Amennyire az önpusztítást, vagy éppen a bezárkózást, a gondolati "rövidzárlatot" is elõhív hatta Németh Lászlóból a különbözõ összetevõk alapján elõálló kelepcehelyzet, oly annyira éltette a megnyíló távlat, talán azért is, mert gondolkodásának jellegzetessége a jelenségek ide álképének megrajzolásában mutatkozott meg. Mindig a jövõvel folytatott párbeszédet, számá ra - nem egy esetben a meghatározó realitások figyelmen kívül hagyásával - a jövõ jelentette a valódi teret, gondolati küzdelme, az elzárkózó idõszakok kivételével mindig a jövõvel kap csolatban zajlott. Az önmaga alkatába, népe múltjába bezárkózó, az önmaga normái alapján megteremtendõ rend szükségességét hirdetõ Németh László elõtt a távlat a második világhá ború alatt 1942 õszén sejlett fel, 1943 tavaszán pedig már a távlatokba való belehelyezkedés jellemezte gondolkodását. A Nagyváradi beszéd, igaz, egyelõre inkább a jövõ csatározásait sejtetve, már a háború utáni helyzetre való felkészülést szolgálta, s abban is fontos állomást je lentett, hogy Németh - a kisebbségi harcmodor meghirdetõjeként - közössége helyét már a ki bontakozó új világrendben kereste. Tulajdonképpen ugyanezt tette a Nagyváradi beszédet pár hónappal követõ Második szárszói beszédben is, még akkor is, ha ekkor azt mondta el, hogy mit ne tegyenek a jövõ hatalmasai. Ekkori helyzetértékelésében is elfogadta azt az állítást, nem is nagyon tehetett mást, hogy Magyarország a Szovjetunió érdekszférájához fog tartozni, így nem csupán egy gyarmati nép - a volt gyarmati nép helyzetébõl az új gyarmati nép helyzeté be kerülõ nép - képviselõjeként szólalt meg, hanem minõségszocializmusának képviselõje ként is, aki a megvalósult, vagy inkább megvalósított szocializmus hatalmasaival szemben tisztázza a maga gondolkodói pozícióját. Ekkor már a távlatosság, a lehetséges jövõ kutatásá nak lázában élt, ez valamennyire érthetõvé teheti azt a tényt, hogy a háború lezárulásával, Ma gyarországnak a háborúból való kikerülésével nem foglalkozott, ahogyan magyarázza ezt az is, hogy a tanácskozás témájaként is a háború utáni helyzetre való felkészülést jelölték meg. Gondolati szinten mégsem "menthetjük fel" mindezért, ahogy számos elõadótársát sem, mert hát miképpen szólalhat meg bárki is a politikai holnaputánnal kapcsolatban, ha a holnap kér déseit nem érinti... Legalább ennyire elhibázott volt az ún. Shylock-metafora használata. Né meth a zsidósággal kapcsolatban, 1944-ben már törölte beszédének ezt a mondatát, a követke zõket mondta: "... az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelõvel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erõsödnie, s nagyon rossz füle van an nak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell". (Shylock Shakes peare A velencei kalmár címû darabjának szereplõje, aki a darabban a középkori uzsorást, pénzembert testesítette meg.) Lengyel András a Németh által használt metafora elemzése so rán megállapította, hogy ebben a metaforában, s Némethnek a zsidósághoz fûzõdõ viszonyá ban "minden látszat ellenére, nem a zsidóellenesség a meghatározó elem, hanem a saját cso port, a magyar etnosz védelme, de ezt úgy tette, hogy egy másodlagos jelentésrétegben, a vita egy pontján túl már az ellen-érzés is megjelent". A felfokozottságból származó szenvtelen hidegsége, ez a fajta hidegség valóban saját közösségének a védelmét szolgálta, érzéketlenné tet te más közösségi kiszolgáltatottságokkal szemben. (Az emberi kiszolgáltatottságokat átélte, az egyes emberrel szemben soha nem érezte azt a hidegséget, amelyek közösségekkel szemben jellemezhették.) Magam a metafora használatát nem azért tartom károsnak, mert - miképpen Lengyel András az ezzel kapcsolatos vélemények egyik csoportját összefoglalta - "alig egy évvel a magyarországi zsidók nagy többségének deportálása és elpusztítása elõtt, a zsidók vár ható bosszújáról beszélt, ahelyett, hogy megmentésük esélyeit kutatta volna", a jövõt így, eb ben az összetevõjében õ sem látta elõre, meglehet, ekkor már sejthetõ volt belõle valami, ha nem azért, mert akkori szenvtelen távolságtartásával egy üldözött népcsoport tagjairól szólt. Ne felejtsük, Magyarországon az ún. második zsidótörvényt már 1939. május S-én (egyébként három nappal a Kisebbségben megjelenése után) hirdették ki, ez a törvény "meghatározta", hogy ki tekinthetõ zsidónak, korlátozta közéleti és gazdasági szerepvállalásaikat, munkaválla lási lehetõségeiket.

Joggal vethetõ fel a kérdés: ha a fenntartásait, ellenérzéseit, s ismét csak: az "ellenálcással" kapcsolatban Németh a maga normatív kategóriáit sorolta fel, s külön is szólt a jövõ "áldoza taihoz", akkor miért állítható ez a beszéd mégis a távlatos gondolkodást megalapozó, azt elõ készítõ megnyilvánulások közé. Leginkább azért, mert a várható fordulattal kapcsolatban, ez a fordulat aztán nem a háború lezárulásakor, hanem 1948-ban következett be, Németh azt érez te, hogy az ország a jövõt mégsem veszítette el, legalábbis nem úgy, ahogyan a németek gyõ zelme esetén elveszítette volna. Ne felejtsük, a háború vége ekkor már sejthetõ volt, Németh gondolkodása pedig teljes egészében erre alapozódott, a német- és fasizmusellenes erõk gyõ zelmét hozta magával, a világ elõtt újra távlat nyílott, Magyarország orosz fennhatóság alá ke rülését eme fordulat kényszerû részének tartotta. Áldozatnak, teljes összhangban a Gulyásnak írott, évekkel korábbi levéllel, az értelmiséget tekintette, az értelmiségen belül nyilván saját magát is, ezért is mondotta Szárszón, minden feltételezett veszéllyel szemben, már valóban a jövõre nyitottan: "Nincs [...] semmi oka annak az értelmiségnek, amely ezt a nevet megérdem li, csüggedten szállnia a jövõ zûrzavarába. Még ha mind egy szálig ki is irtanának bennünket, támad új értelmiség, amellyel a helyzete a mi gondolatainkat folytattatja. Önök közül