Klió 2004/2.
13. évfolyam
Kétszáz év francia-indokínai kapcsolatai
A szerző szerint igazából csaknem négyszáz évről van szó, ha ezeket a kapcsolatokat egy Alexandre de Rhodes nevű francia pap 1624-ben Indokínába történt érkezésétől számítjuk; most azonban csak kétszáz esztendőt veszünk figyelembe – a szerzővel együtt – , amelynek kezdetét az 1787. november 28-án Versailles-ban XVI. Lajos francia király és Nguyen Anh kokinkínai uralkodó által aláírt szerződéstől datáljuk.
A történelemben még távolabbra visszanyúlva, Ptolemaios i. u. a II. században már említést tett különös nevű távol-keleti területekről, míg Marco Polo 1292-ben érhetett a mai Vietnam partjaihoz, és ezt az országot Ghiao Chi-nek nevezte el. A történelem i. u. 166-ot említi, amikor először érkeztek európaiak Vietnamon keresztül a mai Kanton területére; ettől kezdve jelentősnek mondható kereskedelmi kapcsolatok jöttek létre a Távol-Kelet és a Nyugat között, amelyeknek egyik fő mozgatórugója a fűszerkereskedelem volt. A franciák részéről Colbert 1664-ben megalapította a Francia Kelet-Indiai Társaságot, majd újra francia misszionáriusok érkezéséről vannak forrásaink.
1776-ban zajlott le az első „történelmi találkozás” Adran püspöke, a francia Pierre-Georges Pigneau de Béhaine és a lázadó forradalmárok által elűzött Nguyen Anh herceg között, a második találkozásra 1779. februárjában, a harmadikra ugyanez év végén került sor; valószínűleg ez utóbbi találkozás eredménye volt a fentebb említett, 1787. novemberi Kölcsönös segítségnyújtási és támogatási szerződés, amely azonban XVI. Lajos külügyminiszterének titkos intézkedésére nem léphetett életbe. A püspök két francia hajóval sietett a vietnami herceg segítségére, akinek így sikerült a lázadást levernie, ezután elfoglalta Kokinkínát, Hanoit és Huét. Pigneau de Béhaine azonban nem élte túl a háborút; halála előtt még beavatta a herceget a nyugati – elsősorban természetesen francia – kultúrába, civilizációba, cikkeket fordított le neki vietnami nyelvre a francia Enciklopédiából.
Anh Gia Long név alatt Vietnam első császára lett, és a meghódított területeket Nam Viet név alatt egyesítette; ez a név azonban kellemetlen történelmi emlékeket ébresztett az akkori kínai császárban, ezért Gia Longnak Viet Namra kellett cserélnie országa nevét.
Az első francia, aki keresztény vietnami nőt vett feleségül, egy tengerész volt, bizonyos Jean-Baptiste Chaigneau, őt azonban már Gia Long utódja nem tűrte meg az országban és hazaküldte Franciaországba, ahonnan viszont a francia kormány küldte vissza mint Franciaország Hué Udvarába delegált ügynökét, itt mandarin és francia konzuli címet szerzett; mivel azonban kettős irányú feladatát nem volt képes ellátni, végleg elhagyta Vietnamot. Gia Long imént említett utódja Minh Mang lett, aki elődjétől eltérő politikát folytatott az európaiakkal és a keresztényekkel szemben. Különös hevességgel nyilvánult meg az utóbbiakkal szembeni érzülete Kokinkína Nagy Eunuchjával, Le Van Duyet marsallal szemben, aki tudvalevőleg a keresztények és a franciák pártfogója volt, és Gia Long első feleségétől való leszármazottakat akart. A marsall sírját Minh Mang mindezekért meggyalázta. Minh Mang utódai keményen képtek fel a keresztény missziók és Franciaország ellen, mivel nem jó szemmel nézték az egyre erősödő francia befolyást: véresen leszámoltak a katolikusokkal, ami most már arra indította Franciaországot, hogy elfoglalja Vietnamot. E folyamat lépései a következők voltak: 1. az 1862. június 5-i szerződés értelmében Alsó-Kokinkína 3 keleti tartománya francia kézre került; 2. az 1874. március 15-i szerződés kimondta a francia protektorátust egész Vietnam területére; 3. az 1883. augusztus 23-i szerződés: Franciaország effektív protektorátusi státusza Annam fölött, valamint Tonking és Kokinkína átengedése Franciaország számára; 4. az 1884. június 6-i szerződés: e szerint bizonyos tartományokat a franciák visszaszolgáltatnak Annamnak.
1883 után zavargások törtek ki Vietnamban, sok művelt hazafi a rendőri zaklatások elől Kínába, Japánba és Franciaországba menekült.
Hogyan alakultak Franciaország és Vietnam kulturális kapcsolatai?
Már a XVIII. században a francia írókat vonzotta e távol-keleti ország (pl. Prévost abbét). Egy Michel Duc nevű, egyébként szinte ismeretlen francia szerző 1876-ban Párizsban publikált két vietnami költeményt, amelyeket a már fentebb említett Chaigneau fordított franciára. Ugyancsak Párizsban 1865-ben kiadtak egy annamita törvénykönyvet és egy annamita nyelvtant. A francia szerzők nagy népszerűségnek örvendtek a vietnami olvasók körében: műveiket vietnami írók fordították le vietnami nyelvre. Ami a tudományos kapcsolatokat illeti: a XVII. században már nyugati tudósok (matematikusok, csillagászok, fizikusok, orvosok) érkeztek Vietnamba. 1885-ben tervbe vették egy indokínai orvosiskola létesítését, ami azonban csak 1902-ben realizálódott; az iskolából 1941-ben Orvosi Fakultást csináltak. Egyéb, francia eredetű tudományos és művészeti intézmények Vietnamban, amelyek az évtizedek során jöttek létre: Pasteur Intézet, Bakterológiai Intézet, Színművészeti Főiskola, Indokínai Mezőgazdasági és Erdészeti Kutató Intézet, Oceanográfiai Intézet, Indokínai Földrajzi Szolgáltató Intézet, Indokínai Tanulmányok Társasága, Távol-Keleti Francia Iskola, Alliance Française.
Indokína francia protektorátus alá kerülése után a következő változásokat vezették be az oktatás területén : megszüntették a hagyományos oktatást, az általános iskolákban kötelezővé tették a francia nyelvet, francia típusú egyetemet létesítettek közép- és felsőfokú oktatással, amelyben orvostudományokat, jogot, mezőgazdaságot és irodalmat oktattak, ösztöndíjakat adtak külföldön, elsősorban Franciaországban végzendő tanulmányok folytatására. A Franciaországban végzettek egy része hazatért és otthon játszott szerepet a kulturális és tudományos, sőt, sok esetben politikai életben, másik részük azonban Franciaországban maradt.
A francia-vietnami kapcsolatok az egész XX. századon végigvonultak. Franciaországban számos konkrét emlék őrzi ezen kapcsolatok emlékét : a szerző vietnami királyok és hercegek sírjait idézi Párizsban és vidéken, amelyek közül kiemeli Bao Daď császár Passyban és a császár első feleségének a Dordogne-folyó partján található sírját.
Thaď Van Kiem: Deux sičcles de coexistence et de péripéties franco-indochinoises (Két évszázad francia-indokínai együttélése és viszontagságai). In: Mondes et Cultures, tome XL – 2 – 3 – 4 – 2000. Académie des Sciences d’Outre-mer, Párizs, 2002. 520 o., 126–151. o.
Kun Tibor