Klió 2004/1.

13. évfolyam

A XIX. század végi német társadalmi változások a bűnesetek tükrében

Helmut Thome – a Martin Luther Egyetem Szociológiai Intézetének professzora – cikkében az elkövetett bűntények számát vizsgálja a Német Császárságban, 1883 és 1902 között. A kutatást a XIX. század végének társadalmi változásaira alapozza. Ebben az időszakban jelentős változások történtek a társadalomban, hiszen az egységes állam megteremtette a polgári társadalom kialakulásának feltételeit, átrendeződtek a társadalmi rétegek, megindult az urbanizáció folyamata. A cikk célja feltárni, hogy e változások során hogyan alakult a bűncselekmények száma, módjai, indítékai, melyek azok a területek, amelyeken érzékelhetően megnőtt vagy lecsökkent egyes bűncselekmények fajtáinak gyakorisága.

Thome a tendenciákat szociológiai módszerekkel határozza meg. Az összegyűjtött, rendelkezésünkre álló adatokat különböző szempontokból táblázatokba sorolja, grafikonokat állít fel, majd ezeknek elemzésével vonja le következtetéseit. A korszakban lezajló folyamatos átalakulás, társadalmi mozgás érdekes kutatási területet biztosít, ám akadályokat is jelent. Például a korai években (1883–87) bekövetkezett vándorlások, költözések, és az erre reagáló közigazgatási reformok miatt – főleg az urbanizációs folyamatok által leginkább érintett területeken – mintegy 20 százalékos adatvesztés feltételezhető.

Thome alapvető módszere a terheltségi együttható megállapítása a társadalmi változások szakaszaiban és a különböző területeken. Ez százezer civil személyre vetített bűncselekmények száma, akikkel szemben nem állnak fent büntethetőséget kizáró okok. A bűncselekményeknek főleg két fajtáját vizsgálja, a súlyos testi sértések elkövetését illetve a kis és nagy értékű lopási eseteket.

A szerző épít a témával eddig foglalkozók eredményeire, pontosítja azokat vagy ellenvéleményt állít fel. Többek között sokszor hivatkozik Johnson amerikai történész vagy Durkheim munkáira.

Figyelembe kell venni a korszak vizsgálatánál a kultúrharc, illetve a szocialista mozgalom ellenes törvények hatásait, valamint az 1890 után bevezetett büntetőjogi szigorításokat. A bűncselekmények számának növekedésével illetve a szigorúbb szabályzás bevezetésével változtatni kellett a büntetéseken is. Míg 1889-ben a súlyos testi sértések elkövetőinek 75 százaléka vonult börtönbe és 25 százalék kapott pénzbírságot, addig az 1902–1906 közötti periódusban ez az arány 46,5 százalék és 53,5 százalékra változott, tehát a leggyakrabban alkalmazott szankciók körében a pénzbüntetés felváltotta a szabadságvesztést.

A probléma tárgyalása rendkívül összetett feladat, több dimenzióban is vizsgálni kell az adatokat ahhoz, hogy reális képet kapjunk. A súlyos testi sértések elkövetésének számaránya fiatalkorú és felnőtt elkövetők tekintetében hasonló tendenciákat mutat, a két görbe párhuzamosan fut egymással, a felnőttek által elkövetett esetek száma jóval több a fiatal korúak által elkövetettekénél. Mindkét esetben a századfordulón mutatkozik a legnagyobbnak az elkövetések száma. 1900-ig nő a súlyos testi sértések száma, utána pedig csökken.

A lopások tekintetében más tendenciát mutat a fiatalkorúak és a felnőttek által elkövetett esetek számának változása, de itt a fiatalkorúakra jut több bűncselekmény. A felnőttek által elkövetett lopások száma folyamatosan csökken, míg a fiatalkorúak által elkövetetteké stagnál. Az 1892-es évben mindkét szám megemelkedett, és a következő évben visszacsökkent. Ezeket az adatokat azonban nem lehet önmagukban elemezni, hiszen nagyon sok más komponensből tevődnek össze. A cikk központjában a városiasodás vizsgálata áll, illetve, hogy a különböző fokban urbanizált területeken milyen számban követték el a már említett bűncselekményeket.

