Tölgyesi János
MTA - ELTE Kommunikációkutató Csoport
tolgyesi@izabell.elte.hu
Tartalom:
Az Internet kommercializálódása: az első szakasz véget ért.
Az otthoni számítógép: erőmű vagy a jövő kísérleti eszköze?
Az Intercast: Internet, tévécsatornán sugározva
Vételi tapasztalatok, az Intercast jövőjének esélyei
Amikor a kommunikációs rendszer körvonalazódó átalakulásáról beszélünk, vagy a következő évezred kommunikációs lehetőségeinek felvázolására próbálunk vállalkozni, manapság leggyakrabban a konvergencia fogalma kerül elő.
A konvergencia fenti összefüggésben azt jelenti, hogy a hagyományos tömegkommunikációs rendszer, és annak is elsősorban az un. elektronikus, broadcast média része, de nemcsak az, a távközlési szolgáltatások, és szolgáltatók, valamint az Internet formájában kialakult számítógéphálózatok a gyors technikai fejlesztések által hajtva olyan jelenségeket produkálnak, amelyek az egymás felé közeledés, az összeszövődés, az áthatás képzeteit keltik. Körvonalazódni látszik egy olyan egységes kommunikációs és vagy média rendszer, amelyben a jelenlegi fogalmaink nem érvényesek, az elhatárolások, szabályozások, elvárások és szolgáltatások új vagy újszerű kombinációkban jelennek meg. Mindez a fejlett világ keretein belül gyors elterjedésre és alapvető fontosságra tehet szert a társadalom szervezésében, a gazdasági tevékenységben és nem utolsó sorban, a kultúra hordozásában "újratermelésében", globális méretű kiterjesztésében is.
Szakmai fórumokon, konferenciákon szakértői összefoglalókban a konvergencia fogalma többféle vetületben is felmerül. A jelenség csokornak hol az egyik hol a másik oldalát kiemelve hangsúlyozzák, pl. a távközlési és média világban érdekelt cégek (infrastruktúra szolgáltatók és tartalomszolgáltatók) tevékenységének összefonódását, ennek látható megnyilvánulását a cég összeolvadásokban és felvásárlásokban; a piac integrálódását, a tevékenységek határainak elmosódását.
A politikai tanácsadó testületek a szabályozás újragondolásával foglalatoskodnak,
olyan megoldások keresésével, amelyek biztosítják a demokratikus
alapleveket és a széleskörű hozzáférés jogát, másrészt nem korlátozzák
a versenyt és a fejlődést.
(1.)
A leginkább áttekinthetetlen a helyzet a fejlődés motorját jelentő technikai fejlesztések területén. Itt cégek és fejlesztő központok "boszorkánykonyháiban" dőlnek el a megvalósításra érett vagy felajánlott megoldások, cégek házi szabványai, néha egymással ellenkező megoldásai kerülnek publikálásra vagy a szabványosítással foglalkozó intézmények elé elfogadási javaslatra. A tőkeerős cégek saját érdekeit kifejező ilyen tevékenységét még tovább színezi az egyetemi-kutatói szféra többé kevésbé független fejlesztői tevékenysége, és az ennek nyomán megfogalmazott szabványtervezetek sorsa. Több példa is adódott az utóbbi 3 - 4 évben, amikor egyetemi fejlesztő központok elsőként kidolgoztak új, (elsősorban számítógéphálózati) megoldásokat, megfogalmazták ezek szabványtervezeteit, majd ezt közzé tették. Nem sokkal később egyes nagy cégek előálltak az előzőhöz képest kissé módosított tervezettel, és lobby erejüket latba vetve saját tervezetük elterjesztését szorgalmazták. Az eredmény az egymással nem együttműködő, nem kompatibilis megoldások köre.
Egyre inkább körvonalazódni látszik, hogy a technikai szabályozás területén ki kell alakítani a közösen elfogadható alapelveket és a megoldásoknak azt a körét, amit még a legtöbb szereplő elfogad, és ezekre, mint közös alapra lehet azután az egyéni változatokat építeni.
A végső sikert a piac dönti el, mondhatnánk.
Koránt sincs ez azonban így olyan területeken, ahol monopol vagy kvázi
monopol helyzetben lévő szereplők tevékenykednek. Gyorsan kiviláglik a
megoldások mögül a monopol helyzet megerősítésének szándéka, a versenytársak,
a konkurens megoldások leszorításának céljai. Mindez persze nem a legjobb
technikai megoldásokat juttatja előnyhöz.(2.)
Óriási a nemzetközi, technikai szabványokkal foglalkozó szervezetek felelőssége. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a szervezetek egyre inkább a területen érdekelt cégek vagy cég csoportok anyagi támogatásával működnek, egyenesen ezen cégcsoportok szövetkezése révén alakulnak meg és így természetes, hogy ezek érdekeit jelenítik meg.
Az Internet kommercializálódása: az első szakasz véget ért.
Más vetületből nézhetjük ezeket a jelenségeket, ha az Internet utóbbi egy-két éves változásait vesszük szemügyre.Úgy tűnik, a kommercializálódás első rohama lezárult.
Megjelent és egyre jelentősebb helyet követel magának az Interneten a gazdasági tevékenység soft oldala: a hirdetések, a reklámok, az árukínálat. A korábbi szakmai tartalmú vagy épp amatőr megformálású web oldalakat felváltják a pr munkatársak kezéből kikerült, egymásra nagyon hasonlító szerkezetű oldalak, hivatássá vált a web lap készítés, web újságírók dolgoznak. Az áru és szolgáltatás kínálatának, bemutatásának kiterjedt terepévé és színterévé váltak a web lapok, mintegy az áruházak virtuális kirakatai lettek. A korábbi telefonon való rendelés mellé helyet kért az Interneten bonyolított rendelés, a csomagküldéssel kombinálva.
Ha a fentieket végiggondoljuk, kiderül,
vadonatúj dolgok nem születtek. Az új szereplők azonban szembetalálták
magukat egy újszerű, az eddig megszokott, engedelmes tömegmédiától eltérő
közeggel. Most a média sajátosságainak tanulása folyik: nyilvánvalóan a
korábbi módszerek változatlanul nem
használhatóak egy olyan közegben, ahol a fogyasztónak aktívnak kell lennie,
minden egyes oldal letöltése újabb és újabb döntéseket kíván. Születtek
olyan megoldások is, amik már nem annyira tűnnek kívánatosaknak. Ezek a
hálózatban rejtetten végzett naplózásokat,
adatgyűjtéseket próbálják a kereskedelmi szemlélet szolgálatába állítani.
