Klió 2008/1.
17. évfolyam
Középkor
A
metódi életmű margójára
Spartak
Paskalevski és Rumjana Zlatanova gondozásában jelent meg a kétnyelvű,
bolgár-német
Metód-kötet, amely érdekes adalékokkal gazdagítja
az e
tárggyal foglalkozó szlavisztikai szakirodalmat. Az alábbiakban Metód
és a
Salzburgi Érsekség sorsfordító konfliktusához kívánunk néhány megjegyzést
tenni
– ugyanis e problematikát a kötet csupán érinti, ám az életmű
megítélése
szempontjából nézetünk szerint e momentumnak kiemelkedő a
jelentősége.1
Methódios
és Konstantinos – vagy ahogy a halála előtt néhány héttel
felvett
szerzetesi nevén ismerik, Kyrillos, vagyis Cirill2 – Thessalonikében
születtek
jómódú bizánci család gyermekeiként, s társadalmi helyzetüknek
megfelelően
kiváló nevelésben részesültek, s lévén hogy szülővidéküket
jórészt
az oda betelepült szlávok lakták, anyanyelvük, a görög mellett kiválóan
elsajátították
a szláv nyelvet is. Az idősebb fivér, Metód utóbb magas
kormányzati
tisztséget töltött be, a fiatalabb Konstantin pedig tanulmányait
folytatandó
Konstantinápolyba ment,3 ahol hamarosan a filozófia professzorának
rangját
szerezte meg,4 s ezt követően számos nép – így például
az
avarok és a kazárok – között végzett missziós tevékenységet.5
1.
Ehhez lásd Nótári T.: A salzburgi historiográfia kezdetei. Szegedi
Középkortörténeti
Könyvtár
23. Szeged 2007; Források Salzburg kora középkori történetéből. Szeged 2005;
Conversio
Bagoariorum et Carantanorum. Aetas 2000/3. 93. skk.; Megjegyzések a Conversio
Bagoariorum
et Carantanorum avar vonatkozású fejezeteihez. In: Tanulmányok a
középkorról.
A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szeged 2001. 67. skk.; Róma
és
Bizánc missziós kísérletei a IX. századi Bulgáriában. Belvedere Meridionale
2005/1–2.
22.
skk.; A Salzburgi Érsekség és Metód konfliktusa a Conversio Bagoariorum et
Carantanorum
tükrében.
Belvedere Meridionale 2005. 3–4. 37. skk.; On the Avar-related chapters
of
the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Chronica 2005. 26. skk.
2.
Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 10.
3.
Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 1.
4.
Konstantin és Metód életéhez bővebben lásd H. Tóth I.: Cirill-Konstantin és
Metód élete,
működése.
Szeged 20033. 10. skk.; L. Bernhard: Die Rechtgläubigkeit der Slawenmissionare
aus
römischer Sicht. In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg.
v.
Th. Piffl-Perčević u. A. Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 24.
5. H.
Tóth 36. skk.
Miután
a fivérek több éven át folytatták térítőmunkájukat, az idő elérkezettnek tűnt
egy,
a frankoktól független egyházi szervezet létrehozására; feltehető, hogy
ezen
törekvés nem annyira Konstantintól és Metódtól, hanem a fejedelemtől
indult
ki.6 A fivérek megkíséreltek Konstantinápolyba visszatérni, hogy a
szükséges
lépéseket megtegyék.7 Velence felé igyekezvén útjuk Chozil udvarába
vezetett,
ahol nagy tisztelettel fogadták őket, s a fejedelem a későbbiekben
is
minden bizonnyal – Rasztiszláv, majd unokaöccse és utódja, I.
