyben

Tárkányi Bóta László ny. egy. docens (ELTE BTK) köszönti Önt és minden jót kíván.

Több évtizedes tanári munkám keretében – nem ugyan behatóan, csak érintőlegesen – foglalkoztam a jelentősebb költői művek és ciklusok (Dante, Petrarca, Shakespeare, Balassi, Zrínyi, Mikes, Csokonai, Kisfaludy S., Petőfi stb.) gematrikusan szerkesztett poétikai sziszté-

máival is. Dante révén így jutottam el a Bibliához, amelynek fejezetekre és versekre tagolt keretszámaiban hasonló, gematrikusan megformált kompozíciót vélek felismerni.

A számok összefüggésében ui. úgy találtam – vagy szerényebben szólva azt sejtem –, hogy a Biblia előbb fejezetekre (Steph. Langton 1214 k.), majd később versekre tagolt “végső?” struktúráját Santes Pagnina (megh. 1541.) nyomán Robert Estienne 1555 körül úgy cirkalmazhatta ki – merthogy minden ilyen számokban tagolt poetikai struktúrának rejtjelezett üzenet-értelme van –, hogy annak (ti. a Bibliának) a versek rendjében számolt felező tengelye, KÖZÉPPONTJA az Üdvözítő görög nevének, Khristos, a görög abc betűrendjében számolt pszéfoszában, a 118-as számban (22+17+9+18+19+15+18=118) fejeződjék ki. Feltehetően azért, hogy Krisztus a nevével szimbolikusan mintegy összekötő kapcsot képezzen a Szent Könyv számtanilag vonható két fél része között, s ezzel számokba rejtve igazolja, fejezze ki azt, hogy az ószövetségi próféciák MESSIÁS-a senki más, csak a názáreti Jézus lehet. Ez a felfogás a PÁL-i levelek eszmeiségén alapulhat, amit Pascal nagyon szemléletesen így fogalmaz meg: “Jézus Krisztus felé tekint mind a két SZÖVETSÉG; az Ószövetség várakozása tárgyát, az Újszövetség mintaképét, a kettő együtt KÖZÉPPONTJÁT látja benne.”

Valószínűnek tartom, hogy ennek a pszéfikus poetikai szisztémának az analógiáján rejtjelezte már korábban DANTE is a maga nevét a Divina Commedia felező tengelyében, a 7118. sorban, mert az ő, maga által az apja és dédapja ALIGHIERO nevéből – feltehetően e célból – kialakított neve, DANTE ALIGHIERI – amit egyébként legjobb tudomásunk szerint ebben a formában ő soha le nem írt – a 24 betűs középlatin abc betűrendjében számolva szintén 118-at ad ki: DANTE = 4+1+13+19+5=42 ALIGHIERI = 1+11+9+7+8+9+5+17+9 = 76; 42+76 = 118. Feltehetően azért, mert tudott arról, vagy rájött arra, hogy KRISZTOSZ-nak, miként VERGILIVS-nak is a névszáma: 21+5+17+7+9+11+9+21+18 = 118 egyezik az övével. Sőt ezen túlmenően Dante a felező 7118. sort is úgy fogalmazta meg: “Questo trifor-

Nos, a lényegre térve, a gondom az, hogy az ír misztikus CHEIRO-nak a Biblia számaira

vonatkozó elmés megállapításai ebben a vonatkozásban nem világosak számomra. Noha CHEIRO ugyanúgy mint HARDT is, nem tud a 118-as számnak KRISZTUS-ra vonatkoztatható ún. “szentszám” jellegéről, mindazonáltal azt írja, hogy “a 118. zsoltár, mely a leghosszabb (119.) és a legrövidebb (117.) rész közötti rendkívüli helyet foglalja el, valójában az egész Biblia középponti versét tartalmazza. Ez a Szent Könyv középső verse, a 118. zsoltár 8. verse”.

ciót tekintve helytállónak mondható, nem lehet pontatlan, vagy téves a Szent Könyv középponti versére tett fenti megállapítása sem. Csak azt nem tudom, hogyan jutott erre az eredményre!

A fejezetek szerinti tagolásnak megfelelően (594+1[117. zsolt.]+594) a két fél-rész között a versek száma így oszlik meg: 15 941+1 = 118. zsolt 8. vers +15 257 = 31 199 vers.

Eszerint a Biblia versekre vonatkoztatott középpontja 341 verssel tolódik el a Cheiro által számítotthoz (118.8.) képest, vagyis a Bibliának a 118. zsolt. 8. verse utáni második fele 684 verssel rövidebb, kevesebb az elsőnél. A mi számolásunk persze nemcsak a CHEIRO-éval, de Th. H. HORNE-éval sem egyezik, aki szerint a Biblia verseinek száma: 31 173.

Hangsúlyozva, hogy CHEIRO esetében aligha durva számolási hibáról lévén szó – ennyit ugyanis nem lehet tévedni –, gyanítom, hogy Őkelme vagy olyan prot. biblia-redakciót használhatott, amelybe appendixként valami olyan “könyv” lehetett még foglalva, amelyben a versek száma 684 volt, vagy ami valószínűbb, a “középpont”-ra vonatkoztatott kérdéses számot (118.8.) nem maga számolta ki, hanem átvette valahonnan.

Lévén, hogy a prot. és kat. Bibliában – eltekintve bizonyos ószövetségi könyvek: Tóbiás, Judit, Makkabeusok I., II., Bölcsesség, Sirák, Baruk esetében követett eltérő szisztémától – mind a fejezetek, mind a versek számozása megegyezik. Némi eltérés csak a Zsoltárok könyvében tapasztalható, aholis a prot. redakció a 11., a 88. és a 102. zsoltár esetében egy-egy verssel tér el a katolikustól: 11.7. = 11.8.; 88.19. = 88.18.; 102.29. = 102.28., vagyis a prot. szerkesztésben a zsoltárversek száma mindössze eggyel több, mint a katolikusban. Az ilyen nüanszok azonban nem magyarázzák CHEIRO állítását.

Arra kérem Prof. Urat, informáljon arról, hogy a protestáns biblia-tudomány szembesült-e már a numerológia itt vázolt problémájával, ill. hogy mivel magyarázható CHEIRO-nak a “Szent Könyv középső versé”-re (118.8) vonatkozó megállapítása.

Köszönettel és üdvözlettel:

T. Bóta László