Klió 2003/1.

12. évfolyam

Koraújkor

Iván Mazeppa kozák hetman és kora

A fejedelmünkkel, II. Rákóczi Ferenccel is kapcsolatba került Ivan Mazeppa (1639–1709) személye ma jelkép Ukrajnában. A szomszédos országban az ukrán–orosz együttműködés lazítását óhajtók, az európai orientáció hívei Mazeppát tűzik zászlójukra, míg az Ukrajna Oroszországgal való kapcsolatának elmélyítésén munkálkodók Bogdán Hmelnickijt. Az utóbbiak Mazeppát s szellemi örököseit az orosz-ukrán közös történelem és érdekek elárulóinak tartják. A mazeppinizmus és mazeppinista minősítések érdekítéletet tükröznek. Mindkét történeti személyiség szerepe, jelentősége körüli viták a következő években, a perejaszlavi szerződés 350. évfordulója kapcsán valószínűleg tovább éleződnek majd. A perejaszlavi szerződés 350. évfordulójának tervezett állami szintű megünneplése ellen az ukrán nemzeti pártok és szervezetek máris tiltakoznak, így fogalmazva: “A világtörténelem nem ismer olyan nemzetet amely rabszolgasorsba döntésének kezdetét szeretné dicsőíteni”. Az oroszbarát ukrán körök viszont az ukrán–orosz kapcsolatok még szorosabbra fűzését várják a szerződés évfordulójának megünneplésétől.

Az I. Péter orosz cár ellen harcoló XII. Károly svéd király kalandos életét feldolgozó művek révén, melyek közül Voltaire könyve hamar megjelent magyar fordításban is, Mazeppa neve az egész világon ismertté vált. Azáltal pedig, hogy gyakran szóltak róla a kuruc politikusok, hazánkban a Rákóczi-szabadságharc története iránt érdeklődők, még többet tudhattak meg róla. A kozák hetmanról korai tudósítást adott a Rákóczi bizalmát is élvező Krmann Dániel szuperintendens, aki a magyarországi evangélikusok követeként 1708-1709-ben kereste fel az akkor már ukrán földön táborozó XII. Károlyt. Krmann Dániel útleírását II. Rákóczi Ferenc életrajzírója s a szabadságharc történetírója, Márki Sándor önálló cikkben dolgozta fel, mely a jeles történész tanítványa, Sztripszky Hiador szerkesztette Ukránia lapban jelent meg. (I. évf. Budapest, 1916. 7–8. sz. 126–136.) Mazeppáról magyar nyelven Hrabár Nóra jelentetett meg monográfiát 1941-ben Ungvárott, Mazeppa a legújabb ukrán kutatások világában címmel. (Ismertetését l. Zorja-Hajnal. II. évf. Ungvár 1942. 1–2 sz. 216–217.)

Az ukrán–orosz történelmi kapcsolatok új szakasza kezdődött Szamojlovics Iván hetman utóda, Ivan Mazeppa (1687–1708) idején. Mazeppa a kozák Ukrajna egyik legkiemelkedőbb személyisége volt. Mazeppa 1639-ben született, nemesi család sarjaként. A Kijevi Kollégiumban folytatott tanulmányokat követően, a varsói jezsuiták kollégiumában tanult, majd lengyel szolgálatba lépett, János Kázmér lengyel király apródja lett. Beutazta Nyugat-Európát, a lengyel király megbízásából többször járt követségben a bal parti kozákoknál. 1669-ben a jobb parti Ukrajna hetmanja, Doroseno Petro szolgálatába állott. Szolgálati feladatait teljesítve, a zaporozsjei kozákok fogságába esett, akik kiadták a bal parti Ukrajna hetmanjának Szamojlovics Ivánnak, aki kamatoztatta a fogoly nemzetközi diplomáciában szerzett tapasztalatait. Idővel Mazeppa Szamojlovics bizalmasa lett, és jó kapcsolatokat épített ki a cári udvari körökkel. Ennek köszönhetően, orosz főurak támogatásával Szamojlovics utóda lett. Közel 21 éves hetmansága idején birtokadományozásokkal következetesen erősítette a kozákfők hatalmát. Cári adományozások révén ő maga is Európa egyik leghatalmasabb feudális ura lett. Birtokai jövedelméből bőkezűen áldoz a kultúrára, nyomdákra, iskolákra, templomokra. Támogatásának köszönhetően, a Kijevi Mogila Akadémia új épületszárnyakkal bővül, hallgatóinak létszáma megközelíti a két ezret. A kozákfőkre és az oroszokra orientálódó politikája azonban a közkozákok és jobbágyok elégedetlenségével találkozott, akik 1692-ben Petro Ivanenko vezetésével felkeltek ellene. A felkelőket kezdetben a tatárok is támogatták. A felkelés azonban megfelelő belső és külső támogatás híján 1696-ban elbukott. A felkelés tárgyalásának a szerző önálló fejezetet szentel.