Felvetődik a modernizáció elmélet kérdése, mennyire játszik szerepet a modem társadalom kialakulása a bűncselekmények számának változásában. Igazolható-e az az állítás, hogy a városba költözve, feladva a régi vidéki életformát, elvész az ember a névtelenségben, és a közösségi szabályok lazulása támogatja a bűncselekmények számának növekedését? A városban – állítja Thome – valóban nincs meg az az informális társadalmi kontrol, mint a faluban, ezért úgy tűnik, hogy az urbanizáltabb területeken nőhet a hajlandóság a bűntettek elkövetésére. A számok azonban nem pontosan igazolják ezt a feltevést. Például 1900-ban a felnőttek által elkövetett súlyos testi sértések száma a 886 falusi körzetben 34 és 1074 között, a 117 városi körzetben pedig 76 és 754 között ingadozott. Ez azt mutatja, hogy érdemes megbontani a körzeteket az urbanizáltság foka szerint. Az urbanizáltság fokmérőjét Thome sok más kutatóval összhangban úgy határozza meg, hogy megméri, az adott körzetben a lakosság hány százaléka él 2000 főnél népesebb településen. A vizsgálat eredménye megmutatja, hogy a súlyos testi sértések rátája a városiasodottsággal arányosan nő, és a legnagyobb azokon a területeken, amelyekben 75<100 százalékos az urbanizáltság. Érdekes azonban, hogy a teljesen, 100 százalékosan urbanizált területeken, és a nagyvárosokban drasztikusan visszaesett a bűnesetek száma.

Más vizsgálat alapján (amelyben az 1885 és 1900 közötti időszakot tárja elénk a szerző a súlyos testi sértések számát falusi és városi körzetre lebontva) kiderül, hogy a falusi körzetekben nagyobb a bűntények száma, és gyorsabban is növekszik, mint a városi körzetben. A lopási esetek eltérő képet nyújtanak. Ebben az esetben a falusi körzetekben kevesebb a bűntények száma, és itt is csökken gyorsabban, tehát e tekintetben nő a különbség a városi és falusi körzetek között.

Azonban Thome szerint nemcsak a városiasodás mértékét kell figyelembe venni, hanem le lehet bontani a bűneseteket az elkövetők foglalkozása szerint, de fontos szempont az elkövető nemzetisége, illetve, hogy abból a nemzetiségből mennyi él az adott területen. A nemzetiség kérdése az okozott társadalmi feszültség miatt jelentős. A külföldiek közül például a nyugati területeken élő hollandok vagy franciák – az adatok alapján – kisebb társadalmi feszültséget keltenek, mint a keleti területeken nagy számban élő lengyelek vagy a baltikumi népek, mert őket a német társadalom erősebben diszkriminálta. A foglalkozás-szerkezet vizsgálatakor kiderült, hogy az urbanizáció növekedtével azon területeken esett vissza a súlyos testi sértések száma, ahol a szabadfoglalkozásúak, a szolgáltató iparban dolgozók, a kereskedelmi és ipari szektor aránya magas. Ez választ nyújt arra a kérdésre, hogy miért esik vissza a 100 százalékban urbanizált területeken, illetve a nagyvárosokban a vizsgált bűntények száma.

Helmut Thome cikke felhasználja a szociológia tudományos matematikai eszközeit a XIX. század végi bűncselekmények analizálására. Történész számára érdekes terület ez, mások az eszközök, az utak a probléma feltárására, mindazonáltal tanulságos következtetéseket lehet levonni a szerző által felsorakoztatott táblázatokból, adatsorokból, grafikonokból. Thome nem részletezi, hogy melyik évben miért nőhetett meg a lopások száma, két évvel később pedig miért csökkent drasztikusan, hiszen ezek történelmi okokra vezethetők vissza, belpolitikára, rendeletekre. Egy-egy adatsor mást mond egy történésznek és mást egy szociológusnak, azonban a módszerek közti különbségek, és az eredmények tanulmányozása hasznos lehet a rokontudományok képviselői számára.

Helmut Thome: Kriminalität im Deutschen Kaiserreich, 1883–1902 (Bűnesetek a Német Császárságban, 1883–1902) In: Geschichte und Gesellschaft 28. évfolyam, 2002. 519–553. o.

Medveczky Zsuzsa