Klió 2006/2.

15. évfolyam

A nacionalizmus kifejeződése az 1909. évi oszmán parlamentben

 

 

Emre Sencer jelen tanulmányában az 1909-es év parlamenti vitáin keresztül ábrázolja a balkáni nacionalizmus formáit a retorikában, emellett azonban e nacionalizmus kifejlődésének okairól és megjelenési formáiról is számot ad. A szerző a parlamentben felszólaló küldöttek hozzászólásait elemzi oly módon, hogy a háttérben meghúzódó nemzeti-nemzetiségi érdekeket is figyelembe véve törekszik a probléma teljes bemutatására. Ezért is szentel nagy figyelmet annak, hogy minél pontosabban és hitelesen bemutassa azokat az erőket, illetve a XIX. század végén zajló folyamatokat, eseményeket, amelyek a balkáni nacionalizmust formálták a Három Tartomány elnevezésű térségben, amely az utolsó megmaradt balkáni tartományt, mai nevén Macedóniát jelöli. Rövid földrajzi ismertetés után a terület bonyolult etnikai, vallási és nyelvi sokszínűségét, történetét vázolja fel, illetve a Három Tartomány helyzetét és viszonyulását a birodalomhoz. A rövid terjedelem ellenére elég pontos képet kapunk a térség zavaros helyzetéről, a folyamatos ellenséges­kedések okairól és formáiról. Érdekes és nagyon meglepő adat, hogy 225 különböző fegyveres alakulat működött Macedónia területén és ezek mindegyike a nem muzulmán lakosság köréből eredt! (Egyébként a terület történetével foglalkozó Barbara Jelavich szerint a lakosság nagyjából kétmillió főre becsülhető ekkor.)

A nemzeti érzelmek kibontakozásához hozzájárultak a XIX. század nagy eszmei irányzatai, valamint a nyomtatás elterjedése és az analfabetizmus csökkenése is, hiszen az újságok nagyon hamar itt is a politikai csatározások színhelyévé váltak, és ezt a kétélű fegyvert az összes fél ismerte és felhasználta.

A balkáni nacionalizmus mellett a szerző egy másik nacionalista irányzatot is bemutat, ez pedig a dinasztia nemzetteremtő hivatalos nacionalizmusa, s itt szintén érdekes kérdést boncolgat: mennyiben választható el egymástól a dinasztikusság és az egyes etnikumok érdekei, és vajon az oszmánok és a törökök, illetve a muzulmánok és az oszmánok között mennyire lehet határvonalat húzni, vagy inkább mennyire nem. Emre Sencer a belügyminiszter, Husszein Himini pasa beszédével kezdi a viták elemzését, mint megállapítja, a miniszter jól értesült és pontos, reális képet ad a Három Tartomány helyzetéről és gondjainak gócait is ismeri az okokkal és lehetséges megoldási tervekkel együtt. A pasa beszéde sok homályos pontra rávilágít, és például a fegyveres csapatok számát és nemzetiségi megoszlását is tőle lehet megtudni, vagyis a legtöbb szabadcsapat, számuk 110, a bolgár etni­kumhoz tartoznak. A katonai és közigazgatási helyzet felvázolása, valamint az etnikai tarkaság, egyház kérdéskörét szintén elemezte Husszein Himini pasa. A szerző fontosnak tartotta, hogy megemlítse: a küldöttek nem zavarták meg a beszélőt, és többé-kevésbé egyetértettek megállapításaival. A későbbi viták alkalmával a felszólalók megnyilvánulásait és az azokra adott reakciót is kiemeli Sencer, mint például: a török képviselők erőteljesebb fellépést szorgalmaztak szemben a miniszterrel, míg a bolgár küldött, Dalcsev a Három Tartomány helyett már a Macedónia kifejezést használta, ezzel is kinyilvánítva, hogy a területet nem tekinti a birodalom szerves részének.  Ezzel azonban hatalmas vihart kavart, ezért kénytelen volt visszakozni és a Három Tartomány terminológiát használni a továbbiakban. A szerző e ponton rámutat arra, hogy az alkotmányos jogok milyen nagymértékben járultak hozzá a nemzeti érzelmek kifejlődéséhez.

A görög küldöttek ezzel szemben a görögök hasznosságát hangsúlyozták a birodalom számára – szemben a bolgárokkal, akik teljesen görög ellenesek –, a San-Stefanó-i béke szövegét és a pánszlávizmust is felhasználva azon álláspont támogatására, hogy a görögöknek kell felügyelnie az összes oszmán területen élő ortodox keresztényt. Ezt természetesen a bolgárok és később a román küldöttek is ellenezték.

A török küldöttek egyet értettek abban, hogy a Balkán problémáit nem lehet megoldani az egyház kérdésének rendezése nélkül. Közöttük is megjelent már a nemzeti érzület kifejezése, hiszen első ízben használták a török szót önmagukra vonatkozóan.

A viták során két retorikai törekvés figyelhető meg, egyrészt a saját identitás kikristályosítása és elkülönítése a többitől, illetve amennyire lehet, a jövőre vonatkozóan kiváltságokat és jogokat szerezni az oszmán kormányzattól. Vagyis, ahogy a szerző rámutat, a görögöknek és bolgároknak fontosabb volt elkülöníteniük magukat egymástól, semmint a törököktől.

A parlamenti felszólalások a nacionalizmus válfajait és eszméit tükrözik azzal a hevességgel, amely a későbbiekben meghatározza majd a Balkán életét a parlamenti kereteken kívül.

A tanulmány mindenki számára hasznos lehet, akik a Balkán XX. századi történetével foglalkoznak, hiszen az ideológiai viták és az azokban szereplő tények nagyon pontosan leképezik a térség etnikai-vallási viszonyainak gyökereit, a konfliktusok okait. A Balkán történetével magyar nyelven Barbara Jelavich is foglalkozik, de ő a hangsúlyt a történetre, az események menetére és az egymással összefüggő mozzanatok bemutatására helyezi. Emre Sencer ugyanakkor egy ezidáig Magyarországon kevéssé ismert forrást, parlamenti vitákat elemez, amely az Oszmán Birodalom alkotmányos történetéhez is adalékul szolgál. Sajátos szemszöge átemeli az ország és térség történetének vizsgálata felett és egyfajta társadalompolitikai-eszmei történetet, átalakulást mutat be nyelvi kifejezéseken, vitákon keresztül egy ma is forrongó térségben. Aktualitása a kérdésnek kétségtelen, hiszen ugyanezek a múlt század eleji eszmei impulzusok hatnak a mai Macedónia és szomszédai életére. A tanulmány közvetlen nyelvezete miatt nem csupán a kifejezetten a témakörben érdekeltek számára érdekfeszítő munka, hanem a balkáni kérdésekhez kevésbé értők számára is figyelemfelkeltő és minden bizonnyal elgondolkodtató olvasmány.

Emre Sencer az Ohio-i Egyetem Történelmi Intézetének munkatársa, ahol az Oszmán Birodalommal szintén foglalkozó Carter V. Findley is tevékenykedik.

 

Emre Sencer: Balkan nationalism in the Ottoman Parliament, 1909 (Balkáni nacionalizmus az oszmán parlamentben, 1909), East European Quarterly, XXXVIII. 2004. 1., 41–63. o.

 

Kránicz Mónika Emese