Szvatopluk
(870–894) aktuálpolitikai érdekek által motivált pálfordulásaival
ellentétben
– őszinte meggyőződéssel vette pártfogásába a szláv liturgiát
képviselő
Metód ügyét (ő maga is megtanulta a glagolita írást),8 amit azon
tény
is valószínűsíteni enged, hogy Konstantin halála után Chozil sürgette
a
pápánál, II. Adorjánnál Metód Pannóniába való visszaküldését s érsekké
történő
kinevezését, míg a morva fejedelem utóbb semmiféle segítséget
nem
nyújtott a szláv nyelvű térítőmunka újraélesztéséhez.9 I. Miklós pápa
felismerve
azon lehetőséget, amit a Bizáncból a morvákhoz küldött misszionáriusok
tevékenysége
nyitott Róma számára, nevezetesen hogy Pannóniát
és
Illíriát közvetlen pápai fennhatóság alá tudná vonni, tehát az épp
Velencében
tartózkodó fivéreket – mint Chozil követeit10 – Rómába hívta,11
ám
mire azok megérkeztek, a pápa már több mint egy hónapja meghalt.12
Utódja,
II. Adorján e politikát kívánva folytatni – miután a III. Mihály meggyilkolását
és
Phótios pátriárka letevését követően a hazatérés lehetősége
bezárult
a fivérek előtt, s 869 februárjának 14. napján Konstantin Rómában
meghalt13
– Metódot először a moráviai és pannóniai szlávok megtérítésével
megbízott
pápai legatusnak, majd püspökké szentelve a hajdani illír főváros,
Sirmium
érsekévé ordinálta.14
6.
Kosztolnyik Z.: Róma és a területi egyház küzdelme a közép Duna-medencében a 9.
század
folyamán.
Aetas 1997. 2–3. 216; Z. R. Dittrich: Christianity in Great-Moravia. Groningen
1962.
96. skk.
7.
Dopsch 1987. 319; H. Löwe: Cyrill und Methodius zwischen Byzanz und Rom. In:
Settimane
di
studio del Centro italiano di studi aull’ alto medioevo 30. 1982. 631. skk.
8. H.
Tóth 115.
9.
Vita Methodii 5; H. Dopsch: Slawenmission und päpstliche Politik – Zu den
Hintergründen
des
Methodios-Konfliktes. In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission.
Hrsg.
v.
Th. Piffl-Perčević u. A. Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 304. 320.
10.
M. Richter: Die politische Orientierung Mährens zur Zeit von Konstantin und
Methodius.
In:
Die Bayern und ihre Nachbarn I. Hrsg. v. H. Wolfram u. A. Schwarz. Wien 1985.
283.
11.
M. Schellhorn: Erzbischof Adalwin von Salzburg und die Pannonische Mission.
Mitteilungen
der
Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 104. 1964. Vita Constantiti–Cyrilli cum
translatione
s. Clementis 8.
12.
Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 9.
13.
Schellhorn 113; Richter 268.
14.
Bernhard 25; Richter 287.
A
bolgár misszió 860-as években bekövetkezett kudarcán okulva a pápa
engedményeket
tett a misszionáriusoknak a liturgia nyelvét illetően, s kinevezte
legatusszá
Chozil közbenjárására Metódot.15 Kérdéses, hogy Chozil
lépését
a misszionáriusok személye és a szláv liturgia iránt érzett elkötelezettsége,
16
vagy pedig esetleges távlati politikai ambíciói motiválták,17 mindenesetre
azonban
ő iniciálta Metód érsekké ordinálását a pápánál.18 Metód
pannóniai
érseki kinevezése Szent Andronikos székébe szólt,19 ami mind
Chozil
hatalmi, mind pedig a pápaságnak a szlávokra irányuló céljainak
megfelelt,
Szent Andronikos székhelye azonban Sirmium, a hajdani Nyugati-
Illíria
egyházi és világi központja volt,20 s ezzel II. Adorján teljességgel
I.
Miklós szellemiségének megfelelően kinyilvánította, hogy Sirmiumot
–
mivel az nagy valószínűséggel a bolgár hatalmi szférába tartozott21 – az
egész
szláv terület metropóliájává kívánta tenni, vagyis Metód hatáskörét
nem
csupán Pannóniára és Moráviára, hanem Bulgáriára is ki akarta terjeszteni.
