Klió 2008/1.

17. évfolyam

XX. század

Sztálin Gulágjai és a magyarok

Várdy Béla (Steven Béla Várdy) és Várdy Huszár Ágnes (Ágnes Huszár

Várdy) neve1 közismert a hazai és az egyesült államokbeli történész körökben,

a pittsburghi Duquesne University professzorai nem csupán a magyarságtudomány

elkötelezett művelői, de fontos feladatuknak tartják a magyar

történelem különféle vonatkozásainak nemzetközi megismertetését, tudományos

kutatásaik jó része is ezt a célt szolgálja. E törekvésükhöz szorosan

illeszkedik az a többéves kutatómunka, melynek során a sztálini Gulágok

magyar áldozatait, túlélőit szólaltatták meg azzal a nem titkolt céllal, hogy

az oral history módszereinek alkalmazásával ráirányítsák a figyelmet e modernkori

népirtás magyar vonatkozásaira. A kutatómunka első összefoglaló

eredménye a Nápolyi Egyetem Kelet-Európa Tanszéke2 gondozásában és

prof. Amadeo Di Francesco előszavával angolul megjelent kötet, melyet

rövid időn belül követett annak bővített, átdolgozott magyar nyelvű kiadása

is.3

A kötet előszavában Di Francesco professzor megállapítja, hogy a XX.

század két nagy, intézményesített, államilag irányított népirtása (holokauszt,

Gulág) közül a sztálini nem csupán a vélt, vagy valós politikai ellenfelek likvidálását

jelentette, de előtte munkaerejük teljes kihasználását is, azért, hogy

egy elmaradott agrárállamból, modern ipari szuperhatalom legyen. Mindez

helytálló, de hozzá kell tennünk, hogy a zsidóság kiirtására irányuló holokausztnak

is voltak jól dokumentálható gazdasági vonatkozásai (gondolunk

itt a koncentrációs táborok ipari termelőüzem funkcióira, vagy a Birodalmi

Gazdasági Főhivatal [RGHA] mindezt koordináló és szervezőszerepére). A

szerzők nem a Gulág történetét4 írták meg, hanem az intézmény mélységes

embertelenségét és kegyetlenségét kívánták bemutatni a visszaemlékezések

alapján, valamint azt, hogy mindez milyen hatást gyakorolt a magyarságra.

Kiindulópontként háromféle értelmezésben használják a Gulág áldozatai

kifejezést. 1. Politikai foglyok, akiket valamilyen valóságos, a szovjetek

számára „ellenséges” politikai tevékenység miatt ítéltek el. 2. A malenkij

robotra kényszerítettek, akiket bírósági tárgyalás és ítélet nélkül otthonaikból,

vagy éppen az utcáról hurcoltak el. 3. Hadifoglyok, akiket politikai

elítéltekké nyilvánítottak és rabszolgamunkára fogtak.

1. A szerzőpáros 27 önálló kötettel és több mint 700 publikált tanulmánnyal, cikkel, esszével

rendelkezik. Magyar nyelven Steven Béla Várdy, Várdy Béla néven publikál.

2. Universitá degli Studi di Napoli L’ Orientale, Dipartimento di Studi dell’ Europa Orientale

(Studi Finno-Ugrici).

3. Steven Béla Várdy and Agnes Huszár Várdy: Stalin’s Gulág. The Hungarian Experience.

Universitá degli Studi di Napoli L’Orientale Napoli, Italia, 2007. pp. 207. Átdolgozva és

bővítve magyarul: Várdy Béla–Várdy Huszár Ágnes: Magyarok a Gulág rabszolgatáboraiban.

Kairosz Kiadó, Budapest, 2007. 362 p. Miután a kötet elsőként angol nyelven jelent

meg és várhatóan nagyobb nemzetközi visszhangot és publicitást kap, mint a magyar szempontokat

jobban hangsúlyozó, magyar nyelvű átdolgozása, úgy ítéltük meg, hogy a kötet

ismertetése hozzájárulhat a Gulág-kutatások folytatásához.

