LEVÉL ADY LAJOSHOZ, 1919. FEBRUÁR 10.

Budapest, 1919. febr. 10.

Kedves Barátom! Ott voltam szegény Bandi temetésén, de a ravatalhoz nem jutottam be. Bent voltam azonban a temetés napján délelõtt, mielõtt a tömeget beeresztették volna. Nagyon sajnálom, hogy betegsége komoly jellegérõl nem értesültem idejében; szerettem volna még egyszer a szemébe nézni az egykori melegséggel. A temetésen nem láttalak sem téged, sem kedves szüleidet; kerestelek benneteket, mert a ti fájdalmatok az, amellyel együtt érzek. Én Bandit nem úgy szerettem, mint az idegen tömeg, mely temetésén tolongott, hanem mint ti; s az egész temetés alatt Édes anyátokra gondoltam. Kérlek, közöld vele s Lõrincz bácsival is bensõ, meleg részvétemet. Felejthetetlen kedves emlékû lesz nekem az a néhány nap, melyet egyszer nálatok töltöttem, mikor még mindnyájan együtt voltatok. Bandit soha sem fogja a maga igazi valójában látni senki, aki nem a család szeretõ, féltõ és gyakran szomorú szemével nézi. De az sem, aki nem volt vele személyes, bizalmas ismeretségben. Mikor róla írtam, még nem ismertem: megismerkedésünk óta sokat máskép s világosabban látok; tagadhatatlanul törõdött hozzá ízlésem is: ha isten éltet szólni fogok róla mégegyszer. De nem most. Most ugyan az történik vele, ami hosszú idõn át Petõfivel. Mindenáron a politikust keresik benne: pedig ami politika volt is verseiben, az csak a költõ nyugtalansága, s az is csak költészete egészétõl nyer valódi értelmet. Az Ár ellen úszni most nem lehet. De remélem, hamarosan eljön az idõ, mikor a tiszta irodalmi szempontok érvényesülhetnek megítélésében. Szeretõ barátod

Horváth János

A levelet Varga József közölte: Irodalomtörténeti Közlemények, 1968, 364–365. Ady Endre és Horváth János levelezését Korompay János adta ki: Kéziratok és Ady-levelek Horváth János hagyatékából, Uo., 1968, 352–364. A dokumentumok között egy dedikált Ady-fénykép is van. «Bekeretezve ma is a dolgozószoba falán függ. Ezt írta rá Ady: »Az én irodalom-történetíró kedves, jó Horváth Jánosomnak Bpest, 1910. nov. 4.«»