Klió 2004/3.

13. évfolyam

Tatár seregszemle

A tatárok XIII. századi hadviselését leginkább az a tényező jellemezte, hogy minden szövetséges vagy legyőzött nép katonai doktrínáját, minden haditechnikai eszközt, a nyílt ütközetek és az ostromok valamennyi fogását, az összes hatalmukba került nép harcosait egyesítették a mongol hadszervezetbe. Jelen esetben nem a tatár hadviselésről, hanem a tatár történetírásról lesz szó. Az integrációs készség az, amely a kettőt összeköti. A Tatár Tudományos Akadémia, a Kazanyi Egyetem, a történelem tanszék azok az intézmények, amelyek a Mongol Birodalom, az Arany Horda, a Kazanyi Kánság, a Tatár Köztársaság tanulmányozására összpontosították Európa, Ázsia és Amerika ezen témával foglalkozó kutatóinak egy igen tekintélyes részét.

1997/98-ban jelent meg két tanulmánykötet Tatarica illetve Panorama-Forum címen. A 2001-ben kiadott Nagy volgai út című tanulmánykötet a megelőző év szakmai kongresszusának beszámolóit tartalmazta. A Nagy volgai út második kötete rá egy évre, 2002-ben látott napvilágot. Ugyanebben az évben adták ki az Arany Horda történetének forráskutatása című kötetet, amelyről jelen ismertetés készült. A beszerzési nehézségek miatt könnyen előfordulhat, hogy a fenti felsorolás nem teljes.

Valamennyi kötet Kazanyban, a Tatár Köztársaság Volga menti fővárosában jelent meg. A szerzők minden esetben tucatnyi országot képviseltek. Jelen munka 21 tanulmányát 8 ország (a kötetbeli sorrend alapján) Oroszország, USA, Németország, Anglia, Törökország, Tajvan, Magyarország és Kanada kutatói írták. Oroszországot Moszkva, Szentpétervár, Joskar-Ola (Mari Köztársaság) és természetesen Kazany, Magyarországot pedig Ivanics Mária (Szeged) és Vásáry István (Budapest) képviselték. Az egyes tanulmányok terjedelme a 8–10 oldaltól a 40 oldalig változik. Az egész kötet 430 oldalt tartalmaz és 800 példányban adták ki.

Miért jött(ek) létre a tanulmánykötet(ek)? Az Arany Horda története, nem számítva utódállamait, több mint két évszázadot foglal magába. Ezen időszak kutatása egyenetlen és hiányos. Az ideológiai szemlélet károsan befolyásolta az objektív kutatást. A negatív prekoncepció alapja azon álláspont, amely szerint az Arany Horda egyszerűen rablóállam volt és semmiféle kulturális értékkel sem rendelkezett. Az ötödik tanulmánykötet után, figyelembe véve a nemzetközi szerzőgárdát, amely létrejöttében közreműködött, már nem arról van szó, hogy eltúlzott és egyoldalú vádak ellen védekezzenek, hanem sokkal többről. A cél az, hogy a tatár históriát, a Mongol Birodalmat, a letűnt államok mai utódait elhelyezzék, egyenjogúsítsák a civilizációt alkotó többi európai és ázsiai ország között. Egy birodalom szervező tevékenységet jelent a politika, a kultúra a gazdaság területein, nem szétforgácsolódást, hanem integrációt.

A „tatár integrációs készség” mellett a nemzetközi összefogást a források és a szakirodalom nyelvi sokfélesége kényszerítette ki. A Mongol Birodalom és utódállamai, a Jüan Dinasztia, az Arany Horda, a Csagataj Kánság, a Hülegida Birodalom átszabták Eurázsia politikai térképét Kínától a Kárpátokig. A térbeli kiterjedés egyenes következménye az, hogy a kutatás orosz, arab, perzsa, török, mongol, kínai, latin, görög, örmény, grúz és egyéb nyelvek ismeretét igényli.

