Klió 2002/3.

11. évfolyam

A fenti címet viselő folyóirat egy, a Közép-Európa kultúráját interdiszciplinárisan kutató, sikeres csoport kezdeményezését valósítja meg, konkrétabban, politikai, kulturális, irodalmi babonáktól beárnyékolt, a még nacionalista fanatizmus rejtette Harmadik Európa felfedezését. A kezdeti kis létszámú csoport (2 tanár és 5 egyetemi hallgató 1997-ben) minőségi fejlődésen ment át (kutatók, fordítók stb. csatlakoztak), majd kulturális, történelmi antropológia, politikai szociológia (1998) valamint történelem (1999) szakosokkal bővült. Céljuk az utóbbi 200 évben az adott földrajzi térségben létrehozott “valóságnak" megfelelő kapcsolatok újrafogalmazása tudományos célzattal. Feladatukat viszonylag “egyoldalú" szempontból kívánták megoldani, azaz Romániára, Erdélyre és a Bánságra koncentrálva, feleletet keresve arra a kérdéscsoportra, amely elfogadja vagy visszautasítja Közép-Európát, mint lehetséges általános ,,együttélési" modellt.

A most és ilyenképpen közvetített kettős sugalmazásnak, az elméleti tanulmányozásnak valamint a célul tűzött elemzés érdekében néhány támpont leszögezésével megvalósuló gyakorlati közbelépésnek első eredményei: több mint 30 kötet, 3 folyóirat-szám, a Caiet de teren/Terep-füzet két újabb száma, modern kutatóhely (irattár, könyvtár, tematikus audio-, foto-, videotéka stb.) lett. A hazai és nemzetközi kollokviumok, konferenciák, szemináriumok, szimpóziumok sora éppen az azonnali és a hosszan tartó munkák eredményeit összegezte, minden szellemi erő összetartásaként a múlt és jelen összehasonlító, illetve visszaszolgáltató kutatásának érdekében. Valós erőfeszítés, főleg az igen fiatal generáció részvétele által, melyet gátlásokat oldó dinamikus szellem hat át. Igazi modell-csoport létrehozásának gondolatával a szakosodást alkotásként tűzték ki célul, a háromtagú koordináló csoport (Adriana Babeti, Cornel Ungureanu, Mircea Miháef) hozzáértő irányításával, és az Orizont/Láthatár címü folyóirat nyújtotta szervezeti keret, a Nyitott Társadalomért Alapítvány és a Pro Helvetia anyagi támogatásával. A Harmadik Európa Alapítvány létrehozása 1999 elején hozzájárult a tervek és programok finanszírozási, partnerségi tárházának növeléséhez, valamint intézményi szintű stratégiák kiterjesztéséhez az öt meghatározott célkitűzés értelmében (kutatás, szakemberképzés, kiadás, tájékoztatás, tanácsadás). A két meghatározó intézményi struktúra fokozatos konszolidálódása: 1. Közép- és Délkelet-Európa összehasonlító tanulmányozásának központja, melyet egy intézet, egy Open College és 4 tanulmányi csoport alkot (művelődés-összehasonlító irodalom, politikai szociológia, antropológia, történelem); 2. A Közép-Európa Ház, mely a tematikai paletta bővülését segítette elő (A XX. századi közép-európai regény szótára, Közép-Európa művelődésének kisenciklopédiája, Közép-Európa történelmi kronológiája, a történelmi Bánság emlékezetének tematikus antológiája, összetartozó és eltérő identitások stb.), útnak indítva ösztöndíjasok, hallgatók nemzedékeit helyi és országos tudományos összejöveteleken való részvétellel valamint határon túli együttműködés biztosításával.

A folyóirat fontos tere az említett övezet nem túl távoli múltjának és az igen közeli jelennek tanulmányozása, a kutatócsoport eredményeinek értékelése. A külön-külön minden kötet által kitűzött cél függvényében a kiválóan alkalmazott rubrikatúra mindjárt az elején megszab bizonyos időrendi, fogalmi irányvonalat: I. vizsgálat; II. az emlékezés képsorai: III. terepmunka; IV. kizárólagosság: V. levonat; VI. dosszié; VII. iratrendezés.

I. A következetes és a kérdezettek iránti pontosság és reprezentativitás elvére épülő véleménykutatás éppen a piac pulzusát vizsgálja, azaz: a) a Közép-Európa téma iránti értelmiségi érdeklődés; b) a román alkotóelemről szóló kijelentések számát; c) a helyi egyetemi, nemzeti, kontinentális irodalom világának megértésére irányuló serkentések igazolását vagy cáfolását. A 19+21+9 név-összeg a kétoldalú kulturális kapcsolatok fejlődésében igen fontos fordítók, tanárok, könyvkiadók, kritikusok “lengyel vonalára" jellemző. Tulajdonképpen a kettős (2000/3-4.) szám egy tudományos, illetve formatív terv-ihlette tematikus vonalat nyit meg, mely a “lengyelség" gondolatát is magában foglalta, s melyet éppen az ehhez tartozó szemléltető szellem, újító modell, az egyéni, kollektív emberi kapcsolat fogadtat el.