Az automatikusan keletkező naplókból használói profilokra, érdeklődésekre
következtetnek, ezek alapján címeket gyűjtenek, döntenek reklámok elhelyezéséről.
Más megoldásokban magánál a használónál,
a saját gépeden tárolják azokat az adatokat, amelyek a meglátogatott kereskedelmi
szolgáltatóknál tett nyomaidat rögzítik: mit is néztél meg, mennyi időt
töltöttél ezzel vagy azzal a hirdetéssel. A kérdés már csak az,
hogy ezeket az információkat ki és mikor olvassa vissza?(3.)
A média agresszív reklámba kezdett, hogy állandóan az Internet új, kereskedelmi arculatára terelje a figyelmet.
Kiderült azonban, hogy nem a reklámok kedvéért interneteznek az emberek,
és még csak nem is azért, hogy ott vásároljanak.
Az internetezők jelentős részét megérinti a minden területen fellelhető
gazdagság, a szabadság, az egyéni információigényeiket és szórakozást kielégítő
kimeríthetetlen kínálat. A média reklámok abszurd fordulatának tűnik, amikor
a
plakátokon vagy az újságban a reklámozó cég által fizetett hirdetésben
csak az Internet címüket reklámozzák: kattints rá és ott olvashatod a többit.(4.)Ez
a reklám akár az ellenkezőjébe is fordulhat. Nem lehet az embereket teljesen
"palira venni": még fizessenek is azért,
hogy további, talán éppolyan semmitmondó reklámokat nézhessenek az Interneten
is mint amilyennel amúgy is elárasztják őket?
A közönség oldaláról szemlélve a dolgokat, joggal vethető fel, hogy ma mi látszik a média területén körvonalazódó konvergenciából?
Talán csak annyi, hogy a régi szolgáltatások az új közegben jelennek meg: a postai levél helyett e-mailt küldünk, egyelőre legalábbis csak hírből: a telefon helyett telefonálhatunk az Interneten is. A reklámok, az áruk bemutatása, vagy a megrendelés-vásárlás az első benyomások és különbségek után vajon képes-e nyújtani újdonságot, kényelmi többletet, ami miatt tömegesen térnénk át rá? Vagy egy idő után már nem lesz más választásunk?
Az otthoni számítógép: erőmű vagy a jövő kísérleti eszköze?
Másképp néz ki a dolog a számítógép előtt ülő szemszögéből. Elég hosszú ideje tanúi vagyunk annak, hogy a számítógép hardvere állandóan nagyobb és nagyobb teljesítményt kínál, néha már az az érzésünk, hogy feleslegesen hajszolják az újabb és újabb sebesség csúcsokat, óriásira duzzasztott memória méreteket. Amikor azonban a fent vázolt egységes médiarendszer körvonalai felől, és az ezeket megvalósítani próbáló konkrét megoldások felől nézzük az előttünk dolgozó gépeket, gyakran tapasztaljuk azok szerény képességeit. A televíziós képfolyammal a hagyományos analóg technikára épülő tévé készülékek elég jól megbirkóznak. Ugyanígy vagyunk a ma már több mint száz éves telefonnal az élő hangátvitelben. A számítógép képernyőjén most már 8-10 éves szakadatlan fejlesztés eredményeként is legfeljebb csak gyufaskatulya méretű tévéképet láthatunk megfelelő minőségben (itt most nincs szó az aránytalanul drága és a nagy közönségnek elérhetetlen grafikai stúdió megoldásokról). Telefonálhatunk ugyan a számítógépünk hangkártyáját és mikrofonját használva (ha nem idegenkedünk a kissé bonyolult technikai körülményektől) az Interneten is, de a hangminőség bizony gyakran nem éri el a telefonét sem.
Ezekre a problémákra a technikai válasz a nagyobb teljesítményű gépek, a gyorsabb, nagyobb kapacitású távközlési vonalak, és a nagyobb méretű háttértárak, jobb szoftverek és új ötletek.
Adhatunk nem technikai alapú magyarázatot is. Ez talán arról szólna, hogy az Internet vonatkozásában ugyanaz a jelenség bukkant fel, mint korában más médiumok kezdeti korszakaiban: valami meglevő, előd lehetőségeit és tulajdonságait akarták utánozni, vagy épp túlszárnyalni. A fotográfia a festészetét, a film a fotográfiáét, a televízió a filmét vagy az egyidejű jelenlét élményt adó színházét. Most azInternet mindent magába akar olvasztani, a kommunikációs lehetőségek gazdag kavalkádját kínálja. A számítógéphálózat esetében ma a technikai lehetőségeknek csak a horizontjait látjuk körvonalazódni, és a felsejlő távlatokat véljük belelátni a jelenlegi technikába. Egy kis időnek még el kell telnie, amíg tisztázódik, hogy mit is képes ténylegesen átvenni, megvalósítani a meglévőből az Internet. Nekem úgy tűnik, hogy a ma jól ismert televíziózás nem ide fog tartozni.
Amikor tehát megpróbáljuk körvonalazni, hogy a fent konvergenciaként emlegetett jelenségcsokor hogyan is fest az Internetre kapcsolt számítógépes otthoni "munkaállomás" felől, akkor más gyakorlatot és fejleményeket kell elősorolni.
A jelenleg használt számítógépeink nagy és kellőképp nem méltányolt tulajdonsága az egyszerű bővítési lehetőség. Új elveken kidolgozott kártyákat dugva a gépbe, a meglevő lehetőségekhez egyszerűen hozzáadhatjuk az újat. Ismert, hogy az utóbbi néhány évében milyen gyors fejlődésen ment át a képernyőn történő grafikus megjelenítés, ezt a grafikus kártyák újabb és újabb generációi képviselték. Hasonló utat járt be a hangkezelés, kissé hasonlót a háttértárak kezelése is. Jól ismertek a kártya formájú modemek, újabban a kamera képét kezelő kártyák. A túl sok kártya azonban kezelhetetlenné teszi a hardvert, egyes funkciók megoldásai letisztulnak annyira, hogy érdemes azokat az alaplapokra vinni, és így cserélhetetlenné tenni (legalábbis az alaplapok életciklusának idejére).
