Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével tiszteleg Ozora neveltjének, Illyés Gyulának az emléke előtt!

Hölgyeim és Uraim! Az imént elhangzott Illyés-vers a törvényhozóhoz intézett figyelmeztetés. Benne a költő a mindenkori törvényhozót szólítja meg. Így engem is megszólít, aki – az Önök jóvoltából – Ozora, Tamási és e térség választópolgárait tizenkét éve képviselhetem a magyar Országgyűlésben.
Mit tagadjam, szíven üt ennek a „halandóként is múlhatatlan” embernek, e táj szülöttjének minden szava. A holnapért érzett felelősség szózatát hallom ki ebből a versből. Azért a holnapért, amely a népben, nemzetben gondolkodó Illyés Gyulának a legnagyobb gondja volt. A költő egész élte kiállás volt az árnyalat, a kivétel mellett, „mely holnapra talán szabály”. Kiállás a haladók, a harcolók, a terepfölverők mellett, hiszen „a holnap felé ők jelzik az irányt!”
Hölgyeim és Uraim! Mély meggyőződéssel mondom, hogy ez az Illyés idézte holnap, ez a jövőnk! Elkezdődött a szorgalmat, a teljesítményt elismerő és támogató nemzeti politikával. És elkezdődött az egyenrangú partnerség nemzetközi politikájával. Azzal a határozott és öntudatos magatartással, amelyre nem volt példa az elmúlt évszázad utolsó évtizedeiben. Azokban az évtizedekben, amelyek a következő vallomásos sorokat íratják Illyéssel a naplójába (1960): „Nem kaptunk igazat – s hirdetnünk kell az igazságot. Demokráciát kell hirdetnünk – s minket kihagytak a népek demokráciájából. Egyenlőséget hirdetünk – s a magyart nem ismerik el egyenlőnek. Minden népet meg kell becsülni, hirdetjük – s a magyart, épp csak a magyart, nem becsülte senki!”
Innen üzenhetjük a költőnek, hogy mi mindannyian a Mában olyan jövőt, olyan Holnapot kezdtünk építeni, amely Illyés szellemiségéhez hű! Amely Európa demokratikus nemzeteként teljesíti a költő 1983-ban e sorokkal záródó testamentumát: „Azt rendelem: túlélj / és minden lépésed legyen áldott / s bűnt is bűntudatlan ítélj!”
E napokban emlékeztünk meg Antall József születésének a 70. évfordulójáról. Antall József így figyelmeztetett: „Nem bűnösebb a magyar nép a világ bármely más nemzeténél. Sőt, több van a számlánk pozitív oldalán, mint a negatívon. Csakis azok akarják belénk sulykolni a bűntudatot, akik sanda módon, állandó tagadással és lejáratással kívánják feledtetni, hogy idegen megszállás alól szabadult fel ez az ország, a szó fizikai és lelki értelmében egyaránt. Akiknek egy kishitű, egy bűntudatos nemzetre van szükségük…” A kortárs – Illyés Gyula és Antall József – hasonló gondolatisága szembeszökő. Mindkettejük erkölcsi üzenete a kiegyenesedést, fejünk fölemelését célozza, hogy „merjünk nagyok lenni!” Merjünk nagyok lenni elszánásunkban, felelősségvállalásunkban és teljesítésünkben! Merjünk úgy nekiindulni a tudásalapú társadalom új világának, mint Illyés vágott neki innen – Rácegrespusztáról, Ozoráról – a nagyvilágnak annak idején ! Merjünk szembenézni önmagunkkal, akkor is, ha ez nehéz „Mert növeli, ki elfödi a bajt” – mondja Illyés Gyula. Merjük – Illyés példájára – az „örök melegű Holnap”-ot vállalni!
Hölgyeim és Uraim!

Az Európa-díjas Ozora: virágoskert. Itt mindig és szeretettel ápoltuk Illyés Gyula emlékét. A szeretet soha nem volt egyoldalú. A költőnek még a párizsi Notre Dame előtt állva is az ozorai Szentháromság tér jutott az eszébe. Az a tér, amelynek szobordíszét az 52 évvel ezelőtti pünkösd reggelén barbár kezek – az akkori politika biztatására – kalapáccsal csonkították meg. Még élnek közöttünk olyan honfitársaink, akik hiteles tanúi az eseménynek. Azóta a Szentháromság szobor sebeit együtt, összefogással sikerült begyógyítani. Ma itt, az ozorai várkastély évszázados sérüléseinek a gyógyítását is ünnepeljük. Remélem, a történelem ütötte sebeket sem szakasztja fel többé senki és semmi!
Bízom abban és reménykedem, hogy a XXI. századdal szelídebb holnap, szelídebb jövő köszönt e tájra. Legalább olyan szelídségű, mint azt Tolna című versében Illyés maga írta:

Hű nevelőim, dunántúli dombok,
ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok,
nem fogtok rabul, amikor öleltek,
ti úgy öveztek, hogy égig emeltek!

Illyésnek e négysorosa örökre belé ivódott mindannyiunkba, akik itt élünk és dolgozunk. Teszszük a dolgunkat, gyermekeink, szüleink boldogulásáért, környezetünk otthonosságáért.
Kívánom, hogy egy olyan holnap, egy olyan jövő köszöntsön ránk, amelynek mindig lesz elegendő figyelme, olyan költőkre, a magyarságnak olyan gondolkodóira, mint Illyés Gyula!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.