A kötet szerkezeti és tartalmi tagolása alapján bátran kijelenthetjük,

hogy a szerzők történeti keretbe foglalt szenvedéstörténetet alkottak, megrendítő

erővel és olvasmányos stílusban. A három fő részből álló könyv

(Történeti rész pp. 13–84., Élet a Gulágban pp. 85–140., Válogatott bibliográfia,

térképek, mellékletek, névmutató pp. 141–207.) nem a kronológiai,

hanem a tematikus szerkezeti rendet követi, ennek megfelelően a történeti

rész a második, fő fejezet (Élet a Gulágban) hátterét, megalapozását adja.

A kilenc kisebb egységre tagolt történeti részből világos képet kapunk

Magyarország szovjet megszállásáról és következményeiről, a szovjet Gulág-

rendszer kialakulásáról és fejlődéséről, a magyar Gulág-rendszer előzményeiről,

a fontosabb magyar nyelvű szakirodalomról. A szerzők nagy

erénye, hogy ezekben a részekben kiegyensúlyozott, objektív áttekintéseket

adnak, jelezve a vitás kérdéseket is (pl. az áldozatok száma, összetétele és

az ezzel kapcsolatos eltérő történészi álláspontok – pp. 31–38.). Élesebb a

fókusz, amikor a témához kapcsolódó konkrétabb eseményekről olvashatunk.

A foglyok összegyűjtése, a letartóztatások és a deportálás mellett szó

esik a lumpenproletariátus szerepéről, a szökési kísérletekről és a szökött

foglyok pótlásáról. Noha ez utóbbiak már a magyar nyelvűszakirodalomból

is többé-kevésbé rekonstruálhatóak, a szerzők itt mégis újszerű megközelítést

tudtak adni, éppen a visszaemlékezők anyagai alapján. A szerzőpáros

pontosan tudja mivel lehet a nem magyar olvasó figyelmét felkelteni. A

szabadulás (liberation) és a szabad dúlás (unfettered revaging) fogalmak

(és korabeli szójáték) említése (p. 15) mindennél jobban megmagyarázza a

Vörös Hadsereg magyarországi tevékenységét, annak hazai fogadtatását.

4. A szerzőpáros könyvében 32 oldalt tesz ki a 345 tételt tartalmazó bibliográfia, mely azt

bizonyítja, hogy a szerzők jól ismerik a téma magyar és idegen nyelvű szakirodalmát. Nem

csupán a megkerülhetetlen alapműveket használták fel (Anne Applebaum, Nanci Adler

munkái), de a magyar nyelvű anyag szinte teljes körét is (Szebeni Ilona, Rózsás János,

Menczer Gusztáv, Für Lajos, Füzes Miklós, Gereben Ágnes, Stark Tamás, Kun Miklós

és mások írásai). A kötet térképeket és függelékeket is tartalmaz a Gulág táborkörzetről,

deportálási útvonalakról és 32 magyar nyelvű visszaemlékező kötet fényképes ismertetése

is helyet kapott.

A Gulág-áldozatok és -túlélők visszaemlékezései a második fejezetben

kapnak főszerepet. Ez az igazi szenvedéstörténet, szintén kilenc kisebb egységre

osztva és szinte teljes spektrumát adva a Gulágbeli viszonyoknak.