II. A Közép-Európa létjogosultságának igazolására tett kísérletet fikciókat, emlékiratokat, esszéműveket magukénak tudó, jól ismert alkotók szövegeire való állandó hivatkozással valósítják meg. Összetett kép megvalósítására törekszenek Közép-Európa “világának" kettős felidézésével, vagy mint reflexió, illetve irodalmi felidézés tárgyaként, vagy mint művelődési, szellemi forrás képviselőjeként. Mint például: Stefan Zweig, Robert Musil, Joseph Roth, Milan Kundera, Danilo Kis, Czeslaw Milosz, Konrad György, Eugen lonescu stb.

III. A kiadvány legterjedelmesebb része különféle következtető módszerekkel, az akadémikus és esszeisztikus kifejezésmód között ingadozva, újra építi néhány közép-európai téma, szerző, mű kidolgozásának folyamatát. Kritikai figyelmet érdemlő marad néhány olyan egyéni tervrészlet, melyek közös pontja éppen a tárgyalt térség tapasztalatai és irodalma iránt tanúsított érdeklődés. Mint pl: Fanz Kafka, Isaac Bashevits-Singer, Bohumil Hrabal, Vaclav Havel, Miroslav Krleza, Liviti Rebreanu, Déry Tibor, Andrzej Kusniewicz, Witold Gombrowicz, Jerzy Grotowski stb.

IV. Az eredeti (művelődési tanulmányok, összehasonlító irodalom) tematika mellett, két új “tudományos terület", az antropológia és az orális történelem megjelenése a tematikai szegmentum módosulását eredményezte. A tényt, hogy a történelmi Bánság interkulturalitása az identitás helyreállításának kedvező terepe lehet, egy helyi megállapítás hitelesíti (lásd a Többféle identitás a Bánságban. Emlékezet és kultúra című tervet), valamint a Művelődési cívizmus a multietnikus területeken nevű szociálpolitikai programot is, mely ugyanarra a már idézett helyi példára épült. Ily módon e tágabb-szűkebb földrajzi, történelmi, etnikai zónában mozgó, sebezhető identitások egy csoportját az összehasonlítás módszerével elemzik.

IV. A folyóiratban közzétett interjúk sorának feladata, hogy az előszó segítségével alakítson ki a tehetetlenségek és átalakulások, a hagyomány és az újítások közötti játék folytán mitizált és demitizált kulturális, földrajzi térséget. Említést érdemel az utolsó számban közölt, a lengyel komplexusra vonatkozó anyag: C. Milosz, Wojciek Karpinski, Adam Michnik és még sokan mások.

V. A Levonat vagy túl korán a kollektív feledésbe merült írók kiadatlan szövegeit mutatja be (W. Gombrowicz, Heimito von Doderer, Konrád György stb.), vagy “idéz" híres aláírók fíkcióiból vagy önvallomásaiból (B. Hrabal, Hermann Broch, D. Kis, Márai Sandor stb.), vagy megismertet olyan alig ismert vagy ismeretlen szerzőkkel, akik másféle (modern, posztmodern, antikonformista stb.) irodalmat ajánlanak (lásd Lengyelországot!).

VI–VII. A két utolsó rész politológus szerzők (Jacques Rupnik, Vladimir Tismáneanu, Susan Sontag, Frédéric Mittérand, Will Kymlicka) jeles szövegkivonatait közli vagy tallózásokat, bibliográfiai jegyzeteket olyan román vagy külföldi könyvekről (történelem, vers, próza, színdarabok stb.), melyek a közép-európai tájék eltérő voltát jelzik (Jacques leRider, Erich Zöllner, Timothy Gordon Ash, Leszek Kolakowski, Bernard Malamud, Peter Handke stb.).

Meggyőződésünk, hogy a bánsági főváros kutatócsoportja és szakfolyóirata a továbbiakban is hozzájárul az övezetre vonatkozó, ajánló hermeneutika elmélyítéséhez nem csupán a múlt változásai következtében megbélyegzett földrajzi, történelmi, művelődési, szellemi szempontból, de a tér és idő adta jótékony kölcsönhatások tartós esélyével is.

A Treia Europă (A Harmadik Európa). Iasi, Polirom: 1/1997, 270 p.: 11/1998, 485 p.; III–IV/ 2000, 370 p.