22
Sirmiumi székhelyét Metód természetesen nem foglalhatta el, működésének
központja
feltehetően Chozil székhelyén, Mosapurcban lehetett.23
Metód
ordinálásával a pápa kifejezte iurisdictiós igényét egész Illíriára ami
szöges
ellentétben állott a Moráviában és Pannóniában évtizedeken át térítőmunkát
végzőSalzburgi
Érsekség időközben megszerzett joghatóságával,
s a
salzburgi érsek e sérelemről a Mosapurcból elmenekülő Rihpald főesperes
beszámolójából
tudomást is szerzett.24
15.
Vita Methodii 8.
16.
Vita Constantini 15.
17.
H. Pirchegger: Karantanien und Unterpannonien zur Karolingerzeit. Mitteilungen
des Instituts
für
Österreichische Geschichtsforschung 33. 1912. 307. skk.
18.
Vita Methodii 8.
19.
Vita Methodii 8.
20.
Metód székhelye, Sirmium a mai Sremska Mitrovica.
21.
Sirmium hovatartozása vitatott: tekintettel arra, hogy a Dráva és a Száva
között feküdt, ami
néhányak
szerint a frankokkal vazallusi függőségben álló szláv fejedelmekhez, a communis
opinio
szerint azonban a nyugatról a Tisza által határolt Bulgáriához tartozott.
22.
Dopsch 1987. 331.
23.
H. Tóth 133.
24.
H. Tóth 137.
870
elején, amikor a Rasztiszláv és unokaöccse, I. Szvatopluk közötti
viszály
fellángolt, Szvatopluk kiadta Metódot ellenfeleinek – vitatott, hogy
Metód
fogságba vetésére nem Pannóniában,25 hanem a morva területen
került-e
sor –, Bajorország püspökeinek, akik Német Lajos jelenlétében,
Regensburgban
perbe fogták, a per során figyelmen kívül hagyva érseki
méltóságát
s azzal vádolták, hogy jogosulatlanul tanít a Salzburgi Érsekség
hez
tartozó területen.26 Metód a pápától nyert felhatalmazására hivatkozott,
s
ragaszkodott azon állásponthoz, hogy Pannónia és Morávia – az Illyricum
részeként
– közvetlenül a pápa iurisdictiója alá tartozik, s a bajor egyházi
méltóságokat,
elsősorban Passau püspökét és Salzburg érsekét azzal vádolta,
hogy
csupán becsvágytól és kapzsiságtól hajtva lépték túl területi illetékességüket.
27 A
két szemben álló fél, a pápa és a salzburgi érsek, illetve
püspökei
jogigényét vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg: Salzburg
és
Passau sok évtizedes térítőmunkája révén kétség kívül morálisan megalapozott
igényeket
támaszthatott e területekre, ám ezt – a már említett okokból
–
nem hagyatták jóvá Rómával, s míg Nagy Károly idején elegendőnek
bizonyult
a király, illetve a császár engedélye, a VIII. század utolsó harmadában
azonban
a keleti-frank uralkodó már rég nem rendelkezett a pápaság
felett
azon befolyással, amit e század elején a császár még magáénak mondhatott.
Salzburg
joggal hivatkozhatott Karantániára vonatkozó igényeit alátámasztandó
Zakariás,
II. István és I. Pál pápa igazolásaira,28 Pannónia és
Morávia
tekintetében azonban a Nagy Károly adta privilégiumokat29 a pápaság
nem
fogadta el, így az egész Illyricumra vonatkozó igényeit a pápa e
joghézagot
kihasználva érvényesíthette.30
Metód
legkésőbb 870 őszén, Regensburgban, Német Lajos jelenlétében
tartott
perében Adalwin, salzburgi érsek elnökölt igen visszafogottan, rajta
kívül
Anno, freisingi és Ermenrich, passaui püspök részvételéről, s az
utóbbi
esetében igen elszánt, majdnem a tettlegességig fajuló, Metód elleni
kirohanásokról
tudunk.31 A tárgyalás során, a vita hevében Metód a bizánci
szellemi
fölény teljes tudatában faragatlannak nevezte vádlóit,32 s a gúnyos
hangvételen
felháborodva Ermenrich kis híján lovaglóostorral támadt volna
Metódra,
ám ebben megakadályozták – amint ez a pápa „Ad deflendam
pravitatem”
kezdetű leveléből kiderül.33 Noha Metód a pápa által rá ruházott
jogkörre
hivatkozott, a Regensburgi Zsinaton kimondták méltóságától
való
megfosztását, s két és fél éven át zord körülmények között egy – a Vita
Methodii
szerint sváb34 – kolostorban, hideg, fedetlen cellában fogságban
tartották.35
25.
