A magyar és világirodalmi tájékozottságról tanúskodó és személyes élményekkel átszõtt esszé szerzõje rokonom volt, édesanyám és nagynéném másodfokú unokanõvére. Különösen nagynéném, Roth Erzsébet, német-francia-angol szakos tanár tartott vele szoros kapcsolatot; a harmincas évek elsõ felében, Dél-Franciaországban gyógyított súlyos betegsége után, egy ideig svábhegyi villájukban náluk lakott. A házra és tudós lakóira jól emlékszem magam is, mert a harmincas évek második felében édesanyám magával vitt látogatásukra. A háború viszontagságai után, az ötvenes évek végén nagynéném, az akkor már az Egyesült Államokban élõ unokanõvérével újból felvette a kapcsolatot; különösen a hatvanas években sûrûn váltottak leveleket egymással.
Az alábbiakban nagynénémnek küldött leveleire, Szabó Lõrincrõ (1) írt emlékezésére,1 valamint férjének általa kiadott önéletrajzára (2) támaszkodva vázolom életének és pályájának fõbb mozzanatait.
Mattyasovszky Erzsébet régi felvidéki családban született 1893-ban Késmárkon, ahol apja járásbíró volt. Elvégezvén a polgári iskola négy osztályát, egy évig kereskedelmi tanfolyamra járt. Apja akarata ellenére szakított azzal az elõítélettel, hogy úrilány foglalkozást nem vállalhat, és a híres késmárki lenszövödében, a Wein gyárban dolgozott hat évig mint magyar-német-francia levelezõ. A napi nyolc órai munka mellett magánúton végezte el a gimnáziumot. Szülõhazájában szerette meg, életre szólóan, a természetet, különösen a hegyvidéket, nagy túrákat tett a Magas Tátrában és síelt, ami abban az idõben még szokatlan sport volt, különösen nõk körében.
1916-ban költözött Budapestre és iratkozott be az egyetemre, ez idõben magántanítványok nyelvoktatásával tartotta fenn magát. 1918 õszén ismerkedett meg az egyetem folyosóján Szabó Lõrinccel, õ volt a Verlaine-t boncolgató szeminárium Erzsikéje. (3) 1919-ben részt vett Babits Mihály egyetemi elõadásain. 1921-ben tette le a szakvizsgát magyarból és németbõl, és doktorált német irodalomtörténetbõl, német nyelvészetbõl és filozófiából. 1922-ben szerezte meg tanári oklevelét.
Közben, 1919 decemberétõl kezdve a külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott, (a szomszédos szobák egyikében Dutka Ákos, A Holnap-antológia egykori költõje készítette a magyar lapszemlét). 1922 õszén Genfbe helyezték át, ahol a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) mellett a külügyminisztérium állandó képviseletet tartott fenn, itt szolgált 1930-ig. 1931-ben férjhez ment Frideczky Józsefhez, akit már korábbról ismert, mert 1920-tól - amellett hogy a budapesti érseki gimnáziumban tanított -, õ is a külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott. (4) Férjét többek közt így jellemezte özvegye a Kudarcok elõszavában: „Élete folytonos tanulásban telt el, úgyszólván utolsó leheletéig az Ótestamentum héber, az Upanisad-ok szanszkrit szövegeit, Laocse és a Zen bölcsességét böngészte eredetiben. Valóságos kéjjel foglalkozott felsõbb matematikával. Az atomfizika is rendkívül érdekelte és odaadóan tanulmányozta a legújabb szakmunkákat. A zene állandóan benne élt lelkében. Még éltesebb korában is szívesen betanult egy-egy nehéz szonátát; jó összjátékos volt, a kamarazenének nemcsak kedvelõje, de mûvelõje is." Rengeteget utazott: „Bejárta az egész északi féltekét. Európában Finnországon és Bulgárián kívül mindenütt megfordult. Volt Észak-Afrikában, Ázsiában, és Amerikába is másodszor jött el. Minden országnak megtanulta nyelvét, földrajzát, történelmét, olvasta irodalmát és megismerkedett mûvészetével." (5)
Tekintettel házasságkötésükre a külügyminisztérium Mattyasovszky Erzsébetet 1930-ban Budapestre helyezte át. Férje 1931-ben a korabeli ún. LÁB-kölcsönre, saját tervei szerint, egyemeletes házat építtetett a Mártonhegyi út 15/f sz. telken, „a Svábhegyi szálló alatt, gyönyörû kilátással Kelenföldre, Sashegyre, Csepel szigetére, a Gellérthegyre, a királyi palotára és a Dunára. Köröskörül erdõk és hegyek védték a széltõl. Tizenöt gyümölcsfa volt [a telken] köztük hét szilvafa, amint késõbb, nagy mulatságunkra megállapítottuk." (6) Itt éltek, 1934-ben született fiúkkal együtt, 1946-ig.
1945-ben az ostrom idején: „A királyi vár égését háromszor is láttuk a Mártonhegyi útról. A Széchenyi-hegyrõl a Vár felé irányított ágyúlövegek kertünk felett repültek, és szörnyû durranással csapódtak be a Várhegyen levõ büszke épületek falaiba. Az 52 napos ostrom után nagy sokára merészkedtünk fel a Várba, ahol megismerkedtünk, ahol majdnem két évtizedig dolgoztunk, s ahol minden kõ a múltat idézte: a középkort, a törökdúlást, az 1848-49-es szabadságharcot és - az ifjúságunkat. Naponta sûrûn visszatérõ éhséggörcsök között takarítottuk a romokat régi munkahelyünkön [ti. a külügyminisztérium Dísz tér 2. számú, máig helyre nem állított épületében], s nem mertünk gondolni a jövõre." (7)
A jövõ pedig még sokmindent tartogatott számukra. 1946-ban ugyanis Mattyasovszky Erzsébetet ismét a Népszövetséghez helyezték át, s ezért családjával együtt Genfbe költözött. Ahonnan többé nem is tértek vissza, mert kivándoroltak az „újhazá"-ba. Véglegesen Pennsylvaniában Pittsburgh környékén telepedtek le, ott éltek halálukig. Mattyasovszky Erzsébet 1968. szeptember 20-án halt meg.
