Klió 2002/3.

11. évfolyam

Már a második világháború folyamán, de még inkább a negyvenes évek végétől a brit politikai pamfletirodalom és történeti művek, életrajzok, visszaemlékezések sokat foglalkoztak a Hitlert-békéltető angol politikával, s abban Neville Chamberlain miniszterelnök szerepével, a Chamberlain–Churchill ellentéttel. Az érdeklődés azóta sem csökkent, s napjainkban végre a kitűnő Ashgate kiadó gondozásában megjelent Chamberlain nővéreihez intézett, a birminghami egyetemi levéltárban őrzött (általam is kutatott) magánlevelezésének első két kötete, amelyeket rövidesen két másik kötet követ, időrendben 1940-ig, Chamberlain haláláig. A fenti műveket ismertető John Ramsden történész reményét fejezte ki, hogy a levelezés anyaga Chamberlain tevékenységének toleránsabb megítélésére készteti majd az olvasókat. E kötetekből, mind a feldolgozásból, mind a levelezésből Chamberlein emberi tulajdonságai, széleskörű érdeklődése, civilizáltsága jobban kidomborodik, mint az eddig kialakított Chamberiain-képből, hiszen azok főleg politikai karakterét és Hitlert megbékítő hajlamait vizsgálták, bár felkészültebb és lelkiismeretes történészek kutatták és ismerték a birminghami anyagot, és tudatában voltak, valamint meg is írták véleményüket Chamberlain intravertált személyiségéről, bizonyos szűklátókörűségéről és a világ ügyeiben való járatlanságáról. David Dutton könyve az Ashgate kiadó Reputations című sorozatának sikeres darabja (mint az általa Anthony Edenről írott is az volt), de ő maga írja, hogy szükség van egy igazán kielégítő Chamberlain-életrajzra, s az övé ösvény ahhoz.

David Dutton: Neville Chamberlain. London, 2001. 245 o.; Robert Self (szerk.): The Neville Chamberlein Diary Letters. I–Il. k. 1915–1920, 1921–1927. London, 2001. 423, 461 o.