bizonyá ra sokaknak fáj ma a szívük, hogy nem gyári munkások vagy földmunkások. Én pedig azt mondom: sosem volt ilyen szép értelmiségi embernek lenni, mint ma. Csak az értelmiség hi vatását ne felejtsék el. Értelmiségi foglalkozásukat föladhatják, válthatnak munkakönyvet, el mehetnek szõlõt kapálni, azt azonban ott is tudniok kell, hogy értelmiségi emberek, s ma az ér telmiség a Noé bárkája. Benne ring a hagyomány, küzdés, emlék, amit az izgalomba jött em beriség tán hajlandó volna föláldozni. S benne menti magát a Jövõ nagy utópiája is: az osztá lyok valódi összeölelkezése - egy megtisztult értelmiségi kultúrában". Ekkor már, ismét csak a jövõre nyitottan, civilizációs szemléletmódjából eredõen is, érezte az értelmiségi társadalom kialakulásának szükségességét. Elvetélt könyvtervei között létezett egy Az értelmiségi társa dalom címet viselõ is. A könyvet nem írta meg, talán ezt helyettesítendõ jelentek meg össze gyûjtött írásai 1944-ben Az értelmiség hivatása címmel. Németh felfogásában, s ehhez a ké sõbbiekben is hû marad, az újkori civilizációból kibomló világcivilizáció általános lesz, azaz a világ legkülönbözõbb pontjain jelentkezik, vagy kiterjed rájuk, s magához vonja õket, s tech nikai jellegû lesz, ennek összefüggései között pedig csak az értelmiségi ember tud majd tájé kozódni, abban a vonatkozásban is, hogy megérti a törvényeit, s abban is, hogy képes lesz népe sajátosságainak képviseletére. Ezért mondotta már Szárszón: "Én az osztálytalan társadal mat - láttuk, ezt nemcsak a »szovjet rendszer« folyományának tartotta, hanem a világ fejlõdé sébõl következõ természetes jelenségnek, ráadásul pedig saját, Tanuig visszanyúló gondolko dása célkitûzésének is, a kifejezést ezekben az összefüggésekben használja majd két esztendõ múlva a tanügyi reformról már Vásárhelyen írott tanulmányában -, ha az nemcsak névleg van meg, de az emberek mûveltségében is, másnak, mint értelmiségi társadalomnak el sem tudom képzelni. Ez az osztály az, amely a többit lassan magába ölelheti. Aminthogy efelé is siet ma öntudatlanul mindenki, még a munkás voltát hangsúlyozó népi író is, aki már réges-rég értel miségi ember, s csak azért hord csizmát, hogy az értelmiségi emberek versenyében magát megkülönböztethesse. Az utolsó huszonöt év magyar szemléletének a legnagyobb hibája az volt, hogy a parasztságra épített mindent. A parasztság a szikla, amelyen mindennek állnia kell. Az igazság az, hogy a nagy medence, amelybõl az egész nemzet eredt, valóban a paraszt ság. A delta azonban, amely felé az egész nemzet tart: az értelmiség." Ebben a pár mondatban szinte gondolkodása egészét összefoglalta: azt, ahogyan biztos alapzatot keresve visszafordult a néphez, a parasztsághoz, s a népet helyettesítõ "régi" magyar, tehát autentikusnak tekinthetõ kultúrához, azt, ahogyan önmagát a népi mozgalomtól "elkülönítette", s azt, ahogyan erre a biztosnak tekinthetõ alapzatra, nem volt az, fõképpen fogalmi tisztázatlanságai miatt a saját küldetéstudatát kialakította.

A jövõ felé fordult egyik 1945 elõtti utolsó írásában, a Magyar építészet címûben is. Ezt az írást általában úgy tartják számon, mint a Németh késõbbi gondolkodásában oly nagy szerep hez jutó bartóki modell gondolatának egyik elsõ jelentkezését. Nem az, mert igaz ugyan, hogy Németh leírta a bartóki modell kifejezést ("Bartók zenéjét kevesen illetékesek méltatni. Mûve lõdésünknek azt a modelljét azonban, amely Bartók mûvében fölépült, jól-rosszul mindenki érti, s hivatkozik rá."), de Bartók összefoglaló és újító voltát ekkor nem értette, inkább össze foglalónak tekintette, tehát a gyûjtõt látta benne, s nem a mûvészt, s a maga gondolkodásmód ját szembe is állította a bartóki mintával: "A Bartók modelljének azért nem adhattam oda, csak az agyam - írta -, mert a természetem másra volt fönntartva. Abban egy másik `minta' készült. Ha Bartók, Móricz, Ady természetében a magyarság ószövetségi modellje érett: az enyémben s másokéban is az újszövetségi. Bennük a hagyomány bukott föl megforrósodva, bennünk az utópia. Az én egész életem a jövõre volt függesztve. Arról volt szó, hogy ebbõl az életbõl mer re vágjuk ki magunkat. A múlt, Európáé és a magyarságé, csak e miatt a kivonulás miatt érde kelt. Családomban, munkakörömben, a farm álmában: az emberiség új bölcsõjéért, egy ma gyar újszövetségért küzdöttem. Bennük századok láncolt lelke járt vissza. Bennünk új száza dok csõre törte a tojást." A különbségtétel, láthatjuk, s vele együtt az elválasztódás markánsan mutatkozott meg, még ha nem is volt teljesen igaz, hiszen Bartókban nem érezte meg az alko tót, a huszadik századi modernségnek elkötelezett mûvészt, majd jó egy évtizeddel késõbb gyûjti össze a Bartók zenéjét õrzõ lemezeket, hogy egy-két nap alatt egészet "átjárathassa ma gán", önmagával kapcsolatban pedig elfeledkezett a küldetéstudatát meghatározó "sorsma gyarság" gondolatáról, így tehát nem az önmaga számára értelmezett bartóki modell gondola ta tûnik fel ebben az írásban, hanem az, s ez is a jövõt érinti, hogy hogyan építené be ezt az or szágot. Több jelenséget is felsorolt, így a növekvõ urbanizációt, a városok szétszóródását, a kertgazdálkodás térhódítását, a közlekedéssel, áramosítással és gépesítéssel együtt járó válto zásokat, s ezek után mondta azt, hogy ezeket a változásokat figyelembe vevõ, a táj egészével számoló építészetet kell teremteni. "Kert-Magyarország, úgy látszik, nemcsak a táj álma, egy kicsit a Csokonaiakat virágzó nemzeté is" - írta. Ezt persze erõs általánosításként kell kezel nünk, remélt általánosításként, mert hiszen 1944-ben született ez az írás, a háború akkorra már elérte az országot, s az emberek többségének reménye a túléléshez kapcsolódott, ennek ellené re az írás jelzi, hogy Németh a várt személyes megpróbáltatások ellenére a jövõ írántí nyított sággal várta a háború végét.

