Ha valaki megjelenéséig résztvevője egy történeti egységében fennmaradt írói könyvtár évtizednyi feldolgozó munkálatainak, az megmondhatója: mekkora kitartást kíván az ilyen vállalkozás, még egy munkacsoporttól is. Példámban A Bibliotheca Zriniana története és állománya című kötetről van szó, amelyet tanítványok közreműködésével, Klaniczay Tibor szerkesztői irányításával adtunk ki 1991-ben.

A „cirádás kicsi könyvek” – ahogy Illyés Gyula a csáktornyai gyűjteményt elképzelte – jól megdolgoztatták már azt a bécsi antikváriust, aki először németül publikálta katalógusát (1893), majd azt a pécsi bölcsészhölgyet, Drasenivich Máriát, aki Zrínyi Miklós könyvjegyzeteiről írt disszertációt. (1934). A kutatást ugyanis nagyban megnehezítette, hogy a csáktornyai Zrínyi-könyvtár a XVIII. század elején Morvaországba került és majd csak százötven évvel később figyelt fel rá a magyar közvélemény. Többet azonban nem tett. Hiába kínálta Magyarországnak Zrínyi könyvtárát az antikvárius: sem a Nemzeti Múzeum, sem a Parlament, sem a magyar arisztokraták nem nyúltak zsebükbe. Horvát testvéreink annál inkább. Így került Zágrábba a Bibliotheca Zriniana. Arany és Babits könyvtára rosszabbul járt; szinte egyszerre bombázták szét mindkettőt a második világháborúban; csak csonkjaik maradtak ránk.

Illyés Gyuláé szerencsére folyamatosan gyarapodott (talán 10 000 kötetre rúg), és az író halála után szinte mindjárt kutathatóvá lett. Megtalálta a páratlan értékű könyvgyűjtemény a maga „Drasenovich Máriáját” is Takács Mária személyében, aki rövid idő alatt véghezvitte, amit vállalt. Ez nem kis dolog: az Illyés Gyula könyvtára formátumra és terjedelemre nézve hasonló vállalkozás, mint A Bibliotheca Zriniana története és állománya (628 lap), jóllehet ennek az I. Illyés-könyvtár kötetnek 599 lapnyi vaskosságát a dedikációk és a könyvekkel együtt fennmaradt kéziratok külön sorokba szedése alaposan megnövelte. Így kétségkívül tetszetősebb, áttekinthetőbb minden szöveg, a versek sorait sem kell elprózásítani. A könyvekbe írt ajánlások látványként mégis sérülnek, külön soronként is, mert a sorvégek következetes tipográfiai jobbra zárása eltünteti az eredeti sorkezdet-rendet. Weöres Sándor egyik 10 sornyi verses dedikációja (W 58/7) mint közölt szöveg tízféle nekifutó távolságot mutat, mint hasonmás (374. lap) szabályos versalakzatú:

„1957.
III.22.
Illyés
Gyulának
25 éves ba-
rátsággal
Sanyi

Elsűlyedhetnék szégyenemben,
hogy ezt mind én írtam,
nem ezt akartam,
nem ezt a sok fityegő díszt
és tarka szőttest.
Szeretném húsomat csontig lerágni,
aztán a csontot is összerágni,
s ha már csak a semmi maradt,
e semmiről minden valaminek
emlékét is lekaparni.”

Az Illyés-könyvtárnak ez a még 1999-ben megjelent I. kötete (kiadója a szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum, lektorai Horák Mari, Illyés Mária, szerkesztője: Gaál Attila megyei múzeumigazgató) „csak a könyvtárszoba magyar anyagát” szerepelteti: „2626 kötetében 1711 ajánlás olvasható, összesen 971 szerzőtől ebből 101 nő.” A 101 nő az én kurziválásom: „Ditirambus a nőkhöz” – hiszen a technikai szerkesztő is, a fotós is az (Hadikfalvi Anita, Molnár Edit). Mire mennénk nélkülük; Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra nélkül megépülhetett volna-e a kétszintes, majd tetőtérkönyvtárral bővített Józsefhegyi Parnasszus? Ahogy Takács Mária írja: „Végleges lakhelyük 1942-től, a Flóra szüleivel és testvéreivel közösen épített kétszintes ház, ahol három-négy család, több generáció lakott együtt. Ebben a fészekben közel fél évszázadon át háborítatlanul gyarapíthatták a XX. századi irodalom egyik jelentős magánbibliotékáját. A költő és Flóra, az elválaszthatatlan pár, a könyvek dedikációiban is szinte mindig együtt szerepelnek. 1983 áprilisa után is folyamatosan érkeztek újabb és újabb könyvek, amelyeket a feleségnek ajánlottak, Illyés Gyula emlékét idézve. Ezek a kötetek is szorosan a gyűjtemény egységéhez tartoznak.”

Az Illyés-könyvtár kötetei, dedikációi és autográf kéziratai, a könyvküldők által írt levelekkel együtt, a XX. század különleges értékű forrásgyűjteményévé avatják az Illyés birtokolta könyvek jegyzékének már ezt az I. kötetét is. Takács Mária áldozatos katalógusából egy csomó ismeretlen, a nyilvánosság elé tárt irodalmi művel, a legkülönfélébb dokumentummal gazdagodtunk.
Mindenekelőtt Illyés szövegei fontosak. Például ez, amit Devecseri Gábor–Karinthy Gábor könyvébe jegyzett (D 59/4):

„Az emberek átlag 40–50 éves korukban írják
meg gyermekkorukat és akkori érzéseiket. Naivak
Milyen hamis kép ez! Az én ifjúságomat, 15 éves
koromat, mikor csizmásan járkáltam feneketlen, vidéki
sárban a baromistállók között, azzal az egyetlen szóval
lehetne jellemezni: Schopenhauer. Őt olvastam...
vele voltam tele.
Az ifjúságot óvni szokás az irodalomtól,
csalódás, gond stb. stb. Én biztatnám
őket.”

