Klió 2007/2.

16. évfolyam

A társadalomtörténészek megnyerték Amerika háborúit?

Az amerikaiak előszeretettel nevezik magukat a világ legbékésebb nemzetének, országuk viszonylag rövid története mégis bővelkedik fegyveres konfliktusokban. Nem könnyű akár csak egyetlen olyan évtizedet is kiválasztani, amelyben az Egyesült Államok nem háborúzott — akár külső, akár belső ellenséggel véve fel a harcot.

Nem csoda hát, hogy az ezekkel a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó könyvektől szinte rogyadoznak az amerikai könyvtárak polcai. Mégsem túlzás a nemrégiben megjelent Americans at War: Society, Culture and the Homefront [Amerika háborúban: Társadalom, kultúra és a hátország] (Ed. John P. Resch et al., 4 vols., (Farmington Hills, MI: Thomson Gale, 2005) című művet valóságos mérföldkőnek nevezni a szakirodalomban. A négy vaskos kötetből álló munka ugyanis mindazon folyamatok betetőzésének tekinthető, amelyek az amerikai történetírást az elmúlt mintegy két évtizedben jellemezték.

Tagadhatatlan, hogy a háborúk mindig is a történelem legnagyobb érdeklődésre számot tartó fejezetének számítottak. A huszadik század folyamán ez a népszerűség azonban meglehetősen hullámzó volt. Az Egyesült Államokban jól érezhető elkeseredettség és háborúellenesség követte a vietnami háborút, amellyel párhuzamosan a fegyveres fellépést, mint a nemzetpolitika hatékony eszközét is elutasították. A háború ilyen megközelítése éppúgy eluralkodott a tudományos életben, mint a hétköznapi emberek gondolkodásában egészen a Reagan-kormányzat idejéig, illetve G. H. W. Bush „remek kis háborújáig”, az 1991-es „Sivatagi vihar” Irak-ellenes offenzívájáig. A viszonylag könnyedén, csaknem szövetséges áldozatok nélkül kivívott diadal ismét divatossá tette a háborút a tengerentúlon, ám a fegyveres konfliktusok eme „rehabilitációja” komoly hangsúlyeltolódást mutatott abban, ahogyan a szakemberek a háborút kezelik. A tradicionális hadtörténetben kizárólag a csaták és hadjáratok, a tábornokok pályafutása és haditettei, a haditechnika fejlődése számítottak említésre érdemes témának. Mindezzel ellentétben a hadtörténészek eme újabb generációja a vietnami háború korának gyermeke volt, s mind történelmi képzettségük, mind pedig szemléletmódjuk élesen eltért a hadtörténet régi vonalától. Ők vezették be a társadalomtörténetet az amerikai hadtörténet berkeibe, s az a tény, hogy a csatamezőket társadalomtörténészek „szállták meg”, újabb tanulmányozásra váró kérdések örvendetes sokaságát eredményezte: az egyszerű bakák fontossága, különleges hangsúly a hátország tanulmányozására, a nők és etnikai csoportok tapasztalataira, stb.

A kötet főszerkesztője, John P. Resch a University of New Hampshire történészprofesszora hasznos kutatási segédeszköznek szánja a könyvét a diákoknak és a szakembereknek egyaránt, s a figyelem középpontjába a „háború hatását állítja, különös tekintettel a társadalomra a fiatal nemzet gyökereitől egészen a jelenkorig” (Americans at War, Vol. I, xxix.) S valóban, a vizsgált fegyveres konfliktusok felölelik az amerikai történelem egészét a korai indián-összetűzésektől az iraki háborúig, illetve a 2001. szeptember 11-et követő high-tech terrorizmusig. Az Americans at War négy vaskos kötete alfabetikus enciklopédia, amely azonban jóval többet kínál ennél: 400 tematikus cikkben politikai, gazdasági és vallási jelenségek elemzését tartalmazza, ám nem feledkezik meg az igen gyakran mellőzött szórakozásról és divatról sem. Illusztrációként több mint 200 műalkotást, történelmi fényképet és térképet sorakoztat fel. Azonban talán az a leginkább elismerésre méltó a könyvvel kapcsolatban, hogy a szerkesztőgárda mintegy 90 eredeti dokumentumot (törvényt, szerződést, illetve korai és modern írások részleteit, beszámolókat, naplórészleteket, stb.) csatolt az egyes fejezetekhez kommentárokkal kiegészítve.

Mind a négy kötet kronológiával és a címszavak szinoptikus listájával kezdődik, amely áttekintést nyújt konceptuális felépítésükről. Sajnos az oldalszámokat itt nem tüntetik fel, ami komoly hiányosság a gyors információt keresők számára. Az index azonban már minden igényt kielégít, nemcsak a cikkekre, hanem az illusztrációkra és táblázatokra is mutat. Minden szócikk végén utaló jegyzetet találunk, rövid válogatott irodalomlistát (külön örvendetes, hogy ahol csak lehetséges, internetes oldalakat is feltüntettek, aminek az amerikai történelem magyarországi tanulmányozói is nagy hasznát vehetik), s minden kötet glosszáriummal zárul.

