Klió 2005/1.
14. évfolyam
Szászdi
Adám üdvözlése
A Jacobus nevű folyóirat kiadója, a „Centro de Estudios del Camino de Santiago”, azaz a Szent Jakab zarándokút kutatásával foglalkozó központ (Valladolid, Spanyolország). Alcíme szerint „revista de estudios jacobeos y medievales”, azaz a Jakab-zarándokút problematika mellett vállaltan középkori érdeklődésű spanyol folyóirat.
A folyóirat neve ugyanis
Szent Jakabra (spanyolul Santiago) utal, aki Hispánia védőszentje, a mórok
elleni reconquista szimbóluma, a matamoros („mórokat öldöklő”), aki azonban az
amerikai hódításokban is lelkesítette a spanyol katonákat. Itt azonban Santiago
már „mataindios” – indiánölő – lett, s igen sok spanyol alapítású település
nevében ott található: Santiago de Chile, Santiago de Cuba a legismertebbek.
A Santiago zarándokúttal
kapcsolatos kutatásoknak szentelt folyóirat ezért nemcsak a medievalisták
fóruma.
Santiago de Compostela, Róma
és Jeruzsálem után a harmadik legfontosabb katolikus zarándokközpont. A
középkori-újkori zarándoklás és Szent Jakab kultusza mindig összeurópai, és
1492 után az amerikai történeti fejlődés fontos vonásait is feltáró jelenség
volt. Ezért a folyóiratról elmondhatjuk: nemcsak spanyol, hanem egyetemes
történeti érdeklődésű és jelentőségű. A zarándokút ugyanis kereskedelmi
tengely, az eszmék-gondolatok áramlásának is az útvonala. A hívőké és a világot
megismerő lovagoké, utazóké. Európa egységének a szimbóluma is lehetne, és a
katolikus világ egységéé is, ezer éve éppúgy, mint ma.
A folyóirat 13–14. valamint a
15–16. összevont számait azonban mégsem csupán e közös tematikai érdeklődés
tartja össze. E két kötetet ugyanis szerkesztői a 70 éves Szászdi Ádám
előtti tisztelgésnek szentelték. Szászdi nemcsak a folyóirat tematikájába
tartozó témák kutatójaként, de maga is örök zarándokként, peregrinusként is
méltó a megemlékezésre.
Szászdi Ádám nevét itthon még
a történész szakma sem ismeri, érdemes tehát a 13–14. kötetben közölt életrajz
és publikációs lista alapján bemutatni e magyar származású, s nevének magyar
változatához máig ragaszkodó neves történészt.
1930-ban született
Budapesten, az alsó gimnáziumi osztályokat még Gödöllön végezte el, 1945-ben
szüleivel azonban elhagyta Magyarországot. Középiskoláit Konstanzban, illetve
Innsbruckban fejezi be. Egyetemi tanulmányait már Clevelandben és New Yorkban
végezte, doktorrá pedig a madridi Complutensén avatták Amerika történetének
témakörében írott munkája alapján.
Madridban ismerte meg későbbi
feleségét, az ecuadori Dora León Borját, aki ugyancsak történész volt.
1956-ban házasodtak össze Quayaquilben. A házasságban két fiuk született.
1958-tól Puerto Rico
egyetemén tanít, 1970-től professzorként. A spanyol és a portugál akadémiai
tagság mellett a paraguayi, a venezuelai, a kolumbiai, a guatemalai és a
dominikai akadémia választotta tagjává országaik történelmével kapcsolatos
fontos tanulmányai miatt.
Mesterei között ott találjuk Mario
Hernándezt, Alfonso García Gallót, Manuel Ballesteros Galboát, de Borhegyi
Istvánt is (aki ekkor már a Milwauke Múzeum igazgatója Wisconsinban),
akivel egy rövid ideig Guatemalában együtt tanított.
Szászdi kutatásaiban több
tematikai csomópontot is kitapinthatunk. Legizmosabb egységet a gyarmati
Latin-Amerika gazdaságával kapcsolatos munkái alkotnak (ártörténet,
kereskedelem, ültetvényes gazdaság, pénz-és hiteltörténet, stb.), ezek közül
kiemelkednek az Ecuador gazdaságáról írottak. Ezek egy részét feleségével
együtt publikálta. Klasszikus munkája Guayaquil kakaókereskedelméről szól. E
tanulmányai alapozzák meg nemzetközi hírnevét, s kapcsolják a német
gazdaságtörténeti iskola Hermann Kellenbenz vezette csoportjához.
Szászdi számos más ecuadori
témájú tanulmányt is írt, több tanulmánya szól „Santiago” ecuadori
jelenlétéről, s ő adott először mérleget az ecuadori történetírás
történetéről. Egyre több írásának a tárgya lett Puerto Rico is, de figyelme
tartósan a felfedezések történelmének ismeretlen kérdései felé fordult. E
kutatásai révén kapcsolódott a Demetrio Ramos vezette valladolidi
Kolumbusz-kutatóközponthoz (Casa de Colón-Universidad de Valladolid), amelynek
sorozatában több könyve jelent meg, például a fémek Kolumbusz előtti
útvonalairól, az első felfedezett területekről és magáról Kolumbuszról. Számos
munkában elemezte a spanyolok és portugálok közötti szerződések kérdéseit,
amelyek a felfedezett területek felosztásának vitás kérdéseit tárgyalták.
Nemzetközi konferenciák
állandó szereplője, tanulmányai a legnevesebb spanyol és angol nyelvű
folyóiratokban jelennek meg. A hispanista-iberista történetírás elismert alakja
lett, aki még ma is igen aktív.
A Jacobus két vaskos
kötete barátainak, kollégáinak, tisztelőinek, tanítványainak írásait
tartalmazza, köztük két magyar szerző tanulmányát is. Az első kötetben Veszprémy
László „The Crusade of Andrew II, King of Hungary, 1217–1218", a
másodikban Anderle Adám
„Hungaros en el camino de Santiago” című munkája kapott helyet.
Mindkét kötetben 20-20 szerző
tanulmánya szerepel. Az alkalom különlegessége miatt nehéz lenne közös
tematikus egységeket körvonalazni: spanyol, portugál, olasz, francia és
amerikai szerzők gyűjteményes kötetei ezek, a spanyol–portugál középkori
történelmi témák erős hangsúlyával és a Santiago-kultusz eseteivel. A másik
tematikus egységet a korai ibero–amerikai írások jelentik.
E negyven tanulmány bemutatása
meghaladja e recenzió
lehetőségeit. Ismertetésünknek más is volt a célja: bemutatni a magyar
történészeknek és történelem iránt érdeklődőknek Szászdi Ádám, a kortárs magyar
történész életművét.
Jacobus. Revista de Estudios Jacobeos y Medievales (Jacobus – Folyóirat a Szent-Jakab zarándokútról és a középkorról). No. 13–14, 15–16. Valladolid, 2002–2003.
Anderle Adám