Esszéjének keletkezési idejére vonatkozólag támpontul szolgálhat, hogy abban felhasználta Babits tanári éveit tárgyaló elsõ, 1962-ben megjelent publikációmat (amelynek különnyomatát nagynéném küldte el neki). Én viszont az emlékezésnek egy korábbi, rövidebb változatából átvettem Babits-könyvembe a Révész Ilusról, a Játszottam a kezével címû vers ihletõjérõl szóló történetet. (8) Mivel az emigrációban élõ s ott a marxizmus ideológiájától eltérõ irodalmi tevékenységet folytató, a Pittsburghi Magyar Társaságban elõadásokat tartó, emigráns lapokban, többek közt a Kanadai Magyarságban, a Magyar Életben publikáló személy eleve a népi demokrácia ellenségének számított, nevét - a Szépirodalmi Kiadó szerkesztõje határozott javaslatának kénytelen-kelletlen engedve - csak Dr. F. J.-né M. E. rövidítéssel közöltem. Késõbb Rába György a rövidítést saját elgondolása szerint feloldotta, s így lett monográfiájában Erzsébetbõl Elza. (9)
Megtudva, hogy készül a könyvem, 1964. október 21-én kelt levelében arról számolt be nagynénémnek, hogy a hiányzó Babits-adatok megszerzése céljából New-Yorkba utazott Révész Ilushoz. A tõle megszerzett, emlékezését kiegészítõ adalékokat (10) már nem tudtam felhasználni, mert könyvem kéziratát 1964 nyarán leadtam a kiadónak. (11) Valószínûleg e látogatás alkalmával adta át Révész Ilus a Kártyavár - Babitstól annak idején neki ajándékozott - autográf javításokat tartalmazó gépiratának elsõ tizenhat fejezetét (valamint további fejezetek részleteit s egyes fejezetek variánsait), amelyet Mattyasovszky Erzsébet apránként légipostán elküldött. E becses küldeményt 1982-ben adtam át az OSzK Kézirattárának. (12) A fent közölt esszé tulajdonomban lévõ gépirata is légipostán érkezett.
11 Ennek rövidített változatát lásd MATTYASOVSZKY Erzsébet, Emlékeim Szabó Lõrincrõl = Érlelõ diákévek, kiad. KABDEBÓ Lóránt, Bp., 1979, 133-140, 327-328. Vissza
12 FRIDECZKY József, Kudarcok, Önéletrajz, Buenos Aires, 1966. Vissza
13 SZABÓ Lõrinc, Tücsökzene, 232. Verlaine a szemináriumban. Vissza
14 FRIDECZKY, I. m., 153, 201. Vissza
15 Uo., 5-6. Frideczky irodalmi munkásságát számon tartja a Magyar Irodalmi Lexikon és az Új Magyar Irodalmi Lexikon, de egyik sem ismeri halála idõpontját, 1960. november 8-át. Vissza
18 ÉDER Zoltán, Babits a katedrán, Bp., 1966, 165-171. Vissza
19 RÁBA György, Babits Mihály költészete 1903-1920, Bp., 1981, 475, 656. Vissza
10 Többek közt az alábbi részleteket: „Sokat faggattam Mihály felõl. Egészen biztos, hogy 1913-ban ismerkedtek meg Budapesten. Akkor volt Ilus elsõéves az Iparmûvészeti Fõiskolán és a Hûvösvölgyben lakott, ahol Babits sokszor felkereste, de sokat találkoztak Dienes Valiéknál is. 1913-ban ajándékozta meg Ilust Mihály a Fioretti magyar fordításával, azóta is mindennap forgatja." [ASSISI SZENT FERENC Virágos Kertje, Fioretti, ford. KAPOSY József, Bp., 1913. Babits a Nyugat 1913. december 1-jei számában írt róla meleg hangú ismertetést.] „Ilus fellépett a Zeneakadémián, amikor Mihály újdonsült házas volt. Ott ültek az elsõ sorban Sophieval. Amikor Ilus a nagy tapsra a függöny elé jött, Babits felrohant hozzá gratulálni, fiatal feleségét faképnél hagyva. Ez is jellemzõ Babits lángolására." - Más vonatkozásban tarthat számot az érdeklõdésre az, amit Ilus férjének, Dienes Barnának amerikai mûködésérõl jegyzett fel: „Barnus azért volt kénytelen a papi tisztséget nagybátyja mellett elvállalni, mert akkor még nem tudott eléggé angolul s nem tudott állást kapni. Késõbb egyetemi tanár lett belõle, és a Chicago melletti Elmhurst College-ban magyar tanszéket állított fel, amely azután átköltözött New Brunswickbe, a Rutgers Universityn van most a magyar tanulmányok intézete Rev. August J. Molnár vezetése alatt." Vissza
11 Szauder József lektori jelentése - amelynek másodpéldányát tavaly a Központi Antikváriumban vásároltam meg -, 1964. december 15-én kelt. Vissza
12 L. Babits Mihály kéziratai és levelezése, (Katalógus) I., összeállította CSÉVE Anna, KELEVÉZ Ágnes, MELCZER Tibor, NEMES-KÉRI Erika, Bp., 1993, 1384., 1385., 1386., 1387., 1388., 1389. tétel. Vissza