Klió 2007/2.

16. évfolyam

A régészet eljövendő „aranykora”

 

 

Az Archaeology magazin 2006. szeptember-októberi számának címlapja bár utópisztikus, mégis időszerű kérdést fogalmazott meg: The Golden Age of Archaeology: The Next 50 Years (Az elkövetkező 50 év a régészet aranykora lesz?). A figyelmemet megragadó főcím után kíváncsian lapoztam Brian Fagan1 cikkéhez, amelyben a régészet jövőjéről fejti ki véleményét.

Rögtön az első mondatban közli, hogy jelenleg a legjelentősebb régészeti felfedezések kapujában állunk. Bizonyítékokat sorol fel, a nemrégiben feltárt leletek közül a legfontosabbakat kiragadva: az Ardipithecus (a 4 millió éves hominida); a 160 ezer éves etiópiai Huerto koponya (a jelenleg ismert legkorábbi modern ember maradványa); a Chauvet-barlang paleolit-kori festményei; az egyiptomi Bahariya mú­miák; a látványos temetkezési szokások a Kr. e. VI. századból valamint a Kr. u. I. és II. századból. Különösen igaz a fenti megállapítás a maja civilizációra, hiszen a nagyobb volumenű feltárások újabb adalékokkal szolgálnak, és szociális szervezettségükre vonatkozóan is új következ­tetéseket engednek levonni. A guatemalai San Bartolo–i káprázatos fal­festmények utalnak arra, hogy a legfontosabb feltárások még váratnak magukra. Ezek az alkotások a maja „Kukoricaistent” ábrázolják Kr. e. 300–ból, s a preklasszikus művészet legrégibb ismert emlékei. A frízt és a képírást még nem sikerült teljesen feldolgozni, de a maja írásbeliség kezdetét így is legalább 300 évvel korábbra teszik. Ugyanilyen meglepő eredményekkel szolgálhatnak az Andok-beli lelő­helyek Peru északi partja mentén. A carcali és Buena Vista-i kultikus központok feltá­rásával a korábban hitt komplex társadalmak szerepének újraértékelése a régi teóriák átdolgozását vonta maga után.

A felfedezések áradata természetesen újabb érdekes kérdéseket fogalmaz meg. Milyen főbb régészeti felfedezésekre számíthatunk a következő fél évszázadban? Hol várhatók az igazán szenzációs leletek? Milyen felfedezések fognak olyan adatokkal szolgálni, amelyek radikálisan megváltoztatják korábbi ismereteinket a múltról?

Az előző százötven év régészeti feltárásai az emberiség több mint 2,5 millió éves történelmét tartalmazzák. Fogalmunk van már a humán evolúció folyamatáról, többet tudunk a világ korai civilizációiról, a klasszikus görög és római életről, a földművelés és az állattenyésztés kezdeteiről, a korai ember viselkedéséről. Mi lesz a jövő legfőbb kutatási témája? Milyen kérdésekre kapunk majd választ az elkövetkező 50 évben? Milyen új irányba fog vinni bennünket a technológia fejlődése?

A mostani legfontosabb kérdések ugyanazok maradnak a későb­biekben is: az emberiség eredete; a Homo sapiens világhódító útja a késői jégkorszakban; Amerika betelepülése; a civilizációk eredete. Az elmúlt 50 évben az úttörő felfedezések időszakából egy olyan új korszakba léptünk, amikor a technológia felhasználásával kisebb részletek is napvilágot láttak. A szerző állítása szerint a XXI. század régészei ritkán találnak majd addig ismeretlen városokat vagy civili­zációkat, de képesek lesznek tökéletesen bemutatni a korabeli ember étrendjét, az ókori települések területi változásait, és megfejtik majd a maja írás eddig bizonytalan részeit.

A régészetre ma már a végtelenségig specializált információáradat zúdul, amit a modern globális kommunikációs eszközök közvetítenek. Minden valószínűség szerint több lelet fog napvilágot látni az elkövetkező fél évszázadban, mint az eddigi 150 év alatt, hiszen olyan időszakot élünk, amikor az ipari és az urbanizációs terjeszkedés több ezer lelőhelyet érint. A legtöbb beruházás óriási léptekkel halad előre, ezért a leletmentő ásatásokra a legnagyobb kihívást a buldózerekkel való harc jelenti. Gondoljunk csak az autópályák előzetes földmunkái során talált, eddig ismeretlen lelőhelyek feltárási munkálataira!

A hangsúly a korabeli környezet kutatására helyeződik. A környezet­régészet – vagy gyakrabban használt nevén a településrégészet – az 1960-as évektől virágzik. Az újgenerációs összehasonlító felmérések felhasználásával fontosabb kérdésekre is választ kaphatunk (az adott környezetbeli csoport-autonómiák; az önellátó társadalmak; az archai­kus-korabeli Athén és a kiszolgáló környező települések kapcsolata; a maja civilizáció összeomlásának okai). A számítógép alapú térképek annyira aprólékosak, hogy a környezethű szimulációnak köszönhetően sétálhatunk, pl. az ősi Stonehenge-ben is.