A személyes megpróbáltatások, s a kiszámíthatatlan személyes sorsfordulatok ellenére a háború végét Németh a megnyíló távlatoknak szóló optimizmussal élte meg. Személyes jövõ jével kapcsolatban aligha voltak illúziói, feltehetõen ezért is húzódott vidékre, a politikai vál tozásokat, fõképpen a várható politikai változásokat nem tudta elfogadni, ekkorra már a Gan dhi által képviselt erkölcsi politizálás elvét tette magáévá, az országot pedig az el nem kötele zett országok között látta volna legszívesebben, a mozdulás lehetõségét azonban megérezte és átélte, úgy, ahogyan azt Bibó István is megfogalmazta: "1945 nem azért felszabadulás, mert zavartalan örömöt és boldogságot hozott a magyar társadalom túlnyomó többségének, úgy, ahogyan azt hozott nálunk szerencsésebb népeknek, akik ezt a felszabadulást komoly ellenál lással készítették elõ, és komoly részvétellel segítettek kivívni. Súlyos tehertétel, hogy ezt a felszabadulást nem mi harcoltuk ki magunknak. De mégis felszabadulás, azért, mert a magyar társadalom mozdulatlanná merevedett társadalmi erõviszonyai 1514 óta most mozdultak meg elõször, éspedig a nagyobb szabadság irányában". A Bibó által leírt megmozdulást Németh is átélte, félrehúzódásának a legnagyobb kérdése éppen az volt, hogy vidéken, korábbi helyzeté hez viszonyítva mindenképpen távol az országos jelentõségû döntésektõl és történésektõl, bár az eltávolodást már korábban megkezdte, miképpen lesz képes gondolatilag és érzelmileg is azonosulni az ország megújhodásával - miközben a támadások tucatnyi jelével kellett szem benéznie. (Ismételten utalok az idõhöz való viszonyulására: önmaga arcát úgy igyekezett vég legessé formálni, hogy az idõ által megteremtett változások átélésérõl sem tudott lemondani. Érezte a történelmi lehetõséget, azt, hogy az ország valóban nagy lehetõségek elõtt áll, ezért jelezni kívánta jelenlétét, még akkor is, ha mindez viaskodva történt, mint ahogy azt például a Veres Péternek írott el nem küldött levél bizonyítja, vagy az Illyéssel, Révaival, Lukáccsal né gyesben lefolytatott beszélgetés, mígnem éreznie kellett, hogy a politikát már övéétõl külön bözõ szándékok uralják, s így vidékre szorítottsága az adott helyzetet pontosan kifejezi, de még ekkor is, nem a politika napi gyakorlatával, hanem inkább az országban valóban ható fel hajtó erõvel igyekezett azonosulni, egészen addig, amíg ez egyáltalán lehetséges volt.) Egyik emlékezõ írásában említette meg, hogy nagyobb távlatot érez maga elõtt most, hogy nincs la kása, családja szétszóródott, õ maga óraadással keresi a kenyerét, mint mikor a Rózsadombon élt - s ezt õszinte vallomásként kell elfogadnunk, már csak azért is, mert önmaga megfigyelé se, mindenkori létállapotának rögzítése mûvészi alapállásának éppúgy a része volt, mint üd vösségösztönének szolgálata. S csakugyan, az 1945 és 1948 közötti éveket hatalmas felszaba dulásként élte meg, ennek következtében jelentõs írói-gondolkodói eredményeket tudhatott a magáénak... Írói-gondolkodói világában alapvetõ változások következtek be, közben pedig új helyzettudatot is kialakított a maga számára. Ennek lett egyik eleme a visszahúzódás, tulajdon képpen a valamikori szigetre húzódás, vagy az önálló világába való beletemetkezés, így pél dául a Tanu, vagy a Bocskai-kert megfelelõjeként, a másik összetevõt pedig az eddigi életút jának az átértelmezése és az újabb idõszak jelenségeinek a gondolkodása folyamatába való beillesztése jelentette. (A korai, lényegében 1945-ös, az ország egészének felszabadulását meg elõzõ háttérbe húzódása a gyakorlati okok mellett azzal is magyarázható, hogy már ekkor, ha ugyan nem 1943-ban megérezte a fordulat évének eshetõségét. Úgy tûnik, a távlatosság jelen sége a veszély megsejtésében is érvényesült.) Ez a rövid, pár évre kiterjedõ, munkák tucatjait eredményezõ periódus is a változás és az állandóság metaforájával jellemezhetõ. A Tanu vál lalkozása heroikus volt, míg a vásárhelyi évek a belátást hangsúlyozzák, valóban ellentét fe szül Kurátor Zsófi büszke magánya és mondjuk Kárász Nelli büszkeségbõl kinövõ szolgáló szándéka között, ahogy a görögség és az életfilozófiák mitikus világképe valamint a XVIII. század természettudományos racionalizmusa között is, a vásárhelyi idõszakban Németh sokat foglalkozott az újkori civilizáció analitikus szemléletmódjával. Ugyanez, utaltam már rá, a színtérben is megfigyelhetõ: a Törökvész úti házzal a vásárhelyi hónapos szoba, s a szétszóró dott család áll szemben. Ugyanakkor számos példát látunk az állandóságra is. Grezsa Ferenc írta: "A gondolatrendszer - ha egyes, két világháború közötti konkretizációit, mint harmadik út, Kertmagyarország, mélymagyarság, érvénytelenítette is az idõ - alapelveiben tovább él, s új problémák elemzésére is alkalmas". Németh számos kifejezése utal a folytonosságra: a vá sárhelyi katedrán "új Tanu"-t formált. Pilinszky hatására Simone Weilt korai regényének fõ hõséhez hasonlította, mi több, az idõben visszafordulva még a pályáját is korrigálta, hogy a folytonosság minél nyilvánvalóbbá válhasson, s mindezzel még csak a pályának az újabb for dulat utáni "beállítódásáról" tettem említést, a mûvek természetes motivikus kapcsolódását említetlenül hagytam. Kétségtelen, hogy még a tanári munka is az 1945 elõtti iskolaorvosi gyakorlatból, a harmincas években adott egészségügyi óráiból nõtt ki, s természetesen a csalá di örökségébõl, ahogyan azt Németh is hangsúlyozta. A változásnak és az állandóságnak ez a kettõssége nem egyedülálló Németh pályáján, szinte minden nagyobb átalakulás pillanatában hasonló szerkezeti módosulásokat figyelhettünk meg, így az Emberi színjáték írásának idején, aztán a Tanu indulásakor, majd megszûnésekor. A különbözõ idõszakokban lezajlott korrek ciók ugyanazt a célt szolgálták, mint a Vásárhelyen tudatosított vagy éppen hangsúlyozott vál tozások, a kornak megfelelõ - ezt természetesen Németh felõl kell érteni - írói-gondolkodói magatartás kialakítását. Ha logikai-gondolati ellentmondások akadtak is az új helyzettudat megformálásakor, az az idõszak külsõ meghatározottságával volt kapcsolatban. 1945 után a külsõ kényszer ismét csak sérülékeny alapokra helyzete pályáját. Visszahúzódása a távolból tekintve is szükségszerûnek bizonyult, azaz elkerülhetetlennek, gondolkodásának, alkotóere jének megújhodása pedig a történelmi események lényegének õszinte, mély átélésébõl követ kezett. Az ebben a kettõsségben feszülõ ellentmondások feloldhatatlanná váltak, a lassanként formálódó gályapadból laboratóriumot elve a külsõ tényezõk hatására rendkívül sérülékeny lett. Mindezzel együtt 1945 és 1948 között Németh gondolkodása valóban nyitottá vált a vál tozások iránt, s ez önmaga világának feltárásában is segítette. 1948-ban már az írói-gondolko dói megújulás összefoglalásán tûnõdött. Ennek az évnek az augusztusában írta Naplójába: "Már nem is a regény a fontos, a kondíció is hozzá. Nem csak erre a regényre, az egész hátra lévõ életemre. Egyik könyv jobban, a másik rosszabbul sikerült; a döntõ, hogy az egész ben nem lévõ tömb kifejthetõ-e. Nincs életre, tapasztalatokra szükségem, nem szabad kalandoz nom, ezt kell hajtogatnom magamnak. Amennyi a mû lélegzéséhez szükséges, annyit úgy is fogok. Azt a nagy érzést kell állandósítani magamban, amit a legnagyobb alkotók éreztek, hogy az utolsó márvány arával, a mûvészettel kell az életem kegyetlen gyászban eltöltenem.

Ezért a mûvészetnek kell megadnom azt a méltóságot, amelyet eddig csak az élet-példának, a szentségnek adtam. Minden soromban azt kell éreznem, hogy ha az életben a magam maga sabb szigetét nem is sikerült megszerveznem, a mûvészet, ha megküzdök vele, az egész embe riséget oltja be azzal, amibe az életben elbúktam". Ugyancsak 1948-ban így összegezte a ma ga számára az 1945 óta eltelt évek tapasztalatait: "De az igazi gyõzelem nem a világban van, énbennem magamban. Egyszer azt mondtam, 40-en túl látszik meg, hogy ki mit ér, milyenek a tartalékai. A negyvenen túl aggódni kezdtem magamért, de ez csak a történelmi vihar nyo mása volt. Az, hogy így lábaltam át rajta, visszaadta az erõm. Ezek a vásárhelyi évek kitûnõ ek voltak. Körül a csönd, a tunnyadás szigetelése, s belül egy második iskoláskor, a tanár, aki magának tanul. Újra birtokba vettem minden gyökérszálam, újra lében áll minden rügyem. Nem fafiatalítás. Szellem, amely most jutott el - gátlásokon áttörve - fékkorába". Hiába volt azonban minden, a megújhodás beteljesítésének, az önmagában rejlõ tömb kifejtésének feltét eleit az idõ már nem biztosította, 1948 után Németh életében is új történet kezdõdött.