Nem véletlen tehát hogy a konvergencia egyes elemeinek első megoldásai is a számítógéphasználó számára újabb kártya formában jelennek meg. Ilyenek a kábel modemek, és a műholdas televíziós csatornát adatátvitelre (Internet szolgáltatásra) használó megoldások. Az első esetben a kábeltelevíziós hálózat egy-egy csatornáját használják arra, hogy a hagyományos lokális hálózati összekötéseket kissé módosítva Internet elérését vagy csak valamilyen helyi hálózatot hozzanak létre. A kábelmodemek esetében megoldást kell találni a ma még alapvetően egyirányú kábelhálózatban a visszafelé irányuló kommunikációra. Ez lehet a kábelen kívül is, pl. telefonon, vagy kisebb hatókörben rádió csatornán (wireless modem) de lehet magán a kábelen is, kisebb sebességgel, kompromisszumokkal.
A műholdas megoldás esetében (pl. ilyen az Amerikában már néhány éve sikeresen tevékenykedő DirecPC fantázianevű cég és szolgáltatása) egy műholdas csatornán biztosítanak az előfizetőknek egy kb. 400 kbit/sec sebességű lefelé irányuló gyors csatornát. Ez közel tízszerese a ma otthoni használatra kapható leggyorsabb modemekkel telefonon elérhető sebességnek, és közel négyszerese ill. nyolcszorosa az ISDN szolgáltatás nyújtotta sebességnek (ez alapesetben 64 kbit/sec, javított - és drágább változatban 128 kbit/sec). A használótól a szolgáltató ill. az Internet felé irányuló forgalom hagyományos modemes, telefonkapcsolatot is igényel. Ebből már sejthető, hogy itt elég bonyolult együttest kell felépíteni és használni, ezt megkönnyítendő a cég egy csomagban adja a modemkártyát, Amerikában használható kisméretű parabolaantennával, és a szükséges szoftvereket, feltételezve, hogy a vásárlónak már van telefonnal az Internetre kapcsolt otthoni számítógépe.
Ha jobban belegondolunk a fenti megoldásokba, el kell ismernünk, hogy ezek megvalósítják a konvergencia fogalmával körülírt jelenséget: a számítógéphálózat (Internet) a távközlési hálózat (telefon) és a mass média (tévé csatorna) valamiféle együttes használatáról van szó. A cél azonban az Internet hozzáférés megoldása, valamilyen alternatív módon, amely bizonyos előnyöket ígér a kialakult, telefonon való tömeges eléréshez képest.
A vonzó előny mindkét esetben a használó felé irányuló, tehát egyirányú gyors csatorna ígérete. Alapvetően itt Internet hozzáférésről, ill. ennek szolgáltatásáról van szó, tehát a szolgáltatásért külön kell fizetni, esetleg a telefonos másik, vissza-irányú adatátvitelért még külön is, másik szolgáltatónak. Mindehhez járul az a nem mellékes körülmény, hogy itt már igencsak sokféle gép, kábel, hardver és szoftver elem együttműködéséről, hibátlan üzeméről van szó. Nyilvánvalóan ez korlátot szab a tömeges terjedés elé, még ha az árakat úgy alakítják is ki, hogy vonzó alternatíva lehet sokak számára.
Ez az a környezet, amiben természetes módon került
elő egy régi-új technika, a televízió műsorokkal egyidőben sugárzott teletext
technikája. A történet a 80-as évek elejére nyúlik vissza, amikor elsősorban
európai fejlesztési centrumokban kidolgozták a teletext rendszereket.(5.)
Akkor néhány év alatt zavarba ejtően sokféle
megoldás született, mára azonban a helyzet letisztult, és alapvetően két
nemzetközi szabvány határozza meg a sugárzott rendszerek jellemzőit.
A digitális adatcsomagok beillesztése a tv jelbe
A teletext napjainkra inkább Európában terjedt el, szinte minden televíziós műsor mellett, kihasználva a képalkotásban kínálkozó holt időket, sugároznak teletext szövegeket és egyszerű grafikus megoldásokat.
Ami a tartalmai oldalt jelenti, szintén kialakult egy többé-kevésbé közös forma és tagolás. A televízió társaságok többnyire tőlük függetlenül dolgozó szerkesztőségeknek engedik át a teletext anyagok tartalmának kialakítását, így azok az éppen futó tévé műsorokkal nincsenek kapcsolatban. Előtérben vannak azok az információszolgáltatási formák, amelyek az életmenethez szükséges friss információkkal foglakoznak, így a rövid politikai és gazdasági gyorshírek mellett a meteorológiai jelentések, hó és útjelentések, apróhirdetések, társkereső szolgáltatások szinte a teletext lapok túlnyomó többségét adják.
A teletext rendelkezik egy természetes technikai korláttal. Mivel a televízió csatornának csak nagyon piciny átviteli része áll rendelkezésre, aránylag lassan kerülnek a lapok sorra, hogy letöltésre kerüljenek. A teljes "magazint" állandóan újra kezdve sugározzák, minden lapnak azonosító száma van, ez alapján választhatjuk ki. Ha kiválasztunk egy számunkra érdekes lapot, az a tévé készülékben lévő memóriába fog tárolódni, de meg kell várnunk, amíg sugárzása sorra kerül. Rosszabb esetben ez percekig tartó várakozást is igényelhet. Az eredmény pedig, a mára kialakult formátumok esetében csak három - négy mondatnyi szöveg lesz. A lapon ugyanis mindenféle kísérő információk is szerepelnek, esetleg rövid reklámszöveg, vagy képelemek. Ilyen körülmények mellett a teletext népszerűsége eléggé korlátozott.
Az Intercast: Internet, tévécsatornán sugározva
Első közelítésben az új "médiát" modernizált
teletextnek tekinthetjük.(6.)A
40x20 karakter méretű, egyszerű írógép betűkre emlékeztető szöveg helyett
most az Interneten megszokott, nyomdakész formátumban, szépen tipografizált,
képekkel, és más multimédia elemekkel illusztrált szövegeket vehetünk és
olvashatunk, lapozhatunk és böngészhetünk is, ahogy megszoktuk a
hipertext/web szövegeknél.
