Klió 2006/2.

15. évfolyam

A Harmadik Birodalom története*

Wolfgang Benz, a berlini Technische Universität professzora, antiszemitiz­mus-kutató. A Münchenben, 2000-ben kiadott Geschichte des Dritten Reiches (A Harmadik Birodalom története) című kötete nem elsősorban a korszak szakértőinek, nem kifejezetten történészeknek szól, hanem szélesebb olvasó­közönséget céloz meg. Ahogy az előszóból is kiderül, azoknak ajánlja könyvét, akik a történelem, konkrétan a Harmadik Birodalom története iránt érdeklődnek, s pontos, hiteles, de rövid és közérthető áttekintést szeretnének kapni a korszakról, akik a történelemtudomány eredményeit kívánják felhasz­nálni saját véleményük kialakításához, de nem akarnak önálló kutatómunkába bocsátkozni. A szerző éppen ezért nem használ jegyzetapparátust, forrásokra nem hivatkozik, nem lábjegyzetel. A mű végén, mintegy két oldalban – tájékoztató jelleggel – közli a témában megjelent legfontosabb publikációkat. A kötetben való eligazodást névmutató segíti.

A korrekt szöveges információk mellett a mű újdonsága és fő ereje a nagy mennyiségű és jó minőségű képanyag, amelyet a szerző korabeli fotókból és propagandaanyagokból válogatott össze. Ezek nemcsak érdekesebbé, de könnyebben olvashatóvá, érthetőbbé és plasztikusabbá is teszik a szöveget. Benz kifejezett szándéka volt, hogy a képek ne pusztán illusztráljanak, hanem többletinformációt hordozzanak. Ezt nagyban elősegítik a részletes képaláírások.

A korszakban való tájékozódáshoz és az események megértéséhez további segítséget nyújt a szerző a kötetben elhelyezett, a főszövegbe szervesen nem illeszkedő, de azt jól kiegészítő életrajzok beillesztésével. Így tömören, 1-1 oldalban összefoglalja Hitler, Göring, Goebbels, Himmler és Albert Speer életrajzát, szintén fotókkal.

A mű felépítése szerencsésen ötvözi a kronologikus és a tematikus logikát. Az előszóban megismerkedhetünk a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1933 előtti történetével, a megalakulástól a müncheni sörpuccson át Hitler kancellári kinevezéséig. Az 1–9. fejezet 1933-tól, a náci hatalomátvételtől a háború kirobbantásáig követi az eseményeket, s mutatja be a Harmadik Birodalom politikai berendezkedését, rendszerének felépítését, működését. A 10–15. fejezet a háború kirobbanásától tárgyalja a náci Német­ország történetét. Nagy vonalakban bemutatja a birodalom külpolitikáját, reagálását a világháború legfontosabb eseményeire, forduló­pontjaira, valamint a belpolitikai eseményeket. Bizonyos tematikus egységek értelemszerűen mindkét korszakban megjelennek, így a zsidóüldözés és a náciellenes mozgalmak tevékenysége.

Az első, a Nemzeti forradalom című fejezet a náci hatalmi struktúra kiépítését, a hatalom fokozatos kisajátítását írja le: a Reichstag felgyújtása ürügyén először a baloldal ellen indított hadjáratot, s a csonka parlamenttel megszavaztatott ún. felhatalmazási törvény kierőszakolását, ami (négy évre) legalizálta Hitler egyszemélyi uralmát. Leírja az ország központosítását, a vezető pozíciók kisajátítását, a politikai ellenségek kíméletlen üldözését. A politika és a köz­igazgatás után megismerhetjük a szellemi és a kulturális élet „gleichschaltolását” is. A náci ideológiával össze nem egyeztethető irodalmi alkotások indexre kerültek, 1933-ban az egyetemi városokban könyvége­tésekre került sor. A következő fejezet a hatalom megszilárdítását, vagyis a politikai vagy világnézeti ellenzék félreállítását, illetve elüldözését tárgyalja. Részletesen foglalkozik az egyházak helyzetével, hozzáállásával és a náci uralom elfogadása vagy ellenzése mentén kialakult belső megosztottságával. Szemléletesen mutatja be a pártban 1934-re megérett krízist. Ennek következménye a „hosszú kések éjszakája” lett, melynek során Hitler felszámolta a párton belüli vélt vagy valós ellenzékét. Itt mutatja be az egyszemélyi diktatúra végleges és visszavonhatatlan megszilárdítását a kancellári poszt mellett az államfői hivatal megszerzésével, a „kancellár és vezér” titulus felvételével.

