Klió 2005/1.

14. évfolyam

A határ mítosza. Dévény a szlovákok, magyarok és németek kollektív emlékezetében

A Duna és a Morva torkolatánál, a szlovák-osztrák határnál fekvő Dévény, mint nemzeti emlékhely több közép-európai nép, így a szlovákok, magyarok és németek kollektív tudatába is belekerült, melynek eltérő jelentéstartalmát a szerző éppen a vár történetén keresztül vizsgálta.

A Kis-Kárpátok lábánál fekvő Dévény a kőkortól kezdve lakott volt, és megtalálhatók itt a római és kelta emlékek is, a várdombon pedig a római, majd a nagymorva korszakból található szakrális építmények nyomai maradtak fenn. Magát a várat a XIII. században kezdték el építeni, majd az évszázadok folyamán többször is ostrom alá fogták. Megfordultak itt Babenberg Frigyes, Přemysl Ottokár, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, a Bécset ostromló Kara Musztafa, illetve Bonaparte Napóleon csapatai, így az erődítmény hadi krónikája a közép-európai történelem hű tükre is egyben. Az erődítmény egyébként a XVII. század közepétől a Pálffy család birtokában volt, akik az 1809-ben, a franciák által elpusztított egykori erősséget többé nem is építették újjá.

A vár képe a XVII. századtól kezdve jelen volt az egyházi irodalomban, mivel a hazai ellenreformáció a hazai szenteket pártolva könnyen el tudta fogadni Cirill és Metód kultuszát, amit a szlovákokon kívül a katolizálódó csehek is támogattak. A XVIII–XIX. század folyamán magyar részről több földrajztudós és utazó is foglalkozott Dévénnyel, mint „Magyarország kapujával” (Porta Hungarica), de ezek az egykori erődítmény tudományos vagy irodalmi leírását tekintették elsődleges feladatuknak (pl.: Korabinszky János Mátyás, Mednyánszky Alajos stb.).

A modern nemzeti identitás megjelenésének kezdetei a XVIII–XIX. század fordulójára nyúlnak vissza, amikor a különféle nemzeti mozgalmak önszerveződésük egyik első lépéseként történelmi múltjuk felé fordultak. A szlovákok számára a nagymorva történeti tradíciók, Cirill és Metód tevékenysége, valamint a szláv kölcsönösség eszméje jelentette ezt az eszmei forrást, és ebben a különféle politikai irányzatok képviselői a legteljesebb mértékben egyetértettek (pl.: Ján Kollár, Ľudevit Štúr, Ján Hollý stb.). Ebben a kontextusban Dévény, mint nagymorva hatalmi központ és a Cirill-Metód-féle evangelizáció kiindulópontja komolyan felértékelődött, a vár motívuma pedig mind a költészetben, mind a történetírásban megjelent. A korszak másik híres eseménye az az emléktúra volt, amit a szlovák nemzeti mozgalom későbbi vezére, Ľudevit Štúr, a pozsonyi evangélikus líceum tanára szervezett 1836 áprilisában tanítványai számára a vár romjaihoz. A magyar kollektív identitás esetében ez csak „egy” volt a különféle emlékhelyek közül, míg a németekében nem játszott különösebben fontos szerepet.

A XIX. század közepétől az első világháborúig terjedő időszakban Dévény már meglehetősen eltérő értékelést kapott. 1863-ban, Cirill és Metód megérkezésének millenniuma alkalmából ugyan a vár ismét az érdeklődés középpontjába került, de az ünnepségek legfontosabb helyszíne Štefan Moyzes püspöknek köszönhetően már Besztercebányán volt. A XIX. század második felében további megemlékezésekre került sor a Nagymorva Birodalommal kapcsolatos különféle évfordulók alkalmával (1869. Cirill, 1885. Metód, 1894. Szvatopluk halálának 1000. évfordulója), de ekkor már a fejedelmi központnak tartott Nyitra került az érdeklődés középpontjába, Dévényről a közvélemény pedig szép lassan elfeledkezett.

Magyar részről Dévény 1896-ban került a figyelem középpontjába, amikor egy honfoglaló harcost ábrázoló millenniumi emlékművet állítottak, a közvélemény pedig változatlanul ezt tekintette az ország nyugati kapujának.

Az 1918-as államfordulat után a millenniumi emlékművet az új csehszlovák elit egyes körei dühödten kezdték támadni, mivel szerintük ez „a hun álkultúra hazugságát hirdeti”. 1921 januárjában a szobrot ismeretlen tettesek felrobbantották, amit a magyar és német lakosság elkeseredett tiltakozása követett. Az új államhatalom célja az volt, hogy Dévény szláv jellegének kidomborításával egy saját emlékhelyet alakítson ki, és a különféle tömegrendezvényeket ennek jegyében szervezték, bár ezen belül sokszor a szlovák jelleg dominált. (pl.: 1927-ben Cirill születésének 1100. évfordulója alkalmából szlovák nemzeti zarándoklat szervezése a várhegyre, 1936. Sokol ünnepség).