Ha az Internet területén tapasztalható fejlesztések felől közelítjük az újdonságot, akkor azt a real broadcast internet kifejezéssel jelölhetjük.
Más dolgozatban (7.)
már körvonalaztam azokat a fejlesztési törekvéseket,
amelyek az Internet karakterének kiszélesítését célozzák, hogy az alkalmas
legyen broadcast jellegű kommunikációra is. Az Internet kereti között a
tényleges egyirányú információszórás szinte megoldhatatlan,
erre utal a fenti fogalomban a real broadcast. Az internet pedig arra,
hogy a teletexttől kölcsönzött módszerre alapozva az átvitel többi eleme,
rétege már mind az Internet kereteiben kidolgozott, használatba
vett szabványra és elfogadott megoldásra alapozódik.
Az így létrejövő médiát tehát joggal tekinthetjük az Internet közvetlen
leszármazottjának, fejleményének.
Az Intercast lényegében régi-új technika:
a teletext mintájára web szabványú anyagok sugárzása a tévéműsorral párhuzamosan, a tévékép kirajzolásának holt idejében történik. (formattált szövegek, képek, számítógép programok).
A "nagyok" összefogása, közös szabványosítási törekvés áll mögötte.
Az Intel, a Microsoft, valamint a CNBC televízió kezdeményezte. A javasolt
technika minden részletében meglévő, elfogadott
szabványokból építkezik.
(8.)
Vita csak a legfelső réteg kialakítása körül van. Valószínű, hogy itt fognak eltérni egymástól az egyes rendszerek. Külön program vagy opció kell majd az egyik tévéállomás web adásának vételére, és ettől különböző a másikéhoz.
A dokumentumokból követhetően a munka ma inkább arra irányul, hogy a szabványban előírható részleteket egyszerűsítsék. A kérdés úgy vetődik fel, hogy mi legyen az a minimális, (kötelező?) alap, amit el kellene fogadtatni. A HTML 4.0, a Word Wide Web jelenlegi alapvető dokumentuma nagyon bonyolult, kifinomult, minden részletében kötődik az Internet lehetőségeihez és az újabban felmerült igényekre is igyekszik reagálni, a kiindulási alapot mégis ez adja.
Kétféle, nagyon hasonló javaslat is készült,
jelenleg nem lehet tisztán látni, hogy melyik mögött milyen érdekek vagy
érdekcsoportok húzódnak meg. Az egyik a javaslatot tevő szervezet nevének
rövidítéséből kapta elnevezését: ATVEF, Advanced Television Enhancement
Forum, a másikat BHTML-nek nevezik,
az első betű a broadcast jellegre utal.(9.)
A tervezetekben a technikai átviteli réteg, a meglévő teletext szabványra épül, ez Európában a WST, World Standard for Teletext, Amerikában ennek megfelelője a NABTS. Ezek a dokumentumok írják le, hogyan kell a tévé műsor kisugárzott jelébe a VBI (Vertical Blanking Interval) területre beültetni a digitális csomagokat, milyen legyen az alapszintű csomagképzés, milyen hibavédelem szükséges. Erre épülnek az Internet szabványok szerint szervezett szintek:
Az interneten az adatforgalmat szabályozó és megvalósító TCP-IP protokollok szerinti csomagképzés: alapvetően un. UDP csomagok kerülnek sugárzásra. Ezek lehetővé teszik az átvitelt akkor is, ha nincs azonnali visszajelzés, nyugtázás. A következő feladat a csomag szintű tömörítés: erre az eredetileg a soros vonali kommunikációra (modemen és telefonon át) kidolgozott protokollt a SLIP-et javasolják. Ennek megfelelően kell a feleslegesen terjedelmes, redundáns csomag fejlécek tömörítését elvégezni.
A vbi átvitelnél javasolt szabványok egymásra épülése.
A legfelső szinten pedig a Web alapját képező http protokoll, a szöveganyagok megformálásának szabályait leíró HTML nyelv szűkített változata állna. A szűkítés alapvetően az Interneten a web anyagokat szolgáltató szerverek és a kliensek közötti közvetlen interakciót szolgáló részek elhagyására vonatkozik. Vita folyik a web lapok dinamikus jellegét biztosító Java nyelv szabványba emelésének mértékéről. Arról van itt szó, hogy a broadcast formában sugárzott web anyagokban a reménybeli reklámozóknak elemi érdeke, hogy a nagy tömegekhez eljuttatott lapokban eleven, mozgó, és időnként cserélhető reklám anyagokat lehessen elhelyezni.
Az Interneten ezeket a megoldásokat ma többségében Java nyelven írt kis programok végzik, állandó interakcióban a szolgáltató gép és a szolgáltatást igénybevevő kliens gép között. Mivel a broadcast változatban ilyen interakció nem lehetséges, ki kell válogatni a ma ismert lehetőségek közül azokat, amelyekkel ezt a hajlékonyságot mégis biztosítani lehet. Ez volna a dinamikus html broadcast formája.
Magával a Java nyelvvel is probléma van. A szabványtervezet kidolgozói nem szívesen emelnek be tervezetükbe olyan elemeket, amik a területen tájékozatlan és alapvetően bizalmatlan tévé műsorkészítőknek később gondot okozhatnak. A Java nyelvvel az egyik probléma az, hogy túlságosan gyorsan fejlődik, változik, így gyakran fordul elő olyan helyzet, hogy az újabb változat nem tud együttműködni régebbi társával, elődjével (inkompatibilitás). Másrészt a Java nyelv ugyan szabadon használható a nagyközönség számára, de licenszdíjat kell fizetni a kifejlesztő cég, a Sun javára azoknak a fejlesztőknek, akik beépítik rendszereikbe. Ilyen meggondolásokból kiindulva próbálkozott a Microsoft is saját Java változat kialakításával, aminek aztán az amerikai bíróság ítélete szabott korlátot nemrégiben. Az Európai Komputergyártók Egyesülete (ECMA) kicsit más utat követett, alapvetően a Java nyelvet vette kiindulásul, és egy részhalmazát javasolta közös alapként elfogadásra (ECMAScript). A broadcast html kidolgozásával foglalkozók is ilyen megoldást javasolnak, annál is inkább mondhatnak le a Java gazdag lehetőségeiről, mert maga a kommunikációs közeg korlátozza ezeket.
