Klió 2003/2.

12. évfolyam

XX. század

Nemzeti kisebbségek. Identitás, másság, együttélés, multikulturáltság és integráció

A nemzeti kisebbségek kérdéskörének szentelt, s évente megrendezett nemzetközi szemináriumnak immár kialakult tapasztalata és gyakorlata van. A tudományos rendezvény célja: elősegíteni a kölcsönös megismerést és toleranciát, elismerni a másság kultúráját. Az itt elhangzott, változatosnál változatosabb értelmezések rendeltetésük szerint azt kellett, hogy tudatosítsák hallgatóikban, mennyire ellentétes az előítélet, mindenfajta türelmetlenség a józan ésszel. Tehát szükség volt – és van – arra, hogy pontosan meghatározzák, sőt kidomborítsák azt az ellentétet, amely manapság is megvan, talán még élesebben, mint ennek előtte, nemcsak Romániában, hanem kontinensünk szomszédos, délkeleti országaiban is, az államalkotó nemzet és a másság mindenfajta népi, felekezeti, stb. képviselője között, de nem csupán és nem is elsősorban egyéni, hanem közösségi szinten. A pillanatnyilag kettős, erkölcsi és történelmi síkon végzett elemzés, mondhatni rétegtani kutatás ezúttal leginkább a Bánság, Erdély és Dobrudzsa területére vonatkozik. E vidékek ugyanis egész Románia vonatkozásában jelentőségteljesek: 1992-ben itt 18 etnikum élt, számszerűen körülbelül két és fél millió, ami a lakosság 10,5 százalékát teszi ki. A mennyiségileg és minőségileg változatos megközelítés célja: meghatározni, jó-e avagy sem a belföld stabilitásának, illetve regionális biztonságának az említett ellentétek által meghatározott modell. Tehát, mennyire helytálló a nem románok iránt tanúsított magatartás, milyen mértékben beszélhetünk kölcsönös megértésről és együttműködésről, ez meghatározza-e, s ha igen, milyen mértékben, a közös haladást, léteznek-e a megértés és együttműködés olyannyira szükséges módozatai, szilárdulnak-e ezen módozatok a mindennapi együttélésben, jó irányba hatnak-e a kölcsönhatások, a kulturális és szellemi átvételek megállíthatatlan sora. Mindhárom itt tárgyalt tanulmánysorozat azt tükrözi, hogy kölcsönös az érdeklődés egymás etnikai, műveltségi, nyelvi, vallási identitása és ennek jellegzetességei iránt. Mindkét részt érdekli az, hogy – különösen ma – minél inkább kiterjessze befogadó­képességét, növelje az etnikumok párbeszédét.

Az 1999-ben megjelent első kötet olyan kölcsönös érdeklődést kiváltó témákat tartalmaz, mint a kisebbségi lét ténye és sajátossága, ezek részletezése, valamint a „másik félről”, a kívülünk létező vidékekről, értékeikről és hagyományaikról alkotott képünk. Az etnikailag változatos hozzájárulások tárgyai: a magyarországi románság, ezen belül egyes faluközösségek (a bedői/Bedeu-i és méhkeréki/Micherechi közösségek) néprajza és folklórja, a magyarországi délkelet-alföldi szlovák lakosságának népi kultúrája és kétnyelvűsége, az erdélyi, romániai bánsági és máramarosi szláv kisebbség életét tárgyaló kutatás (ide iktatható két „esettanulmány” témája, amely a Nádlac/nagylaki fazekasokról és más mesteremberekről, illetve a délbánsági „krassóiak” „lakható kettősségéről” értekezik), a cigányság normális élet­modelljéről és területi alapon létező identitásáról szóló dolgozat, a Dobrudzsában élő olasz közösség „kettős perspektívájára” vonatkozó írás, a bánsági helyneveket érintő sváb hatást bemutató cikk, az 1790 és 1848 közötti erdélyi népesség statisztikáját elemző munka, a XIX–XX. századi Arad városképének ismertetése, valamint a szórványban élő zsidóság kiemelkedő képviselőit felelevenítő próbálkozás.

