Klió 2005/3.

14. évfolyam

Tankönyvek és nemzeti identitás a szlovénoknál a XIX. században

A tanulmány eredeti címében jelzett téma manapság az egyik legizgalmasabb kutatási terület, amelynek nem csupán a történettudomány szempontjából van különös jelentősége, de a szakértők reményei szerint az így szerzett tudás (önismeret és a másik megismerése) hozzájárulhat a nemzetek közötti feszültségek oldásához is.1 A szerző a téma egyik legjelentősebb szlovéniai kutatója, hiszen már magiszteri dolgozatát is hasonló kérdésről írta 1994-ben (A középiskolák szerepe a szlovénok nemzeti identitásának alakításában a XIX. század második felében), majd 1995-ben pedig egy tanulmányt is publikált e témakörben.2

A tanulmány tartalma nem fedi igazán a címet, s témája valójában a szlovén nyelvű iskolai könyvek kiadásának nehézségei és eredményei Szlovéniában. Az írás vezérfonala, hogy a zömmel osztrák örökös tartományokban élő szlovénség, és a szlovén nyelv a XIX. század folyamán (a némethez képest) alárendelt szerepet játszott az iskolai oktatásban, s az osztrák hatóságok egyáltalán nem segítették sem a szlovén nyelvű oktatás bevezetését, sem a szlovén nyelvű iskolai könyvek kiadását, még kevésbé a szlovén nemzeti identitás alakítását, fejlesztését. Ez éppúgy kétségtelen, mint az, hogy abban az időben voltak törekvések a szlovén identitás megszüntetésére, a szlovénok asszimilációjára.3 Ugyanakkor a szerző, akinek szemlélete inkább a XIX. századi leegyszerűsítő nemzetfelfogást tükrözi, nem veszi eléggé figyelembe a nemzetté válás bonyolult folyamatairól szerzett ismeretanyagot, amelyre pedig szlovén szerzők (például az egyik legkiválóbb történész Peter Vodopivec) is felhívták a figyelmet.4 A nem túl hosszú írásban a szerző különböző összefüggésekben nagyon gyakran ismétli meg a szlovén nemzeti identitás fontosságára vonatkozó gondolatát, melynek lényege: „A szlovén tankönyvek középiskolai érvényesítésével kezdődött a nemzeti öntudat megerősödése, ami fontos alapot jelentett a szlovénok nemzeti identitásának kialakításához.”

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tanulmány egyáltalán nem tartalmaz fontos ismereteket, s ez még akkor is igaz, ha a korszak iskoláztatása, s benne a szlovén nyelv helyzetét egy fontos mű már összefoglalta.5 A szerző mindenekelőtt a szlovén tanítók, tanárok és oktatási szakemberek azon törekvését mutatja be, hogy a szlovén diákok szlovén nyelvű, illetve szlovén szellemiségű tankönyvekből tanulhassanak. A korábbi törekvésekre épp csak utalva megemlíti, hogy az osztrák hatóságok csak bizonyos szlovén nyelvű iskolai könyveket engedélyeztek, s hogy a „művelődési minisztérium támogatta azokat a megállapításokat, amelyek szerint a szlovénoknak nem lehetnek egységes iskolai tankönyveik, mert ezek különböző ortográfiával készültek”. Schmidtre hivatkozva, de az oldalszám megjelölése nélkül közli, hogy az osztrák hatóságok azért is ellenezték az egységes iskolai könyvek kialakítását, mert az jobban összekötötte volna a tartományokra tagolt szlovén lakosságot. Ez ugyan kétségtelenül igaz, azt azonban a szerző elfelejtette Schmidtől idézni, hogy bizonyos tankönyveket éppenséggel két jelentős szlovén nemzetébresztő (Blaž Potočnik és Franc Metelko) azon véleménye alapján utasítottak el, amely szerint a stájerországi szlovén nyelvjárás a Krajna területén élő szlovénok számára szinte teljesen érthetetlen.6

