A XVI. századi spanyol hegemónia

 

1997-ben a barcelonai Ariel Kiadónál jelent meg Ernest Belenguer könyve, annak a kis sorozatnak egyik darabja, amely azzal a szándékkal íródott, hogy bemutassa Spanyolország terjeszkedésének politikai, katonai és pénzügyi határait, és az Európában megszerzett fölény kialakulásának és fokozatos elvesztésének okait.

A XVI. század elején házassági politikájuk és nem kis szerencse révén a spanyol trónt megszerző Habsburg-család spanyol ágának két legnagyobb alakjáról – V. Károly német-római császárról és fiáról, II. Fülöp spanyol királyról – szól ez a könyv. Ők voltak a XVI. század Spanyolországának, s e sok viszállyal és szörnyűséggel teli, ugyanakkor a történész számára oly kedves, a kalandvágyó olvasó számára oly romantikus kornak talán legnagyobb, legismertebb személyiségei, akiknek nevével az egész század fémjelezhető.

Nagyszerűen szemlélteti az olvasóval Belenguer munkája a folytonosságot V. Károly és II. Fülöp uralmában, illetve jól érzékelteti azokat a törésvonalakat, amelyek e két nagy uralkodó nevével fémjelzett korszakok között húzódnak. Összecsapnak az itt található vélemények a tradicionális historiográfia által oly sokszor hangoztatottakkal, amelyek szerint V. Károly mindig előrébb helyezte “globális” elképzeléseit, dinasztiájának birodalmi politikáját, mint Spanyolország nemzeti érdekeit. Érdekes ellentét bontakozik ki V. Károly fiának, II. Fülöpnek politikáját elemző tanulmányból is. Ő volt az, akit óvatos, megfontolt uralkodóként tartottak számon, ugyanakkor nevéhez fűződnek olyan megalomán törekvések, illetve kellően át nem gondolt, nagyszabásúnak csak méreteit tekintve mondható elképzelések, amelyek megkérdőjelezik a neve mellé tett “óvatos” jelző realitását. Ez a könyv kiváló példaként szolgál arra a régi, Goethe által megfogalmazott igazságra, mely szerint minden generáció megírja a saját történelmét, ezáltal újra- vagy átértékeli a múltat.

Szerkezetileg a könyv két nagy részre tagolódik: a bevezetés, illetve a dokumentumok, azaz a korabeli források. A bevezetés egy rövid, a két uralkodói periódust áttekintő összegzés mellett két tanulmányból áll. Az első címe V. Károly – a politikus; a Birodalom és Spanyolország. A tanulmányban Belenguer a császár nehéz, sokszor lehetetlennek tűnő helyzetét mutatja be. V. Károly politikai személyiségének nagysága a XVI. század első felében, illetve hatása a század további évtizedeiben – vitathatatlan. Elképzelése – az egységes keresztény birodalom létrehozása – utópisztikus abban a korban, amely már meghaladta a középkori eszményképekre támaszkodó, s ezeket idealizáló felfogást, de egyben túl korai is volt, mintegy megelőzte korát, hisz az általa elképzelt egységes keresztény világot (Európát) majd csak a XX. század nagy világégései és politikai kisiklásai hozzák kézzelfogható közelségbe. Ezzel a “politikai misszióval” Károly saját korában arra volt kárhoztatva, hogy egyensúlypolitikát folytasson Európa másik két nagyhatalma – Franciaország és az Oszmán Birodalom – között. Mindezen problémák megoldását még nehezebbé, sőt lehetetlenné tette a század húszas éveiben elterjedő, a vallást és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer – a katolikus egyház – privilégiumait alapjaiban megkérdőjelező “forradalom”, a reformáció, majd annak későbbi katonai szerveződése, a schmalkaldeni szövetség, mely ideológiai-vallási szembenállásával az egységes keresztény Universitas korabeli fogalmát alapjaiban kérdőjelezte meg.