A kötet tanulmányai az Arany Horda történetének széles skáláját fogták át. Mirkaszim Uszmanov (Kazany) a Dzsocsi Ulusz forráskutatásának jelenlegi állapotát, a főbb irányvonalakat jelölte meg és utószót írt a kötethez. Jelen munka szintén egy nemzetközi szeminárium előadásainak anyagából jött létre. A kutatás középpontjában a Volgai Bulgária, a középső Volga-vidék állt. Különösen figyeltek az Etil mentén létrejött városokra, a sztyeppe városiasodására vagy inkább városiasítására. A mongol hódítások nem csak a politikatörténetet írták át, de annak természetes következménye lett új törzsek, új népek, új etnikumok kiformálódása.

Uli Schamiloglu (Madison) a kutatás hagyományos részterületeinek, a forrásoknak, a régészeti leleteknek vizsgálata mellé a klimatikus viszonyok tanulmányozását javasolta. Ez a kérdéskör magába foglalja többek között a Kaszpi-tenger fluktuációját, az Amu-Darja és a Szír-Darja mederváltozásait. További kutatásokat igényel a XIV. századi nagy pestisjárvány nem csak a hirtelen drasztikus népességcsökkenés és az államszervezetre gyakorolt hatása miatt, de a volgai bolgár nyelv eltűnése kapcsán is.

E. I. Kicsanov (Szentpétervár) a Jüan-si azon híradásait foglalta össze, amelyek az Arany Hordára vonatkoznak. A Jüan-si a mongol Jüan Dinasztia kínai uralkodásának történetét tartalmazza. A Dzsocsi Ulusz kánjainak említése mellett érdekes az, hogy a Jüan császárok „tízezres” orosz és „tízezres” kun testőrségekkel rendelkeztek. Ezek a katonatelepesek Pekingtől északra laktak és családi földbirtokuk volt.

M. G. Kramarovszkij (Szentpétervár) a XII. század vége és a XIII. század első felének katonai öveit vizsgálta meg. Az öv a férfinak a csatában tanúsított bátorságáért és vitézségéért járt. A mellékletek között szereplő övek a ráaggatott fegyverekkel magyar szemnek ismerős tárgyak.

H. Göckenjan (Essen) az Arany Hordára és a Volga-vidékre vonatkozó nyugati forrásokat gyűjtötte össze. K. Heller (Essen) az Arany Horda nyugati kereskedelmi kapcsolatairól értekezett. A Volgai Bulgária kulcspozíciót foglalt el a Kelet-Európát és Kínát összekötő transzkontinentális kereskedelmi rendszerben már a IX–X. században. Mit jelentett a mongolok megjelenése ebben a térségben a kereskedelem szempontjából? A Dzsingiszidák megszüntették azon helyzetet, hogy a besenyők, a torkok és a kunok állandóan veszélyeztessék a karavánutakat, azaz a Mongol Birodalom megszervezése biztosította a zavartalan kereskedelmet a Krím és Kína között.

Colin Heywood (London) a Nogaj uralma alatt álló terület numizmatikai leleteit tárgyalta. Togan Isenbike (Ankara) Dzsocsi pályafutását tanulmányozta, részletesen kitért a horezmi hadjáratra, amely szakadást idézett elő Dzsingisz és a legidősebb fiú között. Csao Csu-csang az Arany Horda és a Jüan Dinasztia közötti kapcsolatokat elemezte a kínai források alapján. A Dzsocsida-kánok és a Jüan-császárok viszonyának kutatása háttérbe szorult a tatár-orosz vagy a tatár-mameluk összefüggések mögött. Noha Batu és leszármazottai ténylegesen szuverén uralkodók voltak. Pekingben úgy tekintettek rájuk, mint „észak-nyugati cárevicsekre”, azaz szemükben a Dzsocsida Ulusz csupán a Nagy Mongol Birodalom egyik távoli tartománya volt.

Vásáry István a Kaffa és Tana részére kiadott káni jarlikokat elemezte. Tanulmánya ízelítő e latin szövegek kritikai kiadásához. J. A. Zelenyejev (Joskar-Ola) a Dzsocsi Ulusz etnikai történetének forrásait vette lajstromba. A Mongol Birodalom illetve az Arany Horda lehetővé tette a biztonságos kereskedelmet Kelet és Nyugat között. Ezen szervezőmunka az etnikai alakulásokat is alapvetően befolyásolta. A Dzsocsidák Ulusza mint soknemzetiségű állam jött létre. Fennállásának első szakaszában a XIII. század közepétől a XIV. század derekáig egyetlen hatalmas „etnosz” a „tatár nemzet” kialakulásának folyamata figyelhető meg.

