Klió 2001/3.

10. évfolyam

Az 1921-ben született Vasilij Melik, a szlovén történetírás egyik nagy öregje. Ferdo Gestrinnel együtt írott könyve a hosszú XIX. század szlovén történetéről kissé a Hóman–Szekfűre emlékeztet. Melik 1943-ban végzett az egyetemen, 1947-ben tanársegéd lett Ljubljanában, azután egy ideig a közgazdaságtudományi főiskolán gazdaságtörténetet tanított, 1959-ben tért vissza az egyetemre, 1974-ben lett professzor, 1997-ben a Szlovén Tudományos Akadémia rendes tagja. Nagy kiterjedésű kutatómunkája zömmel a XIX. századra és a XX. század elejére terjed ki. 80. születésnapjára készült el széles körű nemzetközi részvétellel fantasztikus nagyságú és terjedelmű emlékkötete, ezt Bécsben is bemutatták az ünnepelt jelenlétében. A kötet Branko Marušič vázlatos Melik-életrajza és az ünnepelt bibliográfiája mellett 80 változó terjedelmű tudományos cikket közöl. A külföldiek közül az első helyen nyilvánvalóan az osztrákok állnak (Walter Lukan még a szerkesztőbizottságnak is tagja), kilencen vannak. Három horvát, két-két cseh és szlovák, egy-egy német, francia, olasz, lengyel és magyar szerzőt is találunk. A kötet nagyobb részét tehát a szlovén történészek írták, köztük nyilván nem egy Melik tanítványa. Ennek megfelelően a tanulmányok zöme szlovén nyelvű (többnyire rövid német rezümével), még osztrák szerző is tiszteletből szlovén nyelvű munkát nyújtott be, elég sok a német nyelvű is, de a francia és olasz mellett még angol nyelvű is akad.

Nyilvánvalóan lehetetlen volna az egész kötet érdemi ismertetése. Ezért inkább csak néhány érdekesebb közleményt említünk futólag, hogy érzékeltessük a kötet jellegét. A kötetnek mintegy fele történetfilozófiai, elméleti, vagy közép- és kora újkori témákat tárgyal, a másik fele viszont Melik érdeklődési köréhez közelálló XIX–XX. századi témákat. Peter Štíh az etnikailag német nemesség szerepét vizsgálja a szlovén történelemben. Oto Luthar úgy látja, hogy az ókori történetírás nem akart oktatni vagy törvényszerűségeket feltárni, hanem az emlékezetes dolgokat megörökíteni. Vasko Simoniti az erőszak történeti szerepét tárgyalja, eléggé pesszimista kicsengéssel. Janez Juhant a szlovén történelem újabb interpretációjának kérdéseit elemzi, így a katolikus egyház szerepét a szlovén történelem egészében. A német Joachim Hösler Krajna tartomány értékelését vizsgálja a német és osztrák történetírásban, 1918 után az érdeklődés jelentősen lecsökkent. A bécsi Arnold Suppan nagyon érdekes tanulmányában a nemzeti sztereotípiák társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai-ideológiai és katonai tényezőit különbözteti meg, osztrák, cseh és szlovén anyag alapján elsőrendűen, és sajnálattal konstatálja mindhárom esetében a közös múlt elfelejtését, a teljes anamnéziát.

Georges Castellan a magyar–román történészvita alapkérdését, a kontinuitást villantja fel azzal a tanáccsal, hogy bizonyos közeledés alapján jó volna valamiféle megegyezésre jutni. Darko Darovec kimutatja, hogy az Isztriai félszigeten az ókor óta a Dragonja folyó jelzi a nyelvhatárt horvátok és szlovének közt. Darja Mihelič, a jeles XIX. századi költő, Prešeren egyik költeménye kapcsán igazolja, hogy a kereszténység felvétele valóban erőszakkal járt, ezért felkelés tört ki (ezt énekelte meg Prešeren). Walter Brunner néhány, Ernst pfalzi és bajor herceghez intézett német nyelvű beszámolót közöl az 1573-as nagy parasztfelkelésről.

Van tanulmány a XVI–XVIII. századi paraszti közlekedés formáiról, vagy a kora újkori hadügyi forradalom menetéről Dalmáciában. Eva Holz a Habsburg Birodalom 1740–1809 közti állami hivatalnokainak az anyagi helyzetéről és kívánságaikról hoz adalékokat. France M. Dolinar úgy látja, hogy szlovén területen a jansenizmus csak egyfajta reform-katolicizmust jelent, erősebb kritika nélkül. Alojz Cindrič a bécsi egyetemen 1815–1848 között doktorátust szerzett krajnaiak névsorát adja közzé. Van tanulmány az 1821-es görög felkelés szlovén visszhangjáról is. A prágai Jiří Kořalka szlovén tudósok Palackýhoz írt leveleit taglalja. A grazi Harald Heppner azt mutatja be sok képpel, milyen lehetőségei voltak a titói korszakban a szlovén történelem bélyegeken való ábrázolásának, elsőrendűen személyekének.

Az újkori tanulmányok elsőrendűen Melik eredeti kutatási területéhez, a választások kérdéséhez kapcsolódnak. Egy emlékkönyv terjedelme, a benne résztvevő tudósok száma, a tanulmányok színvonala és sok minden egyéb összetevő egyben jelzést is ad az emlékkönyvben ünnepelt tudós jelentőségéről, hazai és nemzetközi megítéléséről. Ez a monumentális emlékkönyv egyértelműen igazolja Vasilij Melik emberi és tudósi nagyságát.