HORVÁTH JÁNOS LEVELE PÉCH ZOLTÁNNAK

Kedves Kolléga Úr! Bpest, 1930. jún. 10.

Csak azért halogattam a választ, hogy találkozásra terminust tûzhessek ki. Sajnos, egész bizonyossággal ezt most sem tehetem. Ez a hetem – az elõjegyzési naptárban – már tele van írva; több doktori vizsga terminusa (a jövõ héten) még nincs megállapítva; a hét végén pedig elútazom. Így igazán nem tudom, mit tegyek. Ha a közeli napokban bizonyosat írhatnék, azonnal megírom. Arra az esetre azonban, ha nem sikerülne nyélbe ütnünk egy találkozást, feleljen ez a néhány sor.

Elõször is – még nincs veszve semmi sem. Csak neki kell vágni, akár itt, akár ott! Nem kell sokat tanakodni, kételkedni, elmélkedni!

Ha Berlinbe megy, ott sok mindenhez elõkészítheti a talajt.

Nem volna rossz pl., ha alaposan tájékozódnék a népköltészet német irodalmáról. Minálunk ui. az avult theoriák még meglehetõsen grasszálnak s már csak az is érdemes munka lenne, ha ismertetné az utóbbi 20–25 évnek erre vonatkozó német irodalmát. Mi a népdal? népkölté-
szet? – stb. Kiindulhat John Meyer [?] mûveibõl, a Germ. Rom. Monatschrift 1911–13. évf.-ban megjelent idevágó cikkekbõl s lejöhet a mai napig. Hisz a németeknek külön folyóiratuk van a népdal számára. Ha ott ezekkel tisztába jön, itthon utána nézhet, hol vagyunk mi, Erdélyi Jánostól fogva máig. S ebbõl szép kis tanulmány jöhetne ki.

Kell-e más? Itt van Goethe. Mit jelent õ nekünk máig: elméletben, gyakorlatban?

Tieck és a Schlegelek. Kritikát, elméletet hogy befolyásoltak?

Gyulai annak idején kint járt Berlinben, Münchenben. Kitõl mit tanulhatott ottan?

Ne töprengjen! Túl-tudatosság (céltudatosság) éppúgy hiba, mintha csak a sorsra, véletlenre bízzuk magunkat. Neki kell vágni akárhol, s ha egyszer benne vagyunk, a megismert valóság maga tovább vezet.

Ha támogatásra szüksége van, szívesen állok rendelkezésére.

Szíves üdvözlettel

Horváth János

Péch Zoltán (1902–1990) középiskolai magyartanárom volt a budapesti VIII. kerületi Vörösmarty Gimnáziumban. Az 1960-as években ajándékozott meg a levél eredeti, tintával írt kéziratával. Eötvös kollégista és egyetemi évei óta Horváth János volt az eszményképe, sok nemzedékre örökítette át mestere gondolatait és módszerét.

Közzéteszi: Csûrös Miklós