Richter 287.
26.
Schellhorn 111; vö. Vita Methodii 9.
27.
Vita Methodii 9.
28.
H. Löwe: Ermenrich von Passau, Gegner des Methodios. Versuch eines
Persönlichkeitsbildes.
In:
Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg. v. Th. Piffl-Perčević
u. A.
Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 229.
29.
Conversio 10.
30.
Dopsch 1987. 332. sk.
31.
Löwe 1987. 232.
32.
Vita Methodii 9.
33.
Löwe 1987. 233; MMFH III. 168.
34.
Vita Methodii 9.
35. A
kolostor lokalizálást illetően a szakirodalomban több nézet ütközik, ehhez lásd
Dopsch
1987.
333; Löwe 1987. 234; A. Hauck: Kirchengeschichte Deutschlands. Berlin–Leipzig
19548.
II. 724; A. W. Ziegler: Methodius auf dem Weg in die schwäbische Verbannung.
Jahrbücher
für Geschichte Osteuropas Neue Folge 1. 1953. 369. skk.
E
per kapcsán – kideríthetetlen, hogy vádiratként, vagy a pert utóbb
legitimálandó
–
keletkezett a Conversio Bagoariorum et Carantanorum,36 a
„Haupt-
und Glanzstück der ruhmvollen Salzburger Historiographie”,37
amelynek
tizenkettedik fejezete említést tesz a mű keletkezésének okáról,
vagyis
a Metód által feltalált szláv betűkről és az általa folytatott igehirdetésről,
amivel
a nép szemében értéktelenné igyekezett tenni a latinok missziós
munkáját.38
Ugyanebben a szellemben nyilatkozik Metódról a XII.
és
XIII. század fordulóján keletkezett, mintegy a Conversio függelékében
található
Excerptum de Karentanis.39
Anno,
freisingi püspök többször megakadályozta, hogy Metód a pápához
forduljon
az őt ért inzultusok miatt40 – ez alapján feltételezhetjük, hogy
a
kolostori fogság felett Anno gyakorolt felügyeletet41 –, utóbb Metódnak
sikerült
a titkos követek és levelek útján érintkezésbe lépnie II. Adorján pápával,
aki
azonban igen határozatlannak mutatkozott, s a jelek szerint sem a
bajor
püspökök és Német Lajos, sem pedig Metód leveleire nem reagált.42 A
872
december 14-én trónra lépő VIII. János pápa energikusan beavatkozott
a
vitába, s mind Német Lajoshoz intézett levelében,43 mind pedig követe,
az
anconai püspök útján határozottan közölte az uralkodóval, a salzburgi
érsekkel
és püspökeivel, hogy a Szentszék Illíria felett szerzett jogai – patrimonium
Petri
lévén – sem az elmúlt idő, sem pedig a terület megváltozása
miatt
nem szűntek meg, s hogy e jogok elévüléséhez legalább száz esztendő
lett
volna szükséges.44
36.
H. Wolfram: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der Salzburger
Kirche
über die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonien. Wien–Köln–Graz1979.
34. skk.;
H.