Mazeppa hetmanságának első korszakát a feltétel nélküli oroszbarátság jellemezte. A hetmannak kitűnő kapcsolatai voltak az 1689-ben trónra lépett I. Péter cárral is, akinek török- és tatárellenes hadjáratait aktívan támogatta. Jelentős szerepe volt az ún. azovi hadjáratban, konkrétan pedig az Azovi-tenger partján fekvő török erődítmény, Azov elfoglalásában. Az oroszokkal ápolt jó kapcsolatoknak köszönhetően, Moszkva támogatta Mazeppát a jobb parti Ukrajna 1704-es elfoglalásában, melyet a Szemen Palij-féle lengyelellenes felkelés tett lehetővé. Palijt egyébként Mazeppa az oroszok kezére adta és a felkelőt I. Péter Szibériába száműzte.

Mazeppa viszonya Moszkvához az északi háború során kezdett megváltozni. A háború nagy terheket rótt a kozákokra is, akiknek ezredeit orosz érdekekben a Baltikumba, Lengyelországba, Szászországra is elvezényelték, s ahonnan jelentős veszteségeket szenvedve tértek vissza. Az ukrajnai polgári lakosságot pedig a katonatartás, a hadi erődítmények építése terhelte meg. I. Péter cár központosító reformjai fenyegették a kozák autonómiát. Mazeppában fokozatosan érlelődött az a gondolat, hogy az orosz cárral szakítania kell. 1708-ban, amikor a cár arról értesítette Mazeppát, hogy egy svéd, illetve lengyel támadás elhárításában nem tud segítséget küldeni, Mazeppában megérett a szakítás gondolata. Így, amikor 1708-ban XII. Károly svéd király seregével Ukrajna földjére lépett, Mazeppa csatlakozott hozzá. Orosz nyomásra, az oroszokhoz hű kozákfők 1708-ban új hetmant választottak, Ivan Szkoropadszkij személyében. 1709-ben az egyesített svéd és kozák seregek Poltavánál megütköztek I. Péter hadseregével, de vereséget szenvedtek. A poltavai csatában megvert XII. Károly és Mazeppa, kíséretével együtt, az akkor török fennhatóság alatt lévő Moldáviába menekült. Mazeppa itt is halt meg, Bender városában 1709. október 3-án. Az európai jelentőségű poltavai csata kimenetele eldöntötte a Baltikum sorsát, s hosszú időre véget vetett a kozákok azon törekvéseinek, hogy elszakadjanak Oroszországtól.

A győztes I. Péter lerombolta a Zaporozsjei Szicset, és a hetmanok fővárosát, Baturint, melynek összes lakóját (60 ezer ember) már 1708-ban lemészárolták. Mazeppa halálát követően, 1710-ben a kozák hadsereg maradványai a száműzetésben új hetmant választottak, Pilip Orlik személyében, aki szövetséget kötött a tatár kánnal és a török portával. A közös török, tatár, kozák sereg 1711-ben hadjáratot indított az oroszok ellen, mely kezdeti sikerek után fiaskóval végződött. Orlik ezt követően az európai uralkodóknál próbált szövetségeseket keresni – haszontalanul. 1742-ben hunyt el a moldovai Jasiban (Jászvásáron). Nevéhez fűződik az ún. benderi alkotmány összeállítása, melyben egy autonóm Ukrajna tervezetét adja, megfogalmazva Ukrajna politikai és egyházi különállását Moszkvától, mellyel a mű szerzője részletesen foglalkozik.

Az Ukrán Történelmi Társaság kiadásában megjelent könyv szerzője a magyar vonatkozásokat Váradi Sternberg János ungvári történész professzor dolgozatai alapján érinti. Az 1960-ban lezárt kötet értékét növeli a több száz tételből álló bibliográfia, mely 1960 és 2000 között megjelent, Mazeppára és korára vonatkozó művek adatait tartalmazza.

Olekszander Ogloblin: Hetman Ivan Mazeppa ta jogo doba. Druge dopovnyene vidanyija (Iván Mazeppa hetman és kora. Második, bővített kiadás). New York–Kijev–Lvov–Párizs–Torontó, 2001.

Udvari István