Nyilvánvalóan igen nagy a tét. A mai egész tömegkommunikációs rendszer jellegét fogják megváltoztatni, és meghatározni a most körvonalazott alapelvek és szabvány tervezetek. Ezek fogják meghatározni a set-top-boxok "tudását", a holnap televíziójának határait és kereteit.
Sokat beszélnek a konvergencia jelenségeit érintve az un. set-top-boxokról. Kisebb gyártók, nem riadva vissza a kockázattól, hogy megoldásaik zsákutcának minősülhetnek, már ma is kínálnak ilyen dobozokat. A nagy gyártók azonban még kivárnak. A technikai részletekkel nincsen probléma, inkább a közös alaplevek, a konszenzussal elfogadott szabványok kellenének, hogy megindulhasson a munka a tömegtermelés kidolgozása. Mi is kerüljön a ma ismert megoldások közül ezekbe a dobozokba? Úgy tűnik, hogy a magja egy jó erős számítógép lesz, aminek a kezelőszervei inkább a televíziónéző igényeihez igazodnak. Valószínűleg nem lesz billentyűzete, és nem kapcsolódik hozzá egér sem, ezek szerepét a távvezérlő fogja átvenni: előre összeállított menükből, alternatívákból, megfogalmazott válaszokból lehet majd a fotelban ülve választani. A tévé készülék szerepe a számítógép monitoréval azonosul. A dobozban rejtőző számítógép el fogja látni a mai modemes Internet kapcsolatot, a kábeltévé és a sugárzott, valamint a műholdas tévé műsorok többnyire már digitálisan érkező adásainak vételét, az ezekkel letöltött internet anyagok kezelését.
A szoftver már kicsit körvonalazatlanabb, annál is
inkább, mert a néhány éve napirenden lévő un. NC, Network Computer elképzelés
egyelőre nem hozta meg az átütő sikert.(10.)
Itt arról volt szó, hogy egy aránylag lecsupaszított gép a hálózatra csatlakozva
onnan töltené fel magát a mindig szükséges, aktuális szoftverekkel,
és a hálózaton keresztül lehetne dolgozni máshol felállított központi kiszolgáló
gépeken, vagy magán az Interneten.
A set-top-boxok szoftver feltöltése is megoldhatónak látszik ilyen módon, de sokkal inkább valószínű, hogy egy alap szoftver készlettel rendelkeznie kell, mert nem lehet hosszabb ideig várakoztatni a használóját, amíg a gép letölti magának a szükséges szoftvereket. Így biztosan szükség van a tömörített videó jelfolyamot kibontó hardver vagy szoftver megoldásra (ma ez mpeg dekódolást jelent)
Ugyanígy nem egyértelmű, hogy a Java nyelv támogatása szoftverben, vagy az ugyancsak lehetséges hardver formában legyen jelen. Szükség van operációs rendszerre, és a webet kezelő böngésző programra is.
Minderre és egy sor más, háttérben dolgozó kiszolgáló alrendszerre is, de olyan módon, hogy a tévé előtt ülő, esetleg számítógépes gyakorlattal nem is rendelkező néző kényelmesen, egyszerű módon tudja kezelni. Nagy kihívás ez, mindenféle érdekek keresztesődésében kellene kialakítani a tömeges elterjedésre alkalmas megoldást.
Vételi tapasztalatok, az Intercast jövőjének esélyei
Az Intercast jóval egyszerűbb és így olcsóbb technikai támogatást igényel. Ez a technika már túljutott a szakkiállítások érdekességeket bemutató standjainak szintjén.
Az 1996-os Atlantai olimpia idején a CNBC sportműsorainak hátterében sugároztak web oldalakat a sportolók életrajzáról, táblázatokat a friss eredményekről. Azóta Amerikában a CNBC-vel együtt 9 televízió-műsor mellett sugároznak web anyagokat: a CNN, ESPN, HeadlineNews, HGTV (Home and Garden Tv) Lifetime, M2, QVC, The Weather Channel. Ezek közül csak a CNN vehető műholdról Európában, a sugárzott web anyagok azonban mégsem vehetők, mert amikor a műsort az amerikai NTSC tévé normáról átalakítják az európai PAL-ra, a teletext szöveget igen, de a web anyagot már nem ültetik újra bele.
Vételi tapasztalatink a ZDF német televízió mellett sugárzott web anyagokkal vannak. A ZDF 1998 eleje óta sugároz rendszeresen, ma teljes 24 órában web anyagokat, újabban a DSF sportműsor is megkezdte ezt a gyakorlatot.
A ZDF televízió úttörő munkát végzett az alapvetően NTSC tévé normára kidolgozott rendszer európai honisításában. Az Intel segítségével, és a Microsoft aktív részvételével dolgozták ki a rendszert. Az alapvetően Internet szabványokat a legfelső szinten, a sugárzott szövegek kódolásakor mégis kiegészítették saját szabályokkal, amelyek egyelőre nem nyilvánosak. Így csak a fejlesztők által készített szoftverek képesek a vett adatfolyamból a valóságos web alapú fileokat és könyvtári struktúrát visszaállítani a számítógépben. A Microsoft, kihasználva elsőbbségét a fejlesztésben, a Windows98 operációs rendszerébe már beépítette a vételhez szükséges szoftver komponenseket. Ennek azonban egyelőre vajmi kevesen veszik hasznát. Egyrészt, mert a vételhez szükség van egy speciális kártyára, amiről alább még szólok, másrészt pedig, mint említettem Európában jelenleg két német tévéadó sugároz csak ilyen anyagokat.
Egy vételre használható összeállításnak tehát tartalmaznia kell egy kábelcsatlakozást, vagy műholdvevőt, amelyen vehető a ZDF vagy a DSF televízió, lehetőleg jó minőségben, mert a pótlólagos digitális adatfolyam nagyon érzékeny a vételi zavarokra. Ugyanilyen okból nem lehet vidómagnóra sem rögzíteni, és visszajátszva dekódolni a tévé műsorból.