Wolfram: Salzburg, Bayern, Österreich. Die Conversio Bagoariorumet Carantanorum
und
die Quellen ihrer Zeit. Mitteilungen des Instituts für Österreichische
Geschichtsforschung,
Ergänzungsband 31. Wien 1995. 193. skk.; F. Lošek: Die Conversio
Bagoariorum
et Carantanorum und der Brief des Erzbischofs Theotmar von Salzburg. Monumenta
Germaniae
Historica, Studien und Texte, Band 15. Hanover 1997. 90. skk.
37.
A. Lhotsky: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. Mitteilungen
des
Instituts
für Österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband 19. Graz–Köln 1963. 155.
38.
Conversio 12.
39.
Excerptum de Karentanis 1/E.
40.
MMFH III. 169.
41.
Löwe 1987. 236.
42.
Schellhorn 117. sk.
43.
Ph. Jaffé: Regesta pontificum Romanorum. Graz 1956. II. 2970.
44.
Jaffé 2976.
A
pápa „Audacia tua” kezdetű epistolájában felszólította
Anno,
freisingi püspököt, akit a Metód elleni eljárás felbujtójának,
szerzőjének
(instigator, auctor) nevez,45 hogy jelenjék meg Rómában
Metód
elleni jogtalan eljárásuk kapcsán magát tisztázandó, s ugyanolyan
időtartamra,
amíg Metódot fogságban tartották, felfüggesztette püspöki jogainak
gyakorlását.46
„Ad deflendam pravitatem” kezdetű levelében a pápa
Ermenrich,
passaui püspököt felháborodott hangon bírálta erőszakos fellépése
miatt,
s megparancsolta neki, hogy Rómában feleljen cselekményeiért,
s
addig is eltiltotta püspöki jogainak gyakorlásától és az eukarisztiától – arra
az
esetre pedig, ha vonakodnék Rómába menni, excommunicatióval fenyegette
meg.47
A püspökök ellen felhozott vádak között szerepelt, hogy jogtalanul
ültek
törvényt egy érsek felett, akit meggátoltak abban, hogy a pápához
fellebbezzen,
s méltatlanul és megalázóan bántak vele.48 Adalwinhoz
intézett
levelében a pápa az érseket arra utasította, hogy vezesse el Metódot
Pannóniába,
s gondoskodjék arról, hogy az ismét elfoglalhassa érseki székét
–
Adalwin lévén annak oka, hogy Metódot megfosztották érseki méltóságától,
neki
kell azt is keresztülvinnie, hogy visszakaphassa azt;49 a végső
döntést
az ügyben a pápa fenntartotta magának.50 Adalwin érsek talán még
végrehajthatta
e feladatát, mielőtt 873 május 14-én meghalt, Ermenrich 874
december
26-án, Anno pedig 875-ben távozott az élők sorából, vagyis – a
Vita
Methodii szerint – Szent Péter ítéletét nem kerülhették el.51
Miután
VIII. János pápa elérte, hogy a Salzburgi Érsekség fogságából
kiengedje
Metódot, s visszahelyezte érseki méltóságába, megtiltotta neki,
hogy
a liturgiát szláv nyelven tartsa.52 E tilalom megszegése adott lehetőséget
a
bajor püspököknek, hogy Metód ellen Szvatopluk bizalmi klérikusának,
Iohannes
de Venetiisnek útján ismételten feljelentést tegyenek
Rómában
az egyház által elfogadottakkal ellentétes, eretnek tanok terjesztésével
megvádolva,
mire VIII. János „Praedicationis tuae” kezdetű levelében
magához
hívatta legatusát,53 miután levélben határozottan felhívta
figyelmét
arra, hogy a mise áldozati részét csak latin vagy görög nyelven
45.
MMFH III. 169. sk.
46.
MMFH III. 169. sk.
47.
MMFH III. 168.
48.
Schellhorn 120.
49.
Jaffé 2975.
50.
Löwe 1987. 236. sk.
51.
Vita Methodii 10.
52.
H. Tóth 147.
53.