Újabb felfedezésekre bukkanhatnak Európán kívül Észak-Ameri­kában, Ázsia országaiban (pl. Kína, India, Thaiföld, Oroszország távol-keleti területei); de Dél-Afrika és Ausztrália is tartogathat még meglepe­téseket. A következő félszáz év kutatása óriási mennyiségű csont stroncium- és DNS-analízise több száz, több ezer adattal szolgál. Ezek összesítésével valósághű kép tárul elénk a múltról. Lehetségessé válik Anglia első településeinek megismerése, Tutanhamon borának, illetve a gordioni Midasz király halotti torának rekonstruálása.

Sokkal jobb eszközök állnak rendelkezésünkre a feltárásokhoz, és a laboratóriumokban (felhasználva az olyan orvostudományi eredmé­nyeket is, mint a genetika). A tudományos eljárások annyira precízek lesznek, hogy képesek leszünk a legapróbb részletekig az emberi csontvázról megállapítani a valamikori ember betegségeit. Az arcrekonst­rukciók szintén óriási előrelépést jelentenek ősapáink megismeréséhez. Az elkövetkező öt évtizedben régészeti „helyszínelők”, „nyomozók” is lehetünk, hiszen a legkisebb leletből is lehet „legfontosabb láncszem” egy-egy feltárás során. Napjaink laboratóriumi vizsgálatainak már a jövőben is meg kell állniuk a helyüket.

Néhány legfontosabb jövőbeli felfedezés az önfenntartás körül forog majd. Sokszor esik szó manapság az olajhiányról és a fosszilis üzemanyagtól való függőségünkről, és csupán kevés szó esik a vízről. Egyes tudósok és futurológusok szerint a jövő háborúi nemcsak territoriális követelésekért, vagy tömegpusztító fegyverek birtoklásáért fog folyni, hanem a vízért is.2 Hála az új paleoklímát feltáró vizsgála­toknak, először nézhetünk szembe olyan fontos és hirtelen klímavál­toztató eseményekkel, mint pl. az El Nińo vagy a szárazságok és másfajta természeti csapások, amelyek kihatással vannak az emberi társadal­makra. Egy-egy szárazság vagy egy hurrikán pusztítása rövid távon katasztrofális lehetett, de amit közvetve hosszú távra előidéz­hettek, az a kisebb-nagyobb szociális változások: a fővárosok helyének változta­tása, az új mezőgazdasági módszerek alkalmazása, stb. Igaz, ez csak generációkkal később jelentkezett. A társadalomnak alkalmaz­kodnia kellett a megváltozott körülményekhez, amelyek gyakran megrendítették a központi vezetést, a királyok hatalmát is. Ez történt az egyiptomi óbirodalomban Kr. e. 2180-ban, amikor a kemény száraz­ság majdnem kiszárította a Nílust. Ez aláásta a fáraó égi hatalmának megkérdőjelez­hetetlenségét és az állam szétszakadásához vezetett.

A különböző tudományágak növekvő részvétele a régészeti lelőhelyek értelmezésében még precízebbé teszi az apró részletekbe menő feldol­gozást. Számtalan felfedezésre a lelőhelyektől távoli kutatóinté­zetekben kerül sor. Múltunk alaposabban tárul fel előttünk. A részletes­ség miatt néha generációkon át csak aprólékos adatgyűjtéssel és feldolgozással fog eltelni az idő, de végeredményeként kétségkívül átfogóbb és részletesebb, biztosabb képet kapunk a letűnt kultúrákról. A teljes kép megrajzolásához szükség lesz több száz látszólag jelentéktelen, de együttesen mégis elengedhetetlenül fontos adatra. Ezeknek a begyűjtése lesz a régészet feladata. A folyamat részeként a legfontosabb felfedezések nem annyira a múlt materiális maradvá­nyaiból lesznek, hanem azokból az ősi íratlan szabályokból, melyek befolyásolták az emberi viselkedést közel kétszázezer éve. Az elkövetkező fél évszázadban közelebb kerülünk a régészet igazi céljához: az emberek másságának, különbözőségének megértéséhez, a világban elfoglalt he­lyünk megmagyarázásához. Ez már önmagában is ok a régészet tanulmányozására, mert feladatunk megérteni a múlt világát! Választ kell kapnunk arra, hogy miért vagyunk annyira hasonlóak, de mégis különbözőek mi emberek!

 

Brian Fagan: Archaeology: The Next 50 Years (Régészet: az elkövetkező 50 év). Archaeology, 2006. szeptember/október, 59. évf. 5. szám, 18–23.

 

Czehelszky Zsuzsanna

1. Brian Fagan régész-antropológus, a Santa Barbara-i University of California professor emeritusa. Ismertebb könyvei: – a People of the Earth. An Introduction to World Prehistory és az Ancient North America – egyetemi jegyzetnek számítanak az Egyesült Államokban.

2. Balogh János professzor a Megsebzett bolygó című filmjében többek között a klímaváltozás okaira és következményeire hívta fel figyelmünket.