Sz. I. Valiulina (Kazany) Biljár város történetét és régészeti leleteit dolgozta fel. A tanulmány végén táblázatba foglalva találhatók az éremleletek adatai, a kerámia edények kémiai összetétele, a település vázlata, valamint leletek és rekonstrukciók. I. L. Izmajlov (Kazany) tanulmányának témája a török-tatár etnikai tudat. Hogyan lett az Európába beköltöző 4000 – vagy csak kevéssel több – „mongol fajtájú” harcosból a Jajiktól az Al-Dunáig élő kelet-európai tatárság? A mongolok vérségi beolvadása mellett a Dast-i Kipcsak török eredetű népei a kunok, a bolgárok, a cserkeszek, a madzsarok identitásukat tekintve tatárrá lettek. Az államszervezés, a transzkontinentális kereskedelem kiépítése mellett talán éppen ezért beszélhetünk „tatár civilizációról”.

A. G. Muhamadijev (Kazany) a Volga-vidék éremleleteit tanulmányozta az V–XV. század között. Ezen érmék száma meghaladja a 30 000 darabot. I. V. Zajcev az Arany Horda bukása utáni korszakot vizsgálta meg, amelybe az orosz források mellett bevonta az oszmán, a lengyel és a litván dokumentumokat is. Ivanics Mária a Daftar-i Csingiz name című elbeszélés gyűjteményt elemezte, amely inkább irodalmi forrás, de tartalmazhat olyan adatokat, amelyek máshol nem találhatók meg. A Daftar-i Csingiz name kritikai kiadása a kazanyi és a szegedi egyetemek együttműködésében jön létre. D. M. Iszakov (Kazany) a Kazanyi Kánság és a Krími Kánság nemzetségi, leszármazási viszonyait elemezte. V. V. Trepavlov (Moszkva) tanulmányának témája a Dast-i Kipcsak etnikai-territoriális viszonyai a középkor végén. Barbara Kellner Heinkele (Berlin) és V. Osztapcsuk (Torontó) a Krími Kánság történetéről értekeztek.

A változatos témák mellett a kutatás két legfontosabb sarokkövének a forráskutatást és a tatárokról szóló történetírás értékelését tekintették. A forráskutatásnak ki kell terjednie a kiadatlan források megjelentetésére, az orosz és külföldi levéltárak átkutatására. A feltárások mellett a már napvilágra hozott, de a múzeumokban porosodó archeológiai anyag feldolgozása szintén feladat. A régészet és a történeti földrajz fontosságát azon tény alapozza meg, hogy az Arany Horda területén mintegy 140 várost tudunk lokalizálni. Az egyik főváros Szaraj-Berke a maga körülbelül kétszázezres (?) lakosságával nemcsak a tatár állam, de az akkori világ egyik legnagyobb városa volt.

A tatár történetírás, a tatárokról szóló történetírás pontosan az a terület, ahol ütköztetni lehet az egyes országok múltbeli és jelenlegi szemléletét. Itt olyan eltérő értelmezésekkel kell számolnunk, mintha nem is ugyanarról a népről beszélnénk.

A kötet nemzetközi szerzőgárdája lehetővé tette még egy szempont figyelembevételét, mégpedig a magyar szakirodalom ismeretének értékelését. Az angol, török, tajvani szerzők nem használták azokat tanulmányaik megírásánál. Az orosz és tatár történészek szintén nem. Egyedül a német szerző (Göckenjan) bibliográfiája sorolt fel több magyar munkát. Az irodalomjegyzékek átnézésénél azonban sokkal fontosabb az, hogy a magyar kutatók tanulmányai ott szerepelnek a kötetben.

Isztocsnyikovegyenyije isztorii Ulusza Dzsucsi (Zolotoj Ordü) ot Kalki do Asztrahanyi. 1223–1556. [Dzsocsi Ulusz (Arany Horda) történetének forráskutatása – Kalkától Asztrahányig, 1223–1556] Kazany, 2002. 432 o.

Pintér János Zsolt

1. A kínai név latin betűs átírását nem találtam meg a kötetben, így a cirill betűs formát írtam át.