Klió 2003/2.

12. évfolyam

XX. század

Kárpátaljai Tudományos Társaság

1920. június 4-én a versailles-i Kis-Trianon palotában aláírták a háborút vesztett Magyarországgal a békeszerződést: a hazánktól elszakított hatalmas területek között ott volt az előző ezer esztendőn át mindig Magyarországhoz tartozó Kárpátalja is. A főként ruszin, magyar, szlovák és román lakosságú területet az újonnan megalakult csehszlovák állam kebelezte be, amelynek vezetői hamarosan hozzáláttak az autonómnak deklarált országrész csehesítéséhez. A lassú folyamatnak az Anschluss-t követő müncheni egyezmény (1938. szeptember 29.) és az első bécsi döntés (november 2.) vetett véget: az egyezményben az európai négy nagyhatalom (Németország, Olaszország, Anglia és Franciaország) feldarabolta Csehszlovákiát, a bécsi döntésben pedig Németország és Olaszország ismét Magyarországnak ítélte a Felvidék magyarok lakta déli járásait és Kárpátalja alföldi részeit. A magyar kormány 1938. november 18-án rendkívüli minisztertanácsi ülésen elhatározta, hogy katonai támadást indít teljes Kárpátalja visszaszerzésére. Németország és Olaszország tiltakozott a megszállás ellen. 1939. március 10-én a magyar minisztertanács úgy döntött, hogy a német hadsereg Csehszlovákiába történő bevonulása, illetve Szlovákia függetlenségének kikiáltása esetén a honvédség elfoglalja Kárpátalját akkor is, ha ehhez a németek nem járulnak hozzá. J. Tiso miniszterelnök március 14-én bejelentette az önálló Szlovák Köztársaság megalakulását, a magyar honvédség alakulatai pedig megkezdték és március 18-ig befejezték Kárpátalja megszállását.

Az elkövetkező évek, különösen az 1941–1944-ig terjedő időszak soha nem látott fellendülést, pezsgést hozott a kárpátaljai szellemi életben és népi művelődésben. Káprály Mihály könyve, amely a Kárpátaljai Tudományos Társaság periodikáit elemzi és teljes bibliográfiáját közli, erről a minden tekintetben figyelemre méltó, értékeket teremtő korszakról szól. 2002-ben a kötet egyszerre két helyen, Nyíregyházán és Ungváron is megjelent: a nyíregyházi kiadvány nyelve orosz, az ungvárié pedig ruszin. A könyvhöz Udvari István professzor írt előszót, amely magyar nyelven is olvasható mindkét kötetben.

A Kárpátaljai Tudományos Társaság (Pudkarpatszkoje Obscsesztvo Nauk) 1941. január 26-án alakult meg Ungváron. Első elnöke a kárpátaljai történetírás nesztora, Hodinka Antal történész volt. A Társaság ügyvezető elnökévé Hodinka egykori tanítványát és pártfogoltját, Harajda Jánost választották meg. „Mindkettejüket a magyar–ruszin közös történelem meggyőződéses híveinek, értékteremtő és értékcentrikus tudósoknak ismertük meg, akiknek tartalmas és hasznos munkásságára oda kell figyelnünk” – írja a kötet előszavában Udvari István.

Harajda Jánosról, a tragikus sorsú kutatóról tudnunk kell, hogy 1941–44 között a Kárpátaljai Tudományos Társaság ügyvezető elnökeként – mind tartalmi, mind nyelvi szempontból magas színvonalon megírt – periodikákat szerkesztett: a Zorja – Hajnal, a Literaturna Negyilja (Irodalmi Vasárnap) és a Ruszka Molodezs (Ruszin Ifjúság) című folyóiratokat. Ő gondozta azokat a könyvsorozatokat, amelyeket a Társaság adott ki, és társszerkesztője volt Kárpátalja általános bibliográfiájának is. Harajdát – Kárpátalja szovjet bekebelezése után – sztálinista ‘politikai biztosok’ 1944. november 27-én hamis vádak alapján letartóztatták és többször megkínozták. A hivatalos jelentés szerint december 13-án „szívelégtelenségben hunyt el”. Ilyen brutális kezdetek után egészen ‘természetesnek’ tűnhet, hogy az oroszosító szovjet érában az ún. magyar korszak tudósainak többségét diszkriminálták, félreállították, száműzték Szibériába. A Társaság kiadványait kivonták a könyvtárakból, „jobbik esetben tiltott fondokban helyezték el, s kutatásukat kiválasztottaknak is csak különleges engedéllyel tették lehetővé” – írja Udvari István.

