Klió 2007/2.

16. évfolyam

Politikai korrupció Nagy-Britanniában és Németországban a XIX. században

 

 

A korrupció manapság is aktuális téma, hiszen nem telik el olyan hét, hogy a média ne kapna fel kisebb-nagyobb, vélt vagy valós botrányokat. Az esetek a községi szinttől egészen a legfelsőbb körökig terjedhetnek. Az Allensbach Intézet 2002-ben végzett körkérdése alapján a német polgárok több mint 70 százaléka meg van győződve arról, hogy Németországban a politikai döntések megvásárolhatóak. A nyolcvanas évekig erről még csak szó sem esett: a nyugat-német társadalom megvesztegethetetlennek tartotta állami hivatalnokait.

Nehéz megítélni, hogy a körülmények tényleg olyan drasztikusan változtak-e meg, mint ezt a növekvő számú aktuális tudósítások és (népszerűsítő) tudományos tanulmányok sugallják. A nyolcvanas évekbeli pártadomány-afférokat gyakran az új korrupciós viták alapjának tartották. A következő években ismét a felszínre kerültek különböző korrupciós ügyek. A korai szövetségi köztársaságban ismeretesek voltak megvesztegetésről és előnyben részesítésről szóló nyilvános viták. De ezen esetek jelenléte nem elég ahhoz, hogy ilyen széles kiterjedésű kritikát meg tudjunk magyarázni.

A politikai korrupció kényes témáját teszi vizsgálat tárgyává Jens Ivo Engels, a freiburgi Albert-Ludwigs Egyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének oktatója. A korábban elsősorban az újkori Franciaország történetével és a Német Szövetségi Köztársaság természetvédelmi politikájával foglalkozó szerző tanulmányának célja, hogy bemutassa a modern korrupció keletkezésének történelmi folyamát, a fogalom tartalmi változásait, értelmezési lehetőségeit és végül a korrupció gyakorlati megvalósulását. Az utóbbihoz példaként két egymástól lényegesen különböző, dinamikusan fejlődő európai nagyhatalom, Nagy-Britannia és Németország politikai viszonyainak megvizsgálása szolgált. Nem véletlen, hogy erre a két államra esett a választás: az egyik alkotmányos monarchia jelentős gyarmatbiro­dalommal, gazdasági potenciállal, hosszú ideje működő parlamentáris rendszerrel, míg a másik csak lényegesen később, az egységállamának megteremtése után (1871) indult el azon az úton, hogy modern európai, sőt, világhatalommá váljon. A két eltérő fejlődési iránnyal és ütemmel működő állam a korrupció szempontjából is más utat járt be: Nagy-Britannia a politikai korrupciós viták szülőhazájának számít, Német­országban ezzel szemben ez a téma csak később kapott széleskörű nyilvánosságot.

A tanulmány a nagypolitikai korrupciót állítja vizsgálódása közép­pontjába, a kisebb jelentőségű ügyek (helyi, hivatali, rendőrségi esetek) háttérbe szorulnak. A szerző általános áttekintéssel indítja gondolat­menetét, melynek leglényegesebb eleme, hogy bevezetést adjon a korrupció fogalmába, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az egyes kultúrákban és történelmi korszakokban változik és bővül a fogalom tartalma. Ezek alapján „a korrupció olyan magatartásforma, melyben a nyilvános hivatallal történő visszaélés célja az egyéni előny megszer­zése”.1 A korrupció fogalmának értelmezéséhez, a téma kutatásához J. I. Engels három módszert javasol: az éppen aktuális elfogadott alap­fogalom megismerése, a korrupcióról való mindenkori politikai-történelmi viták és a korrupciós „praktikák” vizsgálata.

A XIX. századra vonatkoztatva, két felfogásra utal, melyek szerint az újkor a politikai korrupció kialakulásának kora vagy annak fellendü­lésének időszaka. Maga a szerző e két nézet esetében köztes álláspontra helyezkedik: véleménye szerint a XIX. században jelentősen szűkültek a téma kapcsán a normarendszerek, változott a korszellem, így könnyeb­ben pattantak ki a botrányok, nem beszélve arról, hogy a napi sajtó fellendülése, az emberek egyre szélesebb tájékozottsága miatt erősödött az érdeklődés a politikai ügyek iránt, ebből következően már a kora-újkorban is jelenlévő korrupció más kereteket kapott.

A tanulmány érdekes fejtegetése az, hogyan értelmezték a politikai korrupció fogalmát a XIX. században. Ehhez a szerző a korabeli enciklopédiákat és szótárakat használja fel, melyek segítségével kimutatja, hogy a korrupció fogalma időbeli késéssel alakul ki Német­országban. Míg a XVII–XVIII. századi angol enciklopédiák már tartal­maznak ilyen szócikket, addig a németeknél csak az 1870-es években jelentek meg a „Korruption” és a „korrumpieren” szavak a szótárakban.

