Tamás Attila

KÍSÉRŐ SOROK AZ ILLYÉS-LEVEKHEZ

A három levél közül az első arra a meghívásra küldött válasz, amelyet nem sokkal azt követően írtam Illyés Gyulához, hogy a szegedi egyetemről átmentem a debrecenire. (Mikor ő nem sokkal korábban a szegedi egyetemen és az írócsoportnál járt, mondhatni a közelébe sem engedtek, Debrecenben visszanyert tanszékvezetői beosztásom viszont lehetővé tette számomra, hogy meghívjam az érdeklődők körébe irodalmunk élő klasszikusait; sorukban Illyés lett az első. Emellett mindjárt a második félévben speciálkollégiumot is tartottam költészetéről.)

A második azzal a kérésemmel kapcsolatos, melyet azért intéztem hozzá, hogy közvetlen beszélgetés formájában néhány munkásságára vonatkozó kérdést tehessek föl neki, tervezett nagyobb tanulmányom megírásához. (Ezzel akkor ugyan „adós maradtam”, mivel nem sokkal később Weöres-kismonográfia megírására kaptam fölkérést a Kortársaink-sorozat szerkesztőjétől; a létrejött beszélgetést majd évekkel később igyekeztem hasznosítani. örömmel fogadtam, hogy szavaival megerősített abban a véleményemben, hogy merőben eltérő témájuk ellenére lényegi szálak fűzik egymáshoz Két kéz  és Egy mondat a zsarnokságról című nagy lélegzetű költeményeit.)

A harmadikat annak köszönhetem, hogy meghívót küldtem számára doktori értekezésem akadémiai vitájára, s ehhez csatoltam a vita alapját adó A költői műalkotás fő sajátságai című könyvemet. Megtisztelő sorai erre vonatkoznak. (Sok évvel később, mikor már róla szóló könyvem megírásához kértem Flóra nénitől útbaigazításokat, nehezen megfogalmazható érzések kíséretében szembesültem polcának mondhatni előkelő helyén föllelt munkámmal, s benne néhány széljegyzetével.)