Klió 2002/3.

11. évfolyam

A tanulmány szerzője a következő kérdésekre igyekszik választ találni: milyen feladatai voltak a római gyermekeknek a vallási szertartásokon; tettek-e különbséget e téren a fiúk és a lányok, vagy a különböző társadalmi rétegekhez tartozók között; mely gyermekek voltak a legalkalmasabbak a vallási feladatok ellátására; s miért alkalmaztak egyáltalán gyermekeket a vallási rítusok végzésekor?

A gyermekek legáltalánosabb feladata az állami vallási szertartásokon a kórusban való éneklés volt. A Kr. e. 17-ben Augustus által rendezett Ludi Saeculares keretében például egy 27 fiúból és ugyanannyi lányból álló kar énekelte végig Horatius “Carmen Saeculare" című ünnepi fohászát Apollo és Diana tiszteletére (CIL VI 32323 = ILS 5050). Számos olyan szertartáson vettek részt gyermekek, melyeket a rómaiak valamilyen krízishelyzetben végeztek az istenek segítségének elnyerése céljából. Így például Kr. e. 220-ban, a második pun háború küszöbén egy szertartás során fiúk és lányok énekeltek himnuszt Iuno tiszteletére (Macr. Sat. 1,6,14; Serv. Aen. 3,437). Egy fél évezreddel később, Kr. u. 271-ben, a markomannok betörésekor szintén gyermekek énekeltek az isteneknek szent énekeket (SHA Aurel. 19–20). A különböző baljós csodajelek (villámcsapás, földrengés stb.) esetén végzett engesztelő szertartásokon szintén szerepeltek gyermekek (vö. Liv. 37,3).

A római gyermekek a szertartásokon való éneklés mellett más vallási feladatokat is elláttak. Egyes fiúk (camilli) és lányok (camillae) a papok mellett segédkeztek, így többek között előkészítették az áldozatok bemutatásakor használatos tárgyakat, eszközöket. E gyermekek közül kiemelhető (vö. Plut. Numa 7, 5; Macr. Sat. 3, 8, 7; Serv. Aen. 11,543) a Flamen Dialis mellett szolgálatot teljesítő fíúgyermek (Flaminius camillus), valamint a Flamen feleségét (Flaminica) segítő leány (Flaminia sacerdotula).

Az esküvői szertartásokon szintén jelentős szerep jutott a gyermekeknek. A ceremóniához szükséges eszközöket tartalmazó dobozt (cumerum) egy camillus vitte (Varro Ling. Lat. 7,34). A menyasszonyt három fiúgyermek kísérte új otthonába; ezek egyike vitte azt a fáklyát, melyet a nő még régi otthonában gyújtott meg (Fest. 282,22–25L). Egy leánykórus esküvői dalokat énekelt (Cat. 61, 36-39), az ifjú férj pedig a hagyomány szerint diót szórt a jelenlévő gyermekek közé (Cat. 61, 128-134).

Végül a házi istenek tiszteletére bemutatott vallási szertartásokon is fontos feladatokat láttak e! a gyermekek. Horatius szavaiból arra következtethetünk, hogy a régi rómaiak feleségükkel és gyermekeikkel együtt mutatták be áldozataikat a családi oltáron (Epist. 2,1,142). Úgy tünik, hogy a gyermekek önállóan is ápolhatták a házi istenek kultuszát: Plautus Aulularia címü vígjátékában Euclio leánya minden nap tömjént és bort visz a házi Lar tiszteletére (23–25).

A gyermekek vallási feladatainak bemutatása után a szerző választ ad a tanulmány elején felvetett kérdésekre. Mindenekelőtt arra a kérdésre válaszol, hogy egyáltalán miért alkalmaztak a rómaiak gyermekeket a különböző szertartásokon. Szerinte ennek nem szimbolikus, hanem praktikus okai voltak: egyszerűen azért, mert a “ministráns" szerep gyermekekhez illik.

A gyermekek nemük szerinti megkülönböztetésével kapcsolatban Mantle arra a megállapításra jut, hogy a fiúkat némileg előnyben részesítették a lányokkal szemben: a fontosabb állami szertartásokon általában csak fiúk segédkeztek a papok mellett. A kisebb ünnepségeken, valamint a házi oltár előtt azonban a lányok is aktív résztvevői lehettek a vallási aktusoknak. Bizonyos esetekben pedig – főként amikor egyes istennők jóindulatáért könyörögtek – a lányok kaptak fontos szerepet: Kr. e. 207-ben például egy hermafrodita gyermek születésekor a pontifexek parancsára 27 szűz vonult végig a városon éneket zengve luno Regina tiszteletére (Liv. 27, 37).

A gyermekek közül általában csak azok voltak alkalmasak az államvallással kapcsolatos feladatok ellátására, akiknek még mindkét szülőjük életben volt (patrimi et matrimi), vagyis akik még teljesen épek voltak, akiket még nem érintett meg a halál borzalma. A gyermekek között természetesen származásuk szerint is különbséget tettek: a Flamen Dialis és felesége mellett kizárólag nemes ifjak, illetve leányok szolgálhattak (Macr. Sat. 3, 8, 7; Serv. Aen. 11, 543). A feliratos emlékek szerint a jó termést biztosító istenek szolgálatára rendelt “mezei testvérek" (Fratres Arvales) mellett szintén csak senatori rangú fiúk segédkezhettek. A családi szertartásokon elsősorban a szabad gyermekek jutottak szerephez, ha azonban a családfő gyermektelen volt, egy rabszolgagyermek is elláthatta a feladatokat. A szerző szerint a száműzetésben élő Ovidius camillusa is egy rabszolgafiú volt (vö. Ovid. Trist. 5, 5, 11-12).