Az 1945 utáni megújhodás Németh tanári munkájában, gondolkodói-írói tevékenységében egymással párhuzamosan ment végbe, úgy, hogy az egyik területen bekövetkezett változások erõsítették a másikon lezajlottakat, s így tovább. Tanári munkája, fõképpen a tanítás során a gondolkodása vezérfonalaként érvényesített történeti elv, ezzel együtt pedig a tantárgyak ösz szevonásához kapcsolódó számos pedagógiai kísérlete, többek között annak a négy nagy tömbnek a kialakítása, amelybe a tantárgyakat sûrítette, tulajdonképpen civilizációs szemlélet módjához kötõdött, a kultúrát a szemléletmódok változásaiban vizsgáló Négy könyvhöz, ennek terve már 1944-ben felmerült benne, így azt kell mondanunk, hogy pedagógiai szemléletmód ja, már ami a tanítás tartalmát illeti, gondolkodói világából nõtt ki, s vissza is hatott arra, leg inkább a részletek kidolgozottságát illetõen. Így nehéz elfogadnunk Némethnek azt a beállítá sát, hogy a tanítás nem engedte kibontakozni magában az esszéírót, hiszen a tanítás itt és ek kor szinte azonos volt az esszével, miközben persze több és más is volt. (Az igaz, hogy gon dolkodása vásárhelyi eredményeit késõbb többek között a Megmentett gondolatok esszéiben foglalta össze, ebben nyilván az a már többször említett szándéka irányította, hogy minden for dulat elõtt vagy éppen után össze kell gyûjtenie gondolatait, mûveit.) A tanítás az élethez kö tötte, az élet új emberekkel, emberi alaphelyzetekkel, új, általa eddig nem vagy kevésbé ismert társadalmi képletekkel ismertette meg, ezek mind termékenyítõen hatottak egész világára. A csomorkányizmust a vásárhelyi világban figyelte meg, a vásárhelyi világból nõtt ki az Égetõ Eszter is, s más alakokat, típusokat is megfigyelt, más mûveket is akart Vásárhely kap csán írni, de mindennél talán fontosabb az, hogy ebben az emberi kapcsolatokban gazdag visz szahúzódásában szinte egész lénye megújult. Igaz, ez a megújulás program is volt számára, de nem ideologikus, ahogy például korábbi elzárkózása az alkati sajátosságai mellett ideologikus elemeket is tartalmazott, hanem az országban bekövetkezett változások - 1945 után szinte az egész ország megújult - átélésének õszinte vágyából, s rá annyira jellemzõ módon, a hit aka ratából táplálkozott. Hatalmas küzdelmet folytatott magával, szinte naponta járta meg a poklot és a mennyet is, a mûvek rendszerezésekor ezt az állandó vibrálást lehetetlen követni. Ennek a küzdelemnek a világgal való kapcsolat kiépítése volt a célja, ez a küzdelem táplálta az ebben az idõszakban írott mûveit is. Elzárkózásának idõszakával szemben ekkor nem elõfeltevések ben, tervrajzokban vázolta fel mûveit, hogy aztán évekig tartó, ám mégis csak mechanikusnak tekinthetõ munkával kiteljesítse azokat, vagy éppen elforduljon tõlük, torzóként magukra hagyva õket, hanem életének belsõ feszültségeibõl táplálta azokat. Munkái ismét az önmagá val folytatott küzdelme révén nyerték el végsõ formájukat, ez a küzdelem, viaskodás máig érezhetõ olvasásukkor.

A világgal való kapcsolat megteremtésének szándéka az un. vásárhelyi drámákban- ideért ve a közvetlenül a háború lezárulása után, már Békésen írott Sámsont is - pontosan végigkö vethetõ. A Sámson alapmotívumai, ahogy azt elemzésében Monostori Imre megmutatta, a ki nõtt haj, a világidegenség és "»nagy ember«- nek (az írói életmû egyik legfõbb témájának) ép pen nagysága miatti magányossága". A darab írása idején a jövõbõl szinte még semmi nem ér zõdött, Németh elõtt a börtön képe is felrémlett, miközben egész addigi élete mögötte volt, el pusztult, a dráma ebben a légkörben, a bibliai történésektõl elszakadva azt mutatta meg, ismét Monostori Imrét idézve, hogy "még megvakíttatva egy malombörtönbe vettetve, vagy éppen `gályapadra' ültetve sem igazolható a hitetlenség. Ugyanis hit nélkül nem lehet élni. Sem élni, sem alkotni. Jefte szavaival: »sír sivárabb nem lehet / mint testünk, ha a virtus benn kiég«". A hit nélkül nem lehet élni elvének mélyen emberi módon való megfogalmazása akkor történt meg, amikor még nem lehetett tudni, milyen irányba is fordul a konkrét történelem, nem be szélve Némethnek és családjának a személyes sorsáról, a szélesebb értelemben vett történelem mozgásáról megvoltak az elképzelései. Azt követõen, hogy a börtön rémétõl megszabadult, s személyes sorsában valamiféle távlat mutatkozott, ne feledkezzünk el arról, hogy ez a távlat a személyes sorsban és a történelem egészében is csak nehezen mutatta meg magát, s sokszor csalókának is bizonyult, Németh a maga léthelyzetét drámák sorában igyekezett tisztázni. Grezsa Ferenc írta a vásárhelyi korszakot feldolgozó monográfiájában: "az 1945-46-os pálya szakasz vezér-mûfaja a dráma. Nemcsak túlsúlya, sûrûsége okán, nemcsak a kényszerûen visszafojtott esszé hiányának a betöltésével. A dráma ekkor a tanulmányírásnak is törvényho zója: a gondolkodást is drámává formálja. Az írói ambivalencia megfogalmazásának legadek vátabb mûfaja. Németh László - egy pszichológiaórán - így definiálja a drámaírót: »A dráma író az a lírikus, aki nem tud önmaga maradni, érez valamit, de ugyanakkor érzi az ellenkezõjét is.« A dráma »meghasonlott líra«, mely önmagát ellenpontozza. Több mint beleélõ írói szerep játszás, mint az egyéniség idegen alakokba költözõ öndúsítása: az igazság antinómiás termé szetének tudatosodása és vállalása. Két megoldású szkizofrén egyenlet. Mint Móricz Fáklyá jában: minden elvégeztetik benne, de semmi se tisztáztatik. Az író nemcsak tárgyát és hõseit mintázza sorsából és alkatából, de mûfaját is. A dráma számára olyan alternatíva, mely csak a föloldás lehetõségét zárja magába, a föloldás valóságát nem. Egymást föltételezõ veritas dup lex". A Sámsont követõ drámákban önmagukba zárkózó, s egymással szemben álló igazságok képviselõi ütköznek meg, a drámák sorában mégiscsak megmutatkozik a történelemmel való együttmozdulás szándéka.

