Klió 2005/1.
14. évfolyam
Winston
Churchill
E kötet remek találkozása a kiemelkedő államférfiúnak, Sir Winston Churchillnek (1874–1965) és egy modern brit történészprofesszornak, Chris Wrigleynek, a nottinghami egyetem professzorának – történettudományi munkásságának három fő alakja, Winston Churchill, David Lloyd George és A. J. P. Taylor – továbbá a kaliforniai kiadónak, az ABC-Clio-nak.
Miért remek ez a találkozás?
Mert igen hasznos tudományos és egyben olvasmányos kézikönyvet ad kezébe az
átlagolvasónak, a diákoknak, a kutatóknak, bővíti mindezeknek a tudását,
megkönnyíti a kutatóknak a kutatást és Winston Churchill élete minden
részletéhez a belépést, a hozzáférést. Előttünk van Churchill munkája,
politikája, kedvenc elfoglaltságai, szinte napjainak eseményei, és előttünk
vannak teljes és megbízható tényekkel mindazok a személyek, akikkel Churchill
találkozott, vagy akik valamilyen szerepet játszhattak munkáiban és
tevékenységében. Ez egy A-tól Z-ig terjedő katalógusa e személyeknek, de a
katalógus szó nem fedi a tartalmat, mert minden egyes cikk egy kis remekmű a
maga nemében, teljes életrajzi adatokkal, természetesen kiegészítve azokkal a
tényekkel, amelyek Churchillhez kötötték. Persze nemcsak személyek, hanem városok,
események, konferenciák, törvények stb. is szerepelnek ABC sorrendben;
Amsterdam vagy Harrow, Education Act (1944) vagy a jaltai konferencia vagy a
repülés – minden, ami köthető volt Churchillhez, amihez köze volt, amiről
véleménye volt, a hely, ahol nevelkedett.
A könyv használatát és
élvezését megkönnyíti Wrigley professzor nyolcoldalas bevezetése Churchillről,
születéséről, családjáról, ifjú koráról, célkitűzéseiről, háborúkban való
részvételéről, könyveiről, azok értékeiről, jelleméről, ambícióiról,
gazdaságpolitikájáról, a brit birodalomról, és annak megőrzésében alkotott
véleményéről és szerepjátszásáról, Franciaországhoz való viszonyáról,
történelmi érzékéről és bátorságáról, második világháborús angliai és
nemzetközi szerepéről. Méltán emeli ki, hogy halála idején már legendás
személlyé vált. Idézi A. J. P. Taylor mondását, mely szerint Churchill „az
ország megmentője volt, és világszerte a szabadság védelmezője”.
A kötet 245 címszót
tartalmaz, ebből csaknem 30 százalék szól konferenciákról, törvényekről, hadi
eseményekről, helyekről. A kötetben kitűnő és pontos eseménytörténet szerepel,
teljes Churchill-bibliográfia, valamennyi cikkhez csatolt, ajánlott irodalom és
elragadó családi, személyes és politikai fényképek.
A kiadó Biographical
Companions sorozatában eddig kötet jelent meg Hitlerről, Johnsonról,
Franklinról, Washingtonról, Polkról, Sztálinról, Napoleonról, Viktória
királynőről, Susan B. Anthonyról és Jeffersonról. A kiadó így jellemzi
sorozatát: „Az ABC-Clio Életrajzi Társ sorozat olyan férfiak és nők
életrajzához ad enciklopédikus segítséget, akik lényeges társadalmi, politikai
és kulturális hatással voltak a nyugati világra. Minden kötet teljes
bibliográfiai tájékoztatást nyújt, áttekinthetően. A bevezetés és
eseménytörténet pontos, értékelhető és élvezetes, az A-tól Z-ig terjedő cikkek
a személyre vonatkozóan miriádnyi részletet ismertetnek. A dokumentumok és a
szélesen alkalmazott illusztrációk az olvasó számára a személy életét és korát
valóságosnak érzékeltetik.”
Természetesen a nyugati világ számára készült illusztris
kötetekben nem találja meg a kelet-közép-európai olvasó azokat a részleteket,
amelyek őt személy szerint igen érdekelnék. Például az igen jól megírt és
részleteiben újszerű adatokat közlő, 1945. februári jaltai konferenciáról
megtudunk Churchillel kapcsolatban olyan részletet, hogy február 12-én
Churchillnek megmutatták Szevasztopolt, ahol felkereste lord Reglan, a brit
krími háborús vezető sírját valamint a balaklavai csatamezőt. Február 14-én
Athénbe repült, ahol tiszteletére az 1941-es német okkupáció óta először
világították meg az Akropoliszt. Megemlíti a többi között, hogy Churchill a
konferenciát döntőnek ítélte és megemlíti, miről tárgyaltak. Írja, hogy a
jaltai egyezmény dokumentumai között volt A felszabadított Európáról szóló
nyilatkozat, amely kötelezte Amerikát, Nagy-Britanniát és a Szovjetunlót, hogy
„demokratikus eszközökkel oldják meg a szorító politikai és gazdasági
problémákat” a háborút követő bizonytalan időkben. A jaltai egyezmény a
negyvenes évek második felében és az ötvenes években, valamint később is sokat
vitatott pont volt Nyugaton, Keleten, politikusok, történészek körében, és
ezekben a vitákban természetszerűleg Churchill szerepe is folyamatosan vitatott
kérdés volt. Erről szólni kellett volna a jaltal cikkben! Sem Horthyról, sem
Károlyiról, de még Telekiről sincs „entry” a kötetben, nem szólva Leninről vagy
más szovjet vezetőkről, akikről Churchillnek minden bizonnyal volt véleménye.
Nos, a kiadói előszó bizonyítja, ez a kötet a nyugati világra ható eseményeket
vette célul, és egész Európa és más kontinens tudományos és kulturális világa
rengeteget profitálhat és tanulhat a kötetből. Ajánlatos lenne hasonló magyar
kötetet készíteni, akár Kossuthról, Széchenyiről, Deákról, Károlyiról,
Kádárról, a magyar pedagógiában úttörő magyar asszonyról, Brunschwick
Teréziáról. Nekünk azt kell tanítanunk, amit mi tudunk, amint Apáczai Csere
János mondotta: „Azt tanítsd, amit tudsz, hacsak egy lészen is az, ki téged
hallgasson.”
Chris Wrigley: Winston Churchill. A Biographical Companion (Winston Churchill. Életrajzi kézikönyv). ABC-Clio. Santa Barbara, California, 2002. 367 o.
H. Haraszti Éva