PC kártya, amely az Intercast vételt biztosítja
Szükség van az említett kártyára, ami többféle funkciót is ellát, ezek között a web adatok vételét. A kártya lelke egyetlen chip, amelyet egy Brooktree nevű kis cég fejlesztett ki. A céget azóta felvásárolta az Intel processzorgyártó óriáscég. A chip azonban megőrizte a cég nevét, és nagyon gyorsan nagy népszerűségre tett szert, egyes vélemények szerint valóságos korszakfordulót jelent. Azokat a feladatokat, amit előtte tucatnyi chip kártyára szerelésével lehetett megoldani, vagy még úgy sem, most egyetlen tokba integrálva kaphatják kézhez a kártyagyártók. A chip alapfeladata a videó képfolyam (tévéműsor, kamerajel) digitalizálása és feldolgozása. Tartalmaz hangfeldolgozó részt is, így önmagában alkalmas videokonferencia állomás létrehozására.
A felhasználásával készített kártyákon többnyire egy jóminőségű tévé tuner egységgel együtt szerepel, és így a számítógépünkön egy kis ablakban tévé képet jeleníthetünk meg, és nézhetjük, hallgathatjuk a kiválasztott tévé műsort.
Bővítési opcióként a kártyához csatlakoztathatunk rádió tunert is, ezzel a rádióműsorokat is válogathatjuk és hallgathatjuk számítógépünk mellett. Negyedik funkcióként egy nagyon kényelmesen kezelhető teletext vevőhöz juthatunk.
Végül pedig, ami történetünk szempontjából a legfontosabb, a chip veszi és visszakódolja számunkra a teletexttel azonos elvek szerint előállított és sugárzott web anyagokat is.
A szakmai szlengben újabban VBI technikaként emlegetik ezt a módszert, ami a Vertial Blanking Interval fogalom rövidítése. Ez a tévéképet rajzoló elektronsugárnak arra az útszakaszára utal, amikor éppen nem hordoz információt. Ebbe a rövid, de egy kép kirajzolásakor mégiscsak többször előforduló és így számottevő időrésbe ültetik be a digitális adatokat, amik jelen esetben web lapok formájában jelennek meg.
A szakmailag újdonságként üdvözölt megoldás egyelőre zavartságot és inkább tétovázást és hallgatást eredményezett a kereskedők és a média reklámok területen. Az Internet által produkált napi kisebb-nagyobb szenzáció hátterében ugyan miféle hír, vagy reklám értéke lehet annak, hogy itt van egy kártya, és mellette egy már régóta ismert technikai átviteli rendszer, amivel piciny méretben a monitoromon nézhetem a tévéműsort. A legtöbb ember nem nagyon akar a számítógépén tévét nézni. Rádiózásra ott a rádiókészülék, teletextet is vehet, akinek van ilyen készüléke. Az Intercast web lapok adásával pedig egyelőre az a baj, hogy mindössze két adó sugároz ilyet. Jellemző lehet a tétovaságra az az apróság is, hogy a neves budapesti számítógépes boltban, ahol a kártya iránt érdeklődtem, az eladók félhangosan tanakodtak arról, hogy mire is lehet használni a szóban forgó kártyát.
A kártyához a három legfontosabb funkciójának megfelelően háromféle szoftvert adnak, amelyek Windows95 alatt hajlandóak futni. Az egyikkel a tévéműsorokat válogathatjuk, hangolhatjuk a tunerünket, nézhetünk tévét.
A másik a már említett kényelmes teletext néző, ezzel egyszerre több teletext oldalt is kérhetünk, és amelyik előbb telik meg szöveggel, azt olvashatjuk. A képernyőn akár tucatnyi oldalt is lapozgathatunk egy időben, ezeket elmenthetjük, nyomtathatjuk, ahogy azt megszoktuk a képernyőn megjelenő dolgoktól.
A harmadik szoftver az Intercast vevő,
Intercast Viewer 2.0. Ez több újdonságot is tartalmaz.(11.)
A képernyő területét három mezőre osztja, a legkisebben megjelenik az élő
televíziós kép. Mellette egy ablakban pedig nyomon követhetjük, hogy éppen
milyen filet vett a gépünk, és azt hová, milyen könyvtári szerkezetben
tárolta el. Ha a file megérkezett, azonnal meg is nézhetjük.
Erre szolgált a képernyő legnagyobb részét kitevő, lényegében egy web browsert rejtő felület. (A most használható változatban ez a Microsoft Internet Explorer 4 vagy újabb változata, ennek előzőleg installálva kell lennie).
Talán csak érdekesség, de a már említett set-top-boxok vezérlésének előkészítését kell látnunk abban a "virtuális" tévé távvezérlőben, amely néha, egyes egér pozíciók hatására feltűnik a képernyőn. Csatornát válthatunk vele, segítséget kérhetünk és a képernyő felosztását szervezhetjük át a rajta lévő gombok egérrel való "megnyomásával".
A web lapok sugárzása a ZDF-nél használt rendszerben 20 kbit/sec sebességgel történik. Ez azt jelenti, hogy egy nyomtatott oldal, ami kb. 2 ezer karakternyi szöveg, nem egészen egy másodperc alatt megérkezhet gépünkbe. És ez a kapacitás a teljes tévéműsor idejére, ingyen rendelkezésre áll.
Az újdonság tömeges sikere nyilvánvalóan azon múlik, hogy mit fognak sugározni. Az Internet aktív használói már megtanulták, hogy milyen előnyöket nyújt az interaktív lehetőség, a web szabadsága. ők nehezen fognak visszatérni a broadcast média korlátai közé. A sugárzott anyagot előállítóknak is erőfeszítéseket kell tenniük, ha sikerre törekednek, hogy minél többet megőrizzenek az Internet jellegéből.
Az Intercast Viewer 2.0 képernyő felosztása
Egyelőre csak a ZDF gyakorlatát ismerem.
Itt egy nagyon profi módon előállított, mintegy 300 oldalas, képekkel illusztrált
magazint sugároznak. A ZDF természetesen az Interneten is jelen van, ez
a ZDF Online.(12.)
Ennek
anyagaiból is merítenek, de alapjában egy önálló szerkesztőség készíti
az Intercast magazint, amit néha ZDF intercastnak, máskor csak ZDF
news-nak neveznek.
