Klió 2007/2.

16. évfolyam

Ján Francisci levelei

Ha Ján Francisci neve nem is, ám az arca annál ismerősebb a magyar olvasó számara. A magyar szabadságharccal foglalkozó különféle kiadványokban ugyanis, a szlovák felkelés említése kapcsán gyakran szerepel illusztrációként egy magas, idegen egyenruhát viselő fegyveres férfi képe, akit általában szlovák felkelőként vagy esetleg a szlovák légió tisztjeként mutatnak be. Ez a festmény Peter Michal Bohún alkotása, és Ján Franciscit, a XIX. századi szlovák nemzeti mozgalom egyik kulcsfiguráját ábrázolja, akinek levelei most újabb kötetben láttak napvilágot.

Ján Francisci 1822-ben született, iskoláit Osgyánban, majd a lőcsei és pozsonyi evangélikus líceumban, végül az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte. Az iskola befejezése után egy német egyetemi ösztöndíjat visszautasítva a Slovenskje Národnje Noviny című lapnál próbált meg elhelyezkedni, de a lapengedély több éven át tartó húzódása miatt végül kénytelen volt Pozsonyt elhagyva vidéken állást vállalni. Először Lőcsén volt tanár az evangélikus líceumban, majd Gömör megyében, Fáy Gusztáv alispán keze alatt tevékenykedett. Az 1840-es években ő képviselte a radikális irányzatot a szlovák nemzeti mozgalmon belül, és a forradalmat megelőző időkben többször is támadta ennek szinte egyszemélyes vezetőjét, Ludevít Štúrt, annak látszólag „puha” magatartása miatt. Bár akkoriban valóban Francisci álláspontja volt a radikálisabb, ám politikai szempontból mégis a mérsékeltebb Štúr ért el több konkrét eredményt. Ő képviselte ugyanis a reformkorban azt a reálpolitikát, ami a szlovákok számára különféle engedményeket tudott elérni az akkori abszolutista államhatalomnál, így a kormány kemény bírálata helyett Štúrék mérsékeltebb, a konzervativizmus felé hajló álláspontot képviseltek a nyilvánosság előtt.

Francisci a szabadságharc idején először ugyan börtönbe került, de kiszabadulása után a szlovák felkelés kapitánya lett. A Világost követő önkényuralom alatt különféle hivatali tisztségeket töltött be az ország különböző, nem egyszer magyarlakta területein (pl.: Besztercebánya, Debrecen, Buda stb.), a hatvanas években pedig Liptó megye főispánja is volt. A kiegyezés után a nagyrőcei gimnázium főfelügyelője és a Matica Slovenská tiszteletbeli alelnöke lett, így ennek megfelelően az akkori szlovák szellemi élet központjába, Turócszentmártonba költözött át. A három szlovák gimnázium és a Matica Slovenská 1875-ös megszűntetését követően Francisci továbbra is aktívan részt vett a szlovák szellemi és politikai életben, így például 1870 és 1898 között ő volt a szintén a városban működő, és a korabeli szlovák könyvkiadásban jelentős szerepet játszó Könyvnyomtató Részvénytársaság elnöke is. Életének mintegy nyolc évtizede alatt mindezeken túl még foglalkozott többek között szépirodalmi tevékenységgel, fordítással, lapszerkesztéssel, folklórgyűjtéssel, publicisztikával, valamint történetírással is 1905-ben bekövetkezett haláláig. A leveleit tartalmazó kötet, a kilencvenes évek elején megjelent első rész folytatása. Míg akkor a szerző 1840-es években írt leveleit adták közre, a másodikban az 1860 és 1905 közöttiek láttak napvilágot, mivel pedig Francisci a szlovák nemzeti mozgalomban komoly szerepet játszott, ezek rendkívül komoly forrásértékkel bírnak. Ennek a négy és fél évtizednek ugyanis szlovák szempontból különös jelentősége volt, hiszen felölelte az 1860-as évek útkereséseit, a föderatív reményeket szertefoszlató kiegyezést, valamint a nemzetiségi törvényt, a létező, ám meglehetősen csekély kulturális és oktatási intézményrendszerük szinte teljes felszámolását, majd az újrakezdésért folytatott eredménytelen küzdelmet. Francisci ezekben az időkben korának szlovák politikai és kulturális elitjével rendszeres kapcsolatban volt (pl.: Jozef Miloslav Hurban, Gustav Zechenter, Peter Makovický, Ján Mallý, Viliam Pauliny-Tóth, August Horislav Škultéty, Štefan Marko Daxner, Karol Kuzmány, Timrava stb.), de a hozzajuk írt levelein kívül olyanok is szerepelnek a kötetben, melyek a különféle magyar hivataloknak és szlovák egyesületeknek szólnak.

A kötet másik érdekessége, hogy ezt más, a XIX. században fontos szerepet játszó szlovák politikusok levelezéséhez és iratanyagához hasonlóan szintén a Matica Slovenská, és nem pedig a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete adta ki. Ugyanakkor a kötet komoly hiányossága, hogy szinte kizárólag csak a Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Archívumában található anyagokat tartalmazza, és kimaradtak mind ebből, mind a korábbi kötetből azok a levelek, amelyek Francisci hivatali tevékenysége során keletkeztek. Mindezek ellenére a kötetben található mintegy háromszáz levél még így is nagyon komoly teljesítmény, hiszen ez a XIX. századi szlovák történelem egyik fontos dokumentumgyűjteménye, mely a Bach-rendszer bukásától a Szabadelvű Párt bukásáig terjedő időszakban követi nyomon a szlovákok politikai és társadalmi önszerveződését.

Michal Eliáš (szerk.): Listy Jána Francisciho 2. (Ján Francisci levelei 2.) Matica slovenská, Martin, 2004. 455. p.

Vesztróczy Zsolt