A drámák során végighúzódó vonulatot foglalta össze, s emelte magasabb szintre Németh legjelentõsebb és legismertebb regénye, az Iszony. A regényt 1941-ben kezdte írni, ekkor, a Kelet Népe számára az elsõ fejezet négyötöde készült el, ezt követõen, mindenféle vihar után, 1947 májusában írta tovább, úgy, hogy elõbb Nelli anyaságának, faluba költözésének, aztán pedig Cencre szökésének történetét írta meg, s csak - íme, ismét az elõre kialakított "tervrajz hoz" való kötöttség - ezt követõen tért vissza az elsõ nagy fejezet lezárásához. Ne felejtsük el, 1947 áprilisában írta megpróbáltatásainak, pokoljárásának legmélyebb dokumentumát, világ tól elforduló nagy gyónását, maga mentségét, amikoris a Magyar Közösség nevû szervezet le
23

leplezését követõen az újságok a szervezet egyik ideológusát Németh Lászlóban látták, aztán két osztályt érettségiztetett, a nyáron Kecskeméten járt, aztán kezdõdött az új tanév, így is be fejezte a munkát október hatodikán. A regény új fejezetei a Válaszban jelentek meg, az utolsó fejezet a decemberi számban, a regény pedig a karácsonyi könywásárra jelent meg. A regény "genezisének" több rétege van, az elsõ, a regény világa felé történõ elmozdulást Grezsa Ferenc az 1938-as olaszországi út leírásában figyelte meg: "A nápolyi Museo Nazionale feledhetetlen élménye az »elfutó vadóc isten«, Famese Artemisz szobra. Útirajzában az író »tiszta és ke gyetlen szûzként« jellemzi, aki »emberáldozatot követel s oroszlánokat dédelget«. »Azzal a hideg, gyilkos szerelemmel vonzott, mely egyszerre a magunk szerelme és az ideálé« - vallja meg vele alkati rokonságát." Voltak ennél közelebbi "élményei" is: "Az Iszony-ból, amikor vállalkoztam rá, csak egy mozdulat volt meg, a kedélyes, önelégült férfi, amint ebéd utáni ej tõzésében kényelmesen, szinte rátehénkedve paskolgatja nemesebb szövésû, idegenkedésével küzdõ élettársát. Ezt a mozdulatot, viszolygást rejtettem bele egy atyafi asszony, gazdatiszt lány házasságának történetébe (akibõl a leírt érzés azonkívül, hogy férjét nem nagyon szeret te, teljesen hiányzott); az iszony lélektani rajzába pedig, amirõl már nekem is volt tapasztala tom: az érzékenység és kiválóság szenvedését a közönségesség zsíros ujjai alatt". Ez a környe zet, szemben az Artemisz-szobor fenségességével nem nélkülözte a kisszerû vonásokat, leg alábbis 1941 nyarán, Illyés Gyulával közösen megtett mezõföldi útjukról Németh a következõ leírást adta: "Az õ sógora Nagyláng közelében volt intézõ, elõbb õhozzájuk gyalogoltunk le Lepsénybõl, aztán került az én szilasi, bogárdi, dégi rokonaimra a sor. ... Szilason Péterék - mint futurások - mostanában bõviben voltak a pénznek, a vendég tiszteletére adott vacsorán mintha csak az lett volna a törekvésük, hogy minél jobban hasonlítsanak a regények léha, félparaszt értelmiségéhez: Mili sógornõm, aki a nehéz években olyan nagy próbát állt, az Iszony hõsnõjéhez nem illõ módon koccintott oda a vendégre; szemben vele, az asztal túlsó végén meg fiatal, hízásra hajlamos plébános mutatta, hogy egy elfogulatlan pap meddig mehet az ivásban, Péter s a körorvos vicceinek a megértésében. - Hogy kerülhetett ki az apád ezek közül az emberek közül? - kérdezte Illyés nevetve, amikor nagymama régi kisszobájában le feküdtünk (holott inkább azt kellett volna kérdezni, hogy kerültek ki ezek az emberek az apád szigorú, munkás családjából)." Azért érdekes ez, mert jelzi a vidéki magyar életnek, de aligha nem az egész magyar életnek a Németh által megélt, s a regényben is érzékeltetett kisszerûsé gét. A regényben az életnek egyetlen olyan mozzanata sem izzik át, nem lényegül át jelentõs sé, az élet egészéhez tartozóvá, amelyiknek Kárász Nellivel, a regény fõhõsével nincs kapcso lata. De maradjunk még a regény genezisénél. Az iszony érzését Németh nem a mezõföldi kör nyezetbõl, hanem a maga és családja életébõl ültette át a regénybe. "Családunkban van valami a nemesgázok vonzástalan hidegségébõl; mintha inkább iszonyodásra, a nemes bokrosságra születtünk volna, s nem valódi szeretetre" - írta egyik esszéjében. Ezt a hidegséget anyai örök ségével magyarázta. Arra nincs adatunk, hogy ekkor, tehát a regény formálódásának idõszaká ban, még 1940-41-ben olvasta volna apja Naplójának idekapcsolódó bejegyzését. (Emlékez zünk, Németh József 1903-ban írta a feleségérõl: "Ilyen nõknek nem szabad volna férjhez menni: a nemi élvezetrõl úgysincs sejtelme sem, anyai vágyak nem hevítik, teendõit nem bír ja. Míg nagyon jó szíve volna, hogy aggszûz vagy apácaféle legyen. Áldása volna környezeté nek"). Ez a pár sor most nem az "alkattani" vizsgálódások miatt bír számunkra érdekességgel, az érzés kapcsán a személyesség vitathatatlan, írt errõl Németh is, hanem azért, mert nem tud
24

juk, hogy 1941-ben a történet milyen irányba fordult volna. Grezsa Ferenc szerint az Iszony 1947-ben éppen azért volt tovább- (mai terminológiával inkább felül-) írható, mert az elkészült részek alapján a történetnek több lezárása is elképzelhetõ volt, így az író azt- akaratának, lét érzékelésének - megfelelõen szabadon alakíthatta. Grezsa szerint még az 1946-os vázlatok is három megoldási lehetõséget villantanak fel, így a cenci szökés véglegességét s az öngyilkos ságét egyaránt. "Hogy Kárász Nelli nem a menekülés útjait választja, hanem a maga erejével vágja ki magát sorsából, s teremti meg a neki való életformát, vásárhelyi lelemény." Azt jelzi ez, hogy Németh 1947-ben már visszajutott az autentikus cselekvés lehetõségének felismeré séhez, az pedig, hogy Nelli a "beteg emberiség" szolgálatában fedezi fel ezt a lehetõséget, azt is mutatja, hogy Németh ekkor már ismerhette az apja által leírt mondatokat, annál is inkább így lehetett ez, mert apja halálát követõen valóban olvasta ezt a Naplót, igaz, adattal csak 1948 végérõl rendelkezünk ezzel kapcsolatban, magát a Naplót apja halála után nyilván az anyja vit te Vásárhelyre. Mindenesetre Németh 1948 decemberében ezt írta: "1-2 órán át az apám fia talkori naplóját olvastam, a házasságuk, az a két összeférhetetlen elem, amibõl az életem lett. Milyen végtelenül nyugodt, egyszerû életkörülmények a mienkhez képest, s hogy el tudták rontani azok között is az életüket. Amíg olvastam, ugyanazt a szeretetet, sõt tiszteletet éreztem (minden kiderülõ primitívsége ellenére) az apám iránt, amit egész életemben: milyen helyes gondolkodás, minden tetszelgéstõl mentes igazmondás s pont annyi korlátoltság, amennyi ah hoz kell, hogy egy kivételes tehetségû ember jellem lehessen... Ugyanakkor az anyám iránt is ugyanaz a részvét, ami a vásárhelyi pályaudvaron villant föl iránta tegnap." Ez a megjegyzés 1948 decemberében íródott, önmagában tehát nem jelzi azt, hogy Németh az Iszony végleges sé formálásakor ismerte volna a Naplót, közvetett bizonyíték alapján - errõl késõbb lesz majd szó - azonban úgy gondolom, hogy a regény formálódásába mégiscsak szerephez jutott ez a pár sor.

