Klió 2004/2.

13. évfolyam

Újvidék első 250 éve

 

 

Mária Terézia 1748. február 1-jén emelte Újvidéket szabad királyi városi rangra. Ennek 250. évfordulójára készítettek nagy kiállítást, ebből az alkalomból adta ki a városi múzeum ezt a kis kötetet, mint a kiállítás katalógusát. Valójában voltaképpen a kötetben Ágnes Ózer röviden megírta a város történetét, Lju­bomir Vujaklija pedig áttekintést adott a város kulturális fejlődéséről.

  Más városoktól eltérően, Újvidéknek nincs régi múltja, előzményei a XVII. századra mennek vissza, de érdemben 1692, a péterváradi erődítmény megépíté­sétől vált lakott hellyé, a dunai átkelés miatt kereskedők és kézművesek telepedtek ide. A város 80 ezer forintot fizetett 1748-ban a városi rangra emelésért, ezt az összeget kölcsönből szerezte meg. Mária Terézia alapító oklevele Neoplanta-nak, vagyis új településnek nevezi, magyar neve az oklevél szerint Uj-videgh, németül Ney-satz. A görög keleti nem egyesült egyház 1734-ben már elnyerte a szabad vallásgyakorlatot. Az alapítás évében a lakosok száma 4620,1787-ben már 10 265, ebből persze csak 462 főnek van városi polgárjoga. A város már nem sokkal alapítása után szerb szellemi központtá lett, 1864-ben Budáról ide költözött a Matica srpska, 1826 óta a szerb kultúra mecénása (ma is ez a Matica székhelye). Ez még inkább erősítette a szerb kulturális központ szerepét. A város 1852 óta kezdett újjáépülni a forradalom alatti katonai tevékenység után, ettől kezdve vált modern, urbánus központtá. Helyzetét az 1870. évi XLII. törvénycikk szabályozta. 1881-ben megindult a vasúti közlekedés Budapesttel, 1911-ben a városi villamosközlekedés. 1918. november 9-én vonultak be a szerb csapatok. Az új állam közigazgatási átszervezése után a dunai bánság fővárosa lett. 1936-ban lakosainak száma 69 ezer. A második világháborúban csak emberveszteség érte, háborús pusztítások itt nem következtek be. 1944. október 23-án szabadult fel a város a fasiszta elnyomás alól. A Vajdaság fővárosa lett. Az 1941–44 közötti magyar uralomról nincs szó, csak az egyoldalas magyar rezümé említi a horthysta fasiszta rezsimet. (1998-ban már árnyaltabban lehetett volna fogalmazni, de az is igaz, hogy az újvidéki vérfürdőről sem esik szó.)

Ljubomir Vujaklija jóval rövidebb terjedelemben ad áttekintést a város épületeiről, kulturális életéről, elsősorban persze a szerb művészek tevékenységéről. A kötet közli Mária Terézia 1748-as kiváltságlevelének szerb fordítását is.

A kötet jelentős részét teszik ki a kiállított tárgyak reprodukciói, pl. Mária Terézia és I. Sándor jugoszláv király arcképe a Matica képtárából. Vannak bútorok, berendezési tárgyak. Vagy a város 1885-ös költségelőirányzata (költség­vetése) címlapja, magyar, szerb és német nyelven, a nyomda csak szerbül feltüntetve. Alkalmasint ez is adalék a dualizmus-kori nemzeti elnyo­máshoz.

A szép kiállítású kötet a fő vonásokban ad áttekintést a városról, mint látható, érdemben igen objektív módon. A magyarhoz hasonlóan egyoldalas (és a magyar után közölt) angol rezümé persze a szélesebb külföld számára már kevés.

 

Prvih 250 godina (Az első 250 év). Izložba. Novi Sad, 1998. 80 o.

 

Niederhauser Emil