Az osztrák hatóságok azt hangoztatták, hogy a szlovén nép fejletlen, amelynek a fejlett és több évszázados múlttal rendelkező németekhez csatalkoznia, s az ő oktatási anyagukat kell elsajátítania. (Említésre méltó, hogy német oldalról a nemzeti és kulturális szempontból a szlovénoknál jobb helyzetben lévő magyarokkal szemben is megfogalmaztak hasonló gondolatokat, s a magyar könyvészet első művei részben éppen azért jöttek létre, hogy szerzőik bebizonyítsák, a magyar kultúra nem alacsonyabb rendű a nyugatiakénál.)7 A szlovén értelmiség egy része ezzel a szemlélettel szemben szlovén nyelvű tankönyvek megírásával igyekezett érvényt szerezni a szlovén nyelvű oktatásra vonatkozó igénynek. Mivel a korszak kezdetén még alig voltak szlovén nyelvű tankönyvek, az oktatásban a napilapok és szaklapok anyagaival segítettek magukon, s a nemzeti identitás alakításában jelentős szerepük volt a szlovén nyelvű ifjúsági lapoknak is.

Az általános iskolai tanulók jobb helyzetben voltak, mint a középiskolások, hiszen az előbbiben – legalábbis a vallásoktatásban, az olvasás–írás esetében és a számtannál – a szlovén volt az oktatás nyelve, a többi tantárgy esetében ezért küzdeni kellett. A szerző itt megemlíti, hogy „A szlovén nyelv oktatásában a tanulók megismerkedhettek a hazai irodalom történetével, az egyes szlovén szerzőkkel és költőkkel.” Arról azonban semmit sem tudunk meg, hogy mely szerzők mely művei voltak ezek, s mennyire voltak alkalmasak a nemzeti identitás kialakítására. Pedig nagyon is érdekes lenne tudni, hogy vajon benne voltak-e ezekben a könyvekben az első jelentős szlovén nemzeti érzelmű költő, Valentin Vodnik versei, s ha igen, akkor vajon csupán a (kissé ironikus) Zadovoljni Kranjec (Az elégedett krajnai) című költeménye, vagy a nemzeti elégedetlenséget megszólaltató, „A német és a krajnai ló” című verse is.8 (Az 1960-as években például ez a két vers része volt az iskolai tananyagnak, igaz a középiskolainak).9 Azt ugyanis Schmidttől tudjuk, hogy a ljubljanai diákok dicsérő beszédet mondtak Vodnikról, s pénzt gyűjtöttek az emlékművére.10 Ilyesmit minden jel szerint azért sem tudunk meg a szerzőtől, mert a bibliográfiából, s az idézett anyagból ítélve csupán egyetlen korabeli tankönyvet vett kézbe, a többiről csak a másodlagos irodalom alapján számol be. Hasonlóképpen járunk a földrajz- és a történelemtankönyvekkel. Ezekről megtudjuk, hogy az előzőeknél valamivel többet közöltek a szlovénok által lakott tartományok helyzetéről, de hogy ezek alapján miféle kép alakulhatott ki a diákokban, arról semmit.

Az igazán komoly nehézségekkel a középiskolásoknak kellett szembe nézniük, hiszen az ő tankönyveikben, néhány kivételtől eltekintve, a tanítás nyelve a német volt, ami azt eredményezte, hogy kezdetben még a szlovén nyelvet is német nyelvű tankönyvből tanították. Amikor a szlovén értelmiségiek konkrét javaslatokat tettek a szlovén nyelvű tankönyvek megjelentetése érdekében, a hatalom ezt azzal a kifogással igyekezett elhárítani, hogy igaz ugyan, hogy a szlovén tartományi nyelvnek tekintendő, de a tanítás nyelvének már nem. A hatóságok másik érve szerint nincs is megfelelő szlovén nyelvű iskolai tankönyv. (Kár, hogy nem tudjuk meg, hol jelent meg ez az egymással némileg ellentmondásban álló két érv.) A második érv ugyan valamennyire igaz volt, de ennek egyik oka épp az volt, hogy az osztrák hatóságok ezek megjelenését igyekeztek megakadályozni. A szerző legfőbb törekvése épp az, hogy bemutassa, hogyan lettek úrrá a szlovén tankönyv-szerzők ezeken a nehézségeken, mikor milyen tankönyveket írtak meg és juttattak komoly küzdelem után érvényre a középiskolai oktatásban. E küzdelem egyik jellemző epizódja, hogy amikor az egyik tankönyvíró 1854-ben megjelentetett egy szlovén nyelvtant, a hatóságok addig nem engedélyezték annak használatát, amíg a szerző ki nem vette belőle a szlovén irodalom történetét tartalmazó részt.