Ha nem ismernénk ezeket az adatokat, a mû szövege alapján akkor is azt kellene monda nunk, hogy Németh a testiségnek, az iszonyodásnak és az elzárkózásnak a korábbi munkáiban is fontos szerepet betöltõ motívumait összegezte az Iszonyban, az elmozdulás és a továbblépés szándékával. Boda Zoltán, az Emberi színjáték fõhõse a tanítókisasszony csókja közben élte át az iszonyodás érzetét s a világtól való idegenségét, a világhoz való viszonyulásnak az Iszony ban is a nemiséghez kapcsolódó motívumkör lesz a kifejezõje: "Nem a mozdulat, az a néhány lökés a bikáknál, méneknél - gondolkodott Kárász Nelli -. A lélekben is meg kell repednie olyankor valaminek. Amíg szûz az ember, a maga burkában él; a levegõ külön hûs réteggel ve szi körül, s ebbe senkinek sem szabad beletörnie. de akkor egyszerre fölreped a burok; az em ber lelke is sebet kap, s azon mocskos, idegen, erõszakos indulatok nyomulnak be". Kurátor Zsófi, a Gyász hõsnõje a büszkeségének formát teremtõ gyászba merevedett bele. Itt Kárász Nelli az apja temetése után attól félt, hogy ha Sanyi nem jön ki a pusztára, akkor az anyjával együtt állandóan feketébe öltözötten bandukolnak majd egymás mellett. "Ha úgy lesz, ahogy én elhatároztam? - gondolkodott. Akkor ez a bebandukolás nemcsak egy mai, egy-vasárnapi dolog. Akkor mi örökké így fogunk járni egymás mellett, ebben a fekete maskarában. Mint Szeréna néni, én is fel voltam háborodva az emberek ellen, akik ilyen ravatalrongyokba bújtat ják a szerencsétleneket. A színekben hempergõ májusi táj, a fényben hajladozó gyékény, az akácvirágok pamatából kirebbenõ madár riadalmával néztem magunkat. A két fekete kísértet; a hosszú egyenes, meg a kisebbik, billegõ! Vajon miért nem cserélnek hangot? Azért, mert fátylat akasztottak a fejükbe? Az a büntetésük, hogy ilyen fátylasan, szótlanul kocogjanak egy mást mellett, s kínozzák egymást." Mintha Németh valóban arra törekedett volna, hogy regé nyei között motivikus kapcsolódást teremtsen, ahogy az Iszony a Gyászra felel, a maga világát azzal a világgal veti össze, úgy felel majd az Iszonyra az Irgalom. Kárász Nellinek ebbõl az ál lapotából sikerült kibillennie, a zsíros ujjú, a kisszerû környezettel azonos Takaró Sanyival azonban nem sikerül az összhangot megtalálnia. (Takaró Sanyi alakja a sokszor leírt mezõföl di világból nõtt ki, ezt a világot most is a látszatoknak való megfelelés irányítja, akárcsak a Horváthné meghal címû elbeszélésben.) Kárász Nelli a maga világát, világának a belsõ törvé nyeit védi, s csak azzal a világgal tud kapcsolatba kerülni, amelyik ezeket a törvényeket tisz teli. 1947-ben, ha szabad egyáltalán a regény világában lezajló történéseket átfordítani az író nem egyszerûen hétköznapi problémáira, ez az "átfordulás" egyszerre jelentette a világgal való kapcsolat lehetõségét, Németh nagyon erõsen ügyelt a történet jelképiségére, ezért mon datta Kárász Nellivel, hogy akkor, amikor a lányát a kezében tartja, egy darab rábízott, sze gény emberiséget tart a kezében, arra vigyázz, s ugyanakkor azt is, hogy a világgal csak meg határozott feltételek között kerülhet kapcsolatba, a nyitottság és a védekezés, elzárkózás egy aránt a mû világához tartozik. Nyilvánvalóan hibás leegyszerûsítésekhez vezethet, ha a szép írói mûveket önvallomásokként olvassuk, az Iszony kapcsán azonban errõl a lehetõségrõl sem mondhatunk le, legfõképpen azért nem, mert Németh ezt a vallomásosságot erõsen hangsú lyozta, többek között az egyes szám elsõ személyû elbeszélésmóddal (a történet lezárulásakor aztán Kárász Nelli már nem is mondja, hanem írja a történetet, ahogy arra Dérczy Péter utalt), s azért sem, mert munkájában a személyes motívumok tucatjait használta fel, s ezek a motívu mok a vallomásos jelleget a korábbi regényeknél is erõsebbé tették. Paradox jelenség ez: ko rábban az Iszonyt Némethnek az önmaga világától leginkább eltávolító mûveként tartották szá mon, most, amikor az írói világ személyességébõl, motívumainak személyes hátterébõl egyre többet ismerünk meg, a regény vallomásos jellege tûnik a szemünkbe. Így vagy úgy, valóban hatalmas emberi önvallomás, a titka, rejtélyessége pedig abban rejlik, hogy egyszerre olvasha tó Kárász Nelli vallomásaként, a szó szoros értelmében is, hiszen a bûn elkövetése után csak annak kimondása hozhatja meg a feloldozást, azaz mûként létezik, s olvasható Németh önval lomásaként is.
Lássunk pár példát a személyesség jelenlétére. Kárász Nelli ugyanúgy az alkatához való hû ség és a belátás közötti utat járja be, mint Németh, saját világot teremtett a maga számára, ezt a világot személyisége uralja, ebbõl a világból szól ki, már a történet indulásakor azt mondja, hogy "... megtaláltam a hangot, amin ezzel beszélni kell", azaz önmagát többre tartja Takaró Sanyinál, képes önmagát kívülrõl szemlélni ("A nagyvendéglõ falán volt egy aranykeretes, szalmakoszorús tükör; abba bepillanthattam volna megnézni magunkat tánc közben; õt, amint rám kacsmarog, s magamat, ahogy szintén félrebillentem a fejem, s furcsállásomat leplezve fe lelni próbálok rája" - miközben Takaró Sanyival táncolt), állandóan értékelte magát (önmagát "jégburokban" létezõnek tartotta), önmagát kivételes embernek mutatja ("Magát nem szabad a mindennapi emberek mértékével mérni. Egy ilyen kivételes lény, mint maga, annyira el le het telve a gyászával, hogy a többi érzéseit..." - mondatja ki Takaró Sanyival), az átlagostól el térõnek látja magát ("Az, hogy én nem vagyok normális, itt, ezek közt a bakfiskori fényképné zések közt ötlött elõször eszembe"), késõbb is képes lesz önmagát minõsíteni ("szobor-ruhá ról" beszél, amikor belép a vendégei közé). Nelliben is jelen van az élet átélésének felfokozottságára való törekvés, gõgrõl, dacról, gõgös elzárkózásról beszél, amikor önmagára gondol, ter mészete idegenségét emlegeti... Az élet megélése kapcsán is hasonló elképzelések vezetik, mint Némethet: "lélekházasságra" törekedne (amikor megérzi, az az elképzelése nem teljesül het, akkor így beszélt: "Így azonban, hogy Sanyi énrám emelt igényt, nekem kellett a testemet lelkemet egy életre összekevernem vele") neki is az apja jelentette a világhoz való kapcsoló dást ("Minthogy az emberiségtõl nem várhatom, nekem magamnak kell megszülnöm azt, ami az édesapa volt: az én közöm a világhoz"), életét az üdvösség-ösztön irányította (azzal, hogy Sanyi nem adott reverzálist, többet nem gyónhatott. "De az én üdvösségem!" - fakadt ki ek kor), lelke nem tudott elegyedni a világgal ("A lelkem nem tudott elegyedni a világgal. Az ilyen embert nem szabadna arra kényszeríteni, hogy megmerüljön abban, amitõl riadozik. A régiek tudták, mért csináltak apácákat meg papnõket. Ezek valóban arra voltak valók, hogy egy szent ligetben, csendes szentélyben éljenek...", az elképzelés mögött a görögök személyre alakított normákat képviselõ világa, s Némethnek eme világ iránti vonzalma tûnik fel), az élet értelmét a munkában, a közös munkában találja meg ("Én akárkivel is úgy szoktam össze leg inkább, ha mellette dolgozhattam. A magányos kószálások a kutyákkal, s ez a csendes egy más melletti munka: ez volt az én titkom; amit az életben kerestem; amiben boldog voltam. Édesapával is ebben értettük meg olyan jól egymást...") végül pedig Kárász Nelli is Németh László élettel kapcsolatos célját követte: "...aki az életbõl kiért, annak hatalma van az életen. A megnyert nyugalom volt, ami gyógyított" - mondatta ki Németh Nellivel a maga életcélját, azt, hogy a világot önmagában elrendezve találhatja meg a nyugalmat. Kárász Nelli ehhez a megbékéléshez a férjével való tusakodást, s annak halálát követõen magányában, az "emberi séget" szolgálva, a szeretet és az irgalom jegyében - az Iszony lezárulása valamiképpen meg elõlegezi az Irgalom címû regényt - jutott el. (Maga a Kertész név is elõfordul az Iszonyban.) Önmaga sorsán a következõképpen elmélkedett: "Énnekem tán nem is lett volna szabad férj hez mennem. Vannak lányok, akik nem ara valók, hogy férjhez menjenek. [...] Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy õ maga hogy maradhat meg önmagának." (Számomra a szöveg egészének hangoltságán túl a regénynek ez a pár mon data jelenti a legfõbb "bizonyítékot" azzal kapcsolatban, hogy Németh az Iszony írása, leg alábbis befejezése idején ismerte apja Naplóját. "Énnekem tán nem is lett volna szabad férjhez mennem". Hogyan írta Németh József tanár úr? "Az ilyen nõknek nem szabad volna férjhez menni." A közvetlen feltételes mód Németh László általi használata mellett ugyanaz a mondat szerkezet rajzolódik ki mind a két esetben.)