Az Interneten megszokott formájú kezdőlappal egyetlen oldalon kaphatunk áttekintést a magazinról. Baloldalon találjuk a tartalomjegyzéket, fent a fejlécben kis képek és mozgó reklámok. Ez a keret azután többé-kevésbé minden oldalon viszontlátható. A tartalomjegyzék szerint a magazin rovatai a politika, a gazdaság a színes oldalak (magazin) computer, sport, időjárás, archív anyagok, szolgáltatás címszavak mögé vannak besorolva. Van még e-mail küldési lehetőség és természetesen segítség (help) oldalak is.
Az egyes rovatok címére kattintva a részletes tartalomjegyzékeket találjuk. Ezekből már első látásra kitűnik a vállalkozás impozáns mérete. Egy-egy rovatban 50-80 cikket, írást, hírt vagy archív összeállítást találhatunk.
Egy cikk megfelel a lapokban, magazinokban megszokott terjedelemnek, 2-3 oldaltól 6-8 oldalig terjed, és leggyakrabban képekkel illusztrált.
Az így körvonalazott web-magazin teljes terjedelme mintegy 10 - 12 Megabyte, ezt az adatmennyiséget kb. két óra alatt sugározza le a tévé. Mindez azt jelenti, hogy ha nem megfelelő a vétel, és a gépünk nem tudja hibátlanul venni az egyes fileokat, akkor csak két óra elteltével fog a szóban forgó oldal újra sugárzásra kerülni. A vett anyagban így gyakran láthatunk hiányokat, meg nem nézhető üres képhelyeket. Ez azonban nem olyan zavaró, mint első látásra tűnik. A teljes, mintegy 300 oldalas magazinnak csak kb. a harmada tartalmaz naponta frissített, új anyagokat, vagy adatokat (pl. időjárás-jelentés, sporthírek, politikai hírek). A szerkesztők tudatosan törekszenek arra, hogy az összeállítás jelentős mennyiségű archív anyagot tartalmazzon. Így, ha folyamatosan követjük az adásokat, és a gépünkön rendelkezésre áll elegendő (80-100 Megabyte) szabad tárolási hely, akkor akár egy teljes heti kiadást is kéznél tarthatunk. Ebben pedig könnyedén megnézhetjük az esetleg az adott pillanatban hibásan vett és ezért nem megjeleníthető képet vagy szöveget.
Kb. két hétig, 1999 január második felében, folyamatosan kísértem nyomon az adásokat. A vázolt profi magazin sugárzása mellett előfordult, hogy a hét végén fél órás időtartamban sugároztak anyagokat fiataloknak (tagaluga.tivi nevű kisebb terjedelmű önálló magazin) valamint vasárnap délután egy női magazint Mona Lisa címmel. Ugyancsak sugároztak úgynevezett szerviz információkat, a fenti magazinoktól elkülönítve, ebben a szerkesztőségről, a sugárzási beosztásról adtak hírt, interjút olvashattunk a technika részleteiről, és egy értékelés is része volt az összeállításnak. Ez adatokat tartalmazott az un. Top10 oldalakról. Minden egyes magazin oldal alján található egy hétfokú skála (kellemes grafikai kivitelben persze). Az olvasót arra kérik, hogy ezen értékelje, mennyire nyerte meg tetszését az adott oldal. Ha rákattintunk a skálára, akkor egy újabb oldal jelenik meg, amelyben megköszönik az értékelést, és ha van élő, telefonos internet kapcsolatunk, akkor az értékelésünket valóban el is küldi a rendszer a ZDF szerverére. Ezek összesítéséből áll a Top10 oldalak listája, amit naponta frissítve küldenek vissza.
A példából látszik, hogy a broadcast jelleg ellenére milyen lehetőségek kínálkoznak az Interneten megszokotthoz hasonló élő visszacsatolásra, más szempontból értékelve a lehetőséget, a vélemények, szavazatok összegyűjtésére, az adatgyűjtésre. Ha tovább gondoljuk a fentieket, akkor belátható, hogy a számítógép nagyon egyszerűen rávehető arra is, hogy értékeléseinket összegyűjtve, pl. kinyomtassa azt, nekünk magunknak nem kell mást tennünk, mint egy előre felbélyegzett borítékban postára adnunk. Hogy a tömegkommunikáció kutatás problémájánál maradjunk, a rendszer, pl. teljes egészében kiváltani látszik az un. műszeres közönségmérő rendszereket. Nem kell mást tenni, mint előre megszervezett minta tagjainak "lesugározni" a tévéműsorral egy időben a szükséges kérdőívet, és a válaszok akár on line, azonnal vissza is érkezhetnek.
A broadcast internet, ha így fogalmazzuk, azonban mégiscsak valamiféle csökkentett "tudású", korlátozott szabadságú Internet. Nagyon sok múlik azon, hogy már most, az elterjedés kezdeti szakaszában hogyan körvonalazzák jellegét, arculatát, karakterét. Az első próbálkozást szemlélve úgy tűnik, hogy a műsorszóró szervezetek mintegy az ölükbe hullott új médiának tekintik, amit természetes módon vesznek birtokba. A fő műsorhoz kapcsolódó magazinként, szerviz információk hordozójaként, vagy épp az Interneten megjelenő arculat csökkentett vagy kissé módosított változataként kezelik. Sajnálatos lenne, ha csak ez az egyetlen használati minta kerülne elterjedésre. Ez alighanem a teletext sorsára juttatná az ígéretes új eszközt. Ha a sugárzott web anyagokban előtérbe kerülnek a reklámok, a televízió műsorban megszokott erőszakos befolyásolási kísérletek és törekvések, akkor a jövője kudarcra van ítélve.
A vevő oldalon, a kártya beszerzésén túl nem merül fel költség, akármeddig veszi is valaki az adatokat. Magának az átvitelnek az a kellemes technikai jellemzője is említést érdemel, hogy az átvitel sebessége mindig azonos, bármennyien is veszik egy időben az adatokat. Nincsenek szűk keresztmetszetek, várakozás, lassú, akadozó átvitel, mint azt az Internetezők gyakran tapasztalják.