A Zorja – Hajnal című folyóiratnak 1941–43 között összesen tíz száma jelent meg négy összevont kötetben. A szerkesztőség a ruszin és magyar nyelvű Előszóban e szavakkal indítja útjára a lapot: „Minden tudományos és irodalmi társaság életében nagy jelentősége van annak a folyóiratnak, amely a társaság kulturális életének programját hirdeti: kibocsátjuk mi is »Zorja – Hajnalunkat«, hogy benne egyrészt a Kárpátaljára vonatkozó tudományos kérdéseket megvitathassuk, s másrészt, hogy alátámasszuk azt a becsületes törekvést, amelynek célja természetes anyanyelvünket művelni, ápolni.”

A korábbi magyar kormányzatok és a ruszinok viszonyát a szerkesztőség így értékelte: „A magyar kormányzat évszázadokon keresztül támogatta a ruszinság népi törekvéseit. Lapoknak nyújtott kormányszubvenciók, akadémiai pályadíjak keretében biztosított lehetőséget a Kárpátok tövében élő ruszinság népi jogainak érvényesítésére... 1849 után idegen hatalom fegyveres túlsúlya s propagandája plántálta át hozzánk az áldástalan politikai, vallási s nyelvi törekvéseket, amelyek a cseh uralom alatt még csak inkább tért hódítottak, s mondhatjuk, hogy a mai napig sem szűntek meg. Ezzel szemben a magyar kormányzat a ruszinsággal szemben folytatja az ezeréves hagyományokra alapozott politikát, s tért kíván engedni azon igazságos és becsületes folyamatnak, amelynek célja a ruszin népi forráshoz való visszatérés, s ezen az alapon a ruszin irodalom és műveltség tovább fejlesztése.”  

A folyóirat olvasóit Hodinka Antal, a Kárpátaljai Tudományos Társaság első elnöke köszöntötte. Hodinka ismert magyar és ruszin szlavista volt, aki élete folyamán mindig következetesen küzdött a népnyelvi alapokon nyugvó önálló ruszin nyelv megteremtéséért.

A Zorja – Hajnal című folyóirat tíz számában összesen 91 közlemény jelent meg, s ezeket a témagazdagság, a rendkívüli változatosság, a szakmai és nyelvi igényesség jellemzi. Színvonalas tanulmányokat olvashatunk a ruszin nyelv múltjáról, a modern ruszin irodalmi nyelvről, a ruszin néphitről, népszokásokról, népdalokról, temetkezési szokásokról, népviseletről, helynevekről, a ruszin történetírás új útjairól, Ungvár ősi múltjáról, a ruszin nemzeti öntudatról, a Kárpátok növényvilágáról, a „kun Miatyánk”-ról stb. De olvashatunk elbeszéléseket, népballadákat is. Bibliográfia néven minden kötetben találunk könyvszemlét, művelődési híreket, nekrológokat, de ott van a szerkesztőséghez beküldött könyvek jegyzéke, illetve a kötetekben megjelent cikkek német és francia nyelvű ismertetése is. Káprály Mihály a Zorja – Hajnal című lapban megjelent valamennyi közlemény címét közli – időrendi sorrendben – ruszin és magyar nyelven.

A ruszin nyelvű Irodalmi Vasárnap (Literaturna negyilja) című újság a Kárpáti Vasárnap mellékleteként havonta kétszer jelent meg 1941. május 25-től kezdve először négy, majd hat, aztán nyolc, illetve 12 vagy több oldalon. Az 1941. év folyamán az újságnak 16 száma látott napvilágot (140 oldalon), 1942-ben 24 szám (264 oldalon), 1943-ban ugyancsak 24 szám (288 oldalon), 1944-ben pedig 20 szám (240) oldalon. A kiadásért A. Ilynyickij főszerkesztő felelt, illetve A. Német, a lap kiadója, aki egyben a felelős szerkesztő is volt, majd a hatodik számtól a Kárpátaljai Tudományos Társaság ügyvezető igazgatója, Harajda János vette át a szerkesztést. Az újság 1942. április 19-én hírül adta, hogy a nyolcadik számtól kezdve – megváltozott, kibővített formában – már önálló kiadványként jelenik meg.

Milyen célokat tűzött maga elé ez az újság, mit tekintett feladatának? Rendeltetése, elsődleges feladata az volt, hogy a Kárpátalján élő ruszin nyelvű, de nem feltétlenül ruszinofil írókat és költőket felkarolja, támogassa, fórumot teremtsen számukra műveik kiadásához. Elmondhatjuk, hogy a lap sikeresen megvalósította célját, hiszen nem egy olyan – mérsékelten orosz-, illetve ukrán-barát – író és költő csatlakozott idővel hozzá, akik korábban a munkácsi görög katolikus püspökség által felkarolt újságoknak (Negyilja, Nova Negyilja, Karpatszka Negyilja) munkatársai, hívei voltak. A szerzők között – még diákként – ott találjuk Baleczky Emilt, a később nemzetközi hírűvé vált szlavistát is.

