Hárs József

LEVÉL A KURSANECI EMLÉKOSZLOPRÓL

Érdeklõdéssel olvastam az idei kettõs szám 177–178. lapján Kiss Farkas Gábor és Laczházi Gyula cikkét a kursaneci Zrínyi-emlékoszlopról. Most végre részletes ismertetõ jelent meg errõl az emlékrõl. Magam 2000-ben adtam be egy pályamunkát a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Szülõföldünk címû pályázatra, amelyben Soproniak a reformkor országútjain címen (jelige: «...olyak valánk mint a patkánok, nem volt rajtunk egy száraz folt») leírtam a 18 éves Fabricius Endrének (a polgármester fiának) és társának szünidei vándorlását 1841 júniusában. A fiú szorgalmasan írta leveleit apjának. Ezek egyikében esik szó a fenti emlékrõl. Munkámból ezt a részt idézem. (Maga a pályázat – mivel országos pályázatra is elküldték – azt hiszem, hogy a Nemzeti Múzeumban található meg).

Olcsó pénzért két nap alatt Csáktornyára (ma Cakovec) értek. Rázott a kocsi, és «szörnyû hévség» uralkodott, ezért itt egy napot pihentek. Megváltoztatva útitervüket nem Zágráb felé, hanem Varasdra indultak. Keresztülmentek azon az erdõn «a' hol Zrinyi Miklósnak a vad kantól elszabatása miatt épült emlékköve áll.»

Itt álljunk meg egy pillanatra. A Zrínyi-kõrõl eddig még csak a Pallas Lexikonban sikerült találnom valamit. Azt hiszem, érdemes citálnom:

«Zrínyifalva (Kurzsanec) kisközség Zala vm. csáktornyai járásában (1891) 328 horvát lakos. A z.-i erdõben (a Dráva közelében) áll Zrínyi Miklós grófnak a költõnek kõszobra, melynek feliratából az tûnik ki, hogy Zrínyit vadászat alkalmával a vadkan ölte meg, míg Gróf
Zrínyi Miklós a költõ halála c. mûben E. Dervarics Kálmán minden kételyt kizáró adatok nyomán bebizonyította, hogy Zrínyit 1664. nov. 18. esti 5–6 óra közt bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lõtte agyon.»

A cikk szignója TH–V, amely a feloldás szerint nem más mint Th irring Gusztáv. Hogyan lett az emlékkõbõl ötven év múlva kõszobor? Híres-neves statisztikusunk sajnos nem volt mûvészettörténész, s ezért nem tulajdonított különös jelentõséget a kõnek mint mûalkotásnak. Igaz, Fabricius Endre sem. Viszont mindketten voltak annyira megbízható tudósítók, hogy az emlék létezését bízvást elfogadhatjuk. Ma persze már országhatár választ el minket a kurzsaneci erdõtõl. A magyar útikönyv az emlékrõl már nem, csak a hajdani eseményrõl ír. Felületesség? Vagy belesüllyedt a vizenyõbe?

Örülök, hogy a cikkhez valami kis adalékot hozzá tudtam tenni. Ez a levélidézet annak bizonyítéka, hogy a német anyanyelvû diák jó útravalót kapott a soproni evangélikus líceum tanáraitól és apjától is, aki diákkorában a Líceumi Magyar Társaság egyik alapítója volt.

H. J. elõfizetõ

Sopron, Deák tér 21–23.