Vagy ez, Arany Jánosról, egy Nemes Nagy Ágnes-kötetbe tett meghívó hátlapján (N 46/4):

„Arany
Kelet és nyugat bajvívása
Keveháza, – valamennyi
magyar vers közül a legszájba-
valóbb. Nem úgy értve, hogy hangosan kell mondani.
Azonnyomban forgatni
kezdi a nyelv izomzatát.
A nyelvérzék titkos készültségét,
mint a malom; kerekét a víz
és a szél. És rázza
máris az egész testet”
[a kézirat megszakad]

És ez, Vas István „sans phrase” dedikált verseskötete mellé téve (V 54/3):

„Ki él még és már ki halott megint?
Különös demokrácia szerint
rabszolgaként is uralkodhatok
Amióta, emlékezet,
száműztelek birodalmamból,
és van-t és volt-ot összekeverek.

Ízlelnem adatott
az örök élet varázsitalát
Mámoros királyi kedvvel vagyok,
hogy kegyes lehetek,
sose ellenség, mindig jóbarát”*

Külön tanulmányt érdemelne Illyés Gyuláné figyelmes olvasatának megannyi nyoma. Előszeretettel tanulmányozta és glosszázta kortársai emlékiratait: József Jolánt (J 83/1), Vágó Mártát (V 17: például: „Illyés kijelentette, hogy ő az idősebb, először ő fog felolvasni”; margójegyzet: „Utálta verseit felolvasni!”); Gyertyán Ervin József Attila-tanulmányát (G 82), Németh Andor József Attila-könyvét (N 50/2), és persze Szántó Juditot (SZ 30): „feleségem” – ezt aláhúzza, és mellé írja a margóra: „nem így emlékszem”!

Az Illyésnek dedikált tengernyi kötet közül tekintsünk bele Babits Mihály dedikációiba: „Illyés Gyuszinak szeretettel XXX. születésnapjára Babits Mihály” (1932. nov. 2. [B 11/6); „Illyés Gyulának (aki nélkül ez a könyv hol volna még!...) sok, nagy szeretettel Babits Mihály” (B 11/18). Amaz A gólyakalifa, emez a Versenyt az esztendőkkel! ajánlása. Babits sorai a legmagasabb dedikáció-protokollt jelentik, és a legemberibb, legbarátibb, testvéri gesztusok: „Gyuszi”, „sok, nagy szeretettel”... Az Írók a két háború között (1941; B 11/9) szintén őriz egy bájos Illyés-rögtönzést:
Ez a kisgyermek még tatár,
Abroszt leránt, lábbal tipor.

Akik Illyésnek dedikálnak, olykor kezüket-lábukat törik, hogy ajánló szövegük figyelmet keltsen. Egyikőjük franciául dedikál, de a zöld tintával írt egymás alatti sorokat egyéb tintaszínekkel folytatja: „A hatodik, hetedik sorban kiemelés piros tintával. A kilencedik, tizedik sor kék tintával. Majd két sor ismét zölddel.” (B 14/5) A színes tintás dedikáció a zöld tintát kedvelő Kosztolányit utánozza. (Ad vocem Kosztolányi: Illyés birtokolt egy dedikált-Kosztolányit: A bús férfi panaszai; természetesen zöld tintával ajánlva: „Karinthynak szeretettel Kosztolányi Dezső Budapest, 1924.” K 74/5.)

Az Illyés Gyula könyvtára letehetetlen könyv, olvasása, lapozgatása gyönyörű foglalatosság. Valamilyen módon mindnyájan benne vagyunk ebben az „enciklopédiában”; akármelyik figyelmes olvasó lelhet a katalógusban személyesen is érdekeset, fontosat. A következő kötet névmutatója remélhetőleg kiterjeszkedik az I. kötet teljes névanyagára is, hiszen egy összesítő névmutató rendkívül megkönnyítené mind a kutatói, mind az olvasói használatot. Réz Pál pl. dedikálta Illyésnek egy Kosztolányi-kiadását 1958-ban, de ez a névmutató logikája szerint a Kosztolányi név alá kerül (K 74/7), ily módon csak Kosztolányi aranylik a nevek ábécéjében. Réz akkor kerülhetne bele, ha szerzői névvel szerepelne. Biztosan felbukkan majd később, de most is szolidárisak vagyunk vele, mert teljes mutató által a könyv is teljesebb, sokrétűbben használhatóbb volna.

Én nem háborgok. Köszönöm a recenziós példányt és köszöntöm a könyvet. És csinálom hozzá olvasás közben – ahogy szoktam, a hátlapokra – a magam ceruzás mutatóját.

(KSI)

* A szövegek közlése sajátos filológiát és tipográfiát mutat. Minden idézet kurzív, a kihagyások jelzésének három pontja nincs szögletes zárójelek között, az olvasható áthúzások < > jelölés helyett vonallal áthúzottak (az aláhúzások talán kurziválást jelentenek). A három idézetben a szemleíró tett ki néhány pontot és vesszőt a jobb olvashatóság végett.