Horváth János

HARCTÉRI LEVÉL PAIS DEZSÕHÖZ, 1917. február 19.

Dr Horváth János fhgy 3. népfk gy.e. I. zlj

T.p. 227

Nagys. Pais Dezsõ fõgymn. tanár úrnak

Czegléd

[1917.] II/19.

Kedves Barátom! Köszönöm, hogy olyan hangulatban is megemlékeztél rólam. Sajnos, nem lehet egyszerûen annyit mondani, hogy «Hadd forogjon keserû levében», mert mi is forgunk benne, vagy mi vagyunk a keserû, amiben forog. De azért Vörösmartyt egyébként is ajánlom. A világháborúnak õ a legnagyobb költõje (l. utolsó verseit); tán még Gyóninál is nagyobb (?!). De a korábbi versei közt is van idevágó (Az emberek).

«Mennek alá víg, bús, balga, mogorva vegyest.» «Nincsen remény!» Hogy Kölcsey azt kakasviadalnak mondja: keserû húmor; de egy még olyanabb kakasviadalt végigcsinálni, még keserûbb húmor. Sõt nem is húmor: «Nem marad Komos velem, Sem a szende múzsák, Csak a húmor nélküli Puszta nyomorúság.» Lélekben ünneplem az utóbbi sorok szerzõjét.

Üdv! Szeretõ barátod Horváth