EGY SZEMINÁRIUM JELENLÉTI ÍVE 1927-BÕL

József Attilával Horváth János szemináriumán

[…] Horváth János egyik szemináriumi jelenléti ívérõl van szó: az Eötvös Kollégium 1971-es Horváth-kiállításán került elõször a nyilvánosság elé. (Magyar Nemzet 1971, május 9.)
A jelenléti ívet az 1927/28. tanév I. félévében (IV. éves korunkban) írtuk alá, nyilván a félév elején, ami az akkori egyetemi idõbeosztásnak megfelelve, szeptember végét vagy október legelejét jelentette.

Nyomatékosan meg kell jegyeznem, hogy ezekbe a felsõéveseknek szánt szemináriumokba professzorunk a hallgatókat válogatta, s csak azokat vette fel, akiknek szakdolgozati témáját vagy egyéb bemutatandó dolgozatát õ tûzte ki. Látnivaló, hogy az íven összesen 11-en szerepeltünk. Magam, ha jól emlékszem; Dugonics Andrásról olvastam fel, mert témám az etnográfiai érdeklõdés kibontakozásának története volt.

Az íven a következõ nevek szerepelnek: Buda János, Román Béla, Barta István, Bán Imre, Wernitz István, Mészáros Imre, Novák László, József Attila, Tasi Pál, Gõgös Ferenc, Terbe Lajos. Egészen bizonyos, hogy aláírásaink az ülés sorrendjében keletkeztek.

Meg kell vallanom, hogy a 11 névbõl már csak hetet tudok azonosítani, de legtöbbjükre így sem emlékezem, azaz arcuk nem merül fel emlékezetemben. Így József Attiláé sem. Az a benyomásom, hogy az elsõ foglalkozáson megjelent, de a többiekre rendszertelenül vagy egyáltalán nem járt. Ha felolvasott volna, szuggesztív egyénisége bizonyára mélyebb benyomást gyakorolt volna rám. Ha lett volna dolgozata, ennek vázlata, anyaggyûjtése vagy egyéb részlete talán fennmaradt volna, mint ahogyan Dézsi Lajoshoz készített I. éves szegedi dolgozatáról is sokat tudunk. Egyébként ez sem bizonyos: az én egész Dugonics-anyaggyûjtésem a háború során megsemmisült. Megjegyzem, hogy Horváth Jánosnak nem kellett feltétlenül felolvasni. Szerette, ha jegyzeteink alapján szabadon adtunk elõ. Egyébként láttam egy ízben József Attila indexét a Petõfi Irodalmi Múzeumban: magyar–francia szakos lévén, leckekönyve szinte azonos az enyémmel. Könnyû megállapítani, kollokvált-e valamelyik tárgyból. Hogy Horváth János József Attilát felvette a szemináriumba, azt bizonyítja: várt tõle valamit.

Néhány szót a jelenléti íven szereplõ nevekrõl! Pontosan két hajdani társamra emlékszem: Novák Lászlóra és Wernitz Istvánra. Novákkal azóta is többször találkoztam – legutóbb az Akadémia Horváth János-emlékülésén –: kitûnõ pesti tanár lett belõle; Eötvös József francia kapcsolatairól írt szép dolgozatot, de sok másról is. Wernitz István évfolyamtársam volt a kollégiumban, magyar–német szakos. Tudomásom szerint 1945 után emigrált Németországba. – Buda János jeles filológus lett: õ készítette a Szentsei-daloskönyv elsõ betûhív kiadását (1943). – Barta István piarista tanárjelölt volt, további sorsát nem ismerem. – Terbe Lajos szintén neves irodalomtörténész. Számos dolgozata látott napvilágot, legismertebb az Egy európai szállóige életrajza (1937. Az Európa védõbástyája-téma). József Attiláról nem kell szólnom, magamról pedig «hallgatni illõbb, mint beszélni» – ahogyan Dante mondja ( Par. XVI:45). Azon – utólag – csodálkozom, hogy József Attila nem keresett kapcsolatot az Eötvös Kollégiummal: itt ugyanis a «sarlós» Vas László közvetítésével több fiatal író megfordult, s Fábián Dániel a Bartha Miklós Társaságnak is toborzott tagokat.

Még egy adalékkal tartozom. Horváth János érdeklõdött József Attila iránt. A magyar versek könyve második kiadásában (1942) több versét felvette és igen szép miniatûr költõi arcképet rajzolt róla. 1955 õszén az Akadémia «realizmuskongresszusa» alkalmából üzent is nekem Tolnai Gábor útján, tudok-e valaminõ személyes adalékot hajdani évfolyamtársamról. Válaszom, sajnos, nemleges volt. Ugyanakkor Eckhardt Sándor (vele és Tolnai Gáborral egy autón mentünk a margitszigeti vacsorára) azt közölte, hogy Attila nála többször járt, versfordításait is helyezte el lapoknál, és, szerinte kár volt a Horger-affért komolyan vennie, mert erre Budapesten ügyet sem vetettek.

Kevés, amit mondani tudtam, mégis meg kellett írnom e kis közleményt, mert Arannyal szólva: «Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam» (Toldi szerelme).

Alföld, 1981/2., 67–68. Eredeti címe: Egy kiadatlan József Attila-dokumentum .