A regényben Németh ugyanúgy lélektani erõteret teremtett, mint ahogyan a maga életét is az általa megteremtett lélektani erõtérben élte meg. A regénybeli erõtér sajátossága, hogy a szereplõk mindent kimondanak, láttuk, Kárász Nelli még azt is elmondta, hogy szoborszerû alaknak tartja magát, nem beszélve a nemiségtõl való iszonyodásának áttételes jelentéseirõl. Nelli majdhogynem az író, fõképpen pedig az olvasó helyett értelmezi a történéseket, ennek az értelmezésnek pedig csak a lélektani erõtéren belül van létjogosultsága, ennek tudható be az tán az is, hogy a történés-sor lezárulásakor mégis egyfajta sejtelemességet élünk át, azt a kész tetést, hogy újra gondoljuk a történéseket, s azokat, merthogy Németh itt is folyamatokat áb rázolt, miként tette azt az Emberi színjátékban és a Gyászban is, a végkifejlet által megterem tett rend szerint magunk is összerakjuk. Ez kétségtelenül Németh ábrázolásmódjának a sajá tosságához tartozik, talán éppen ebben áll regényírói mûvészetének titka, az, amit Vekerdi László a következõképpen fogalmazott meg: "A realista módszernek talán ez a legfontosabb s legnagyobb titka: mindent kibontani egy alakból, ami potenciális lehetõségként benne rejlik, s csak azt bontani ki belõle, ami benne rejlik. [...] Ez az, ami Németh regényeiben a gyönyörû séget okozza. Az, hogy az összefüggéseknek sokkal finomabb szövetét rezdítette meg, mint elõtte bárki más. A szakma klasszikus, régi eszközeivel dolgozva, de az ott tanult ok-okozat helyett ezt a másik, gazdag, végtelenül sokfelé ágazó, spirális pályán felfelé mozgó gondolko zást alkalmazva." A másik titok pedig kétségtelenül az - esett már szó róla -, hogy az áttéte les tartalmakat hordozó regény olvasható kulcsregényként is, s így joggal írta Grezsa Ferenc az író létállapotával kapcsolatban: "Kárász Nelli sorsában összegezõdik mindaz, amit az író a drámák sorában panaszolt: a szûk térre szonzlt alkotóerõ, a becsületes szándékot ártó fantom má átíró kritika, az élet igazságtalannak érzett hierarchiája. De abban a pillanatban, amikor már túl van rajta - a világba mégis beilleszkedõ ember visszatekintéseként." Ha az Iszonyt kulcsregényként értelmezzük - ezt csak munkánk életrajzi jellege miatt tehetjük meg -, akkor azt kell mondanunk, hogy ezzel a regénnyel megkezdõdött a Németh szépírói munkáiban archetípíkusként megfigyelt életidegenség oldódása, nem fiíggetlenül gondolkodói rendszeré nek átalakulásától. Németh világában rövidesen már célként jelent meg az önmaga belsõ vilá gán túl az emberi kapcsolatait is megélõ hõs megformálása... (Hiba lenne persze közvetlen megfeleltetéseket alkalmazni a szerzõ és mûve között. Németh mester, aki az adott szöveget a benne rejlõ lehetõségek szerint teljesíti ki, akár még változatokat is teremt, s így mûvét képes elszakítani önmagától, a harmóniateremtés kísérletei az általa megélt feszültségek közepette másképpen nem is valósulhattak volna meg.)