Benz külön fejezetet szentel a társadalomnak, illetve ideológiai nevelé­sének bemutatására. Meghökkentő, rendkívül plasztikus képet ad a náci propagandagépezet működéséről, minden részletre odafigyelő alapos világnézeti nevelőmunkájáról. Ez a sajtó megtisztításától kezdve a nem­kívánatos, „korcs” műalkotások kipellengérezésén át, a fiatalok testi és szellemi neveléséig minden apró részletre kiterjedt. A Hitler állama című fejezet a náci totális állam működését, hatalmi mechanizmusát, az egypártrendszert, az állam és a párt viszonyát, az állami és pártvezetők közötti személyi összefonódásokat, és ezzel együtt a kompetenciák, jogkörök zavarosságát mutatja be, több ponton összehasonlítva az olasz fasiszta rendszerrel. A szerző a társadalom- és az államberendezkedés bemutatása után a gazdasággal és a szociálpolitikával foglalkozik. Elsősorban a munka­nélküliség és a gazdasági krízis kezelését, a gazdaságélénkítő lépéseket és a sikeres gazdaságpolitikus Hjalmar Schacht, a Reichsbank elnöke intézke­déseit ismerhetjük meg. A pozitív gazdasági eredmények és mutatók mellett az érme másik oldalát is bemutatja: a gazdasági és érdekvédelmi szervezetek, a szakszervezetek, a gazdaszövetségek erőszakos felszámolását és a statisz­tikák meghamisítását.

A következő lépésben megismerkedhetünk a mindjárt 1933-tól meginduló üldözésekkel. Ezek a politikai és ideológiai (elsősorban a baloldali) ellenzék mellett kezdetektől fogva a zsidók, különböző vallási és etnikai kisebbségek, valamint a fogyatékosok vagy betegek, vagyis a nácik értelmezésében „haszontalan társadalmi ballaszt” ellen irányultak.

Benz fontosnak tartotta bemutatni a náci rendszer ellenzékét, a könyvben két fejezetet is szentelt ennek, mint említettük, egyet a ’39 előtti, egyet a ’39 utáni ellenállók bemutatásának. Ezekben megismerhetjük a nácik ellenzékét jelentő (elsősorban baloldali) pártokat, szakszervezeteket, s ezek Németor­szágban, illegalitásban vagy külföldi emigrációban kifejtett tevékenységét. A háború alatt szerveződő ellenállás már csak szűk csoportokra korlátozódott, ennek a hőseit mutatja be Benz a 14. fejezetben. Megismerhetjük az ellenállók eszközeit, módszereit, a náci rezsim helyett felállítandó új rendszerről alkotott különféle elképzeléseiket, s néhány konkrét akciót is.

A mű szintén két fejezetben mutatja be, viszonylag részletesen, a zsidó­üldözést. Itt is a ’39 előtti és utáni időszak különül két fejezetre. Megis­mer­hetjük, hogyan fosztották meg jogaiktól a zsidókat lépésről lépésre, s hogyan alázták meg őket egyre jobban a Harmadik Birodalomban. Részletezi az 1935-ben hozott ún. nürnbergi törvények tartalmát és hatását, majd 1939-től a zsidók összegyűjtésének, zsidó házakba terelésének, elhurcolásának folyamatát. Megismerhetjük a zsidók „ártalmatlanítására” született terveket, az 1941/42 telén fogalmazott „Endlösung” konkrét formáját és a módszeres népirtás rémtetteit.

A 10–15. fejezet a második világháború alatti eseményeket tárgyalja. Először röviden összefoglalja a háborúhoz vezető utat, bemutatja a versailles-i béke Németországra gyakorolt hatását, és a Harmadik Birodalom külpolitikáját. Ezután megismerhetjük nagy vonalakban a hadi eseményeket Lengyelország lerohanásától egészen az 1945 májusában bekövetkezett összeomlásig. Ezzel párhuzamosan követhetjük figyelemmel a hátország mindennapjait, belpoli­tikai esemé­nyeit, a háborús gazdaság működését, a szövetséges bombázások hatását, az egyre romló közhangulatot. Az utószó a szövetsé­gesek által történt megszállást, és a háború utáni rendezést mutatja be. Szó esik Német­ország megszállási zónákra osztásáról, a náci ideológiából történt kijózanodást követő, az egész társadalmat sújtó identitásválságról, a nürnbergi perről és a háborús bűnösök sorsáról, az ország két részre szakításáról, s a német lakosság szenvedéseiről mindezek miatt.

A kötet előszavában Benz azt írja: „A Harmadik Birodalom történetét megírni a felemelkedéstől a bukásig ilyen rövid terjedelemben, merészség volt.” Valóban rendkívül nehéz feladatot oldott meg a szerző. A Harmadik Birodalom történetének irodalma könyvtárnyi, de talán neki sikerült leginkább a leglényegesebb elemeket kiemelve, logikusan, közérthetően és mégis hitelesen bemutatnia ezt a viharos 12 évet. Bár a könyvet laikusoknak ajánlja, nagy hasznára lehet a történész egyetemi hallgatóknak is a korszak áttekintésének megkönnyítésére.

 

Wolfgang Benz: Geschichte des Dritten Reiches (A Harmadik Birodalom története). Verlag C.H. Beck, München, 2000. 288 o.

 

Dévényi Anna

 

* A dolgozat az MTA-PTE Magyarország és Európa Kutatócsoport támogatásával készült