Az első kötet öleli fel a leghosszabb időszakot, 1500-tól 1815-ig. A XVIII. századra fokozottan igaz, hogy az amerikaiak többet voltak háborúban, mint békében: összesen 17 katonai konfliktust számolhatunk össze, közte az amerikai forradalommal és függetlenségi háborúval, illetve a barbár part kalózai ellen folytatott hadjárattal. A kötet a sokak által „második függetlenségi háborúnak” is nevezett 1812-es háborúval végződik. A cikkek elsősorban azt vizsgálják, hogy az elszakadás és forradalom hogyan „ringatta” az amerikai szabadság bölcsőjét, s hogyan járult hozzá az Egyesült Államok alkotmánya megszületéséhez, illetve a háború milyen hatást gyakorolt a polgári szabadságjogokra, különös tekintettel két olyan csoportra, amely nem részesülhetett mindebből: az afrikai-amerikaiakra és az indiánokra. Érdekes témák még a családok a háborúban, a zene és a forradalom, illetve a képzőművészetek. A Primér források szekcióban a kihagyhatatlan Alkotmány és Függetlenségi Nyilatkozat mellett beszámolót olvashatunk például egy színes ezred felállításáról (1778), vagy a női hazafiak üzenetét az Amerikai Szabadság Leányaihoz (1768).

A második kötet (1815-1900) azt vizsgálja, hogyan formálták a fegyveres konfliktusok az amerikai társadalmat, kultúrát és identitást abban a korban, amikor az Egyesült Államok kontinentális ipari nagyhatalommá vált. Természetesen megkülönböztetett figyelem övezi Amerika „második forradalmát”, az amerikai polgárháborút (1861–65), amelyet „azért vívtak, hogy megőrizzék és továbbvigyék az ország alapító elveit” (Americans at War, Vol. I, xxx.) A témák terén ezt a kötetet is a társadalomtörténész megközelítése határozza meg: a gyermekek és a polgárháború, a konfliktus hatása az amerikaiak szexuális életére a hátországban, politikai humor, fényképészet és zene a polgárháborúban, stb. Az elsődleges források sem kevésbé érdekesek: szökött rabszolgák, közkatonák, frontnővérek beszámolóiból alkothatunk képet Amerika legvéresebb testvérháborújáról.

A harmadik kötet (1901–1945) annak a hatásait taglalja, amit Amerika imperialista, majd globális hatalommá erősödése gyakorolt az amerikaiak gondolkodására, ön- és világképére. Ebben az időszakban az Egyesült Államok négy komolyabb tengerentúli konfliktusban vett részt: spanyol–amerikai háború (1898), a filippinó-felkelés (1899-1902), az első világháború (1817–1918), végül a második világháború (1941–1945). Ezek a válságok tagadhatatlanul formálták az amerikai irodalmat, képzőművészetet, a faji és etnikai kapcsolatokat, a nők helyzetét, az iparosodást és a technika fejlődését, stb., amelyekbe a kötet cikkei kiváló bepillantást engednek.

A negyedik kötet (1946–) pedig azt elemzi, hogy a hidegháború (1946–1991) és a terrorizmus ellen folytatott háború miként alakítottták az amerikai gondolkodást és énképet. A berlini fal 1989-es leomlása jelezte a hidegháború végét, amelyet az Egyesült Államok különös sokként élt meg, hiszen tulajdonképpen a világ egyetlen szuperhatalma maradt, világos ellenségkép nélkül. A 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények új, korábban soha nem látott háború kezdetét jelezték, amelyet egyszerre vívnak kül- és belföldön, s megmutatták, hogy a XXI. század fegyveres konfliktusaiban a belső biztonság különleges prioritást kell, hogy élvezzen. Az „igazságos” háború és a „megelőző” háború is ekkor vonultak be a hadviselés szótárába.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy az Americans at War az a mű, amelynek a megjelenésére régóta vártunk., s különös örömmel tölt el bennünket, hogy mindez Jack Resch, a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézete Észak-Amerikai Tanszékének korábbi vendégprofesszora keze alatt látott napvilágot, hiszen témájában jelenleg valóban nincs párja. Tiszta szívvel ajánlom minden érdeklődőnek.

John P. Resch (szerk.): Americans at War: Society, Culture and the Homefront (Társadalom, kultúra és a hátorszáh) 4 kötet, Farmington Hills, MI: Thomson Gale, 2005.

Vida István Kornél