Persze a tanárok képességén és akaratán is igen sok múlott. Az oktatással foglalkozó egyik korabeli anyagból kiderül, hogy a szlovén tanárok egy részét bíztatni kellett arra, hogy a már elkészített tankönyveket alkalmazzák is az iskolákban. Az igyekezet mégsem volt hiábavaló, hiszen amíg 1849–50-ben még csupán két olyan szlovén nyelvű középiskolai tankönyv volt, amit a hatóságok elismertek, a küzdelmek eredményeképpen az osztrák hatóságok egyre több engedményt tettek, amíg végre a természettudományos tankönyveket követően a földrajz és a történelem tankönyv is szlovén nyelvű lehetett. A tanulmány legérdekesebb bekezdése közé tartozik az, amelyben a szerző idézi azokat a nemzetébresztőket, akik arra bíztatják társaikat, hogy írják már meg ezeket a tankönyveket, mert Ausztria népei között ezen a téren a szlovénok a legutolsó helyen állnak.

Külön problémát jelentett, hogy a meglévő tankönyvek, amelyek vagy német nyelvűek voltak, vagy német munkák szlovén fordításai, persze nem a szlovén nemzeti történelmet tanították, hanem a szlovénok által lakott osztrák tartományok történetét, s csak 1866-tól jelent meg hangsúlyosan az az igény, hogy a középiskolákban szlovén nyelven szlovén történelmet kellene tanítani. 1871-ben jelent meg az első eredeti szlovén nyelvű, az egyetemes történelmet oktató tankönyv, amelyből a jó tanár már nemzeti szellemben taníthatta a diákokat. Persze az is komoly nehézséget okozott, hogy a tanítóképzőkben is németül folyt az oktatás. Ez azt jelentette, hogy a tanárok nem készültek fel a szlovén nyelvű tankönyvek használatára, hogy német szellemben nevelték őket, és így a saját diákjaikat is nehezen nevelhették szlovén nemzeti felfogásban. Csak a XIX. század utolsó két évtizedében vált a helyzet a szlovénok szempontjából kedvezőbbé.

Monika Govekar-Okoliš: Pomen slovenskih šolskih knjig in učbenikov pri oblikovanju nacionalne identitete Slovencev v drugi pšolovici 19. stoletja (A szlovén iskolakönyvek és tankönyvek jelentősége a szlovénok nemzeti identitásának alakításában a XIX. század második felében). Šolska kronika 2004/2. 226–240. o.

Szilágyi Imre

1. Erről lásd például: Snježana Koren és Stjepan Matkovic: A horvát történelem újraértékelésének kezdetei, Klió, 2004/1, 11–17.

2. Monika Govekar: Pomen nacionalne vzgoje v šolstvu na Slovenskem v 2. polovici 19. stoletja (A nemzeti szellemű iskolai nevelés jelentősége Szlovéniában a 19. század második felében), Šolska kronika, 1995, 70–77.

3. Szilágyi Imre: A szlovén-német asszimilációs folyamatok, Regio, 1998/2, 84–93.

4. Peter Vodopivec: Nemzet, mítoszok és valóság a szlovénoknál, Klió, 2002/1, 43–47.

5. Vlado Schmidt: Zgodovina šolstva in pedagogike na Slovenskem, III del (Az iskolaügy és a pedagógia Szlovéniában, 3. rész), Ljubljana, Delavska enotnost, 1988.

6. Vlado Schmidt: i. m. 283.

7. A „Hungarica” bibliográfia jellege. Az első kísérletek. http://giren.freeweb.hu/mnb/2hungar.htm

8. Az utóbbit lásd: A szlovén irodalom kistükre, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1973, 122.

9. Slovenska književnost. Izbrana dela in odlomki. Prva knjiga (Szlovén irodalom. Válogatott művek és részletek. Első kötet). Ljubljana, Mladinska knjiga, 1961, 23–25.

10. Vlado Schmidt: i. m. 407.