Horváth János

ÖNÉLETRAJZ (1939)

Horváth József margittai jegyzõ és Galgóczi Juliánna fia. Református. 1878. június 24-én született Margittán, Biharmegyében. Ott járt elemi-, Debrecenben és Körmöcbányán reáliskolába.¹ 1897-ben a budapesti tudományegyetem bölcsészetkarára iratkozott be magyar–francia szakra; III. és IV. éves korában tagja volt az Eötvös-Kollégiumnak.² Egyetemi tanárai közül különösen Gyulai Pál és Becker Fülöp Ágost volt rá irányító hatással. Az 1901/2. tanévet állami ösztöndíjjal Párizsban töltötte az École Normale Supérieure növendékeként.³ Az École-ban résztvett Brunetière, Lanson és Bédier óráin, a Sorbonne-on Lansont és Faguet-t, a Collège de France-ban Gaston Parist hallgatta.

Hazatérve önkénytesi évét szolgálta ki a debreceni cs[ászári] és kir[ályi] 39. gy[alog]ezredben; szolgálata végeztével tart[alékos] hadnaggyá neveztetett ki.

<1901-ben bölcsészdoktori szigorlatot tett,> 1904-ben – a budapesti Gyakorló Fõgimnáziumban Négyesy László mellett töltött gyakorló év folyamán – tanári oklevelet szerzett. 1904/5-ben a budapesti V. –, 1905/6-ban a budapesti II. kerületi állami fõreáliskolában lett helyettes, majd két tanéven át ez utóbbiban rendes tanár. 1908 októberében az Eötvös-Kollégiumba rendeltetett be szolgálattételre, hol különben már 1903-tól fogva tartott magyar irodalomtörténeti és francia nyelvi órákat. 1909 decemberében ugyane Kollégiumba a magyar irodalomtörténet szakvezetõ tanárává neveztetett ki. <1921-ben résztvett az Eötvös-Kollégium Volt Tagjai Szövetségének megalapításában.> 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészetkara hívta meg a magyar irodalomtörténet egyik tanszékére nyilv[ános] r[endes] tanárnak.

1914-ben, közvetlen a háború kitörése elõtt Olaszországba utazott, járt egyebek közt Rómában és Velencében. A háborúban mint a debreceni 3. népfelkelõ gy[alog]ezred hadnagya, majd fõhadnagya teljesített tûzharcos szolgálatot szakasz-, majd századparancsnoki, idõnként zászlóaljparancsnokhelyettesi beosztásban, elébb a szerbiai, azután az orosz (volhyniai) harctéren. <Dicsérõ oklevelet és néhány kitüntetést nyert (bronz és ezüst signum laudis, III. oszt. katonai érdemkereszt, Károly-csapatkereszt, német vaskereszt.>⁴

Tudományos munkássága 1901-ben indult meg. Baros Gyulával és Pintér Jenõvel 1911-ben résztvett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapításában. <1923-tól fogva néhány éven át Tormay Cécile-nek segített a Napkelet c. folyóirat szerkesztésében.> 1923–26 a Napk[elet] kritikai rovatát szerkesztette. A M[agyar] Tud.[ományos] Akadémia 1919-ben választotta meg levelezõ-, 1931-ben rendes tagjává. A Kisfaludy-Társaság 1923-ban tisztelte meg tagságával.⁵

A Corvin-koszorúnak e kitüntetés alapításától fogva tulajdonosa. Több ízben részesült akadémiai jutalomban; 1923-ban a nagyjutalmat nyerte el.

JEGYZETEK

1 [Autográf kiegészítések:] Körmöcbányán az első és a négy felső osztályba, a közbülsőkbe Debrecenben. A felső osztályokban rendkívüli tárgyként a latint is tanultam.

2 Ott Péterfy Jenőt már csak élete néhány utolsó hetében ismerhettem, s vehettem részt magyar óráin. – Francia tanárunk Jérôme Tharaud volt. – Talán 1900-ban egy nyári tanfolyamon vettem részt Grenoble-ban, s onnan egy, a Grande Chartreuse-höz rendezett kirándulásban.

3 Onnan (talán húsvét táján) ellátogattam Rouen-ba (Rouen-ból át Croisset-ba, Flaubert ottani házába), s Le Havre-ba.

4 A harctéren közel 3 évig (33 hónapig); 1917-ben „ideiglenesen” szabadságoltak, mint utóbb megtudtam, elsősorban B. Eötvös Lorándnak, a Collegium kurátorának közbenjárására. Ezután már nem rendeltek vissza a harctérre; tovább tanítottam a Collegiumban. 1917 júniusában feleségül vettem Fest Erzsébetet.

5 A Petőfi-Társaság kétszer is (1942, 1947) megválasztott tiszt[eletbeli] tagjának, de azt nem fogadhattam el, minthogy 1938-i súlyos betegségem után orvosi tanácsra minden elkerülhető elfoglaltságtól tartózkodnom kellett, s valóban le is mondtam az egyetemi tanárságon kívül minden egyéb tisztemről, s már más megtiszteltetéseket is elhárítottam magamtól.