Már most, az elterjedése kezdetén kellene gondolni arra, hogy ennek az új broadcast eszköznek közszolgálati szerepe is lehet. Az átviteli lehetőség, a csatorna a tévéműsor sugárzásának teljes idejére rendelkezésre áll, fentebb már jelzett kapacitással. Egy időben tehát szinte azonnal lehet terjedelmes anyagokat szétosztani. Nem kell másra gondolni, mint pl. az oktatásban való használatra. A vevő oldalon nem kell másra figyelni, csak a sugárzás idejét megjegyezni és akkor kell bekapcsolva tartani a gépeket, és akár teljes tankönyv anyaga is szétosztható ilyen módon néhány óra alatt akár egy ország területén is.
Könnyen el lehet képzelni valamiféle közösségi
használatot is, amely közelebb vinné a kibontakozó lehetőséget a tényleges
Internethez. Valami olyasmire lehet itt gondolni, hogy laza közösségek
bérelnek átviteli csatornát valamilyen tévéműsor mellett, és előre összegyűjtött
igények alapján sugároznak amúgy szabadon elérhető Internet anyagokat.
Jó esélye lehetne, pl. ilyesmire a newsgroupok vitaanyagainak. A résztvevők
előre megadnák, hogy milyen vitacsoportok érdeklik
őket, ezek friss anyagait adott időben a rendszer a gépükre továbbítaná.
A dolog szépséghibája az, hogy ez a csatorna nyitott, és a sugárzott anyagot
bárki veheti. Miért fizetne tehát valaki esetleg külön díjat azért, hogy
megkapja azt, amit kis szerencsével, ingyen is megkaphat?(13.)
Ennek nagyobb közönségigényre reflektáló
változata lehet az, amikor népszerű weboldalak listájából sugároznak válogatást,
a nagyközönség számára. Ez amolyan ízelítő lehetne az Internet gazdag kínálatából.
Azt, hogy az ilyen válogatásoknak van létjogosultságuk, bizonyítja
a komputer magazinok mellett ma már természetes módon megjelenő CD lemezek
tartalma. Ezek egyre nagyobb arányokban kínálnak az Internetről származó
szabad szoftvereket, web lapokat, vitacsoportok szöveg anyagait
és más anyagokat.
(14.)
Ide kívánkozik néhány megjegyzés még arról, hogy a körvonalazódó új eszköz hogyan módosítja majd a televíziózási szokásainkat.
A ZDF gyakorlatában kialakított terjedelmes, összefüggő magazin teljes vételéhez mintegy kétórai előzetes televíziózás kell. Természetesen, ha már ismerjük a magazint, olvastuk előző számait, könnyen tájékozódni tudunk benne. Gyorsan el tudjuk dönteni, hogy az elsőként éppen megérkező oldalak mennyire érdekelnek bennünket, és ha igen, azonnal olvashatjuk őket, szinte a gép bekapcsolását követően nyomban.
A ZDF News magazin tartalomjegyzéke és a Politika rovat tartalma
Az a körülmény, hogy a teljes magazin csak két óra tévézés után áll rendelkezésre, egyfajta későesti újságolvasást, magazin nézegetést sugall. A legtöbb ember számára talán a tévénézés befejezése után kerülhet erre sor. Az ilyenfajta későesti magazin jelleg támogatására a ZDF anyagban nem találtunk utalást. Igaz, ezt a magazint egész nap folyamatosan sugározzák, ha végeztek vele, újra kezdik.
Utaltunk rá, hogy az Intercast Viewer, ami a vételt lehetővé teszi, egy kicsiny méretű tévéképet állandóan kitesz a képernyőre, és ezzel lehetővé teszi a számítógépen is a tévéműsor követését. Az arányok azonban megváltoznak. A piciny méretű élő kép mellett a képernyő legnagyobb részén a háttérben sugárzott web anyagokat nézegethetjük. Ez a sajátos felosztás és képernyő szervezés mindenképp csábit is erre: amolyan kevert tévénézés és web böngészés kerekedik ki belőle.
A sokcsatornás televíziózással együtt járó gyakori csatornaváltogatás azonban háttérbe szorul, ugyanis ha másik csatornára kapcsolunk, akkor elesünk a web anyagok folyamatos vételétől. Ez a körülmény nyílván változni fog, ha egyszerre több televízió műsora mellett is vehetünk majd web anyagokat. Ekkor azonban a rögzített lapokból keletkezik majd egy furcsa montázs a gépükön, híven követve azt, hogy mikor melyik műsort, mennyi ideig néztük.
A lehetőség megvan arra is, hogy nemcsak web alapú anyagokat kapjunk számítógépünkre. Tehát bármiféle, számítógépen rögzített anyag továbbítható. A web oldalak kezelésére hivatott keretrendszer ezeket az fileokat azonban nem jeleníti meg. Így pl. csak a sugárzott anyagok tárolására a rendszer által nyitott számtalan alkönyvtár utólagos, kézi áttekintésekor derült ki, hogy letöltöttek a gépre egy kb. 300 kbyte, mintegy 150 oldal terjedelmű, Word formátumú német szöveget is, történetesen a német Szociáldemokrata Párt és a Zöldek közötti koalíciós szerződés szövegét, és két kis végrehajtható számítógép programot is.
Könnyen elképzelhető a ZDF törekvésétől eltérő koncepció is a sugárzandó anyagok összeállítására. Ebben helyet kaphatnak a tévéműsorhoz szorosan kapcsolódó kiegészítő anyagok, amik csak akkor és ott érdekesek, amikor a tévéműsor éppen adásra kerül. Ez a megoldás talán már egy másik forgatókönyv része lesz, ahol a konvergencia nemcsak a technikai eszközök összenövésében jelenik meg, hanem a tévéműsor és az Internet egyidejű "böngészésében" is.
http://www.intercast.org/ címről indulva a terület szabályozásában érdekelt intézmények web lapjaihoz jutunk, így pl. az ATVEF-hez, az Advanced Television Enhancement Forum-hoz amely a televíziózás új technikai kereteinek összefogására vállalkozott, vagy amerikai konkurens megfelelőihez.
címről a területen érdekelt gyártók, elsősorban
az Intel megfelelő weblapjaihoz vezetnek a hivatkozások, míg a http://www.intercast.de/
cím a német kezdeményezésekről tartalmaz információkat.