Mindezen próbálkozások véghezviteléhez azonban elengedhetetlenül szüksége volt Károlynak Spanyolországra. Ez az ország adta mind az anyagi, mind a katonai alapját ennek a grandiózus tervnek. A császár tisztában volt ezzel, s nem véletlen, hogy az 1550-es években kibontakozó örökösödés körüli vitában engedett testvérének, Ferdinándnak a császári korona kérdésében, hisz a tényleges hatalmat jelentő spanyol királyságot a hozzá tartozó területekkel (Németalföld, a Nápolyi Alkirályság, az Indiák és a Fülöp-szigetek) már biztosan fia, a későbbi II. Fülöp kezében tudta.

A másik tanulmány már a császár fiával és – a császárságot leszámítva – örökösével, II. Fülöppel foglalkozik. Címe: II. Fülöp, az ellenreformáció és a monarchia vezetése között.

Ebben a részben jól szemlélteti a szerző azt a különbséget, amely V. Károly és II. Fülöp személyisége, illetve az őket körülvevő politikai környezet és katonai lehetőségek között volt. Vázolja azokat a nehézségeket, amelyek végigkísérik Fülöp uralkodását Spanyolországban és a hozzá tartozó területeken. A tanulmány gerincét adja az az alapvető ellentmondás, amivel a spanyol uralkodónak mindvégig szembe kellett néznie azzal, hogy a spanyol királyság közvetlen érdekeit – amely számára olyannyira fontos volt – alárendelheti-e az általa és sokak által egyetemesnek ítélt érdeknek, az ellenreformáció vagy másként a katolikus reformáció abszolút, senkire és semmire tekintettel nem lévő támogatásának. Fülöp birodalmának kudarcát láthatjuk e kettősségben. A gyarmatbirodalma és hadserege által naggyá lett Spanyolország ugyanezeknek köszönhette, hogy fokozatosan csak látszathatalom vált belőle. Ez nem II. Fülöp alatt következett be, de ekkor kezdődött az az erjedési folyamat, amely odáig vezetett. Nem a rossz gazdálkodás, a gazdaság szétzilálása volt Spanyolország hanyatlásának fő oka, hanem az, hogy Spanyolország, illetve uralkodói – talán leginkább II. Fülöp – rá voltak kényszerítve prioritásaik fenntartására Európában, ami mellé a XVI. század második felében társult a katolikus egyház védelmének természetes szerepe.

A könyv második részében találhatóak az előző két tanulmányhoz kapcsolódó, annak állításait alátámasztó dokumentumok. Az itt felsorakoztatott források (41) 1520 és 1593 közöttiek, és kiválóan szemléltetik e korszak valóságos kérdéseit. A levelek első csoportja (24) V. Károly politikáját, illetve a mögötte meghúzódó érdekeket segít könnyebben megérteni. Részben a Habsburg testvérek, illetve V. Károly és felesége, Izabella közötti magánlevelezést, részben hivatalos leveleket – az uralkodó levele a Cortes számára, stb. – tartalmaz a dokumentumgyűjtemény.

A többi dokumentum (17) már II. Fülöp korába kalauzol bennünket. Az adatok mellett, amelyek a már fentebb említett kettősséget és részben meghasonlást támasztják alá, szembe tűnik a levelekből az az óriási eltérés, ami V. Károly és II. Fülöp személyisége között húzódott.

Mindezeket figyelembe véve Ernest Belenguer könyve kiválóan alkalmas arra, hogy megismertesse olvasóival, hogy a XVI. század oly sokszor és oly sokak által tárgyalt eseménytörténete mögött milyen személyes elképzelések és milyen gazdasági érdekek húzódtak meg, s ezek hogyan játszottak szerepet egy ország felemelkedésében, majd az európai nagyhatalmi helyzetből való fokozatos kiszorulásában.

Ernest Belenguer: Del oro al oropel. 1. La hegemonia hispánica en Europa (Az arany hatalmától a talmi csillogásig. 1. A spanyol hegemónia Európában). Editorial Ariel, S. A. Barcelona, 1997.

Giró-Szász András