Németh másik Vásárhelyt írott regénye, az Égetõ Eszter egészen más regénytípust követett, mint amilyenhez az Iszony tartozott. Németh ekkorra már elszakadt az egyes mûfajtípusok kö vetésétõl, mûfajait is saját képére formálta, mondhatjuk, azok is alárendelõdtek egyéniségé nek, így mûfaji újítást azok az Iszonyt követõen már alig képviseltek. Az Égetõ Eszter az Iszonyban megfigyelt a fordulatot vitte tovább. 1948 nyarán Sárospatakon Németh még a vá sárhelyi osztályáról írandó regényéhez, a Drága jó nyolcadikhoz készülõdött, ekkor mutatko zott meg elõtte az Égetõ Eszter címû regényének eszméje, június végén visszatért Vásárhely re, hogy forrás közelben legyen, a regény hõsnõjének alakját ugyanis vásárhelyi szállásadó nõ jérõl, Kristó Nagy Istvánnéról formálta, s történeti jellegû forrásokra is szüksége volt. Szep tember közepéig szinte folyamatosan dolgozott, ekkor érezte úgy, hogy belebukott a regény be, ez a mozzanat is szinte folyamatosan ismétlõdött minden munkájánál, a regény hátralévõ részét már csak 1949 tavaszán tudta megírni. Hiába igyekezett, a történelmi lehetõség elmúlt, 1948 karácsonyára talán még megjelenhetett volna munkája, 1950 tavaszán már a nyomdai szedését is szétdobták, így csak 1956-ban jelenhetett meg, a korábban publikált részletek és a megõrzõdött korrektúrapéldány alapján. Az Égetõ Eszter az ideaember természetességét mu tatja meg, Németh korábbi hõseivel szemben, õk az elzárkózás hõsei voltak, Égetõ Eszter a be látás elvét képviseli, s így elõre mutat az Irgalom Kertész Ágnesére. Kárász Nellit, Égetõ Esz tert, Kertész Ágnest egymás mellé állítva joggal írta Vekerdi László: "Égetõ Eszter akár szelí debb Kárász Nelliként is elképzelhetõ. Az õ »Lajosfalvi paradicsom«-óban például szinte inkarnálódik a fiatalasszonyi mivoltában kiviruló Nelli, s késõbb a család növekvõ bajaiba bo nyolódó Eszterben az az átalakulás folytatódik lassan és észrevétlenül, amit az Iszony utolsó oldalain a cenci kórházban nõvérkedõ Nelliben megismertünk. Kertész Ágnes meg valami modern szentté transzformált Kárász Nelliként azonnal azzal az irgalommal indul útjára, amit Nelli saját s mások iszonyú szenvedései árán a könyv végére kiküzdött magának, hogy aztán a regény utolsó mondatában szó szerint megismétlõdjék az Iszony befejezõ tanítása a darabnyi reá bízott, szegény emberiségrõl." Vekerdi László ezt követõen jellemezte, mély beleélõ ké pességgel a regény világát: "...Égetõ Eszter alakja belátást, megértést, türelmet, törõdést, tûnõ dést, mûvelõdést, értelmet és jóindulatot szelektáló és katalizáló központként szövõdik a tör ténet félévszázad borzalmaiban szétfutó szálaiba; körötte képzõdik az a `viharokra emelt nyár derû', ami a folytatható élet nélkülözhetetlen feltétele." Így lesz az Égetõ Eszter az Iszony em bertelen, embertelen, mert a második világháborúra felelõ világa után a pusztulások bemutatá sával is, ahogy Vekerdi László mondja, az emberiesség, aztán pedig a megértés és az emberi kapcsolatok regénye. Meglehet, éppen emberi vonásai miatt mutatott megértést Németh a re gényben megrajzolt Csomorkány, s az általa csomorkányizmusnak nevezett jelenség iránt, még akkor is, ha az életességre a bolondság vagy az õrültség telepedett rá. Az Égetõ Eszter alighanem Németh legemberibb munkája, a nagyságot itt nem normák szabályozzák, a hõsök nem a maguk vagy mások törvényeit követik, talán nem is hõsök, egyszeri, természetes, érté ket teremtõ életükben Németh felismerte az önmagában létezõ élet természetes szépségét, ki csit talán bele is szeretett ebbe a szépségbe... A mûvészi önarcképeként megteremtett Méhes Zoltán - egy másképpen értelmezett nagyság képviselõjeként - feltehetõen az ezzel a anyaság gal való leszámolás jegyében jutott el az öngyilkosságig, ahhoz az öngyilkosságig, amelyik Némethet is annyiszor kísértette. Az már sors fölöttébb keserû fintorára tartozik, hogy Méhes ön gyilkossága csak a regény ötödik kiadásában történhetett meg, mert, ahogy Domokos Mátyás írta "a kézirat lektora (Király István) a regénnyel kapcsolatos elragadtatásának a hangoztatása mellett a kiadás feltételéül szabta, hogy Méhesnek életben kell maradnia, azzal a jezsuita indo kolással, hogy amennyiben Méhes öngyilkos lesz, írójának késõbb nem lesz módja tovább írni a regényt." Mire a regény írását befejezte, újonnan megteremtett világa ismét szétesett, önmaga pedig ismét belezuhant a körülményekbe, szerepekbe, normákba és útkeresésekbe.

Németh gondolkodásának a természetesség irányába való elmozdulása, gondolkodásának a megújulása, alig-alig következett a mindennapi élet tényeibõl. Ahhoz, hogy a maga szûkös kö rülményei között a távlatos gondolkodás kereteit kialakíthassa, a legapróbb tények már-már mitikus felnövesztésére is szüksége volt. Vásárhelyen napi életbe belevetve érezte meg - pon tosabban: éreztették meg vele -, hogy õt lehet szeretni is. Enélkül a tapasztalat nélkül aligha tudta volna kívülrõl szemlélni az emberiszonyát, ami aztán a megváltozott körülmények kö zött újra jelentkezik majd. Vásárhelyen tisztelet vette körül, nemcsak tanítványai, tanártársai, hanem még az óráit látogató szakfelügyelõk is a tisztelet és a megbecsülés hangján szóltak munkájáról, feljegyzéseik hangja nagy mértékben különbözött az õt támadó újságok hangvé telétõl. Az 194718-as tanévben Németh heti 15 órát tartott a leánygimnáziumban, a hatodiko soknak vegytant, a hetedikeseknek magyart, történelmet, bölcsészetet, a nyolcadikosoknak bölcsészetet és gazdaságtant, ekkor már foglalkoztatta a tantárgyak összevonásának lehetõsé ge. Óráiról az õt látogató Dr. Páthy Ferenc tankerületi fõigazgató a következõket írta: "E kísérletre a pedagógia eljövendõ története is joggal igényt tarthat, és jelentõssé teszik az iskola mû ködését is. Németh László [...] szellemi kisugárzása és egyéni példája ösztönzõen hat az egész intézet munkásságára és kiemeli azt a többi intézetek sorából". Munkájában érzõdött hatalmas személyes tudása is, tucatnyinál több nyelven olvasott, otthonosan mozgott az emberi kultúra történetében, tudásának kereteit soha nem hangsúlyozta, inkább a tájékozatlanságról és a tájé kozódás szükségességérõl beszélt, miközben valóban sokat tudott, önmagában kialakította a tájékozódás képességét, s mindazt a tudást, ami a tájékozódáshoz szükségeltetett. Tudása az összefüggéseket keresõ és önmagát azoknak alárendelõ ember egyszerûségével társult. Ha vá lasztani lehetne - mint ahogy nem lehet -, hogy melyik idõszak Németh Lászlójával találkoz zam, meglehet, a vásárhelyit választanám. A nagyság félreismerhetetlen jegyei mellett ekkor már az emberi esetlegességeket is megértette, önmagán kívül a világ is foglalkoztatta, ekkor a megértés és belátás egyaránt jellemezte... S azért is a vásárhelyi Németh Lászlóval találkoz nék, mert írásait, gondolatait ismerjük, azt azonban, hogy hogyan tanított, nem. Ismerjük azt, amit tanított, azt azonban nem tudjuk, hogy azt, amit tanított, hogyan tanította... Írt errõl Vekerdi László is: Vásárhely kapcsán, írta, "elégszer elmondta regényben, novellában és esz szében Németh, hogyan talált itt néhány évre otthont és hazát, Grezsa Ferenc minuciózus ta nulmányainak és konokul tiszta könyvének köszönhetõen pedig szinte napról-napra követhet jük a vásárhelyi korszak teremtõ kísérletezéseinek irodalommá-transzformálódását és azokat az erõket, amelyekkel szemben ezt az írónak ki kellett hordania. Kevésbé ismerjük viszont a mindennapos tanári munka boldog gyakorlatát, illetve inkább csak a boldogságát ismerjük, azt a `viharokra emelt nyárderût', amely maga reménytelen reménytelenségével felköltözik az ün nepi magasba". A jelenséget el kell fogadnunk, az életnek vannak mások, vagy más korok ál tal megismerhetetlen pillanatai, s lehet, hogy akkor követnénk el hibát, ha ezeknek a pillana toknak a szépségét is meg akarnánk ragadni, s magának a szépségnek a leírására törekednénk. (Azt hiszem, errõl a szépségrõl beszélt Németh a harmincas évekbeli nevezetes Keats esszéjében.) S ha így is van ez, az azért kétségtelen, hogy gondolkodásának az átalakulásába, emberi viszonylatok közé helyezõdésébe a megélt élet szépsége is közrejátszott. Közben per sze kereste is ezt a szépséget, magából akkori világából aligha bomlott volna ki, a teremtésre is szükség volt a megvalósulásához...