Az újkori korrupció angol „folyamatában”, J. I. Engels három szakaszt különböztet meg. Az 1780–1840 közötti évtizedekben, az „Old Corruption” időszakában az erről szóló vitákat belpolitikai ellentétek uralták, az 1832-es választójogi reformoktól kezdve az 1883-as reformokig a választási korrupció állt a középpontban, míg a következő két évtizedben a korrupciós viták főleg a politika megvásárolhatóságáról szóltak.

Németország esetében az 1870 előtti időszakból Robert von Mohl 1852-ben és 1860-ban megjelent vitairatát emeli ki, mely a parlamenttől független kormányzást követel, a korrupció témáját csak elméletben tárgyalta, és tartózkodott attól, hogy a kormányzatot vagy egyes személyeket vádoljon. Krédója „korrupció vagy parlamentáris kormány­zás” (Corruption oder parlamentarische Regierung). 1870 után, a Német Császárság megalapítását követő években már konkrét esetekkel találkozunk: ekkor Bismarck és köre ellen irányult a korrupciós támadások első hulláma. Rudolf Meyer 1877-ben megjelent pamfletjét pedig már a vezető politikai elit elleni sokkal személyesebb és konkrétabb támadások jellemezték, melyek kiemelték a vezetők személyes függőségét a nagytőkétől. A következő években tovább szélesedett a korrupciós kritika tere, és a politikai vetélytársak egyre kíméletlenebb lejáratása került a középpontba. Például az egyre erősödő szociáldemokrata sajtó is megbotránkoztató stratégiát követett azért, hogy a császárság közéleti személyiségeit és velük együtt az egyes vezető intézményeket és egyes társadalmi csoportokat befeketítse. Ez a hangnem a világháborút megelőző években tovább durvult, és egyre inkább észrevehető antiszemita jelleggel bővült.

A két különböző folyamat bemutatása után a szerző a választási manipulációkat vizsgálja a két országban, és arra a következtetésre jut, hogy a korrupciós módszerek összehasonlíthatóak. Nagy-Britan­niában részletes parlamenti disputák folytak a választási manipulá­ciókról, és Németország esetében is egyre gyakoriabbak ezek, azonban itt elsősorban üzletszerű karakterük volt a választásokat felülvizsgáló vitáknak. J. I. Engels elemzésének középpontjában az angol alsóházban 1880–1884 között az Illegal and Corrupt Practices Act-ről szóló viták állnak, a Német Birodalmi Gyűlésben pedig az 1870 és 1890 közötti választási vizsgálatok. Mindkét esetben a választások és a parlament tisztaságának biztosítása volt az elsődleges cél, a kérdés megközelítési módja azonban különbözött: a német parlament és közvélemény a hivatalokban kereste a hibát, míg a brit alsóház elsősorban a korrupt választókat jelölte meg a probléma forrásaként. Ami mindkét ország esetében azonos, hogy két tényező megléte határozta meg a korrupciós vitákat: a pénz és a politikai morális hanyatlás. Noha Németországban az előbbi kevésbé volt meghatározó, mint Angliában: a német választásokat inkább kényszer manipulálta, mint a „fondorlatos eszközök”.

Összegzésében a szerző azt javasolja, hogy a korrupció történelmi vizsgálatában a társadalomtudományi alapdefiníció legyen a kiinduló­pont, és kompenzáljuk annak hiányosságait a történelmi viták és az akkoriban rendelkezésre álló korrupciós praktikák megvizsgálásával. Kiemeli a normarendszer szűkülését a kora újkorból a XIX. század felé való átmenetben, és rámutat, hogy különösen Angliában már tradíciója volt annak, hogy a politikai viták összekapcsolódnak a korrupció fogalmával, míg Németországban csak a császárság megala­kulá­sától kezdve jelennek meg az állandó viták. A korrupció fejlődése mindkét országban más utat járt be, de a XIX. század végére a politikai viták kezdenek tartalmilag és hangnemükben is hasonlóvá válni.

Jens Ivo Engels tanulmánya érdekes és hasznos, a probléma új szempontú megközelítésével gazdagítja a téma szakirodalmát.

A szerző munkásságáról és kutatásairól részletes információk olvashatóak a freiburgi egyetem honlapján, ahol a szerző írásainak részletes bibliográfiája is megtalálható (http://www.geschichte.uni-freiburg.de/lehrstuehle/brueggemeier/personal/engels).

 

Jens Ivo Engels: Politische Korruption in der Moderne. Debatten und Praktiken in Grossbritannien und Deutschland im 19. Jahrhundert. (Politikai korrupció az újkorban. Politikai viták és praktikák Nagy-Britanniában és Németországban a XIX. században). Historische Zeitschrift Band 282. Heft 2. April 2006. 313–350.

 

Vágó Viktória

 

 

1. Ez a definíció a korrupció fogalmának általánosan elfogadott értelmezése. J. I. Engels a német szakirodalomból Wolfgang Schuller, az angolból Herberl H. Werlin munkáira támaszkodva közli a meghatározást.