A sorozat második, 2000-ben megjelent kötete azért oly jótékony hatású és hasznos, mert a leírt kilenc megyei és városi aradi népközösség hozzájárulását is belefoglalja a megye és a város eredményeinek elemzésébe, mindez része a terület egészére vonatkozó kutatásnak. Eltérően a totalitárius rendszertől átörökölt közhelyektől, ezúttal gazdasági, földrajzi, történelmi és társadalmi, sőt felfogásbeli és módszertani megközelítésben is tárgyalják az „együttélés” fogalmát. E kötetben 18 értekezés jelent meg. Ezek etnikailag egyformán, illetve egymáshoz nagyon hasonlóan közelítenek általános avagy sajátlagos tárgyukhoz. Szó esik a történelmi távlatban felfogott etnikai kölcsönhatás és népességhullámzás kérdéseiről, s ezzel kapcsolatban erdélyi falvak népi együttélésének példáit hozzák fel. Az élet különféle modelljeinek és a családtörténet szemléltetésének példájáként vázolják az arománok (a macedo­románok) „együttlakásának” témáját. Van olyan tanulmány, amely a bánsági, naptárhoz kötődő szokások anyagi megalapozásával és alaki kérdéseivel foglalkozik. Tárgyalják a XIX. század kulturális kezdeményezéseit és össze­függéseit, így a Die Karphaten (1907–1914) és a Klingsor (1924–1937) című folyóiratokban megjelent cikkek kimutatta etnikumközi kölcsönösség a két világháború közti időszak jó alapokra felépített értelmiségi programja. Külön figyelmet szenteltek a második világháború után Romániából eltávozott szlovákoknak, s a szlovákok románsággal való együttélésének, különös tekintettel a földművelésre. A német azonosság válságait az Aradon és Grăniceri/Ottlakán élő lakosságról szóló „esettanulmányok” mutatják be. Együttélés és asszimiláció ellentétét szemlélteti néhány magyarországi román közösség (Sarkadkeresztúr/Crâstor és Vekerd/Vecherd) példája. A romániai ukránok etnikumközi kapcsolataival és nemzeti jellegével külön foglalkozik egy tanulmány. Fontosnak véljük a XIX. századi Erdély népességstatisztikájáról írt közleményt is. Egy másik esettanulmányt olvashatunk a Krassó-Szörény megyei Ciclova Montană/Csiklovabánya „aranyműveseiről”. Végül két dolgozat elemzi az aradi zsidóság XVIII–XIX. századi és az erdélyi zsidóság 1848-tól 1918-ig terjedő fejlődését, az elszigetelődéstől az integrációig. Ezekben megmagya­rázzák a cionista ideológia terjedését, és megértetik az olvasóval az Izraelbe való kivándorlás jelenségét.

Ugyanennek a belföldi és külföldi (jugoszláv, szlovák, magyarországi) történészekből, néprajz- és folklórkutatókból, nyelvészekből, demográfiai szakemberekből, társadalomkutatókból álló tudományközi csoportnak a tagjai hozták össze az egyelőre utolsó, 2001-ben megjelent kötetnek az anyagát. Ebben is a szakmai vita etnikailag lényeges kérdéseire találtak választ, illetve készítettek tanulmányokat. Elemzik az 1859-es kérdőívben megjelenő délbánsági románságképet, az 1863 és 1895 között Arad vármegyében kötött vegyes házasságokat, a Székelyföldön élő „többségi” kisebbség hozzáállását és a mássághoz való viszonyát, ismertetik a vajdasági Coştei-ban élő románok kulturális tevékenységét, véleményeket közölnek a jugoszláviai románság „nihilistaként” való bemutatásáról, elénk vetítik a magyarországi Magyarcsanád/Cenadu Unguresc román kisközösségének életét, megvilágítják a magyarországi románság kulturális etnikumközi kapcsolatainak és etnikumon belüli viszonyának hatását. Külön dolgozat foglalkozik az 1761 és 1842 között élt Száva Tekelja művészetpártoló tevékenységével; egy másik pedig feltérképezi azt a fogolytábor-jelenséget, amely 1914 és 1918 között létezett Arad várában. A XVIII. századtól a XIX. század közepéig taglalják a helyi szerb értelmiség olvasmányanyagát. Más munkában elénk tárulnak a magyarországi eleki/Aletea és az Arad megyei Fântânele/Kisfalud/Engelsbrunn falvában élő szlovákok átalakulásának kérdései és sokoldalú kultúrvonásai. Egy másik írás a krassó-szörényi Oraviţa/Oravica/orawitzai németség életével foglalkozik. Külön elemzésben ismertetik az 1849 és 1918 között élt erdélyi helyi zsidóság közösségeit, valamint esettanulmányt közölnek a XIX. és XX. században tevénykenykedő Goldschmidt családról. Az erdélyi cigányság társadalmi életéről szóló cikk, valamint a dobrudzsai törökök etnikai kapcsolatait és nemzeti vonásait tárgyaló utalások zárják e könyvet.

Ismertetésünk végén ki kell, hogy emeljük azt, milyen jó benyomást kelt éppen most ezeknek az értelmezéseknek az azonnali közlése. Mert ezekben, sokaságuk miatt, bőven találunk mind pozitív, mind pedig negatív hatású eszméket és ötleteket. Telve vannak egyáltalán nem „kényelmes” ténybeli megállapításokkal a mai Romániában s a szomszédos államokban divatozó etnikumközi kapcsola­tokról. Ezen eszmék és ötletek érzékennyé tehetik a jugoszláv, román, szlovák, magyar többségieket arra, hogy országuk társadalma mennyire tarka etnikai, kulturális, szellemi szempontból. Így aztán ez az etnikumközi, felekezeti, kulturális nézőpont az általánosítás erejével hathat a többségiekre: valóssá teszi minden egyes ország társadalmának sokszínű, változatos voltát, minden téren kiemeli azt, hogy mennyire szükségesek az etnikai kapcsolatok s így igyekszik legyőzni a ma, sajnos, még létező számos sztereotíp, elkoptatott közhelyet.

Minorităţile între identitate şi integrare (A kisebbségek, identitás és integráció között), Arad, 1999. 188 p.; Modele de convieţuire în Europa Centrală şi de Est (Együttélési modellek Közép- és Kelet-Európában), Arad, 2000. 328 p.; Identitate, alteritate, multiculturalitate (Identitás, másság, multikulturáltság), Arad, 2001. 350 p.

Stelian Mândruţ