Klió 2005/1.

14. évfolyam

Néhány adat Madagaszkár második világháborús történelméhez

A II. világháború bizonyos eseményei és körülményei kihatottak a „Nagy Szigere”, Madagaszkárra és lakóira is. Ezek az események és körülmények a következők voltak: 1. a szigetet gyarmatként tartó Franciaország iparának hadiiparrá történő átállítása; 2. a tengeralattjáró-háború veszélyei; 3. a kereskedelmi hajóflotta nemzetvédelmi céloknak való alárendelése. Mindezek alapján az illetékes francia minisztériumok a szigeten a következő intézkedéseket foganatosították: a. bizonyos helyi (madagaszkári) erőforrások átcsoportosítása; b. Majunga kikötője stratégiai fontosságának megszüntetése a katonai hatóságok kezdeményezésére; c. biztonsági készletek felhalmozása, többek között gyógyszerekből.

A „furcsa háború” időszakában (1939–1940) katonai egységet irányítottak Franciaországba. Változóan tekintettek a szigeten az 1940-es francia összeomlásra: először elutasították a fegyverszünetet, hamarosan azonban – különösen a magasabb rangú katonatisztek – Vichy mellé álltak, s csak néhány tucat gyarmatos és alkalmazott csatlakozott a Londoni Felhíváshoz. A madagaszkári főkormányzó minden hatalmat Vichyhez hű tábornoknak adott át, akit szintén Vichy-párti új főkormányzó vált majd fel.

Közben a szigetet az angol hadiflotta blokád alá vette, ennek következtében négy esztendőn keresztül megszűnt a postai összeköttetés Franciaországgal, s leálltak a külvilággal a tengeri kapcsolatok. Sajnos, a „Nemzeti Forradalom” (a Vichy-rendszer) helyi hívei hajtóvadászatot indítottak a gaulle-isták és a Vichy-ellenzők ellen. 1941–1945 között Anet főkormányzó, a szigeten élők fennmaradása érdekében kénytelen volt szükségintézkedéseket hozni, úgymint: a helyi gazdasági tevékenységek lehető legmagasabb fokon tartása a malgasok érdekében; jelentős élelmiszerkészlet felhalmozása a háború utáni Franciaországnak való átadás céljából; a közlekedés lehetséges legmagasabb szintű fenntartása; ipari tevékenységek továbbvitele, elhasználódott gépek alkatrészeinek pótlása; kézműipari tevékenységek felélesztése.

1942-ben megtörtént az angolok partraszállása: ennek keretében májusban az angolok Diego Suareznél megverték a Vichyhez hű erőket, szeptemberben pedig Majungánál vívtak heves harcokat. Ezután az angolok elindultak a főváros, Tananarive elfoglalására; útközben sehol sem ütköztek komoly ellenállásba, a főkormányzó és az áruló francia vezérkar viszont dél felé menekült; az angolok utolérték, fogságba ejtették majd Kenyába deportálták őket. Végül a szigetet az angolok visszaadták a „szabad Franciaországnak”, ezzel egyidejűleg kis létszámú kontingenst indítottak (1944-ben) a franciaországi felszabadító harcokba. 1943 augusztusában Pleven, francia gyarmatügyi miniszter Madagaszkárra látogatott, amely látogatásnak egyik következménye a Vichy-rendszerhez szegődött néhány „virulens szereplő” szigorú megbüntetése volt. Különös intézkedése volt a franciáknak, hogy a Vichy-rendszer alatt a sziget ellen emelt blokádot nem oldották föl, mondván, „ezen intézkedések további fenntartása lesz Madagaszkár hozzájárulása a háborús erőfeszítésekhez”. Franciaországgal a kapcsolatok végül 1945 tavaszán álltak helyre, s csak ezután térhettek vissza Európába az 1940-ben a szigeten rekedt családok is. A malgasok számára a háború gyakorlatilag 1946 augusztusáig tartott: ekkor kezdték a szigetre visszaszállítani az 1939/1940-ben Franciaországba küldött mintegy tízezer embert; az ő számukra, akik láthatták Franciaország összeomlását 1940-ben, majd az angolok előrenyomulását, nyilvánvalóvá vált: Franciaország – „sebezhető”. A cikk szerzője felteszi a kérdést: „Nem ebben a kettős megállapításban kell-e látnunk azon események kiindulópontját, amelyek 1947. április 29-e után megrázták Madagaszkárt?” A kérdés több mint elgondolkodtató...

Etienne Crouzet: Madagascar pendant la guerre (Madagaszkár a háború alatt). ln: Mondes et cultures. Tome XLI–1–2–3–4–2001. Académie des Sciences d’Outre-mer, Párizs, 2003. 519 o., 22–29. o.

Kun Tibor