A 40-es évek elején a tanulóifjúság számára is adtak ki lapot Kárpátalján, ez volt a havonta megjelenő, rajzokkal, ritkábban fényképekkel illusztrált Ruszka molodezs (Ruszin ifjúság). Ahogy múltak a hónapok, a kiadvány iránt egyre nőtt az érdeklődés. Ezt bizonyítja, hogy a kezdeti, viszonylag nem magas példányszám hamarosan ötezerre növekedett, majd rövid időn belül ez is csaknem megkétszereződött. A Kárpátaljai Tudományos Társaság szervezői nagy, komoly feladatot tűztek e kiadvány (zsurnalcsik – ‘folyóiratocska’) elé, nemes missziót szántak neki: a felnövekvő nemzedék alakítását, nevelését. Olyan nemzedékét, amely őszintén ragaszkodik szülőföldjéhez, népéhez és ruszin anyanyelvéhez, s amely nemzedékből idővel új írók és költők támadnak. A folyóirat oly mértékben „szívhez szóló”, sikeres volt, hogy egyes példányait sok iskolában hivatalosan is elfogadott olvasókönyvként használták, mivel röpke három év alatt a magyar állam nem tudott elegendő mennyiségű ruszin tankönyvet megjelentetni.  

A Ruszka molodezsben történelmi, országismereti és földrajzi írások is megjelentek, a szerkesztők sok figyelmet fordítottak a helyi néprajzra és folklórra. Több – itt közölt szöveg – napjainkig megőrizte aktualitását. A szerkesztőség tagjai igyekeztek állandó, élő kapcsolatot tartani az ifjú olvasókkal. Arra kérték, buzdították őket, hogy szülőföldjük szellemi kincseit (a ruszin népmeséket, balladákat, szólásmondásokat, közmondásokat, kiolva­sókat stb.) gyűjtsék maguk is, és küldjék be a szerkesztőségbe. A könyvtárostól kölcsönzött lappéldányokat pedig – elolvasásuk, átlapozga­tásuk után – ne vigyék vissza azonnal a könyvtárba, hanem adják át bará­taiknak, osztály­társaiknak, családtagjaiknak, hogy ők is megismerked­hessenek a Ruszka molodezs írásaival. A kapcsolattartásra a folyóiratban külön rovatot tartottak fenn (A szerkesztő válaszol nektek). A személyes kapcsolat elmélyítését szolgálták az olyan rovatok is, mint a Mindenfélék, Kacagtató, Rejtvények stb.

A Kárpátaljai Tudományos Társaság évenként megjelentette saját kalendáriumát is. A kalendáriumok iránt napjainkban is nagy az érdeklődős, különösen a falusi lakosság körében. Hát még milyen nagy volt az 1940-es évek elején, amikor a vidéki Magyarország jó részén szinte ez volt az egyetlen olvasmány! Kárpátalján is. A ruszin nyelvű kalendáriumok iránti komoly érdeklődés már a XIX. század második felében elkezdődött. A zömében vidéken élő lakosság ugyanis sok hasznos információt meríthetett ezekből az „évkönyvekből”. A ruszin kalendáriumok egyes fejezetei a bácskai ruszinoknak szóltak, az ő nyelvjárásukban írták meg őket. (Az ilyen példányokat Kárpátalján nem árusították.)

A Kárpátaljai Tudományos Társaság tevékenysége nem merült ki a fent elemzett periodikák kiadásában. Komoly könyvsorozatokat jelentettek meg! Az Irodalmi és Tudományos Könyvtár sorozatban 42 kiadvány, a Népkönyvtárban 32, a Gyermekkönyvtárban 12, az iskolai tankönyvek sorában pedig 3 önálló kötet jelent meg.

Káprály Mihály könyve – sokoldalú, színes, rendezett anyagával – sajátos adattárnak, gazdag forrásnak tekinthető. Olyan forrásnak, amelyből a Kárpátalja múltja, művelődése, népének nyelve, irodalma, hitvilága stb. iránt érdeklődő olvasó és tudományos kutató sok-sokezer értékes adatot, információt meríthet. Az olvasó tájékozódását elősegíti a Névmutató, a Szerzői álnevek mutatója, de nagyon sok hasznos ismeretet szerezhet minden érdeklődő a Kárpátaljai Tudományos Társaság időszaki kiadványainak szerkesztői programnyilat­kozatából is, amely valójában a könyv meglehetősen terjedelmes melléklete. A kötet elején megtaláljuk a Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke kiadványainak jegyzékét is, amelynek Káprály Mihály könyve a 38. (valójában a negyvenedik) önálló kötete. A könyvet magyar, ukrán és német, illetve orosz nyelvű rezümé zárja.   

Káprály Mihály: Kárpátaljai Tudományos Társaság. Kiadványok: 1941-1944. Nyíregyháza–Ungvár. 2002. 170 o.

Lévai Béla