A csehszlovák államban a jóval erősebb cseheké volt a vezető szerep, ezért szlovák részről komoly harc kezdődött a nemzeti egyenjogúságért. Ez a küzdelem az 1920–1930-as években az élet szinte valamennyi területére, így a történettudományra is kiterjedt. Ennek jegyében kezdődött vita a nagymorva központok súlyáról, azok jelentőségéről, a szlovák történettudomány pedig a morvaországi Velehraddal szemben Dévényt tette a Szvatopluk-féle birodalom központjává. A harmincas években a Szlovák Nemzeti Múzeum vezetésével régészeti feltárások kezdődtek, ami szintén a vár szláv jellegének bizonyítását és egy szlovák nemzeti emlékhely kialakítását szolgálta.

1938 novemberében Dévény a Harmadik Birodalom részévé vált, és a falu rendkívül komoly fejlődésen ment át a német birodalmi támogatásnak köszönhetően. Maga a várrom a németek emlékhelye lett, 1939-ben pedig itt rendezték az ausztriai németek ifjúsági találkozóját.

Dévény 1945-ben visszakerült a csehszlovák államhoz, és 1951-ig komoly társadalmi szerepet játszott. 1945. július 5-én, Cirill és Metód napján „Össz-szláv nap”-ra került sor, ami a szláv népek antifasiszta koalíciójának jegyében ezek barátságát, illetve a németek és magyarok alávetettségét szimbolizálta. Az ünnepségen részt vettek a szovjet küldöttek is, amit a kortársak joggal egyfajta kommunista erődemonstrációként értékeltek. 1952-től kezdve ezek az emlékünnepségek megszűntek elsősorban annak egyházi jellege miatt, ráadásul a vár és a település is az Ausztriával határos közvetlen határzónába került. Ennek jegyében 1959-ig semmiféle tömegrendezvényt nem rendeztek itt Dévényben, egy-két nemzeti témájú operaelőadást (pl.: Libuše, Svätopluk), és a szovjet-csehszlovák barátság ünnepségeit leszámítva. 1969. elejétől fogva a csehszlovák sajtóban többször is szóba került a Cirill halálának 1100. évfordulója alkalmából megrendezendő dévényi ünnepség, de a konszolidáció légkörében a tervezett nemzeti zarándoklat elmaradt, mert a hatalom számára elfogadhatatlan lett volna egy ilyen tömeggyűlés. A nyolcvanas évektől kezdve a Pozsonyi Városi Múzeum igyekezett visszahozni Dévényt, mint nemzeti kulturális emléket a szlovák köztudatba, de két kiállításon és egy nemzetközi konferencián kívül (1985 és 1986) nagyobb tömegrendezvényekre nem került sor.

Ezekben az évtizedekben Dévény a Szlovákiából elűzött németek számára is fontos szerepet játszott, akik egyfajta demonstratív jelleggel, a várral éppen szemben, a Duna osztrák oldalán fekvő Hainburgban tartották találkozóikat.

A bársonyos forradalom után Dévényt ismét szabadon lehetett látogatni, ezért a Nyilvánosság az erőszak ellen mozgalom 1989. december 10-re, a Duna osztrák oldalán lévő Hainburgba hirdetett zarándoklatot. A szabad világgal való kapcsolatot és a vasfüggöny leomlását szimbolizáló eseményen mintegy százezer pozsonyi vett részt. Július 5. is újból állami ünnep lett, de a hivatalos megemlékezéseket ekkor már nem Dévényben, hanem a morvaországi Velehradban rendezték.

Július 5. jelentősége az önálló szlovák állam megalakulása után sem változott, de az ünnepségeket ettől kezdve Nyitrán rendezték, ami ellen a közvélemény sem emelt kifogást, Dévényben pedig a továbbiakban csak folklór programokra került sor. 1996-ban volt a magyar honfoglalás 1100. évfordulója, de az ünnepségeket Dél-Szlovákia magyarlakta településein rendezték, nem pedig Dévényben. A szerző szerint ennek az volt az oka, hogy ezt a települést a szlovákok „kisajátították” maguknak, ami „kiszorította” Dévényt a más nemzetek, elsősorban a magyarok és a németek kollektív tudatából.

Dévény históriája valójában sokkal többet jelent egy egyszerű településtörténetnél. Ez a maga sokszínűségével és nemzeti ellentéteivel, valójában minden kisajátítási kísérlet ellenére is a multietnikus közép-európai régió múltjának hű tükre.

Gabriela Kiliánová: Mýtus hranice: Devín v kolektívnej pamäti slovákov, maďarov a nemcov (A határ mítosza. Dévény a szlovákok, magyarok és németek kollektív emlékezetében). Historický časopis 2002. IV. 633–650. o.

Vesztróczy Zsolt