Klió 2004/1.

13. évfolyam

Letagadott apaság. Wehrmacht-tisztek a Bundeswehrben

A könyv szerzője az elmúlt évtizedekben sok könyvet publikált a második világháború hadtörténetének német vonatkozásairól (e művek egy része angolul is megjelent). Közöttük olyan, a jelen könyvhöz hasonló, archontológiai karakterű falerisztikai köteteket is, amelyek egy-egy jeles kitüntetés tulajdonosainak életrajz-gyűjteményei.

A szerző a témáihoz több évtizede folytat anyaggyűjtést. Széles körben használta egykori katonák adatszolgáltatásait, a Német Védelmi Minisztérium (Bundesministerium der Verteidigung), illetve a Bundeswehr különféle intézményeinek, szolgálatainak stb. adatbázisait, gyűjteményeit, könyvtárait. Szélesebb körben támaszkodott – elsődlegesen a korábbi – szakirodalomra. A bibliográfia mintegy harmada saját korábbi műveiből áll.

A bevezető fejezetben (I. rész) áttekintést kapunk Németország 1945. május 8-i, feltétel nélküli kapitulációjától a Bundeswher létrehozásáig, illetve a Német Szövetségi Köztársaság NATO tagságáig (1955) terjedő időszakról. A szerző itt kitér az egy időben a Német Demokratikus Köztársaságban lezajló folyamatokra is. Természetesen a vesztes háború utáni, igen sajátos helyzetben a hadsereg, a katonapolitika, a rokonterületek kérdését vizsgálja. Fontosnak érzi a nagyhatalmak, így a Szovjetunió e vonatkozásokban játszott szerepét, illetve a korabeli hidegháború alapvető befolyásoló hatását.

A Bundeswehrben végül mintegy 45 000 egykori Wehrmacht-katona szolgált, közöttük korábbi tábornokok, admirálisok is. 11 600 tiszt, 29 8 00 tiszthelyettes, 4100 legénységi állományú személy. A Waffen SS néhány száz egykori katonája ugyancsak volt a Bundeswehr szolgálatában.

A II. világháború német résztvevői körében sajátos elitnek számítottak a Vaskereszt lovagkeresztjének (illetve e kitüntetés magasabb fokozatainak) tulajdonosai. Ezt 1939. szeptember 1-jén, magasabb fokozatait pedig – folyamatosan – a háború későbbi éveiben hozták létre. Barát és ellenfél egyaránt nagyra becsülte ezt a kitüntetést, annak tulajdonosait.

A Bundeswehrben több mint 800 „lovagkeresztes” teljesített szolgálatot, tábornokok, tisztek, tiszthelyettesek egyaránt. Érdekes, hogy a néhány évvel korábbi ellenség, majd hadifogoly katona közül az 1950-es évek közepétől nagy számban lesznek (a nyugati szövetségesek által is nagyra tartott) megbecsült partnerek, bajtársak – nem ritkán újabb, magas kitüntetések tulajdonosai (is).

Olyan személyiségek, mint pl. Otto Kretschmer (1912–1998) – lovagkereszt: 1940, tölgyfalomb: 1940, a háború végén fregattkapitány, a háború után – végül – flottillaadmirális; Gerhard Matzky (1894–1983) lovagkereszt: 1944, a háború végén gyalogsági tábornok, a háború után altábornagy; Friedrich Ruge (1894–1985) lovagkereszt: 1940, a háború végén altengernagy, a háború után altengernagy; Johannes Steinhoff (1913–1994) lovagkereszt: 1941, tölgyfalomb: 1942, a kardok: 1944, a háború végén ezredes, a háború után – végül – elnyerte az elérhető legmagasabb rendfokozatot, négy csillagos tábornok; Erich Topp (1914 –) lovagkereszt: 1941, tölgyfalomb: 1942, a háború végén fregattkapitány, a háboru után – végül – ellentengernagy; Heinrich Trettner (1907–) lovagkereszt: 1940, tölgyfalomb: 1944, a háború végén altábornagy, a háború után – végül – négycsillagos tábornok – meghatározó szerepet játszottak a Bundeswehr létrehozásakor, illetve fejlődése során is. Többségük a NATO-ban is fontos szerepet kapott az adott időszakban.

A kötet gerincét (II. rész) 29 személy (hosszabb) életrajza adja. A III. részben pedig további 85 fő (rövidebb) életrajza található. Az életrajzokban olvashatunk az adott személyek legfontosabb adatairól, II. világháborús tevékenységéről, működéséről a Bundeswehrben. Kitüntetésének (kitüntetéseinek) – külföldi is – időpontjáról, nyugállományba vonulásának dátumáról is olvashatunk. A szerző kitér a hadifogságra, illetve a Bundeswehr-szolgálatot megelőző „civil” évekre is. Megjegyzendő, hogy a kötetben szereplő személyek egy része napjainkban is él.

A kötet használatát (s a témakörben való elmélyülést) egyaránt szolgálja a függelék (IV. rész). Ennek első része közli valamennyi (nemcsak a kötetben tárgyalt) „lovagkeresztes” Bundeswehr-katona főbb adatait (név, a lovagkereszt adományozásának napja, akkori, illetve a háború végén viselt rendfokozat, a Bundeswehrben elért legmagasabb rendfokozat. Egy másik táblázat (2.) közli, egy további fontos hadi kitüntetés, az Arany Német Kereszt azon tulajdonosait, akik a Bundeswehrben érték el a tábornoki rendfokozatot.

A kötetben megtalálható valamennyi, az életrajzokban leírt személy (114 fő) „egyenruhás” portréja. Ezek között egyesek 1945 előtti, mások 1945 utáni képeit mutatják be.

Franz Kurowski: Verleugnete Vaterschaft, Wehrmachtsoffiziere schufen dise Bundeswehr (Letagadott apaság. Wehrmacht tisztek a Bundeswehrben) Pour le Merite. Verlag für Militargeschichte, Selent, 2000. 382 o. + nagy számú portré.

Pandula Attila