Klió 2002/3.

11. évfolyam

Úgy tűnik, hogy a második világháborúról és következményeiről már minden lényegeset megírtak a történészek és túlélők, s már annyira távolinak találja a mai nemzedék, mint mondjuk az első világháborút megélő nemzedék az 1870-es kommünt. A kitűnő tollú és mindig eredeti témaválasztású Richard Overy könyvében azt dolgozta fel, hogy mi történt a fogságba esett náci vezetőkkel elfogatásuk és az 1945 novemberében kezdődő, a háborús bűnösöket tárgyaló nürnbergi nemzetközi katonai tárgyalás megnyitása közötti időszakban. A válasz: gyakran és hosszasan hallgatták ki őket, és Overynek jutott először eszébe, hogy ezeknek a kevéssé ismert kihallgatásoknak, amelyeknek a szövegei megvannak a londoni állami levéltárban (Public Record Office) és a washingtoni országos levéltárban (National Archives), valamint néhány más levéltárban is, hosszabb részleteit 200 oldalas előszóval és számos kiegészítő jegyzettel közzétegye. Mint megállapítja, ezek a kihallgatások nem voltak formálisak és ügyvédek által előkészítettek vagy tanácsoltak. Gyakran katonai szakértők végezték, akiknek a tájékozatlansága kérdéseikből gyakran kiderült, s a foglyok, a náci vezetők válaszai e helyzetből és a kevesebb formalitásból kifolyólag spontánabb, önmaguknak magyarázóbb volt. Pl. Franz von Papen teljesen beismerte felelősségét, csupán a későbbi, külügyi kiküldetése idejét mentegette, viszont Herman Göring, aki meg volt győződve arról, hogy kivégzik, “vérfagyasztó amoralitást" árult el, mindent bevallott, a többi között mondván: “a szerződéseket WC-papíroknak tekintettem". Rudolf Hess, Hitler küldötte 1941-ben Skóciában, megjátszotta az emlékezetkihagyásost, s a börtön pszichológusai szerint lehet, hogy részben az is volt. Sorra képet kapunk Joachim von Ribbentrop, Albert Speer, Heinz Guderian és mások viselkedéséről, és többen árulták el öngyilkossági hajlamaikat, mint amire eddig a történészek felfigyeltek volna, írja Overy. Még egy fontos megjegyzése arról tudósít, hogy e kihallgatásokon a holocaustra vonatkozó részletek jobban kibontakoztak a kisebb náci háborús bűnösök szavaiból, akiknek személyes tapasztalataik voltak, mint a főbb bűnösökéiből. Mindegyikükben megmutatkozott, Overy szavaival “a kritikátlan előítélet halálos koktélja, az erkölcsi tagadás, a visszájára ható erőszak, a szenvedések iránti közömbösség".

Richard Overy: Interrogations. The Nazi Elite in Allied Hands. 1945 (Kihallgatások. A náci vezetők a szövetségesek kezében. 1945). London, 2001. 664 o.