Noha ezek a részek rövidek és a több tucat interjúalany természetesen nem

mentes a szubjektivitástól, a kötetnek ez a legértékesebb része. Eddig valóban

alig ismert, vagy csak a történeti mitológiában szereplő jelenségek,

események kapnak itt megerősítést (betegségek és orvosi ellátás, bűnözés,

a bűnbandák megfékezése, a kényszermunkatáborok janicsárjai, kannibalizmus

a Gulágon, könyörületes felügyelők, nők a szovjet Gulágon). Túljutva

a sokszor megdöbbentő részleteken, már-már elfogadjuk a szerzők

egyik végkövetkeztetését, miszerint a szovjet Gulágrendszer magyar vonatkozásai

és az egész kérdéskör azért fontosak, mert a közvélemény és a

tudományos közélet szintjén is alig beszélnek, vagy írnak róla. A szerzőpáros

azonban itt kissé önmagát is cáfolja, hiszen éppen az általuk, kimerítő

alapossággal ismertetett és felhasznált források, memoár-és szakirodalom

bősége bizonyítja, hogy a téma – legalábbis a hazai viszonyok között – nem

annyira ismeretlen. Azzal természetesen minden további nélkül egyet lehet

érteni, hogy az ügy súlya és az áldozatok nagy száma miatt a kérdést sokkal

nagyobb nyomatékkal kell kezelni. Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes

szerint az emberek nagy része még most sem érti és nem fogja fel ennek a

tömeges népirtásnak a lényegét. Példákkal illusztrálják azt, hogy a korabeli

nyugati politikai elit és értelmiség prominensei mennyire nem ismerték fel

a Gulág-rendszer valós tartalmát.5

5. Röviddel a háború befejezése után Henry Wallace amerikai alelnök meglátogatott egy

szovjet büntetőtábort a távol-keleti Magadánban és „idilli állapotokat” írt le, dicsérve a

szadista táborparancsnokot, Ivan Nyikiskovot (Ld.:Wallace, Henry A.: Soviet Asian Mission

/New York:Reynold and Hitchcock Publishers, 1946. pp. 33-37./ Idézi: S.B. Várdy

and A.H. Várdy: im. pp. 139-140). A korabeli balodali, liberális nyugati értelmiségiek

egyik példaképe George Bernard Shaw is csak dicsérte Szálin rendszerét, tagadva annak

népirtó jellegét.

A kötet szerzőinek reményei és végkövetkeztetése szerint a kérdés csak

akkor jut nyugvópontra, hogyha a Gulág-rendszerű népirtás a zsidó holokauszttal

lesz azonos súlyú és megítélésű. Ennek elérése érdekében legfőbb

feladatuknak a téma széleskörű publicitását és annak elősegítését tartják.

A szerzők ilyen irányú törekvése tiszteletreméltó és a legmesszebbmenőkig

támogatandó. A két népirtás azonos súlyú kezelése azonban – a recezens

véleménye szerint – csak akkor lehet eredményes és kaphat értelmet,

hogyha nem pusztán az egyenlőségjel megalkotására törekszünk, hanem

a holokauszt és a Gulág népirtások lehető legteljesebb körű, árnyalt megismerésére,

feldolgozására és történeti értékelésére, világosan feltárva az

eltéréseket is. Egyetlen példával élve: világos, hogy Adolf Hitler és a náci

elit részben azért indított világháborút, hogy az európai zsidóságot kiirtsa.

Az ilyen típusú faji, ideológiai háborús motiváció súlyát aligha lehet alábecsülni,

ismerve annak gyakorlati megvalósítását. A paradoxon éppen az,

hogy Sztálin ugyan nem törekedett világháborúra (legalábbis mindeddig ez

történeti forrásokkal és tényekkel nem bizonyítható), mégis Hitler seregeit

űzve szerezte a Gulág-rabszolgák millióit. A két jelenség tehát ugyan kívánatos,

hogy azonos súlyú legyen a történeti köztudatban és a közbeszédben

is, addig azonban vélhetően még elég hosszú és göröngyös a történeti megismerés

útja. Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes ezen az úton fontos mérföldkövet

helyezett el angol nyelvű könyvével, mely nagyon informatív és

hasznos olvasmány. A téma iránt érdeklődő külföldi közönség és egyetemi

hallgatóság egy körültekintően megírt kötetet vehet kézbe.

Steven Béla Várdy and Ágnes Huszár Várdy: Stalin’s Gulag. The Hungarian Experience.

(Sztálin Gulágjai. A magyar vonatkozások.) Universita degli Studi di Napoli L’Orientale, Napoli,

Italia, 2007. pp. 201. Studi Finno-Ugrici.

Barta Róbert