Klió 2000/3.
9. évfolyam
A régész és művészettörténész szlovák szerző tanulmányát a 80 éves Ján Dekannak, a régésznek ajánlja, akitől megtanulta az eredetiség és a sokoldalúság tiszteletét. A címer eredetéről a múlt század óta számos szlovák történész (Kellner-Hostinský, Sasinek stb.) írt, ezért kevéssé kutatták az előzményeket. A szerző úgy látja, hogy Bizáncban a VI–VIII. század óta ismert alakok, a kettőskereszt a győzelem és később a feltámadás jele, a hármashalom pedig a Golgotát jelképezi. A magyaroknak nem volt érdekük a honfoglalás előtti előzmények feltárása, mert náluk csak a XII. század óta ismert a címer, a keresztes hadjáratok révén.
A kettőskereszt jelentése eltér az egyszerű keresztétől. A VI–IX. század során előbb a bizánci császárok győzelmeinek a jelképe, azután a kereszténység győzelméé. A bizánci pénzérméken az egyszerű kereszttel váltakozva jelentkezett sokáig. A kettőskeresztet először II. Justinianus alkalmazta második uralkodása (705–711) idején, 706-ban, a trónra való győztes visszatérésének a jeleként. Később a keresztet a glóbuszon ábrázolták, ez a kereszténység diadalát szimbolizálta. III. Theodosius idején kerül elő a kettőskereszt a glóbuszon, addig csak egyszerű keresztet alkalmaztak. A képrombolás miatt egyéb ábrázolások a korai korból nincsenek, csak az érmék. A kettős jelentést a képrombolás ellenzői tartották fenn. III. Mihály anyja, Theodora számolta fel a képrombolást, különösen a macedón dinasztia uralomra jutása (VI. Leó) óta már általános a kettőskereszt használata. Ekkor már a feltámadást is jelképezi, a Krisztus poklokra alászállását ábrázoló képeken a kettőskeresztet tartja a kezében. A XI. századtól már minden műfajban használják, szép példái Velencében is megtalálhatók. A XX. században Mezőlaborcban (Medzilaborce) egy ortodox templom ikonosztázán is ezért ábrázolták. Sokszor kerül elő sztaurotékákon (ereklyetartókon), ilyen van az esztergomi érseki kincstárban a XI. századból. Az ábrázolásokon olykor az életfával fonódik össze. A Monomakhosz-koronán Zoé és Theodora császárnőket is kettőskereszttel ábrázolják. Az egyenlőszárú lotharingiai kettőskeresztet már egy XV. századvégi provance-i herceg használta. Előfordul a litván címerben és Vilnius címerében. Régi szlovák városok vagy nemesi családok címerében is a győzelmet jelenti, azért tartja a legerősebb állat, oroszlán vagy sas. A de Gaulle vezette francia ellenállási mozgalom jelvénye is a lotharingiai kettőskereszt volt.
A hármashalom a Golgota, a megváltás szimbóluma. Theophilosz császár (829–842) használta először, a XIII. századig előfordul, de először egyenlőtlen szárú, vísszintes vonalak, később lépcsőfokok formájában, ebből alakult ki a plasztikusabb hármas, amelyet hármashalomnak interpretáltak. Dalmáciában is megtalálható, ide is elért persze, a bizánci hatás. Magyarországon III. Béla használta először a kettőskereszttel együtt. Bizáncban nevelkedett, anyja a kievi Msztyiszlav fejedelem leánya volt, valószínűleg haláláig megmaradt az ortodoxiában. Magyarországot tehát a bizánci hatás jóval később érte el, mint a kaukázusi országokat. A XIII–XIV. század során a szlavóniai báni dénárokon fordul elő gyakran, vagyis szláv területen. A XIV. századtól Felső-Magyarország (vagyis a mai Szlovákia) szimbólumának tartották (Szentiványi Márton 1691 latinul, a következő században Bencsik és Timon). Akkor látták így, ha a királynak vagy valamelyik főúrnak volt valami felvidéki vonatkozása. Így a Hunyadiak, főképp Mátyás, aztán a Zápolyák idején, az utóbbiak ugyan horvátországi származásúak, de mindenfelé voltak birtokaik Magyarországon. Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc is használta ezt a szimbólumot.
A szlovákok körében ma is az a meggyőződés, hogy a kettőskeresztet még Cirill és Metód hozták magukkal. Ez azonban, sajnos, XIX. századi kitalálás, a szerző nem talált erre bizonyítékot. Ma sokan a korai, XI. századi magyar pénzérméken vélik felfedezni a kettőskeresztet, és ezt kapcsolják a nagymorva hagyományhoz. Ez azonban az érmék ábrázolásának félreértése, az egyszerű kereszt más jellel összefolyva adhatott erre alapot. Metódék biztosan nem használták a kettőskeresztet, mert ezt a korabeli német papok biztosan ugyancsak szemükre vetették volna. Csak a nyitrai kódexen van egy utólag applikált kettőskereszt, de ez is XI. századi.
Ma a szlovák címer hármashalmán a Tátrát értik. Magyarországon a XIV. század óta Tátrát, Mátrát és Fátrát. A cseh történész, Václav Chaloupecký gúnyosan vetette a szlovákok szemére, hogy a magyar címerből vették át a sajátjukat. Valójában azonban egy bizánci származású szimbólum, amelyet Felső-Magyarországgal azonosítottak.
A szlovák állami címer kialakulásának tehát három szakasza van, a bizánci (VI–XII. század), a magyarországi (XII–XX. század, az uhorsky szlovák kifejezést, amely a történeti Magyarországot jelenti, szemben a mai Madársko-val, magyarul csak így lehet kifejezni), és a szlovák (XIX–XX. század). Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A mai címer mutatja a szlovák nemzet ragaszkodását a kereszténységhez, a keresztény értékekhez. Ma sok állam címerében fordul elő a kereszt, de csak Szlovákia és Magyarország esetében megy vissza ilyen korai előzményekre.
A tanulmányt sok kép egészíti ki, ezek valóban szemléletesen ábrázolják a szimbolika alakulását.
Titus Kolník: Byzantské korene ikonografie a symboliky štátneho znaku Slovenskej republiky (A Szlovák Köztársaság állami jelvénye ikonográfiájának és szimbolikájának bizánci gyökerei.) Historický Zborník, 1999. 9. köt. 13–32. p.
Niederhauser Emil