MGH Epp. VII. Nr. 201.
mutathatja
be, s kizárólag a prédikáció során használhatja a szláv nyelvet.54
Metód
a pápánál tett látogatásának eredményeként elérte, hogy VIII. János
engedélyt
adott számára az egész szentmise szláv nyelven történő celebrálására.
55
I. Szvatopluk fejedelemhez intézett, „Industriae tuae” kezdetű
levelében
kifejti, hogy a Konstantin, a filozófus által feltalált írás semmiben
nem
áll ellentétben a Bibliával, hiszen az urat minden nemzetnek s minden
nyelvnek
dicsőítenie kell, továbbá hogy Metód számára engedélyezi a szláv
nyelvű
misét;56 a fejedelem számára természetesen latin nyelven tarthatta a
liturgiát57
– a szláv nyelv csak a latinul nem értő köznépnek volt szánva –, s
ebből
a célból a latin rítus szerint miséző, Wiching nevű püspököt is mellé
adta.58
54.
MGH Epp. VII. Nr. 201.
55.
Bernhard 40.
56.
MHG Epp. VII. Nr. 255.
57.
Kosztolnyik 219.
58.
MHG Epp. VII. Nr. 255.
E
történések Metód és Szvatopluk között feszülő ellentétekre engednek
következtetni,
annál is inkább, mivel Szvatopluk többek között azon kéréssel
fordult
VIII. Jánoshoz, hogy országát közvetlenül a pápa védelme alá
helyezhesse,59
s e kívánságával,60 amit a pápa teljesített is, egyértelművé
tette
azon meggyőződését és orientációját, hogy – noha országában egy bizánci
származású
érsek látja el szláv nyelven a liturgiát – fejedelemsége
Róma
alá tartozik.61 Nagy valószínűséggel nem csupán Szvatopluk, hanem
a
880-ban nyitrai püspökké kinevezett Wiching is megnehezítette Metód
életét,
aki mellett ugyanakkor a pápa sem állt ki minden következménnyel.
A
konfliktus oka nem annyira Metód személyében, mint inkább a szláv
nyelvű
liturgia vezéreszméje körül általa létrehozandó egyházszervezetre
irányuló
törekvésben keresendő, ami a latin nyelvet támogató egyháziak ellenkezésébe
ütközött
– ezt jelzi, hogy Metód 885 április 6-án bekövetkezett
halála
után a latin párt azonnal igen határozottan lépett fel. V. István pápától
885
őszén érkezett meg Szvatoplukhoz a „Quia te zelo” kezdetű, Wiching
által
a pápától Metód elleni vádaskodásokkal kicsikart levél,62 amely a szláv
nyelv
liturgikus használatát erősen korlátozta,63 s a morva egyház közvetlenül
Róma
alá tartozását megerősítette,64 886-ban pedig elérték Wiching
érsekké
történő kinevezését;65 mindez nagyban hozzájárult Szvatopluk független
hatalmának
kiteljesítéséhez. Metód halála után Szvatopluk részint
kivégeztette,
részint pedig kiűzte Moráviából a politikai orientációja számára
kényelmetlenné
váló tanítványokat,66 akik közül többeket Bulgáriában
fogadtak
be, s adtak számukra lehetőséget Konstantin és Metód szellemi
hagyatékának
ápolására.67
59.
MGH Epp. VII. Nr. 255.
60. A
közvetlen pápai védelem kérése nem egyedülálló, azzal már a langobárdok estében
is
találkozhatni
– vö. J. Jarnut: Geschichte der Langobarden. Stuttgart 1982. 118. sk.
61.
Richter 289.
62.
MMFH III. 217. skk.
63.
H. Tóth 164.
64.
Richter 290.
65.
Dittrich 272. skk.
66.
Kosztolnyik 221.
67.
Dopsch 1987. 335.
Spartak
Paskalevski–Rumjana Zlatanova: Die Vita des Heiligen Methodius. (Szent Metód
élete.)
Bulgarische
Bibliothek, Neue Folge 12. München, Biblon, 2006. 89 old.
Nótári Tamás